Nádasdy Ádám személye költészettörténetünk egyik különleges jelensége: a megszemélyesítés költője, ahol a személyből fogalom lesz, és a versek útján idegen tájak is otthonos metaforákká válnak. A kötet, amelyet a Magvető adott ki 2017-ben Budapesten, a Nyírj a hajamba címet viseli, és a negyven éves lírai pálya egy újabb állomásaként értelmezhető. A recenzió ezt a változást, a hagyományos formák és a modern tartalmak összecsiszolódását vizsgálja, miközben a költői életmű egészére és a kötet megjelenésének kontextusára is rámutat.
A személyesség költői formája és a klasszicizmus párbeszéde
Komolyabb versek - ezen a címen jelent meg Nádasdy első kötete - jelzi, hogy költészete kezdetben a klasszikus mintákat követi, pontos metrika és gondos rímtechnika jellemzi, képgazdag és érthető, gyakran közérthető is. Nádasdy versei alapvető körvonalaikban ma is ilyenek: a költői alakok mögött kitáruló belső világ, a személyesség és a közvetlen érzéklet kíséri a szövegeket. A Nyírj a hajamba így folytatja ezt a hagyományőrző és klasszicizáló vonalat, miközben a megkomolyodás mint folyamat is megjelenik: a kötetben a lírai hangvétel gyakran a komolyság felé tolódik, de megőrzi a játékos önirónia védőoltását.
A kötet eszköztára továbbra is klasszicista marad, de a szerző „deklasszicizálja” az allegóriát. Például a Kerek, forró sziget című versben trópusi sziget és egy üres kórházépület részletei keverednek: a valóságos tárgyi elemek és az álomszerű, oneirikus elemek hiperkonkrét, konkrét módon jelennek meg. Ez a kettősség a kötet egyik alapmotívuma: a tárgyak pontos nevét viselő képek és az ott rejlő metaforikus megfejtések együtt alkotják a költészet „megkomolyodó” arculatát.
- A klasszicitás mint életeszmény: az egyéni lét formának történő betöltése, amelyet pontosan visel a költői alany.
- Az allegória megőrzése, de annak megkérdőjelezése a hétköznapi, konkrét képekkel való helyettesítés által.
- A belső vita a költő és az élet kérdései között: létezés, értékteljes lét, és a költői én viszonya a valósághoz.
A nyelv és a személyesség a Nyírj a hajamba című kötetben
A költő nyelve továbbra is az „alanyi költő” megközelítésben születik: a személyes érzelmeket és gondolatokat tárja fel, miközben a megfigyelés és az önelemzés kettőse végig jelen van. A versekben a magány, a szerelem és a küzdelem fogalmai testet öltve jelennek meg, és a személyes élményeken keresztül beszélnek az általános emberi tapasztalatokról. A kötetben a pajkos önirónia és a finom humor segít abban, hogy a komoly témák ne váljanak nyomasztóvá, hanem épp ellenkezőleg: érthetővé és átélhetővé váljanak.
Az előzmény- és kontextuslista szerint Nádasdy költészetében a nyugatos hagyomány és a klasszikus formák találkoznak a modern tartalmakkal. A kötetet nyitó vers, a Kerek, forró sziget példája ennek a találkozásnak: a személyes látomás egy trópusi környezetbe helyezett énképpel és egy üres kórház részleteinek kontrasztjával. Ezt követik más versek, ahol az allegorikus elemek hiperkonkrétákká válnak, és a viszonyokat, az emlékeket és a belső hangulatokat egyazon szövetbe fűzik.
„Természetes volt, hogy egy férfi iszik és szétveri a családját” | Nagy Zsolt és Kovács Patrícia
A kötetben megjelenő kettős értelmezés és az egzisztenciális többlet
A kötet két tisztán klasszicista versmutatvánnyal is találkozik: Zátony és Kell az öreg. Utóbbi hexameterben íródott, és az élettapasztalatok, az idő múlásának érzékisége és a létformák viszonya kerül a középpontba. A kötet prózai keretében is felvetésre kerül az egyén és a lét viszonyának problémája, és a végső versek a nosztalgia és a bizonyosság között egyensúlyozva zárulnak, ahol a címadó költemény történetei végső soron a személyes identitás megőrzéséről és az élet színreviteléről szólnak.
- Kerek, forró sziget - allegorikus, hiperkonkrét részletekkel.
- Keringek körülöttedben - viszonyértelmezés és érzelmi felfogás.
- Zátony - klasszikus formát idéző vers, a lét végességének hangsúlya.
- Kell az öreg - hexameteres megfogalmazás az idő és az élet értelmének vizsgálatával.
A másodlagos beszámoló és az olvasói élmény
Az Olvasói visszajelzések szerint a Nyírj a hajamba szövegei személyes hangvételűek, mégis általános érvényűek: olyan felismerések, amelyek egyaránt szólnak a magányos szerelemről, a hazafiúi hűségről és a mindennapi életről. A versek közt olyan képek jelennek meg, amelyek a mindennapokat különleges fényben tükrözik: egy „gyönyörűnek” minősített egyszerűség, amely bármely olvasó számára érthető és megélhető lehetőséget ad arra, hogy saját élményeivel kapcsolja össze a verseket. A személyes igazság és az objektív látás - „Magamról, pontosat” - között feszül a költői én, amely egyszerre szubjektív és objektív is egyidejűleg.