Neandervölgyi emberek hajszíne és genetikai örökségük

Az régóta ismert, hogy a modern ember és a neandervölgyiek (Homo neanderthalensis) évezredeken át párosodtak egymással, aminek nyomát szinte minden ma élő ember genomja őrzi. Mathias Currat, a Genfi Egyetem kutatója és kollégái több mint négyezer ősi genetikai mintát elemeztek, amik 1200 különböző eurázsiai helyszínről származnak. Eredményeik azt mutatják, hogy a neandervölgyiektől a modern embernek átadott DNS aránya egyre növekszik, ahogy távolabbra kerülünk a Földközi-tenger keleti régiójától, mind nyugati, mind keleti irányba. „Nő Európa felé, és nő Kelet-Ázsia felé is, ami lehetővé teszi a hibridizációs zóna határainak kijelölését” - mondta Currat.

Az egyik fontos kérdés az, hogy a neandervölgyi genom mennyire befolyásolta a bőr-, haj- és pigmentációs tulajdonságainkat. A kutatások kimutatták, hogy a melanocortin receptor 1 (MC1R) gén olyan változatát is megtalálták a neandervölgyieknél, amely csökkenti a pigmentációt, ami azt sejteti, hogy bőrük színe különböző volt. Emellett a kognitív rendellenességekhez kapcsolódó géneknél találtak intenzív szelekciós jeleket a mai embernél, például a FOXP2 gén esetében, amely a beszéd fejlődésében játszik szerepet.

Fontos hangsúlyozni, hogy a neandervölgyiek nemcsak külső tulajdonságaikban, hanem belső genetikai sokféleségükben is különböztek a modern embertől. A metagenomikai módszerek kifejlesztése nagyot lendített a neandervölgyiek genomi analízisén. A megfontolások „nulladik pontja” az volt, hogy bármely fajról legyen szó, az ilyen vizsgálatoknál mindig több független egyed genomját elemezték. Az egyedek kiválasztása az idő- és térbeliség figyelembevételével történt, így csak több egyed alapján értelmezhető az „ősi” allél vagy szekvenciaváltozat (cisz-regulátor elemek esetében).

A kutatók az evolúció során olyan géneket és régiókat kerestek, amelyeknek aminosav sorrendje eltér a két faj között. A szelekció alatt álló gének kiválasztása két szemponton alapult: a főemlősök genomjára jellemző allél(ok) jelenléte, ill. az adott szekvencia egységessége, annak környezete egységessége. A nagy szelekciós nyomás alatt álló régiók kiválasztásánál olyan területeket kerestek, ahol Homo sapiens genomok (pl. kínai, francia, joruba, san) különböztek, majd konszenzus szekvenciát állítottak össze, amely a neandervölgyi szekvenciától eltérhet, és ezt az eltérést a felírt minták alapján értelmezték.

Számos olyan tulajdonság maradt fenn, amely a neandervölgyiektől származó variációk miatt a mai emberekben megjelent. Például a koponya morfológiáját befolyásoló RUNX2 gén variánsa, amely a fej és arc struktúráját érintette, és a nyakszirt környéki kontúrokra is hatott. Emellett az atlasz (C1) anatómiai variánsai is összevethetők, és az atlasz variánsainak elterjedtsége összefüggésbe hozható a genetikai sokféleséggel. A fenti megállapítások azt mutatják, hogy a neandervölgyi genom jelentősen befolyásolta a modern ember fejlődésének egyes vonásait.

Az emberi genom összetettsége tükrözi, hogy az elszigeteltség és a jólléti viszonyok milyen hatással voltak a populációk fejlődésére. A modern ember és a neandervölgyiek közötti keveredés ellenére Afrika kivételével a neandervölgyi genom nyomai megtalálhatók a mai népességekben; Afrikában a neandervölgyi genom nyomait kevésbé vagy egyáltalán nem találjuk meg. Az európai és ázsiai népeknél általában az átlagos neandervölgyi örökség 1-4% körül van, de ez egyénenként változó.

A kutatások ebből kiindulva azt is megvilágítják, hogy a neandervölgyiek kihalásának okai összetettek voltak. Egy franciaországi barlangban talált neandervölgyi maradványok alátámasztják az elszigetelődés és a belterjesség elméletét, amely hozzájárult a populáció csökkenéséhez. A Koppenhágai Egyetem Globe Intézetének tanulmánya pedig azt sugallja, hogy antiszociális életmód miatt vélelmezhető a kihalásuk. Ugyanakkor a modern ember előnyét is mutatja, hogy kommunikációval és információcserével gyorsabban alkalmazkodtunk a környezethez, és ez segített a túlélésben.

Összegzésként elmondható: a neandervölgyi genom sokkal közelebb áll hozzánk, mint azt korábban gondolták, és a közös evolúció során kialakult kölcsönhatások mély nyomot hagytak a mai emberekben - külső jegyekben, belső genetikai mechanizmusokban és az immun- illetve idegrendszer működésében egyaránt.

neandertalen hajszín genetika vizualisdiagram

tags: #neandervolgyi #ember #hajszin