Az idei évben a szőlő érési ideje jelentősen előre tolódott hazánkban. Hagyományosan a szüret szeptember közepén szokott kezdődni a korai fajtáknál, mint például az Irsai Olivér vagy a Csabagyöngye, és októberben a késői fajtáknál, mint a Kékfrankos és a Cabernet Sauvignon. Ez a korai érés főként a klímaváltozás következménye, amely melegebb nyarakat és változó csapadékmennyiséget hozott. A tartós hőség és a kevesebb csapadék miatt a szőlő gyorsabban érik, ami különleges kihívások elé állítja a borászokat.
A korán érő szőlő nemcsak a borászok, hanem a vadak számára is vonzóvá teszi a fürtöket. Különösen az őzek azok, akik előszeretettel fogyasztják a korán érő, édes szőlőszemeket. Az őzek kártételének minimalizálása érdekében a szőlőtermelőknek hatékony módszereket kell alkalmazniuk a vadkárok ellen. Ez idén fokozottan igaznak bizonyul. Ráadásul ezzel a problémával nem csak a szőlészek fognak szembesülni, hanem gyakorlatilag mindenki, aki bármilyen gyümölcsöt termeszt.
Annak, hogy gyümölcseidet hatékonyan védd meg a betévedő őzektől, és egyéb vadaktól, az évszázadok során sok módját fejlesztették ki a gazdálkodók, ám mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Az akusztikus, ultrahangos állatriasztók kiváló megoldást nyújtanak a vadkár megelőzésére, ám hatásukat csak a hangszórók irányában és hatósugarában fejtik ki. Ezek ugyanis olyan hangokat bocsátanak ki, melyek zavarják a vadakat, ám általában mi emberek, nem halljuk. Persze nem csak az állatok fülére lehet hatni, hiszen a szaglásuk is hasonlóan fejlett, így érdemes kísérletet tenni adott esetben szag alapú riasztószerekkel is, melyek olyan anyagokból tevődnek össze, amik a természetre nem károsak, ám az állatok hetekig büdösnek érzik őket.
Természetesen ennek a módszernek is megvan a hátránya: az eső képes elmosni a szagokat, így időjárástól függően néhány hetente friss dózist kell kijuttatni. Az idei év szokatlanul korai szőlőérése új kihívásokat hozott nem csak a borászok, de mindenki számára, aki gyümölcstermesztésre adta a fejét. A klímaváltozás hatásai és a vadkárok kezelése érdekében important, hogy a termelők modern és hatékony módszereket alkalmazzanak. Többféle módszer is létezik a probléma látványos mértékű csökkentésére, ám a legjobb, ha ezeket felváltva, vagy egymással kombináltan alkalmazzuk.
Hiába finom a csemegeszőlő, ha a kertben nem érik be. A szőlő a családi kiskertek és a hobbikertek egyik leggyakoribb növénye; ritkán találunk olyan kertet, amelyben ne lenne néhány sor szőlő, egy szőlőlugas, vagy a ház falára felfutatott szőlő. Ez a szép és hasznos növény egyidős a kultúrával; aligha van még egy olyan növény, amely olyan sokszor szerepelne a képzőművészetben, az irodalomban, a zenében, sőt az építőművészetben is, mint a szőlő!
Jóllehet a szőlő - a Déli sarkon kívül - minden kontinensen megtermelhető, mégis évezredeken át Európa volt a szőlő- és bortermelés központja. A családi kiskertekben gyakran fordul elő, hogy a szőlőfürtök nem érnek be tökéletesen és az idei időjárás is azt vetíti előre, hogy erre ősszel is számítanunk kell! A házikertekben még ma is szívesen ültetik a hosszú tenyészidejű, későn beérő, régóta jól ismert fajtákat, holott a hazai nemesítők számos, kiváló minőséget termő, rövidebb tenyészidejű csemegeszőlő fajtát hoztak létre, amelyek egy része a betegségekkel szemben jobban ellenálló, tehát kevesebb permetezést igényel.
Ügyeljünk arra, hogy a szüret idejét gondosan határozzuk meg. Általános szabály az, hogy egy kilogramm fürt beérleléséhez egy négyzetméter felületű lombra van a tőkének szüksége! Ezért a túlságosan sok lomb beárnyékolja a fürtöket, amelyek kevesebb napsugárhoz jutva nehezebben érnek be. A szőlő az emberiség egyik legrégebbi termesztett kultúrnövénye, de nekünk magyaroknak különösen fontos, hiszen a remek hazai borok világszerte hírét viszik hazánknak.
