A haj elképesztő gyorsasággal, egyenletesen növekszik: naponta 0,2-0,4 mm-t, havonta kb.13 mm-t nő, télen kevesebb, az aktívabb nyári hónapokban- a bőr magasabb hőmérséklete és gyorsabb anyagcseréje miatt- még ennél is többet. A hajnövekedés ütemét, azt, hogy milyen gyorsan nő a haj, több tényező szabja meg. A legfontosabb tényezők a vérellátás és a hormonhatás. A haj vérellátásért a hajszálak gyökerénél lévő úgynevezett dermalis papilla felelős. Ez egyben összeköttetést teremt a test többi részével. Ezért tapasztalható, hogy a szervezetünket ért valamennyi külső és belső hatást érzékeli és megsínyli a hajunk.
A jó vérellátás biztosítja, hogy a hajszál kialakulásához minden anyag (fehérje, vitamin, nyomelemek, zsírok) eljusson a hajhagyma sejtjeibe. Amennyiben a hajpapilla hajszálereiben elégtelen a vérkeringés, a haj növekedése megáll, a hajszál ki is hullhat. Az egyoldalú táplálkozás, a vitaminhiány, a zsírok teljes kiküszöbölése az étrendből, a vérszegénység, az erőltetett, helytelen fogyókúra nem kedvez a hajképzésnek. A szervezet egészét igénybe vevő betegségek (cukorbetegség, májbetegség, reuma, magas vérnyomás, daganat stb.), gyógyszerfogyasztás természetesen rontják a fejbőr anyagcseréjét, és ezáltal csökken a hajképzés.
A hajnövekedést befolyásolják a hormonok. Hajunk egészségéhez elengedhetetlenül szükséges a szőrtüszők jó vérellátásán kívül a tápanyagellátás is. A szőrtüszőkben a kb.100.000 aktív hajhagyma vérerekkel kapcsolódik egymáshoz. A vérkeringéssel, véráramon keresztül - mivel a haj és a test közötti közvetítő szerepet a vér tölti be - a fontos ásványi anyagok és nyomelemek mellett egyéb olyan anyagok is eljutnak a hajsejtekbe, melyet a test kiegyensúlyozatlansága vagy toxicitás juttat oda, pl. nikotin vagy más mérgek. Néhány esetben, pl. rossz vérkeringésnél még az alapvetően szükséges tápanyagokat sem jutnak el a hajhagymához.
A haj a fejbőrben fejlődik, a szőrtüszőben foglal helyet. A szőrtüszők működése függ a táplálkozástól, az egészségi állapottól, öröklött tulajdonságoktól és a hormonháztartástól. A szőrtüszők száma és fajtája már a születés idején adott, az ember egész életében új hajtüszők már nem keletkeznek.
A szőrtüsző alsó végén lévő érdús kötőszöveti csap a hajat termelő sejtek fokozott vérszükségletét biztosítja. Ez a hajpapilla. A fejbőr minden szőrtüszője saját életritmusú egyéniség, a maga tempója szerint a saját növekedési, átmeneti és kihullásai ciklusát követi. A hajtüszők a hajtermelés különböző, soha nem azonos növekedési fázisában vannak - emiatt a hajszálak különböző mértékben növekednek - tehát mindig van olyan tüsző, amely befejezte a hajtermelést és pihen.
A haj életciklusa
A hajszál aktív növekedési fázisát (szakaszát) anagén fázisnak hívjuk. Ez a leghosszabb fejlődési szakasz, ami átlagosan 2-6 évig tart. A szőrtüszőben, a hajgyökér alsó végén lévő, a hozzá szorosan kapcsolódó papillából indul meg a hajnövekedés, melyek közvetlenül ún. véredénykötegekkel (véredényrendszerrel) kapcsolódnak a vérkeringésbe. Így jutnak el hozzájuk a növekedéshez, sejtosztódáshoz szükséges tápanyagok. Köztük legfőképp az aminosavak, melyek hatására indul be tulajdonképpen a sejtosztódás.
A folyamatosan osztódó (mátrix) sejt mindig újabb és újabb sejteket hoz létre - melyek alapvetően fehérjéből (protein) állnak - a szőrtüszőben a sejtek szép lassan felfelé tolódnak, miközben fokozatosan elszarusodnak. Ennek következtében a haj folyamatosan növekszik. Eközben a melanocyták által melanin nevű pigment raktározódik el, mely színezőanyag adja meg a haj természetes színét.
