A nagyváradi reformátusságnak a XIX. század első harmadáig nem volt temploma az újvárosi városrészben, sőt egyetlen egyházközséget alkottak a városban, az Olaszit, noha ekkorra már jelentős számban laktak itt is.
Amikor végre 1831-ben felmerült a templomépítés ötlete, a Német és az Őr utca sarkán szemeltek ki egy telket, ahol eleinte ideiglenesen egy magtárat alakítottak át imateremmé.
Az új, nagyszabású templom tervét és költségvetését Szász József, Bihar vármegye főmérnöke készítette el és 1835. február 1-én hagyták jóvá.
Ugyanaz év áprilisában, az olaszi lelkész és esperes, Zilahy József jelenlétében zajlott az ünnepélyes alapkőletétel a korábban itt álló imaterem lebontása után.
Maga az építkezés hosszasan elnyúlt, a felmerülő anyagi problémák, valamint az egyéb, hosszabbtávú következményekkel járó események: az 1836 évi tűzvész, az 1848-as szabadságharc és az 1851-es árvíz miatt.
1835 szeptemberére egy öl magasságig jutottak a falakkal, ekkor azonban elfogyott a gyűjtésből származó pénz.
1840-től ismét nekifogtak az építkezéseknek és 1843-ra tető került az épületre.
A befejezésre azonban még várni kellett, az első, 1844 júliusában tartott istentisztelet is megelőzte a végső állapotot.
1853-ra végre elkészült a templom, és 1855-re rendes lelkészt is kapott, ekkor azonban még nem álltak tornyai, melyek az eredeti tervben már szerepeltek s a berendezés sem volt még teljesen kész.
Ezt a gubás céh készíttette, hasonlóan a keleti karzathoz, mely 1860-ban lett kész.
A puritán templombelső rendkívül egyszerű, terét síkmennyezet fedi.
Csak 1870-ben fogtak hozzá a tornyok kiépítésének, az egyik 1871 májusára, a másik szeptemberre lett kész.
1897-től 1904-ig ebből a két toronyból figyelték a felügyelő tűzoltók a várost.
Az újvárosi református templom téglalap alaprajza szimmetrikus kialakítású, mind a négy sarkánál rizalitszerűen ugrik ki a homlokzat.
A főtengelyben nyílik a főbejárat, a két rövid oldalon pedig egy-egy oldalsó kapu.
A Teleki (Primăriei) utcai héttengelyes főhomlokzat közepe klasszikus görög templomhomlokzatot idéz, a ngy dór féloszlopon háromszögű timpanon nyugszik.
Közeikben három félköríves ablak nyílik süllyesztett falmezőben, hasonlóak, mint amilyenek a toronyaljakban illetve a két ezekkel összekötő falszakaszban vannak.
A főbejárat fölötti márványtáblán a következő felirat látható: „E szent ház alapját / a helv. hitv. N.Váradi / egyház letette MDCCCXXXV. április 13-kán / külsőleg bevégezte MDCCCLIII." Alatta: SLEZINGER JÓS[ef]. N[agy].V[árad]
A hátsó, udvar felőli homlokzaton páros, dór fejezetű pilaszterek sorakoznak. A párkányokkal osztott tornyok ferdén leszelt sarkait alul fejezetpárkányos pilaszterek erősítik, fölöttük a főpárkány golyvázva törik meg.
A középső timpanon fölött attika emelkedik, rajta négy kőbábbal. Ezzel egy magasságban a tornyokat kerek ablakok törik át, felette egy-egy magas félkörívesen záródó ablak, majd fentebb ugyanilyen formájú, de kisebb ablakokból egy-egy pár, fölöttük óralap. A legfelső szint visszahúzott, csakúgy, mint a kolozsvári ún. kétágú templom tornyainál, az erkélyt vaskorlát futja körbe. A tornyokat kupolás tető fedi.
Péter, I. Zoltán: 3 secole de arhitectură orădeană, Oradea, Editura Muzeului Ţării Crişurilor, 2003. Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 évés múltja és épített öröksége (Trecutul de 900 de ani al Oradiei şi moştenirea construită), Budapest, 2005. Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885-1915. Nagyváradon a 19. reformátusok jelentős számban voltak jelen a városban.
