Az Empire State Building tetején készült videók órák alatt bejárták a közösségi médiát, de sokáig senki sem tudta, kik és hogyan jutottak fel New York ikonikus felhőkarcolójának csúcsára, és miért vállalták a mutatványt.
A két mászó Angela Nikolau és Ivan Kuznyecov, ismertebb nevén Ivan Beerkus.
A New Jersey-ben élő páros nem amatőr: magas épületek tetején készített fotókkal és videókkal szerzett hírnevet a közösségi médiában, tavaly pedig Skywalkers: A Love Story címmel Netflix-dokumentumfilm is készült róluk.
A két performer helyi idő szerint nem sokkal dél előtt kijátszotta az Empire State Building biztonsági rendszerét, majd felmászott az épület 1454 láb (mintegy 443 méter) magas tornyának csúcsára.
A helyszínen készült videók alapján úgy tűnt, hogy a férfi a torony tetején meg is kérte társa kezét.
A rendőrség speciális egységének két tagja végül négy létrán mászott fel a torony tetejére, majd lekísérték és őrizetbe vették a párost.
A két mászót több bűncselekménnyel is megvádolták.
A New York-i rendőrség tájékoztatása szerint betörés, gondatlan veszélyeztetés, rongálás, jogellenes behatolás és több más vádpont miatt is eljárás indult ellenük.
Szerinte az ilyen akciók előbb-utóbb tragédiához vezethetnek.
A közösségi médiában ugyanakkor sokan romantikus gesztusként tekintettek az akcióra.
Az Empire State Building antennája egyébként gyakorlatilag valamennyi New York-i helyi televízió- és rádióállomás műsorszóró jeleit továbbítja, a felhőkarcoló pedig régóta vonzza a vakmerő mászókat.
Az elmúlt időszakban a divat nemcsak az öltözködés terén, de a frizuratrendek vonalán is egyre többször nyúl vissza inspirációért a múlt legikonikusabb korszakaihoz.
Az idei szezonban nagyon úgy tűnik, hogy a hatvanas évek hajtrendjei ismét tomboló reneszánszukat élik - különösen a stílusos és kifinomult francia csavart konty, amely akkoriban a női elegancia szimbóluma volt.
Na, de ne is beszéljünk múlt időben róla, mert máig az!
Ezt a frizurát nem csupán azért imádjuk, mert nosztalgikus, retró bájt csempész a megjelenésbe, hanem azért is, mert a forró nyári napokon hihetetlenül praktikus.
Nőies csavart konty néhány lépésben: egyszerűbb, mint gondolnád.
A francia csavart konty a hatvanas évek egyik legmeghatározóbb hajviselete volt.
Olyan legendás hírességek tették ikonikussá, mint Audrey Hepburn, Brigitte Bardot vagy Catherine Deneuve.
A nők világszerte odáig voltak érte.
Egyszerre sugárzott nőiességet, sikket és finom eleganciát.
Bár első pillantásra bonyolultnak tűnhet, a csavart konty valójában hihetetlenül könnyen elkészíthető otthon is.
A haj hosszától függően néhány egyszerű lépéssel felcsavarható, és pár jól elhelyezett hajtűvel stabilan rögzíthető.
Ez a hajviselet letisztult vonalainak és időtállóságának köszönhetően tökéletes választás mindazok számára, akik szeretnék ötvözni a múlt báját és a jelen trendjeit a megjelenésükben.
Folytatjuk a Total War videojáték-sorozat bemutatását.
Ebben a cikkünkben Pomázi-Bárdonicsek Dominika ismerteti a széria 2009-ben megjelent, ötödik iterációját, az Empire: Total War-t.
A sorozat ezen epiózdja a 18.
2009-ben jelent meg a Creative Assembly által fejlesztett Total War játékának egy újabb epizódja, az Empire: Total War, amelyből világszerte több, mint ötmillió példány kelt el.
Több kritikus az egyik legkiemelkedőbb stratégiai játékként értékelte.
Az Empire: Total War előnyös tulajdonságai között szokták említeni a korhűségre törekvést, a vizuális effekteket, a lejátszható tengeri csatákat.
Az Empire: Total War az 1700-as esztendőben veszi kezdetét.
Hogy miért a 18. század a játék témája, arra James Russel tervező 2008-as interjúja ad választ: „Ez egy mesésen színes időszak, és sok oka van annak, hogy ez a tökéletes korszakválasztás a következő Total War kasszasikerhez: a 18. század a harci vitorlák nagy korszaka, és ez az a színtér, ahol látványos új tengeri csatáinkat megindíthatjuk.