Átmeneti (katagén) fázisban a haj megkezdi átalakulási folyamatát. Ebben a szakaszban megszűnik a matrix zónában a sejtosztódás, a hajszál meglazul, és a hajhagyma elválik azoktól a sejtektől, melyek termelik - a papilla beszünteti a haj további ellátását, megszűnik a tápanyagellátottság.
A nyugalmi vagy kilökődési (telogén) fázis: a kifejezés nem igazán találó, mert a gyökérrészben ez idő alatt már új sejtek termelődnek, a mátrixsejtek új haj építésébe kezdenek. Ebben a fázisban a haj már elszakadt a papillától. Lassan a bőrfelszín irányába tolódva - a hajhagyma bunkószerűen megvastagszik, felkúszik a szőrtüszőben, egészen a faggyúmirigy torkolatáig, ahol aztán megáll, és ott marad egészen addig, míg fésülködés, mosás vagy masszírozás hatására, mint bunkós haj, ki nem hullik. De előfordul, hogy a már az alatta lévő új szál a növekedés következtében löki ki a szőrtüszőből. Ebben a szakaszban a hajszálak aránya a teljes hajállományhoz viszonyítva kb.14%, ez a stádium 2-4 hónapig tart.
A nyugalmi szakasszal párhuzamosan a papilla - természetesen az 1. A különböző szakaszok időtartama egyéntől, a hajhagymák működésétől, genetikai adottságoktól, külső hatásoktól és a szervezettől is függ.
Tehát a hajszál nem marad a helyén az idők végezetéig, szálanként különböző időben, de 5-10 évenként mindenképpen leválik a szőrtüszőről és kihullik, de a helyébe ugyanabból a tüszőből új szál nő. Ez a folyamat a hajváltás, a természetes hajhullás, mely napi kb.40-80 szál kihullását jelenti, hajmennyiségtől függően. Egy átlagos hajkorona 12000-14000 hajszálból áll, és minden öt évben teljesen megújul.
A haj a szőrtüszőkben (hajtüszőkben) képződik, a fejbőr napi keratinszál-képzése 30 méter: ebből egy-egy hajszálra átlagosan napi 0,3-0,5 mm növekedés jut. Egy hajtüsző az ember élete során körülbelül 10 hajszálat képes növeszteni, és egy hajszál körülbelül 6 évet él, hiszen a haj élete szakaszos.
Egy újszülöttnek körülbelül 5 millió szőrtüszője van, ez a szám az élet folyamán legfeljebb csökken, nőni nem nő. A növekedési (anagén) szakasz a férfiaknál átlagosan 3 év, a nőknél pedig 5 év, egy adott pillanatban a hajállománynak körülbelül 80 százaléka van ebben a szakaszban. Az anagén szakaszban a sejtek rendkívül jól osztódnak, a szervezet folyamatosan táplálja őket. Ezután következik az átmeneti (katagén) szakasz, ami mindössze 1-2 hétig tart. Ilyenkor megszűnik a hajhagyma tápanyag-ellátása, a levált hajszál tolódik kifelé a hajtüszőben. A hajszál életében az utolsó fázis a nyugalmi, vagy másnéven telogén szakasz: erre jellemző, hogy ilyenkor a szűrtüsző már "nem működik". A nagyjából három hónapos, utolsó stádium végét az újonnan képződő hajszál érkezése zárja le, ami a régi hajszálat aztán kitolja a helyéről. Ekkor veszítjük el, és találkozunk vele a fésű fogai között, a ruhánkon vagy hajmosás után a lefolyó közelében.
A hajhullás bizonyos fokig természetes jelenség, amennyiben egyenletes mértékben és ütemben történik, és nem haladja meg a napi 100 hajszálat (ez esetben nem keletkeznek foltok a hajas fejbőrön). A kóros hajhullás hátterében azonban a mindennapi stressz mellett környezeti ártalmak, hormonális okok, gyógyszeres mellékhatások, esetleg helytelen táplálkozási szokások is lehetnek. Előfordul, hogy bizonyos változások időszakában a normálisnak tekinthető hajmennyiség többszöröse hullik ki, mégsincs szó betegségről. Az ősszel tapasztalható, kismértékben megnövekedett hajhullás például a fény csökkenésének köszönhető.