felmerült a belvárosi templom építésének gondolata. magtár állt. Bihar megye főmérnöke, Szász József készítette el. 1835. József az olaszi egyházközség lelkésze és esperese jelenlétében. szabadságharc és 1851-ben árvíz szakított meg. hozni a templomot. várni, majd 1855-ben már új lelkészt is kapott. berendezés is hiányos volt. céh készíttette, 1860-ra lett kész. 1909-ben újraöntötték. rizalit látható, stílusa klasszicista. mellékhomlokzatán egy-egy mellékbejáratot alakítottak ki. homlokzati síkból. kiképzésű oromzatot alakítottak ki a koronázópárkány fölött. oromzatot és a két tornyot egyszerű mellvéd köti össze. ablaki ismétlődnek. vakolatkeretes bejárati kapu látható. helv. hitv. N.Váradi / egyház letette MDCCCXXXV. A tornyok koronázópárkány fölé magasodó része négyszintes. ellátott körablakok törik át, melyek fölött övpárkány fut körbe. duplaablakok láthatók. teljesen egyszerű, puritán kialakítású. fedi.
Az imaházat 1944. szeptember 6-án, a második világháború utolsó napjaiban - a közeli vasútállomás támadása során - bombatalálat érte. Az épület kijavíthatatlanul rommá lett. A háború borzalmaitól megrettenve a gyülekezet lelkipásztora, dr. Szabó Lajos családjával együtt egy évre elmenekült Nagyváradról. Sarkadi Pál, az egyházkerület tanácsosa veszi gondozásba a gyülekezetet. Szeghalmi Bálint, neves építészmérnök 1950-ben elkészíti a lebombázott imaház helyére épülő új templom tervét.
A nagyváradi négy gyülekezet 1952. január 1-től önállósult, minden gyülekezet önálló presbitériumot választott. Ekkortól az építkezést anyagilag segítette a másik három egyházközség, de támogatásával kiállt az épülő templom ügye mellett a bihari egyházmegye, sőt a Királyhágómelléki Egyházkerület gyülekezeteinek jelentős része is. A gyülekezet lelkipásztora egy-egy presbiterrel, olykor a kántorral szolgált a felkeresett egyházközségekben és adományokat gyűjtött.
A parókus lelkipászort, dr. Szabó Lajost 1952. augusztus 8-án deportálták a Duna csatornához. Ezután a lelkipásztori teendőket Bottyán Gyula segédlelkipásztor vette át, Kovács Sándor, az olaszi egyházközség lelkipásztorának felügyelete mellett. Buthi Sándort 1954. május 24-én iktatták be az egyházközség lelkipásztori tisztségébe. Az Úr 1954. évének karácsonyán a már ideiglenesen berendezett templomépületben tartják az istentiszteletet.
A templom 32 m magas tornya 1955-ben készült el, ugyancsak ebben az évben helyezték el a harangot, amit a bukaresti Răşcanu mester öntött. A harang szerelékével együtt 825 kg-ot nyom. A templom felavatására 1956. december 16-án, advent 3. vasárnapján került sor. 1916-1956 között épült. Felszenteletetett 1956. XII 16-án. Házzá - I Pt. Buthi Sándor 1961-ben, püspökké választása után elhagyta a gyülekezetet, sőt Bottyán Gyulát, segédlelkipásztorát is magával vitte. A gyülekezetbe az olaszi egyházközség lelkipásztorát helyezik át, Kovács Sándort. Kovács Sándor 1964. május 1-én nyugdíjba vonul, július 1-től Bottyán Gyulát hívják vissza a gyülekezetbe.
Az egyházközség 1978-ban vásárol még egy harangot, és ugyancsak ez évben kerül sor a harangok árammal való működtetésének bevezetésére. A következő évben egy Beszterce környéki szász evangélikus templom Wegeinstein orgonája került az egyházközség tulajdonába. Az egyházközségtől 1994 július 24-én levált a rogériuszi rész és önálló presbitériumot választott, egyelőre a réti templomban maradva, majd 1999-ben áttelepülve a saját új templomukba.
Bottyán Gyula lelkipásztor 1998-ben kérte nyugdíjazását. A gyülekezet 1999. március 28-án Pálfi Józsefet, az akkori Sulyok István Főiskola lelkipásztorát hívta meg a megüresedett hely betöltésére. Az egyházközség 1999. parókia és gyülekezeti ház építéshez fogott, amely otthont ad a gyülekezet lelkipásztora, segédlelkésze és kántora számára, továbbá helyet biztosít a nőszövetségi-, ifjúsági- és vendégszobáknak, illetve a Csillagocska Alapítványnak.
az Úr 2001-ik esztendejében református zeneóvoda létesítését kezdeményezte, amit 2002. szeptember 15-től sikeresen működtet.
A templom belső terében megjelenő idézetek és korabeli leírások tükrözik a közösség hitéleti életét, az összegyűjtött adományok és a lakosság református kötődését.
Xavér templom története
„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár.”