Molnár György szakáll nélkül: élettörténet, halálig tartó harc és a megújulás útja

Hosszú ideje nyílt titok volt a rajongók és a szakma körében is, hogy komoly szívműtét vár Molnár György Elefántra, az Omega legendás gitárosára. Néhány hónappal ezelőtt végre sor került a rendkívül összetett, többórás szívműtétre, ám azóta szinte semmilyen hivatalos információ nem látott napvilágot az állapotáról. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a sok aggódást, a folyamatos érdeklődést és azt a rengeteg szeretetet, amely felém áramlott. Ha majd lesz elég lelkierőm a közeljövőben, talán elmesélem, min mentem keresztül az elmúlt hónapokban.

Most legyen elég annyi, hogy innentől kezdve szeptemberben mindig megünnepelhetem a második születésnapomat. Merthogy az operációt követően néhány nappal meghaltam. De az orvosok, akiknek nem lehetek elég hálás, újjáélesztettek, és kaptam még egy esélyt az életre. Hosszú, gyötrelmes időszak volt ez, és leginkább csak emlékfoszlányok maradtak meg bennem erről. Arra viszont már tisztán emlékszem, hogy amikor néhány héttel ezelőtt először szólaltam meg ott, a kórházi ágyban, a körülöttem lévők meghatódva megtapsoltak.

Nem lehet leírni, milyen érzés volt ez. Most pedig egy újabb előrelépés történt a felépülésemben. Járókeret segítségével tudtam sétálni húsz métert. Molnár György elmondhatja magáról, hogy beintett a kaszásnak. Az Omega legendás gitárosa fél évet töltött kórházban, s ezalatt - még leírni is borzalmas - átesett egy súlyos, komplikált szívműtéten, négyszer kapott tüdőgyulladást, egyszer vérmérgezést, beállt nála a klinikai halál, újraélesztették. Hetekig feküdt kómában, hónapokig beszélni sem tudott, s újra kellett tanulnia járni. Az ember beleborzong mindabba, amit Elefántnak, ahogy mindenki becézi a zenészt, át kellett élnie.

De az élni akarása, a családja szeretete, az orvosok és az ápolók lelkiismeretes munkája meggyógyította és szó szerint talpra állította. S ami a legfontosabb: Molnár György hetek óta otthon van, maga mögött hagyva a kórházakat, s élete legnehezebb hat hónapját. Olykor boldoggá teszi az embert, ha csak csendben ücsöröghet otthon egy kényelmes karosszékben. Vagy egyedül lezuhanyozhat. Milyen hétköznapi dolgok ezek, és mégis az életet jelentik Molnár György számára!

Közelkép a rehabilitációra és a mindennapokra

Otthon lenni, saját ágyban aludni, az imádott feleség és a gyerekek közelségében tölteni az időt. - Tavaly szeptember elején úgy mentem be a Városmajori szívklinikára, hogy tíz nap múlva már újra otthon leszek - mondta lapunknak Molnár György. - Megműtötték a szívemet, az orvosaim azt mondták, az operáció remekül sikerült, még beszéltem is a feleségemmel, aztán másnap kómába estem.

Kevés emlékem van a kórházban töltött fél évemről, de néhány emlékfoszlány nagyon erősen belém ivódott. Például amikor friss levegőre vágytam, és nem lehetett kinyitni a kórterem ablakát, Mónika, a tündéri nővér, segítséget hívott. Markos legények felnyaláboltak ágyastul - s miközben, mint egy NASA űrhajós, úgy néztem ki a sok csővel, infúzióval -, levittek a kertbe, és ott találkozhattam a feleségemmel, Henivel.

Sokan megkérdezik, hogyan tovább. Sok mindent utólag tudtam meg - folytatta az Omega virtuóz gitárosa. - Például azt is, hogy azt mondták a feleségemnek: ha azt akarja, hogy a férje túlélje mindez, vitesse el másik kórházba. Így kerültem a Semmelweis Egyetemre. Az meg a zárójelentésből derült ki, hogy nemcsak négy tüdőgyulladást, hanem vérmérgezést is kaptam.