A hajhullás okai és típusai
A hajhullás egy bizonyos szintig természetes jelenség, azonban a túlzott mértékű hajvesztés esetén érdemes kivizsgáltatni a jelenséget. Sokan férfi problémának gondolják, de nők körében is gyakori. A fejbőr átlagosan 100-150 ezer szőrtüszőt tartalmaz. Az anagén fázisban növekednek a hajszálak, ez a folyamat kb. 1000 napig, tehát mintegy három évig tart. Egy adott időpontban a szőrtüszők kb. 95 százaléka van ebben a fázisban.
A katagén fázis egy kb. 2-3 hétig tartó átmeneti állapot, amikor a hajhagymák működése lassul, a hajgyökér fokozatosan leválik a növekedést biztosító hajszálerekről. Aktuálisan a hajszálak 1 százaléka van az életciklus ezen szakaszában. A telogén fázis a hajhagymák nyugalmi állapota, ami kb. 100 napig, azaz mintegy 3 hónapig tart. Ebben az állapotban a hajszálak már nem növekednek, és előbb-utóbb spontán kihullanak. Ez a folyamat a haj természetes életciklusa, ami biztosítja annak megújulását, tehát önmagában a kismértékű hajhullás nem tekinthető kórosnak.
Átlagosan napi 50-80 hajszálunk hullik ki, napi 100 szál kihullása alatt természetes folyamatnak tekinthető a hajvesztés. Ez egy átlagos érték, hogy mi tekinthető normálisnak és kórosnak, függ a hajszálak aktuális számától is természetesen. Hajmosás alkalmával akár egyszerre több száz hajszál is kihullhat. A hajritkulás mértékét azonban nagyobb időszakra átlagosan kell számítani. Ha egy-egy alkalommal meghaladja a kihullott hajszálak száma a 100-at, de más napokon messze elmarad tőle, akkor az természetes mértékű hajritkulásnak tekinthető.
A hajsűrűség az életkorral is változik, az idős korban tapasztalható hajritkulás hátterében már nem kell komoly kiváltó okot keresni. A férfiak és a nők hajhullása jelentős részben eltérhet, ilyenkor eltérő okok is állnak a háttérben, de a normális hajhullás mértékének meghatározásában nincs különbség a két nem között, a napi átlagosan 100 szálnál nagyobb mértékű hajhullás esetén már indokolt a kivizsgálás.
Kóros mértékű hajhullás
Rendellenes, kóros mennyiségű a hajhullás (alopécia), ha naponta átlagosan 100-nál több hajszál hullik ki. Ebbe beleértendő a fésülködés, hajmosás során elvesztett hajszálak mellett a napi tevékenység során spontán módon kihullott, a ruházaton, párnán maradt hajszálak száma is. Mivel nagyon nehéz pontosan nyomon követni a napközben elvesztett szálakat, alapul vehetjük a hajhullás látható eredményét is. Amennyiben szemmel látható a hajritkulás, távolabbról is láthatóvá válik a fejbőr, az az elvesztett hajszálak számától függetlenül már alopéciának, hajritkulásnak tekinthető.
Sosem természetes a foltokban jelentkező hajhullás (alopecia areata), vagy amennyiben hirtelen és nagy mértékben jelentkezik a hajvesztés. Ilyenkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.
Miért érdemes orvoshoz fordulni a hajritkulással?
Tévhit, hogy a hajhullásnak mindig alkati, genetikai okai vannak, ami orvosilag nem kezelhető. Az esetek jelentős részében valóban erről van szó, azonban a hajhullás hátterében sok kezelhető eltérés is állhat (hiányállapotok, pl. vashiány, hormonális problémák, gyógyszerhatás stb.), néha pedig valamilyen komolyabb betegségre hívhatja fel a figyelmet. A kivizsgálásban fontos szerepet kap a beteg kikérdezése (családon belüli öröklődés, a hajhullás mértéke és a változás sebessége), a fejbőr vizsgálata, valamint különböző laboratóriumi vizsgálatok (hormonszintek, gyulladásos paraméterek egyaránt.)
A hajhullás akkor tekinthető kóros mértékűnek, orvosi szakkifejezéssel alopeciának, ha naponta több mint 100 hajszál hullik ki, a napi 70-100 hajszál kihullása még normális.
