A kollektív psziché részévé vált 80-as évekbeli mulatósdalok klipjeiből kotortunk elő párat, amelyek a korszak vizuális észjárását igyekeznek megmutatni a nézőknek. A magyar ember számára a mulatós olyan, mint a távolsági buszokon terjengő szalámiszag: bár tudat alatt érzékeli a jelenség proli mivoltát, mégis teljesen természetesnek veszi. A nagy apátia közepette pedig nem is sejti, hogy a kollektív psziché részévé vált 80-as évekbeli mulatósdalokhoz anno videóklipek is készültek. Ráadásul szigorúan a „tartalomhoz a forma” elv alapján, a tömény pszichedelia jegyében.
Hajós Jani eredetmítoszáról több verzió is kering, a legvalószínűbb változat szerint egy sütőrumos üvegből bújt elő, miután egy kőműves megdörzsölte azt. Majd egy tizedmásodperc alatt megszületett benne a felismerés: Magyarországon gyakran az is ürügyet szolgáltat a vedelésre, ha kil nine öves tatubébik születnek a sanghaji állatkertben. A magyar néplélek ebbéli kiismerése után a Donald Kacsa felsőjét eltulajdonító maligán-Super Mario legugrott egy castingra a hetes számú kőbányai italkimérőbe. Miután a lámpabúra légypapírjával összegyűjtette halálosztagát, kollektíven indítottak kampányt a májzsugor népszerűsítéséért.
A videóklipben megismerhetjük a Hajós klánt, melynek tagjai - kimondva-kimondatlanul - minden magyar családban ott rejtőznek.
A 80-as évek egyik legbizarrabb formációja, mely a szeszegér vő és az őt terrorizáló génkezelt véranyós soha véget nem érő konfliktusát mutatta be. Célközönségét jobbára micisapkás mentalisták alkották, akik csupán a fejfedőjükön elhelyezkedő bojt segítségével képesek kiugrasztani a demizson parafadugóját. A szerzemények többé-kevésbé ugyanazon koncepcióra épültek: Feri dalba foglalta a cefre okozta üzemi hőfok mámorát, anyósa pedig a fenyítés-alázás-kioktatás fegyverével replikázott prózai betétekben. Mindeközben csilingelő orgánuma könyörgött azért, hogy egyszer egy rinocéroszok részére készített relaxációs lemezen hallhassuk viszont. Rosszabb esetben a lánctalpas faltörő néni dalra is fakadt, sőt, egy klipben is feltűnt, és mint az várható volt, fizimiskája erőteljesen hasonult énekhangjához.
Miután Feri anyósa cafatokra tépett egy csapat jetivadászt, akik felesküdtek befogására, a művész úr újfent szerepeltetni kényszerült videóklipjében a finom úrihölgyet. A szerzemény özvegy Dromedár Jenőné fenyítésével indul, rajtunk pedig pillanatokon belül eluralkodik a pártállami gyomorideg. A 3+2 vitathatatlanul azon disznósajtállagú ősanyag részét képezte, melyből a hazai mulatósszíntér anno kifejlődött. A Kombiné pedig hamisítatlan himnusz, presszószintis számára aligha létezett megbízhatóbb öngyilkossági kísérlet annál, hogy hanyagul kihagyta a lagzis repertoárból.
Azt viszont már a rajongói ultrák közül sem sokan tudják, hogy az ominózus slágerhez anno videóklip is készült, az ominózus műben pedig a Benny Hill Show üldözéses jelenetei vegyültek egy éthordó erotikafaktorral. És természetesen a dadaizmus atyja, Tristan Tzara is megkapta a neki járó tiszteletadást abban a szkeccsben, amikor a szektavezérnek öltözött frontember két paplannal akar imponálni kiszemeltjének, de ő inkább menekülőre fogja. A „régen minden jobb volt” a legidőtállóbb dogma. A Z-generációnak már halvány fogalma sincs arról, mennyire felemelő érzés volt sorozáson vadidegenek előtt alsógatyában flangálni, illetve azon dilemmázni, hogy a pszichológiateszten beikszeljük-e az „olykor néhai nyugatos költőket látok búvárruhában” opciót.
De mi mást tehettünk volna olyan korokban, amikor a férfiasság (és kb. minden pozitív tulajdonság) fokmérője az volt, hogy áldoztunk-e a sorkatonaság oltárán. Nos, az alábbi kordokumentum is ezen daliás időkbe repít vissza minket: a Sunda Bunda Banda trió azonban nem átallta megénekelni a hadkötelesség árnyoldalait, mindezt természetesen olyan frappáns szexuális utalásokkal átszőve, melyektől egy hűtőkamrában tárolt viktoriánus házvezetőnőn is úrrá lett volna a gerjedelem. A formáció azonban a videóklipben a nonstop bakancspucolás műveletével próbála a fókuszt a tényleges jelentéstartamon tartani - szerény sikerrel.
A vizuális észjárás elemei és társadalmi viszonyok
A klippek mögött húzódó koncepciók a lavírozó látásmódot tükrözik: a szórakoztatás és a kritika egyidejű keveredése a társadalmi normák felforgatásával. A kor akkori közönségének fantáziáját a dialektika formálta: egyszerre volt jelen a nevetség és a vágy, a paródia és a valóság kikeverése. Ezt a kettősséget erősítik a jellegzetes vizuális elemek: a jelmezek, a groteszk koreográfiák, a repetitív jelszavak és a kiemelt szóképek. A tartalomhoz a forma elve ebben az időszakban egészen újszerű pszichedelia felé terelt, ahol a zajos, szürreális elemek a hangzás és a képi megoldások között hidat képeznek.
A roulett szerű szerkesztés és a szövegek szándékosan túlzó metaforái felidézik a dadaista hagyományokat, miközben a helyi kulturális kódokkal játszanak. A videóklipek célja gyakran az volt, hogy megragadja a néző figyelmét, és egyben megkérdőjelezze a társadalmi konvenciókat úgy, hogy közben a mulatós műfaj jellegzetes ritmusait megőrizzék. Ezzel a megközelítéssel született meg az a kollektív memóriát érintő műfaj- és vizualitás-összefonódás, amely ma is beszédtéma a kortárs médiában.
A Sunda Bunda Banda példája mutatja, hogy a hadkötelesség árnyoldalait humoros, szexuális utalásokkal átszőtt formában is lehet tálalni, miközben a bakancspucolás motívuma a fókusz megtartására szolgál. Ezek a kevéssé hétköznapi képi megoldások segítenek abban, hogy a nézők ne csak nevetve szemléljék a klippeket, hanem végiggondolják a társadalmi és kulturális kontextust is.
- A klippek vizuális nyelve összhangban van a korszak zenei stílusával és a poétikai utalásokkal.
- A „tartalomhoz a forma” elv a pszichedelia és a mulatós találkozását hangsúlyozza.
- A társadalmi normák kritikája humorral és szatíával történik, miközben a nosztalgia erősen jelen van.
Összességében a 80-as évek mulatósklipjei nem csupán vizuális performanszok, hanem tárgyi utalások a korszak társadalmi és kulturális lelkületére. A formatervezés és a tartalom kölcsönhatása révén olyan kollektív emléket alkottak, amely ma is segít megérteni a korszak hangulatát és a közönség befogadási mechanizmusait.