Hiába vagyunk ugyanakkor bortermelő, szőlőtermesztő nemzet, a hazai kiskertekben mára nem gyakori vendég a szőlő. Nem találkoztam még soha olyan emberrel, aki valamilyen formában ne szerette volna a szőlőt. Személy szerint bárhogy szívesen fogyasztom: nyersen, különféle desszertekben és természetesen egy minőségi szőlőből készült bor is jól tud esni olykor-olykor. Ha nem akarunk rögtön egy egész szőlősort telepíteni, a kacsokkal kapaszkodó csemetéket futtathatjuk lugasra, pergolára is. Klasszikus, de megunhatatlan, rendkívül mutatós megoldás.
Fajtái különböző csoportokra oszthatóak, melyek más és más növényvédelmi és termesztéstechnológiai eljárást követelnek meg. Ezen kívül vannak az ún. legfontosabb tényezők, hogy milyen a megvilágítottság, a másik pedig a szellőzöttség mértéke. A szőlő termesztésnél nagyon fontos a megvilágítottság. Legjobban a dél, dél- keleti tájolású domboldalakban lehet termeszteni, de a délnyugati lankán vagy sík terepen is jól nevelhető. A szőlő talajigénye nem összetett, gyengébb, homokos közegben is szépen fejlődik, de a gazdag, laza szerkezetű, humuszos talaj a kedvence. Fontos! Nagyon fontos a talaj kvarctartalmának ismerete. Amennyiben a talajunk kvarctartalma nem éri el a 75%-ot ne is kísérletezzünk a saját gyökerű szőlő telepítésével. Ez a kártevő felelős a 18. század végén bekövetkezett hatalmas szőlőültetvény pusztulásokért.
Miután kiválasztottuk a megfelelő helyet adódik a kérdés, hogy mekkora gödröt is érdemes készíteni a szőlőnek? Tápanyag utánpótlás és a beiszapoló öntözés nagyon fontosak, mivel ez a két folyamat biztosítja azokat a körülményeket a szőlő oltványunk számára, amik hozzásegítik a megfelelő termés neveléséhez. Ez után szórjunk a tetejére annyi földet, hogy a szőlő oltási helye a föld felett helyezkedjen el. Mielőtt a szőlő oltványt belehelyezzük a gödörbe, mindenképp metssük le a kisebb gyökerek végeit, de figyeljünk, hogy a lehető legkevesebbet távolítsunk el belőle. A gödör feltöltését szakaszosan végezzük jól letömörítve a földet az oltvány körül, valamint folyamatosan adagoljuk a vizet. Miután feltöltöttük a gödröt érdemes a csemete töve körül tányért kialakítani. Ezzel a módszerrel a szőlő tövére öntött vizet ott tarthatjuk a tövénél, így biztosítva a jobb hasznosulást. Őszi-téli telepítésnél fel kell tölteni földdel a talajból kiálló részt. Ez egy óvintézkedés, a téli fagyoktól védjük vele a friss telepítésű szőlőoltványokat.
Gyakori kérdés a szőlő metszési ideje, melyet nem pontos dátummal szokás meghatározni, hanem úgy, hogy akkor válik aktuálissá, mikor a tél végi fagyok már bizonyosan elmúltak, de még azelőtt, hogy a növényben a nedvkeringés megindult volna. Szőlőt lugasként? Hát persze! Én személy szerint a csercsapos váltómetszést javasolom! Ennek lényege, hogy az első évében az egyéves vesszőt visszametsszük rövid csapra. A következő évben az előző évi csapok közül az egészségesebbet, jobb állású csapot hagyjuk meg, a másikat pedig távolítsuk el! A meghagyott csapon 2 vesszőt hagyunk, egyiket rövid a másikat pedig hosszú csapra. Amikor a csap elöregszik, a csapot el lehet távolítani, mert a szőlő alvó rügyről meg tudja ifjítani a csapot. Ez a művelésmód, és metszésmód, kitűnően alkalmas bármely szőlőfajta sikeres termesztéséhez.