A hideg időjárás hatása a hajra
Vajon tényleg felerősíti a hajhullás kockázatát a hideg időjárás? A haj elvesztése igen sok ember számára komoly problémaként jelenik meg. Természetesen ebben elsősorban a férfiak érintettek, habár a hajhullással kapcsolatos mítoszok miatt a nők is éppen eléggé izgatják magukat. Az embereknek átlagosan mintegy 100 ezer hajszáluk van, amikor még ép a hajkoronájuk. Ha a hajhullás mértéke meghaladja a napi száz szálat, akkor már valószínűleg nagyobb lesz a veszteség, mint amennyit a szervezet pótolni tud.
A mítoszok éppen ahhoz kötődnek, hogy ez a szám hogyan kúszik a kritikus hatás fölé. Vannak akik a hosszú hajat, vannak, akik a rövidet tartják veszélyesnek, egyesek a túl sok hajmosást, mások a hajmosás elhanyagolását vélik a probléma okának, és természetesen a téli vagy a nyári hőmérséklet, illetve a fejfedő viselésének hiánya vagy éppen állandósága is a hajhullás vélt okai között szerepel.
Tényleg kihullik a hajunk a hidegtől?
Semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy a hidegebb időjárás negatívan befolyásolná a hajszálak számát. A legáltalánosabb félelem a hajhagymák megfázásához, és az ebből fakadó hajvesztéshez fűződik. Ez az elképzelés valószínűleg ahhoz kapcsolódik, hogy már gyerekkorban kialakul a "hidegben sapkát kell viselni" alaptudás, amiről ha sikerülne megfeledkezni, az éber anyukák mindig lesben állnak, és felidézik. De aligha a megkopaszodásra gondolnak, hanem az egyszerű megfázás elkerülésére. Ettől egyfajta hamis tudat kialakul az emberekben a "skalpjuk" kötelező védelméről.
A természet logikája szerint télen egyébként sem indokolt a szőr (haj) elvesztése, hiszen az emlősök szinte minden faja, amely ezen vagy hidegebb égövön él, ahogy romlik az idő a szőrzetét a vastagabb, melegebb téli változatra cseréli. A Zürichi Egyetemi Kórház egy sokat idézett tanulmánya például megállapította, hogy a tél nem vezet hajhulláshoz. Sőt a hat éven keresztül folytatott vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek éppen a téli hónapokban hajlamosak a legkevesebb hajat elveszíteni.
Az emberek naponta 50-100 szál hajat veszítenek. Van azonban egy időszaka az évnek - általában októberben és novemberben -, amikor ez a szám valószínűleg sokkal közelebb van a 100-hoz mint az 50-hez, s így a hajhullás jobban észrevehető. Ismert a szezonális vedlés jelensége, ami általában a nőket érinti, de férfiaknál is előfordulhat. Azoknak az embereknek sincs okuk az aggodalomra, akik megtapasztalják a szezonális hajhullást, hiszen ez a szervezet téli felkészülésének normális része.
A haj kissé megvastagszik télen. A fejfedő viselete segít a megfázás elkerülésében, de nincs jelentős hatással a haj egészségi állapotára. A haj gondozása azonban télen nyilvánvalóan több munkát ad, hiszen a fejfedők elnyomhatják a frizurát, de beléjük is izzadhatunk, ami gyakoribb hajmosást tehet szükségessé. De ettől még nem hullik ki a haj. Az ápolatlanság persze okozhat olyan fertőzést a fejbőrön, ami hajvesztéshez vezet, de az ilyen eseteket kár a tél vagy a sapka számlájára írni.
A sapkaviseléssel kapcsolatos mítosz azoktól a fiatal férfiaktól származik nagy valószínűséggel, akik a katonaságnál állandóan sapka vagy sisak viselésére voltak kötelezve. S mivel bekövetkezett a hajvesztés, úgy gondolták, hogy a nem mindig praktikus vagy komfortos viseletnek köszönhették a kopaszságukat. Csakhogy vizsgálatok szerint sokkal valószínűbb az egyéb okokból történő hajvesztés és a katonai szolgálat idejének egybeesése. Sok fiatal férfi kezd ugyanis kopaszodni a húszas évei elején.
