Judith a festőművész, Kékszakállú műtermének ajtóit nyitogatja, a kortárs mozgásművészet a kiindulása a Királyfi, a Királykisasszony és a Fabábú históriájának. Több mint száz éve annak, hogy Bartók Béla - Balázs Béla librettói nyomán született - két egyfelvonásosa, A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi első együttes bemutatója megjelent az Operaházban. A díszleteket és jelmezeket gazdagon idéző előadás történetileg összekapcsolja a középkor mítoszát a földi lét megértésének nyugtalanságával.
A mitológia és a lélek mélysége
A kékszakállú herceg vára egy XV. századi francia legenda nyomán született misztériumjáték, amelyben a király titka és a párok kapcsolata a lélek legbensőbb titkait tárja fel. A történetben Bartók zenei nyelve és Balázs Béla szövegkönyve egyfajta mítoszt formál meg: a férfi és a nő kapcsolata, a magány és a társtalanság mélyrétegei kerülnek előtérbe. A lírai és drámai hangvételben a zene nem csupán dekoráció, hanem a szubjektív valóságot hordozó eszköz, amely a nézőt azonnal bevonja a cselekménybe.
Rendezői és koreográfusi hozzáállás
A legújabb interpretációk a kortárs mozgásművészetből merítenek, s így a Királyfi és a Királykisasszony dinamikája egy festőművész és múzsája viszonyává transzformálódik a Királyfi műtermében. Kasper Holten rendezésében a díszlet és a tér sajátos atmoszférát teremt, amely az előadást részévé teszi a mozgás és a vizuális gondolatok hálójának. A koreográfiát Velekei László készítette, a színpadra komponált mozgások pedig Pilinszky-szerűen töltik meg a misztériumjátékot a jelenidő retesszelésével.
A szubtextus és a népzenei gyökerek
Bartók zenei nyelvét a magyar népzene és a tájfestő impresszionizmus egyesíti: a tájkép, az erdő és a víz hangulatai gazdagítják a zenei szövetet. A kékszakállú és a fából faragott királyfi is egyaránt kiemeli a férfi-nő viszony belső zártságát és a táncnyelv által megnyíló kommunikációt. A három legjelentősebb színpadi mű közül A kékszakállú herceg vára 1911-ben készült, később pedig a közönség és a kritika is fokozatosan elfogadta Bartók merész nyelvét, amelyet a kortárs látásmód és a misztériumjáték keveredése adhatott meg neki a lehetőséget, hogy a népzenét modern formában, szigorú dramaturgiával érvényesítse.
Historikus pillanatok és húzások a színpadon
A bemutató időszaka különleges: a Lipótvárosi Kaszinó pályázat diadalmaskodott a megvalósítás felett, majd a Királyi Operaházban is repertoárra került a mű, egészen a kezdeti ellenállásoktól az 1918-as bemutatóig. A rendező Balázs Béla volt, a karmester Egisto Tango, és az olasz hangszeres irányítás alatt a Magyar Állami Operaház zenekara hozta létre a hangzásvilágot. A fából faragott királyfi partját pedig a koreográfia követelményeinek megfelelően Balázsi Gergő Ármin és társai táncolják. Ezelőtt az operát a közönség és a szakma is nehéznek találta, de a későbbi évtizedekben Bartók művei a legnagyobb társulatok repertoárjának szabatossá váltak.
Az élet a pódiumon és a művészeti örökség
Azóta Bartók Béla három egyfelvonásosával együtt tartja repertoárján A kékszakállú herceg várát, A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint különböző variációkban. A modern előadásokban az időtlen témák, a szeretet, a vágy és a hatalom kérdései új és generatív módon jelennek meg, miközben a zeneszerzővevők számára a zene és a dramaturgia közötti határ elmosódik. Az utóbbi években a hagyomány és a kortárs megnyilvánulások közötti párbeszéd erősödik, a rendezők és koreográfusok pedig igyekeznek a klasszikus műveket friss szemlélettel újraértelmezni.
Életrajzi jegyzetek a mester nyomán
Bartók Béla a népzene gyűjtője és a modern zene megteremtője, a népi dallamok és a klasszikus formák ötvözője. Szülei szellemi hátterétől kezdve a fiatal kor zenei tehetségén át a budapesti Zeneakadémián végzett tanulmányokon keresztül végigkísérve látjuk, ahogyan a művészeti világ összetételével formálta meg egyedi zenei világát. A kékszakállú megjelentetése mögött az az összetett és intentionális szemlélet áll, amely Bartókot a népzene és a modern zene közti hidat megteremtővé tette. E történeti kontextusban a királyfi és a királykisasszony története épp úgy a belső fejlődést és a párkapcsolati dinamikát tárja fel, mint a zenei nyelv megújítását.
Vizuális és auditív kiegészítések

Bartók: A kékszakállú herceg vára (2015)
A kortárs előadások vizuális világa és a zenei szövet szoros összhangban dolgozik: a jelmezek és a díszlet színei, formái a zenével együtt mesélnek lakonikusan, mégis kifejezően a karakterek belső világáról. A Királyfi és Judit kapcsolata az alkotók szemszögéből festői képpé válik, amelyben a műterem és a valóság közötti határ elmosódik.
Adatok és összegzés
Bartók Béla 1881-ben született Nagyszentmiklóson, 1945-ben New Yorkban hunyt el; munkásságának legfőbb állomásai közé tartozik az A kékszakállú herceg vára, az A fából faragott királyfi és az A csodálatos mandarin komponálása, amelyeket a modern színházi és zeneművészeti élet ismert és nagyra tart. A művek dûzsője és a népi elemek integrációja Bartók zenei nyelvének tartóoszlopai maradtak, és a kortárs előadások ezt a hagyományt megőrizve folytatják.