Azt is mondta, hogy ez egy dinamikus időszak, amikor a világ gyorsan változott - az ipari forradalom a technológia elképesztő növekedését hajtotta végre, ami a csatatéren is megmutatkozott.
Ez egy dinamikus időszak, amikor a világ gyorsan változott - az ipari forradalom a technológia elképesztő növekedését hajtotta végre, ami a csatatéren is megmutatkozott.
A kifejtett gondolat szerint ez az eddigi legváltozatosabb, legdinamikusabb és legnagyszabásúbb Total War játék.
Különféle játékmódok közül választhatunk.
Lejátszhatunk például oktató csatát, ahol elsajátíthatjuk a csatározás módját, illetve gyakorolhatunk.
Vívhatunk önálló ütközeteket is, játszhatunk Nagy hadjárat (Grand Campaign) vagy multiplayer módban.
A Road to Independence verzióval az amerikaiakkal „végig harcolhatjuk” magát az amerikai függetlenségi háborút.
Történelmi csatákat is lefolytathatunk (például Brandywine Creek - 1777, Fontenoy - 1745, Lagos - 1759), emellett a Warpath Campaign-nél öt indián törzzsel (1783-tól) megvédhetjük földünket, kiűzhetjük a betolakodókat, beszivároghatunk más területekre - a játékmenet alatt őslakos zene szól.
Az 1759-es lagosi tengeri csata Thomas Luny képén.
Választhatunk hosszú, illetve rövid hadjáratot.
Előbbivel 40-50 települést kell meghódítanunk, utóbbival pedig egy országot, nemzetet, és 10-20 települést.
A játék globális porondon zajlik, Európa mellett Indiában és Észak-Amerika nagy részében, a Karib-térségben és Dél-Amerika északi részén is szerezhetünk területeket.
A nemzetek közül választhatunk az angolok, franciák, oroszok, svédek, spanyolok, poroszok, osztrákok, az Oszmán Birodalom, Egyesült Tartományok, Lengyel-Litván Unió és a Marátha Konföderáció közül.
Minden gyarmattal rendelkező nemzetnek lehetősége nyílik arra, hogy megszerezze történelmi gyarmatait, ehhez viszont arra van szükség, hogy bizonyos küldetést teljesítsen.
„Amerika régiói általában alacsony népességgel kezdik a játékot, mi pedig modellezzük az emberek Európából Amerikába való vándorlását az óvilági életükkel való elégedetlenség következtében.
Emiatt az amerikai régiókban rendkívül gyors fejlődés tapasztalható, a népesség és így az új városok növekedése sokkal gyorsabb, mint az Európában lehetséges.
A gyarmati régiók hajlamosak olyan egzotikus áruk előállítására is, mint a cukor és a dohány.”
(Empire: Total War Interview, 2008. James Russel a már említett 2008-as interjúban arról beszélt, hogy mindig is szabad kezet akartak adni a játékosoknak, hogy maguk formálják a történelmet, hogy gyorsabban hajtsák végre a technológiai kutatásokat, mint ahogy azok a valóságban lezajlottak.)
Ennek eredményeképpen a játékos nincs a történelmi határok közé szorítva, olyan területeket is megszerezhet, ahol az általa választott nemzet a korban vagy az egész történelem során sosem birtokolt területet.
Így az oroszokkal meghódíthatjuk egész Indiát, láthatjuk az irokézeket a Peloponnészoszi-félszigeten, vagy az angolokkal megszerezhetjük a teljes Orosz Birodalmat is.
Russel hozzátette, hogy nincs időhatár sem, nem szabták meg, hogy melyik évet elérve ér véget a játék.
Akár az 1900-as évekig is eljuthatunk, ám a vonalharcászat megmarad, és az egységek típusai, egyenruhái, fegyverei mind megőrzik 18. Brti gyarmat Amerikában.
A játék betöltési képeinél az illusztrációkhoz illeszkedő muzsikát és effekteket hallhatunk.
Például, ha tengeri csatát szeretnénk vívni, akkor előtte tengeri ütközetről látunk festményt, hallhatjuk az ágyúlövéseket, a vízcsobbanást, illetve a víz hullámzását, ha a festmény égő/süllyedő hajót ábrázol, akkor negatív hangvételű zene szól.
Ezen túl idézeteket olvashatunk, melyek ókori íróktól, filozófusoktól, politikusoktól stílusosan származnak (például Cicero), illetve nagyrészt 18-19. században született személyektől, korabeli törzsektől származnak.
„Silent enim leges inter arma.” - Cicero; „A háború egész művészete abból áll, hogy elérjük azt, ami a domb túloldalán van.” - Arthur Wellesley, Wellington hercege.