Bár a téli időjárás és a viselet nem vezet kopaszodáshoz, de a hideg és a száraz levegő kissé mégis megváltoztatja a hajat, amely kissé szárazabb és törékenyebb lesz. Ahhoz, hogy a haj puha és erős legyen télen is, kicsivel több gondoskodás szükséges. A hosszú forró hajszárítózást ilyenkor érdemes elhagyni, s alacsonyabb hőmérsékleten hagyni a hajat megszáradni, illetve hajbalzsamot vagy balzsamos sampont használni. Illetve, ha nagyon száraz a haj, akkor nagyobb távolságokat tartva kell megmosni. A hajlakk helyett pedig jobb ilyenkor a hajfixáló zselé.
Ismert az úgynevezett húzás miatti hajhullás. Ezt az állandó fésülés miatt húzás, vagy a túlságosan szűk fejfedő húzása, dörzsölése elősegítheti. Ez ugyan csak egy átmeneti probléma, amely nem okoz végleges hajvesztést, de ami a fejfedőt illeti, könnyen elkerülhető. Érdemes a fejet egy vékony selyemkendővel betekerni, bekötni, s arra felvenni a kalapot, sapkát. Ez megszünteti a súrlódást, sőt a statikus feltöltődést is, végső soron a húzást, annak minden kellemetlen hatásával együtt.
A hajhullás ettől még bekövetkezhet. Ennek a következők a legfontosabb okai: stressz vagy betegség; hormonális problémák; bizonyos gyógyszerek mellékhatásai; gombás fertőzések; hajat húzó frizura; vegyi anyagok túlzott használata. S ha eszek egyike sem játszik szerepet, de a hajhullás mégis tényszerűen fennáll, akkor jobb tudomásul venni, hogy a genetika ellen értelmetlen harcolni. Akinek nagyon hiányzik a haja, végeztethet hajbeültetést vagy viselhet parókát is.
A haj és a hormonok szerepe
A haj az embrionális életben már igen korán, a 9. héten kezd kialakulni. Az érett szőrtüsző és szőrszál a magzati élet 3-4. hónapjára fejlődik ki. Az újszülött általában pár centis hajjal születik.
Egy ember életében a 4-5. évtizedben megkezdődik az őszülés, vagyis a hajszálak pigmenttartalma fokozatosan csökken - elsősorban a halántéktájon és a szakáll területén. Férfiaknál általában korábban kezdődik, mint nőknél. Ritkán az őszülés korán, már a 20-as életévekben elkezdődik. Ez általában öröklődő, genetikai tulajdonság.
Mindannyian szeretnénk dús, egészséges hajkoronát. Van, akinek megadatik, van, akinél az évek múlásával kopik meg szépsége, és van olyan, aki soha nem is rendelkezett vele. Elgondolkozott már azon, hogy milyen tényezőktől függ hajállományunk minősége?
- Hajunk színe, szerkezete, hullámosságának mértéke öröklött tulajdonságunk, hajunk természetes adottságai.
- A haj és a szőrzet növekedését a belső elválasztású mirigyek által termelt hormonok szabályozzák. A haj esetében az androgének hatása különösen a homlok felett és a fejtetőn érvényesül. A fejbőrben androgénérzékeny receptorok vannak, amelyek száma és mennyisége mindenkinél meghatározott. A férfias kopaszodás az androgénérzékenységből adódik, mivel a túlzott férfihormon termelődésre érzékenyen reagálnak a hajhagymák.
- E fölött már rendelkezünk némi befolyással, hiszen megfelelő életvitelünkkel - egy bizonyos szintig - meg tudjuk tartani egészségünket. Az egészséges táplálkozás hozzájárul a haj egészséges állapotához is, étkezésünket pedig szinte teljes egészében kézben tudjuk tartani.
- Mi több, a fő tényezők közül éppen ez az, amin mindenki a legegyszerűbben változtathat. A sok kémiai, élettelen anyag kiszárítja és roncsolja hajszálainkat, fejbőrünket, korpásodást és hajhullást okozva. A haj elveszíti fényét, és nehezen kezelhetővé válik. Ennek megelőzésére válasszunk természetes alapanyagú hajápoló szereket.