2, a hónaljhajtások eltávolítása: A szőlő hajlamos rengeteg ún. hónaljhajtást nevelni, melyeket érdemes minél hamarabb eltávolítani, mivel rengeteg energiát el tudnak vonni a növénytől. 3, tetejezés: Ennél a folyamatnál csupán a friss hajtások hosszának (magasságának) visszametszéséről van szó. A védekezés idénybeli első lépése a tavaszi lemosó permetezés. Személyes véleményem, hogy segítségével rengeteg felesleges munkától óvhatjuk meg magunkat. Ez a munkafolyamat a megelőző védekezés egyik legfontosabb eleme. Lényege, hogy kontakt hatóanyagú szerrel direkt módon a kártevőt, kórokozót támadjuk. Év közben nem minden esetben érdemes, kontakt hatású szereket használni. Ennek egyszerű oka a rövidebb hatásidő. Ezek segítik a vegyszer felületen való megkötődését. Na persze ennek is van kötődési ideje, de közel se annyi, mint normál esetben. A szőlő év közbeni munkáit a permetezés mellett a kötözés és a zöldmetszés teszik ki. Itt főleg a Vitis labruska fajtáiról van szó, gondolok itt az Izabellára és az Otellóra. Igen igénytelenek. Ajánlom minden kiskertbe ahol egy kis különleges ízű szőlőt szeretnének.
A szőlőt számos kártevő és kórokozó támadhatja meg. Esős, nedves és meleg időben akár az egész termést is megtámadhatja a szőlő szürkepenészes (botritiszes) rothadása. A gomba sok tápnövényű, sőt az elhalt növényi részeken is megél. Bármelyik zöld növényi részt meg tudja támadni, A szél és jég okozta sebeken nagyon gyorsan el tud terjedni. A szőlőperonoszpóra tavasszal kezd fertőzni, amikor a napi középhőmérséklet elérte a 10-12°C-ot, és emellé legalább 1-2 napig 10 mm csapadék hull. A szőlő minden zöld részét képes megfertőzni. Különösen érzékenyek a fiatal, zsenge levelek, fürt kezdemények. Nedves, párás időben 1-2 cm átmérőjű, olajfoltra hasonlító foltok jelennek meg. A foltokkal átellenesen, a fonáki oldalon szürkésfehér színű penészgyep jelenik meg. Száraz időben a beteg részek leszáradnak, nedves időben pedig rothadni kezdenek. A szőlőlisztharmat egy, a növény minden zöld részét megtámadó gombabetegség. Szinte minden évben jelentős kárt okoz országszerte, főleg, ha az időjárás meleg és párás. A legsúlyosabb kárt a bogyók fertőzésével okozza. A károsodás annál jelentősebb, minél korábban fertőzi meg a bogyókat. A fertőzött bogyó bőrszövetének növekedése megszűnik, a héj elparásodik. Ezt követően a bogyó héja nem tudja követni a bogyó méretének növekedését, így a bogyó felreped. Gyakori kártevők még a különböző atkafajok. Leggyakrabban a szőlő levélatka és a szőlő gubacsatka okoz jelentős károkat, a takácsatkák kártétele szórványosan fordul elő. A szőlő levélatka a fiatal leveleket és hajtásokat károsítja. A szívogatás nyomán a hajtások gyengén fejlődnek, rövid szártagúak lesznek. A levelek visszamaradnak a fejlődésben, torzulnak, súlyos esetben a hajtás és a levél is leszárad. Évente akár 7-10 nemzedéke is lehet, így hosszantartó, komoly veszélyt jelent a szőlőben. A gubacsatkák a rügyekben telelnek. Tavasszal, a rügyfakadás előtt már a rügyek belsejében megkezdődik a táplálkozásuk, ilyenkor deformált levelek, hajtások fejlődnek. Súlyos fertőzéskor a hajtás növekedése leáll, és a levelek elpusztulnak. A szőlőmolyok két faja ismert Magyarországon. A domináns faj a 3 nemzedékes tarka szőlőmoly. A hűvösebb klímájú borvidéken a 2 nemzedékes nyerges szőlőmoly is jelentős. Báb alakban telelnek az elszáradt bogyók között, esetleg a szőlőtőke kérge alatt vagy a karók, támberendezések repedéseiben.