Példátlan beavatkozásáról és a kórházi élményekről szólnak a sorok, miközben Molnár György a saját haláláról és a megküzdésről mesél. - Hosszú hetekig voltam kómában, s ahogy már korábban is mondtam, nem volt se alagút, se fény, csak a sötétség, pedig még a klinikai halál állapotából is visszahoztak, úgyhogy valóban meghaltam egy rövid időre - emlékezett vissza a kórházban átéltekre.

Nehéz leírni mit éreztem, amikor újra itthon lehettem. Hónapokig nem szólaltam meg ott bent, s nemcsak beszélni, járni is újra tanultam. Amikor először ejtettem ki szavakat a kórházban, megtapsoltak a körülöttem álló orvosok és az ápolók. Még nagyon gyenge vagyok, az ember izomzata szinte teljesen leépült ennyi idő alatt.

Esti gondolatok, a hálószobától a színpadig

Több mint 40-45 éves korában történtekkel összekötve idézi fel a történetet Molnár György: otthon töltött idő, a rokonok és az élettárs, a feleség és a gyerekek közelsége adja az új kezdet alapját. - Ott bent minden reggel ötkor keltettek, már amikor magamnál voltam, és injekciót kaptam. Azóta itthon is felébredek öt órakor. De a feleségem és a két fiam, Álmos és Zaránd, lesi minden kívánságomat.

- A jövőben szeretném továbbvinni a zenét, de ehhez még erősödnöm kell. Az új dalomat az Ivan & The Parazol nevű zenekarral szeretném majd bemutatni, de ehhez még erőre van szükségem. Talán karácsonyra lehetek olyan állapotban, hogy megszólaltatom a gitárt, mint a régi szép időkben.

Infografika: rehabilitációs folyamat idővonala Molnár György felépüléséről

Molnár György gyakorlati oldalról: a bemutatott rehabilitáció és a hétköznapi tevékenységek megmutatják, hogy az élet kis dolgai is jelentős értékkel bírnak. A kapcsolatok és az otthoni környezet segítettek abban, hogy talpra álljon.

Életrajzi és sporttörténeti adatok összefüggései

Molnár György rövid életrajza után áttörés a sportvilágban: Molnár György (1901. február 12., Budapest - 1977. január 23., Budapest) az MTK és a Hungária FC (1919-29) játékosa volt, többoldalú tehetség, aki 27 alkalommal szerepelt a válogatottban és 11 gólt ért el. A hajdani híres MTK-iskola egyik legkiválóbb hajtása volt.

Egy másik korszak emlékét idézve: a játékost sokoldalú technikája, nagy lövőerője és a csapatépítő képessége jellemezte. A „Hangya” becenevet éppen ezért kapta társaitól. 1924. április 6-án az olaszok elleni találkozón (7:1) is kiváló teljesítményt nyújtott.

Az élettörténet több időrendi fordulatot tartalmaz: a nehézségek és a győzelmek váltakozása, a küzdelem az életért és a zene iránti szenvedély összefonódik Molnár György Elefánt történetében. A család, a barátok és az orvosok támogatása nélkül nem lett volna ilyen erősség a rehabilitáció:** a felépülés kulcselemei a kitartás, a hit, a szakmai munka szeretete és a családi szeretet.

Adatok és források

Molnár György hivatalos történetei és visszaemlékezései részletezik a kórházi napokat, a szakmai karriert és a visszatérést az otthoni környezetbe. A cikkben található információk a nyilvános forrásokból származó visszaemlékezésekből és interjúkból tevődnek össze, melyek a gyógyulás kulisszatitkairól számolnak be.

tags: #molnar #gyorgy #szakall #nelul