A DR. IMMUN 25 gyógynövényes hajápoló termékcsalád feltölti a haját és fejbőrét a gyógynövények gyógyító hatóanyagaival, jelentősen lecsökkentve vagy teljesen megszüntetve haj problémáit! A teljes ápolás érdekében javasolt Intentív, regeneráló hajkúrát alkalmazni, amely tartalmazza a DR. IMMUN 25 gyógynövényes Hajcseppeket, Hajsampont, Hajbalzsamot és a DR. IMMUN Hajszépség tablettát.
A haj életciklusa, amely alapvetően a hajhagymák működésétől függ, három egymástól jól elkülöníthető fázisból áll. Hajunk 15-30 éves kor között növekszik a legnagyobb mértékben, azonban 35-40 éves kor között a hajhagymák száma 20%-kal csökken. Így a ritkább haj az öregedés előrehaladtával normálisnak tekinthető.
A hajszálak a bőrben elhelyezkedő szőrtüszőkből (számuk születéskor kb. 5 millió) fejlődnek, nőnek ki. Egy átlagos hajszál kb. 1. Ez a periódus a leghosszabb a hajszálak életében (4-6 év), ekkor képződik és növekszik a hajszál. A papilla mátrixsejtjei gyorsan osztódnak. Az új sejtek folyamatosan tolják feljebb a régebbieket, amelyek elszarusodnak, és erőteljes hajszálként mutatkoznak meg a felszínen.
A hajszálaknak kb. 2. Az átmeneti szakaszban hajunk 1%-a van, ez az időszak csak néhány napig áll fenn. Ekkor a sejtosztódás leáll, a hajnövekedés megszűnik. A hajszál életében mintegy 1-3 hétig tartó nyugalmi időszak kezdődik. A hajhagyma leválik a hajszemölcsről, nem kap több tápanyagot. A hajszál elkezd felfelé mozogni a hajtüszőben, majd a hajhagyma fokozatosan a felszínre kerül, ahol elsorvad. A hajtüsző kismértékben összezsugorodik. Ez az időszak kb. 2-3 hét alatt véget ér, a hajszálak 2-3%-a van általában ebben a szakaszban.
3. Az utolsó szakasz átlagosan 3 hónapig tart. A papilla szünetelteti működését. A hajszál ekkor még a tüszőben van, de már nem nő, később az új hajszál növekedése következtében kihullik. A hajhagyma elszarusodik, életfunkciója megszűnik. A hajszálaknak kb. 15 %-a várakozik ebben az állapotban, arra, hogy egy új kör induljon. Így hajmennyiségtől függően napi 50-80 hajszál kihullása még természetesnek mondható. Ekkor a hajszemölcs újra aktivizálódik, a gyors sejtosztódás által el kezd nőni egy új hajszál, mely végleg távozásra kényszeríti a régit.
A fenti ciklus genetikai és hormonális szabályozás alatt áll, nem mindenkinél egyforma. Az életünk során is változik a ciklus, ezért időnként erősebben, máskor pedig kevésbé hullik a hajunk. Egy szőrtüszőből életünk folyamán kb. Mivel a növekedési fázisban levő hajszál évente mintegy 15 cm-t nő, a férfiak vágás nélkül 40-50, a nők 70-80 cm-es hajat is növeszthetnek. Ennél hosszabb viszont nem valószínű, hiszen egy ekkora hajszál rövidesen kihullik, és a következő megint elölről kezdi a centimétereket.
A fejbőrön lévő hajszálak száma a hajszíntől is függ. A szőkék kb. 140 000 vékonyabb, a vörösek csak 85 000, de viszonylag vastag hajszálat, míg a sötétebbek mintegy 60 000 vastag hajszálat számolhatnak meg a fejükön.
A haj kulturális jelentősége mindig is alapvető szerepet játszott főként a férfias imázs megjelenítésében. Komoly szimbolikus jelentése több korszakon és kultúrán átívelően jelen volt. Az ősi időktől kezdve nagyon fontos megtestesítője volt a személyiségnek, elengedhetetlenül hozzájárult az egyén szépségéhez, sármjához és vonzerejéhez.
Kb. 100.000 - 150.000 hajszálunk van. Hajunk folyamatosan megújul az egymást követő növekedési ciklusok során. Naponta kb. 50-100 hajszálat vesztünk. Ez egy teljesen normális folyamat, mely nem jár általában a hajtömeg csökkenésével, mivel az embereknél a hajciklus nem egyidejű (minden hajszál más és más fázisban van), azaz mindig van elég haj a fejünkön. Tulajdonképpen minden szőrtüszőnek egyedi ciklusa van, megelőzve a haj tömeges hullását.