Az érés ütemezése: a szőlőfürtök érésének időzítését több kategóriába szokták sorolni. A korai típusok közé tartoznak a 105 napon belül érő fajták, a szuper-korai és korai-középső érésűek. A korai érés előnye, hogy az elsők között szüretelhetők a gyümölcsök, és finom, aromás bogyókat lehet kínálniasztalon. A korai középszinttől a átlagos érési idő 125-135 nap, későbbiek pedig 135 napnál hosszabbak lehetnek. A bogyók érését befolyásolja a napfény, a meleg idő és a vízellátás, de fontos a ventiláció és a tápanyagellátás is. A Csabagyöngye már július végén, a Szőlőkertek királynője augusztusban érhetik be, a Leányka és az Ezerjó szeptemberben, a Kövidinka és az Izsáki sárfehér október végén érhetők el.
A miértek középpontjában az áll, hogy a bogyók érése attól függ, mikor érkeznek el a fajtákhoz szükséges külső feltételek: fény, víz, hőmérséklet és a növény egészségének megőrzése. A bogyók érésének elsődleges mérőszáma a cukortartalom és a savtartalom aránya; a végső döntés a szüret időpontjáról ezt az egyensúlyt tükrözi. A szüret időzítésének gyakorlati megközelítése a próbaszüret: mintákat szednek, és megvizsgálják a cukortartalmat, ízt és aromát. A száraz idő kiválóan alkalmas a szüretre, különösen a csemege- és a borszőlőknél, hogy megőrizzék a szemek állagát és ízét.
Az érési idejét segítő gyakorlati megjegyzések közé tartozik a növények szellőzettségének és megvilágításának optimalizálása, a lomb mennyiségének szabályozása, a talaj termékenysége és a vízgazdálkodás huzamos figyelemmel kísérése. A talaj fontos kvarctartalma: ha a kvarctartalom alacsony, a saját gyökerű ültetés nem ajánlott. A gödör mérete és a metszés módja, valamint a tápanyag-utánpótlás és öntözés módja szintén befolyásolja az érési ütemet. A metszésnél a korai lágyrendszert megőrző váltómetszés például hatékony lehet, különösen lugasok, bokrok esetében.
Érdekességként megemlítjük, hogy a szőlő fajtáinak megkülönböztetése a csemegeszőlő és a borszőlő között alapvető: a szüret ideje és a felhasználhatóság attól függ, hogy a bogyó mennyire érett az adott fajta sajátosságai szerint. A borszülői érésnél a savban szegényebb fajtákat részesítjük előnyben, amelyek laza fürtűek és jól szállíthatók. A szüret a végén lehet az, amikor a bogyók színe és a héj áttetsző, a kocsányok pedig barnulnak. A cukortartalom magasabb, a savak kiegyensúlyozottabbak legyenek, és a bogyók ne legyenek savanyúak.
Az érési időt befolyásoló tényezők összegzése: a nap, a levegő és a víz együtt határozza meg, hogy mely fajták érnek úgy, hogy az optimális napsütés és öntözés mellett a szőlő gyorsan, de egyenletesen érik. A növény elhelyezése és a gondozás magában foglalja a talajkeverést, a lomb lombkartalását, a korai tavaszi és késő tavaszi gondozást, valamint a növényvédelmet a betegségek és kártevők ellen. Az érés gyorsítására szolgáló nyári és őszi eljárások közé tartozik a lombtakarás, a talajfedés és a megfelelő takarítási stratégiák alkalmazása, amelyeket a fajták igényei szerint kell alakítani.
Összetevők és adatok alapján a következő rövid áttekintés szolgálhatja a gyakorlatban gondolkodó kisebb termelőket:
- A korai érésű fajták 105-115 nap alatt érhetnek be, az első szüretelhető fürtökkel július végén-korban számolhatunk.
- A középtávú érésű fajták 120-125 nap között érnek be, átlagosan augusztus-szeptemberben indul a szüret.
- A késői érésű fajták 135 napnál hosszabb ideig érnek be, gyakran szeptember végétől október elejéig terjedő időszakban.
- A szüret időpontja fajtánként és évjáratonként változik, a cukortartalom és a savszint egyensúlya a meghatározó szempont.
- A fajták érési idejét a klíma és a gazdálkodási gyakorlatok jelentősen módosíthatják.