Megjegyzés: a fenti idézetek és leírások a játék történelmi kompozíciójára vonatkoznak.
Az 1759-es lagosi tengeri csata Thomas Luny képén.
Az Empire: Total War-ban is megmaradtak a kémek-orrgyilkosok, valamint a papok, ám a vallás nem játszik olyan fontos szerepet, mint a Medieval Total War-ban.
A vallás hatással van a települések lakosainak boldogságára, szerepet játszik a nemzetek egymáshoz való viszonyulásában - például protestánsként nehezebb lehet szoros kapcsolatot ápolni a muszlimokkal.
A misszionáriusokkal, az imámmal, a brahminnal megtéríthetjük az újonnan elfoglalt településünk lakóit.
Ellenben már az előtt is áttéríthetjük az általunk választott nemzet hitére egy ellenséges város lakóit az általunk elküldött hittérítővel, mielőtt meghódítanánk az adott települést.
Saját területeinken egyházi iskolát létesíthetünk, amely téríti a lakosságot és papokat képez.
A diplomaták nem jelennek meg ebben a játékban, ám ez nem jelenti azt, hogy ne tarthatnánk fenn diplomáciai kapcsolatot más nemzetekkel.
A diplomáciai menün keresztül szövetséget, kereskedelmi egyezményt köthetünk más nemzetekkel, de vissza is léphetünk - a listában láthatjuk a másik nemzet államvallását, kormányzati típusát és a hozzánk való viszonyát.
Az erőviszonyok több esetben is nemigen számítanak, megesik, hogy egy kisebb nemzetnek pénzt, technikát, esetleg területet is felajánlunk, de akkor sem hajlandó szövetségre lépni, vagy kereskedni velünk.
Olyan is van, hogy addigi szövetségesünk mindenfajta előzmény nélkül hadat üzen nekünk.
A játékban szemtanúi lehetünk a harcművészet fejlődésének, a kornak megfelelő egységek közül többel is „rendelkezhetünk”.
Ha további katonai egységeket szeretnénk, településenként szerezhetünk a korábbiakhoz hasonlóan.
Eleinte csak néhányfajta egységet tudunk kiképezni, részben azért, mert még elenyésző a bevételünk körönként, valamint azért, mert még nincs megfelelő méretű kaszárnyánk.
Ahogy fejlődünk, egyre többféle egységet tudunk képezni.
Valamennyi egységnek van morálja, amely növekszik, ha a csata számunkra nézve kedvezően zajlik, de csökkenhet is, ha például meghal a tábornok, vagy ha egy egység száma gyors zuhanásnak indul.
Ha egy alakulat morálja erősen lecsökken, akkor az menekülőre fogja.
A morál alakulása pedig befolyásolja az esélyeket a csata során.
Emellett a korhűséget, az ismereteinket erősítve minden egységnél láthatunk egy rövidke leírást.
Például az oszmánoknál a deli lovasságnál olvashatjuk, hogy bátorságukról voltak híresek, és a viselt állatbőrökről (oroszlán, leopárd, medve, farkasbőr) voltak felismerhetők.
A Preobrazsenszkij ezred kapcsán megtudjuk, hogy Nagy Péter hozta létre Preobrazsenszkojéban, hogy nagy szerepet játszott többek között az 1700-1721-es Nagy Északi Háborúban, az 1812-es honvédő háborúban Borogyinonál, az 1877-1878-as orosz-török háborúban, valamint, hogy 1917-ben Alekszandr Kutyepov volt parancsnoka.
Francia és brit gyalogság harca az 1745-ös Fontenoy-i csatában.
További utalás a történelemhűségre a vonalharcászat.
A harmincéves háborúból levont következtetések alapozták meg a későbbi harcászati fejlődést.
A vonalharcászat eleinte a hat sor mélységű felállást, két harcvonal kialakítását jelentette.
A lovasság a szárnyakra központilag került, és a későbbiekben mint „segédfegyvernemre” tekintettek.
A vonalharcászat a 18. században csak némileg módosult, a legfőbb fegyvernem a gyalogság.
Az empire szabásvonal és stílus Napóleon császárságának idejéhez köthető.
Az elnevezés Napóleon birodalmi terveire, a francia hegemóniának a teljes európai kontinensre történő kiterjesztésére utal.
A császár nagy gondot fordított arra, hogy az udvari öltözködés kifejezze Franciaország európai pozícióját és hogy annak pompáját érdeklődéssel és irigységgel figyeljék szerte a kontinensen.
Ami az alapanyagokat illeti, a császár kereskedelmi okokból betiltotta az indiai muszlin importját és a lyoni selyemgyártást segítette.