Egyes esetekben azonban a hajhullás megnövekedhet. A folyamatot kiválthatják gyulladásos állapotok, melyek károsítják a szőrtüszőt, a hajciklus szabálytalan működése, a hajszál öröklött vagy szerzett rendellenessége.
Általánosságban a haj növekedési ciklusa 2-6 évig tart, 4 elkülöníthető fázisból áll. A hajciklus hossza függ az életkortól, egyes betegségektől és számos hormonális vagy táplálkozási faktortól.
Az első az anagén vagy növekedési fázis, amikor a hajszál elkezd nőni a szőrtüszőben a hajgyökérből a bőrfelszín alatt. Ez határozza meg a haj hosszúságát, több évig tart (férfiaknál 2-4 évig, nőknél 3-6 évig). Az anagén fázis során a haj 1 cm-t nő 28 nap alatt, normál esetben a szőrtüszők 90 %-a ebben a fázisban van.
A második az átmeneti vagy katagén fázis, ami 2-3 hétig tart, a hajszálak kb. 1-2 % tartozik ide. Ekkor a haj már nem növekszik tovább, elválik a vérellátást nyújtó papillától, mely az új haj növekedéséhez szükséges sejteket tárolja.
A következő, egyben a harmadik a telogén vagy nyugalmi fázis, mely kb. 3 hónapig tart és melynek során az előző hajszál nyugvó állapotban marad, míg megkezdődik az új hajszál növekedése. A hajszálak kb. 10-15 %-a tartozik ide. Mivel az új hajszál a nyugvó, telogén hajszál alatt növekszik, a bőrfelszínhez közeledve fokozatosan kilöki az előző hajszálat, mely végül kihullik.
A befejező fázis az exogén fázis, melynek során az előző haj kihullik és az új haj növekszik a helyére.
A hajhullás különböző formái
Telogén efflúvium (átmeneti hajhullás): hirtelen, nagyobb tömegű hajhullás jellemzi, mely annak a következménye, hogy a hajszálak idő előtt lépnek be a nyugalmi (telogén) fázisba. A kiváltó okot követő 3. hónap körül következik be, melyek a következők lehetnek: Stressz - súlyos lázzal járó betegség, fokozott érzelmi állapot, súlyos baleset, műtét, munkahelyi nehézségek, erős vérzéssel járó betegségek, túlzott diéta, éhezés; Szülés utáni állapot - szülést követően a hormonok visszarendeződése (kifejezetten az ösztrogén szint csökkenése) kiválthatja, hogy a hajszálak nagy mennyiségben lépnek a telogén fázisba, mely miatt fokozott hajhullás alakul ki; Szezonális változások - a kutatások azt mutatják, hogy több hajszál van nyugalmi fázisban március-április és szeptember-október folyamán, tavaszi/őszi telogén efflúvium vagy hajhullásként is ismert állapot; Szennyezett levegő; Nem megfelelő táplálkozás - vashiány, szerzett cinkhiány, alultápláltság; Endokrin rendellenességek - pajzsmirigy túl- vagy alulműködés; Súlyos fejbőrt érintő bőrproblémák; Gyógyszeres kezelés okozta hajhullás - főként kemoterápia váltja ki, de ritka estekben egyéb típusú gyógyszerek is okozhatják például: antidepresszánsok, görcsoldók vagy bétablokkolók.
Azonban a telogén efflúviummal diagnosztizált esetek harmadában semmilyen okot nem találtak. Az akut telogén efflúvium időtartama kevesebb mint 6 hónap, ha több mint 6 hónapig fennáll a probléma, krónikus állapotnak nevezzük.
Akut telogén efflúvium bármely életkorban bekövetkezhet, mindkét nemet egyaránt érinti, míg a krónikus állapotra jellemző, hogy egyértelmű kiváltó ok nélkül, egyébként egészséges 30-60 év körüli nőknél jelenik meg.
