A kultúrák közötti különbségek egyik legkifejezőbb mérője az, ahogyan a nőkkel bánnak.
A védikus kultúra - amelynek filozófiai alapjai olyan szentírásokban jelennek meg, mint a Bhagavad-gítá - nem feltétlenül a modern egyenlőség nyelvén beszél a nőkről.
A védikus irodalomban gyakran kifejezésre kerül, hogy ahol a nőket tisztelik, ott a társadalom is virágzik.
A nő tisztelete a társadalmi harmónia alapjának számított.
A védikus társadalom ezért különösen nagy hangsúlyt helyezett a nők biztonságára és védelmére.
A tradíciók szerint a nő sosem maradt egyedül a világban: gyermekkorában az édesapja és a családja, később a férje, a közössége, esetleg gyermekei vállaltak felelősséget érte.
A mai világban a nők sok szempontból nagyobb szabadságot élveznek, mint valaha.
Ezzel párhuzamosan azonban egy újfajta magány is megjelent: a társadalmi elvárások és a nyomás elviselésének magánya.
Ez a hosszútávon élhetetlen állapot miatt egyre több nő kezd nyitottá válni és újra érdeklődni az olyan hagyományok iránt, amelyek nem egy egyéni teljesítményként tekintenek az életre, hanem kapcsolatként.
A jóga eredeti hagyományai is ebbe az irányba mutatnak.
A jógafilozófiában a női minőség gyakran az életet mozgató kreatív erővel kapcsolódik össze.
A jógában ez az energia gyakran a befogadás, az intuíció és a kapcsolódás minőségeiben jelenik meg.
Ezek a tulajdonságok a modern „kultúrában” sokszor háttérbe szorulnak, mert a hangsúly inkább az aktivitáson, a teljesítményen és a kontrollon van.
Pedig a valódi egyensúlyhoz mindkét minőségre szükség van.
A védikus gondolkodás egyik alapvetése, hogy a kultúra fennmaradása nagymértékben a nőkön múlik.
Ha a nő biztonságban van és tiszteletet kap, akkor a környezete is sokkal nagyobb harmoniában lesz.
Ha azonban kiszolgáltatottá válik, az az egész társadalomra hatással van.
Ezért a női tisztelet kérdése nem egyéni vagy társadalmi ügy.
A modern világ egyik nagy kihívása talán éppen az, hogy miközben a szabadságot hangsúlyozza, gyakran megfeledkezik a kapcsolatok védelméről, szóval a nagy szabadságunkban magunkra maradunk.
Nem arról van szó, hogy a múlt társadalmi modelljeit vissza kellene hozni, hiszen a világ túl megváltozott, és a nők számára is sokkal több a lehetőség, mint korábban.
Azonban az ősi kultúrák mégis emlékeztethetnek bennünket valamire, amit könnyű elfelejteni és elveszíteni.
A tisztelet és a gondoskodás fontosságára.
Arra, hogy a női erőnek ne a folyamatos bizonyításban kelljen megmutatkoznia, hanem egy sokkal természetesebb módon.
A jóga gyakorlása ebben is segíthet.
A védikus hagyomány egyik egyszerű, mégis mély üzenete az, hogy egy társadalom minősége azon mérhető, hogyan bánik a nőkkel.
És talán éppen ebben rejlik az ősi bölcsesség időtállósága is.
Mindemellett azért ne feledjük, hogy a védikus szentírások végső tanítása szerint minden ember - nő és férfi egyaránt - elsősorban lélek.
A történelmet a férfiak írták és az róluk szól.
Azokról, akik nagy tetteket hajtottak végre - háborúkat nyertek, népeket igáztak le, vagy dicső harcokban buktak el.
Gyakran csak akkor tisztelgünk egy-egy asszony emléke előtt, ha valamiért különleges élete volt.
A nők azonban más világban éltek.
Sok rendkívüli nő és a gazdasági, társadalmi viszonyok gyökeres átalakulása kellett ahhoz, hogy áttörjék az évezredek alatt kialakult vallási korlátokat és (legalábbis a világ egy részén) a férfiakkal azonos jogokhoz és szerephez juthassanak.
A társadalom és a gazdaság fenntartása és működése ma már elképzelhetetlen a nők szerepvállalása nélkül.
Ott vannak az élet minden területén - főállásban dolgoznak a gyárakban, az iskolákban, a kórházakban és a tudományos intézményekben.
Sokan életcélnak tekintik a hivatásukat, mások a munka mellett a család és a gyermekek életének szolgálatát választják.
Egy egészséges lelkű társadalomban már nem kérdés az, hogy egyenlő jogúak legyenek-e a férfiak és a nők.
Nincs szabad társadalom szabad nők (szabad emberek) nélkül.
A nők életének azonban van egy másik világa is.
Az ő különlegességük a mindennapi életben a szeretetadás, az áldozatkészség erényeiben jelenik meg.
Ők teremtik meg azt a nyugvó pólust, ami köré a társadalom alapjait biztosító család szerveződik.
A család összetartása, gondozása, a gyermekek gondos felnevelése éppoly nemes cél lehet, ha ebben látják életük célját és értelmét.
Ezért azokra a névtelen asszonyokra (és férfiakra!) is tisztelettel gondolunk, akik a nagy események idején is csendben tették-teszik a dolgukat.
Őrzik a családot, gyermekeket nevelnek.
Krisztusi terheket is cipelnek akár évtizedeken át, ha az életük úgy kívánja.
Ebben a mostani, szeretethiányossá vált világban a család összetartása olyan erőt ad a család minden tagjának, amit semmi sem pótolhat.
Ehhez azonban nem elég az élet egyik vagy másik területén enyhíteni a terheiken - a szegénység és a kiszolgáltatottság minden tényezőjét meg kell változtatni.
Anyák, nagymamák, lányok - köszönjük, hogy vagytok nekünk!
Kulturális sokszínűség – A kulturális különbségek tiszteletben tartásának fontossága | Fiatalok TISZTELETE
És talán éppen ebben rejlik az ősi bölcsesség időtállósága is.
Ha a testem pihenésre vágyik, nem erőszakolom meg, hanem pihentetem.
Ha a lelkem csendre, lemondom a találkozót.
Ha éhes vagyok, eszem, méghozzá tisztelettel, a testemet valóban tápláló és erőt adó táplálékot.
Ha képes vagyok magamat tisztelni, képes leszek empatikusan közelíteni mások felé.
Ha a gyerekeinket tanítjuk tiszteletre, a minta adása lesz a gyerekek legfontosabb példája.
A nők tisztelete abban különbözik csupán, hogy megtanítod a különbségekre.
Megtanítod, hogy a másik - legyen férfi vagy nő - különbözhet tőle és ez így van jól!