Ami a szabásvonalakat illeti, a női öltözködésben már egy évtizeddel korábban megjelent egyfajta szabadságvágy.
A derékvonal felkerült közvetlenül a mell alá és a ruha onnan omlott le lágyan.
Az empire stílus Bonaparte Napóleon idején alakult ki az 1810-es évek környékén.
Ami abból a szempontból is üdvös volt, hogy az időjárás sem nagyon kedvezett Párizsban a muszlin viselésének, annál jobban viszont a fellendülőbe kerülő empire divatnak.
Divatba jöttek újból a kevésbé szellős, de annál melegebb anyagok, a bársony, a brokát és a taft.
A ruhaujjak meghosszabbodtak, de ha mégsem, akkor a karokat kesztyű takarta el, a dekoltázsok is veszítettek merészségükből, az uszályok kikerültek a mindennapok eleganciájából.
A női hajviseletre az empire-konty volt jellemző, melynek vége a diktatórium idején a tarkón volt található, a konzulátus idején a fejbúbon, ebben az időben pedig a fejtetőn végződött.
Göndör fürtök szegélyezték az arcot, s ezt az egész kompozíciót tollal és virágcsokorral egészítették ki.
A férfiak enyhén megnövesztették hajukat és lazán hátrafésülték, arcukat borotválták és Napóleon-kalapot vagy kürtőkalapot viseltek.
A színek is megszaporodtak, de továbbra is a fehér szín maradt a domináns, mely az antik stílust volt hivatott képviselni.
Egyedül az udvari viselet őrizte még régi pompáját, de Bonaparte ezzel is szakítani óhajtott, ezért megkérte két udvari festőjét, Davidot és Isabeyt, hogy tervezzenek díszruhákat a császári udvar lakóinak.
Néhány tervet megvalósítás is követett, melyet maga a császár és neje viselt és a magasabb udvari tisztségviselők az ünnepségeket, ezzel is mutatva és bizonyítva az új birodalom nagyságának és gazdagságának fényét, annak a császárnak a nagyságát, mely az egész világot az uralma alá akarta hajtani.
Bonaparte nagy figyelmet fordított az udvarában alakuló öltözködési stílusra, ugyanis pontosan tudta, hogy a világ szeme érdeklődéssel figyeli a divat alakulását Párizsban.
Színekből, kiegészítőkból nem is volt hiány, ugyanis miniszterei és marsalljai saját kényük-kedvük szerint terveztethették ruháikat, így aztán a feleségek, szeretők, az egész női környezet körében a fantázia egész tárháza fellelhető volt.
Ismét megtalálhatóak lettek rövid időre bár a gyémántos nyakékek, színpompás pelerinek, arannyal és/vagy ezüsttel hímzett culotte-ok, uszályok, diadémok, ritkábbnál ritkább madártollak, finom csipkék, spanyol gallérok, s ki tudja még mik.
Az öltözködés alakulása természetesen magával vonzotta a bálok számának ugrásszerű növekedését is nemcsak az udvarban, hanem egész Párizsban.
Se szeri, se száma nem volt a banketteknek, megmozdulásoknak, báloknak, melyeket egész Európa szájtátva figyelt, hiszen a divatvilág teljes repertoárja volt képes felvonulni egy este leforgása alatt.
Ahogy lenni szokott, természetesen ennek a pompának és fényűzésnek is meg voltak az ellenlábasai.
Párizs polgárai nem voltak hajlandóak követni Bonaparte „divat-elképzelését”, csupán néhány kiegészítőt voltak hajlandóak alkalmazni saját repertoárjukban.
Majd az élet maga is ennek a fényűzésnek a „sarkára lépett”, ugyanis a napóleoni háborúk annyira elszegényítették Európa országait, hogyha akartak volna sem tudtak volna a luxusnak ilyen fokon hódolni.
A férfiak továbbra is az angol divatot követték, mely már a forradalom előtt elérte Franciaországot.
Igaz, ebben is történtek változások Bonaparte gondolataira alapozva, s a katonai egyenruhákhoz közeledett inkább, ami megfelelőnek számított a közízlés szemében.
A hétköznapi viseletben a nadrág egyre jobban kezdte felvenni azt az alakot, amelyet mai is ismerünk.
A nyaki részre összpontosult a leginkább a dekoratív elem - a nyakkendő, az ing nyaka és a zakó gallérja olyan hármast alkotott, hogy csodálatra méltó jelenség volt az, hogy az ember egyáltalán mozgatni tudta a fejét.
1815-ben a waterlooi csata után ahogy rövid időn belül Bonaparte hatalma elbukott, úgy az általa diktált divat is változásnak indult.