Alopécia (tartós hajhullás) - ide tartozik:
- Androgén alopécia (férfias típusú hajvesztés): öröklött, a hajhullás leggyakoribb formája nőknél és férfiaknál egyaránt. A haj fokozatos elvesztése jellemzi, mintázata nemek szerint eltérő. A férfias típusú kopaszodás megjelenhet kétoldalt a halántéktól indulva vagy a teljes fejtetőn, a tarkó és a halánték alatti területek kivételével. Férfiaknál pubertást követően bármikor kialakulhat, és idővel fokozottabbá válik. Ezzel szemben a nőkre a lassú, teljes hajtömeget érintő hajritkulás jellemző (ritkán alakul ki teljes kopaszság), mely a fejtetőn indul a választék megritkulásával. A nők gyakran a menopauza környékén tapasztalják, bár a hajhullás pubertás után bármikor jelentkezhet.
- Hirsutismus (fokozott szőrösödés): általában a szervezett fokozott androgénszintjével áll összefüggésben, bár az enyhe tünetekkel érintett nők felénél normál androgénszintet tapasztaltak. Leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS). A szőrszálak mennyiségének megnövekedése jellemzi a férfiasabb (androgén) területeken: arcon, mellkason, alhason, felsőcombon vagy melleken. Nincs kapcsolatban az aknéval vagy az androgén alopéciával.
- Alopécia areata (foltos hajhullás): autoimmun betegség, mely gyakran hirtelen lép fel, a haj foltokban hullik ki, gyerekeknél és felnőtteknél is kialakulhat. A test teljes szőrzetét érintheti, beleértve a szemöldököt és a szempillákat is, teljes kopaszságot okozva (alopécia totalis). Tapasztalható enyhülés (spontán, kezelés nélkül) valamilyen élethelyzet hatására vagy visszaesés is.
- Heges alopecia (heges hajvesztés): ritka betegség, mely elpusztítja a hajhagymákat apró sebeket hagyva, így a haj nem tud visszanőni. Bármely életkorban felléphet, nőknél és férfiaknál egyaránt. A hajvesztés indulhat annyira lassan, hogy a tünetek nem észrevehetőek, de kihullhat a haj egyszerre is. Egyéb tünetei a fokozott viszketés, duzzanat, valamint piros vagy fehér, kiütéshez hasonló sebek a fejbőrön.
- Trichotillománia (kényszeres hajtépkedés): ezzel a problémával küszködő egyén saját testszőrzetét tépi ki, melyet nem tud abbahagyni, így kopasz foltokat okoz a fejbőrön vagy a test egyéb területén. Leggyakrabban gyerekeknél fordul elő, a szőr visszanő a szokás megszűntével. Bár az évekig tartó, folyamatos tépkedés helyén tartós kopaszság is kialakulhat.
- Senescent alopecia (elöregedő, meggyengült haj): a haj maradandó, szórványosan jelentkező elvékonyodása, mely a teljes hajtömeget érinti. A faggyúmirigyek nem zsugorodnak össze, olyan idősebb, 50 év felettieknél alakulhat ki, ahol a kopaszodás családilag nem öröklődik. A hajhullás progresszív formája, melyre jellemző, hogy a hajszálak növekedési fázisa lerövidül, csökken a növekedési és nyugalmi fázisban lévő hajszálak aránya, a haj meggyengül, romlik a minősége.
A haj növekedési (anagén) fázisa lerövidül 3-4 évről kevesebb mint egy évre. A nyugalmi (telogén) fázis hosszabbá válik, a kihulló haj helyére egyre kevésbé gyakran nő ki új hajszál. A telogén fázisban lévő hajszálak száma is növekszik, számuk meghaladja a 20%-ot. A hajhagyma kevésbé mélyen rögzül a dermiszben, egyre kisebbé válik, az új hajszálak rövidebbek lesznek. A kor előrehaladtával a haj elveszíti pigmenációját, fehérré válik. Az ősz haj vékonyabb, mint a pigmentált haj, porozitása nagyobb, fizikai ellenállóképessége csökken. Hajlamosabbak sérülékenyebbé válni a külső károsító tényezőkkel, különösen az UV-sugárzással szemben.
Fontos különbséget tenni a természetes, mindennapi hajhullás és a kórós hajhullás, azaz alopécia között. További információért forduljon bőrgyógyászhoz, aki elvégzi a megfelelő kivizsgálást (laborvizsgálatok, a fejbőr trichoszkópos vizsgálata, biopszia stb.).