A közelmúltban a zsidó férfiak fejfedőit mutattuk be, most pedig arról olvashatnak, hogy a férjezett asszonyok miként rejtik el a hajukat. Az első forrás ezzel kapcsolatban a Tórában található, Mózes negyedik könyvének ötödik fejezetében. Ott arról rendelkezik az Örökkévaló, hogy miként vizsgálják ki egy házasságtöréssel meggyanúsított nő ügyét. Az eljárás része volt, hogy „meztelenítsék meg az asszony fejét”, azaz fedjék fel a haját.
A Talmud (Ketuvot 72/a) is a férjezett nőkkel szemben támasztott elvárások közé sorolja a haj elrejtését a külvilág elől, éppen erre a tórai előírásra hivatkozva. Vita csupán arról van a bölcsek között, hogy a mózesi törvények teszik kötelezővé a haj elrejtését vagy a zsidó nép körében meghonosodott és törvényerőre emelkedett szokásról van-e szó. A fej befedése nemcsak jelzés azonban, hogy az illető hölgy már férjnél van.
A haj befedésének szokása a Bává Kámá traktátus (90/a) egyik határozatából is kiviláglik, melyben egy nőnek 400 zuzt (pénznem) ítélnek meg, amennyiben egy férfi nyilvános helyen rántja le róla a fejfedőjét. A Jomá traktátusban (47/a) egy Kimchit nevű asszonyról olvashatunk, akinek mind a hét fia a főpapságig vitte. Amikor megkérdezték tőle, hogy mivel érdemelte ki ezt a nagy kegyet, így felelt: „Még a házam falai sem látták a hajfonataimat soha”.
A haj befedésének kötelezettsége ezzel együtt összefüggött a többségi társadalom szokásaival is. A muszlim közegben élő Rámbám (Maimonidész) vagy a Sulchán Áruchot szerkesztő Joszef Káro rabbi úgy rendelkezik (Even Háezer 21:2), hogy mind a hajadon, mind a férjezett nők kötelesek nyilvános helyen eltakart hajjal járni. Az európai, askenáz közösségekben azonban a hajadonok - ahogy a nyelv is utal erre - hajadonfőtt járnak.
A kabalisztikus tanításokra nagy hangsúlyt fektető közösségekben, mint például a haszidoknál a Zohár véleményére hivatkozva nem engedik, hogy akár csak egy hajszál is kilátszódjék az asszonyok fejfedője alól. Egyes - elsősorban magyarországi gyökerű - haszid közösségekben ezért leborotválják az asszonyok haját és így tényleg semmi sem látszódik ki a kendő alól. Számos döntéshozó élesen ellenzi ezt a megoldást.
Eddig a kötelezettség háláchikus (vallásjogi) háttere. A haj befedésének mikéntje már sokkal inkább szokás kérdése, így a különböző közösségekben eltérő hagyományok honosodtak meg. A legősibb megoldás a kendő viselése, melyet héberül mitpáchátnak, jiddisül tichelnek neveznek. Kendőt hordanak a szfárádi asszonyok, ez a szokás számos haszid udvarban és a vallásos-cionista közösség konzervatívabb családjaiban. Ennek egyik változata a jiddisül spicelnek nevezett, zsákhoz hasonlóan kialakított fejfedő, mely a keleti közösségekben is elterjedt, illetve a haszidok közül sokan ezt viselik otthon. Létezik még a turbánnak nevezett, elöl kicsúcsosodó, sokszor élénk színben pompázó fejfedő, melyet például a szatmári asszonyok kedvelnek. Néhány száz évvel ezelőtt vált népszerűvé a paróka viselése, melyet héberül peának, jiddisül sejtlnek neveznek.
A parókáról igen eltérő véleményeket fogalmaztak meg a rabbik. Szfárádi zsidóknál és számos haszid közösségben tiltott, mert - jó minőségű darabnál - olybá tűnhet, mintha viselője fedetlen fejjel járna. Bizonyos haszid csoportoknál (pl. Belz) emiatt csak akkor engedélyezik, ha a parókára egy kis kalapot vagy kendőt helyeznek, így jelezve, hogy az illető férjnél van. Sok rabbi, aki elfogadja a paróka használatát, kiköti, hogy csak a visszafogottan kialakított paróka lehet elfogadható, a feltűnő, bodorított vagy nagyon hosszú parókák viselését élesen ellenzi.
Egyes liberális modern-ortodox rabbik úgy ítélték meg, hogy napjainkban, amikor a nyugati világban általánossá vált, hogy a házas nők nem takarják el a hajukat, már nem számít szemérmetlenségnek a haj felfedése, így a vallásos zsidó nők sem kötelesek erre. Ők csak annyit követelnek meg, hogy zsinagógában vagy vallási szertartások alatt fedjék el a hajukat.
- Az elbeszélés kiindulópontja: milyen forrásokra támaszkodik a hajfedés kötelezettsége a Tórában és a Talmúdusban.
- A különböző közösségek közötti eltérések: vallási hagyományok és modern irányzatok.
- A paróka használatának vitái és a különböző viselési formák elfogadottsága.
Az európai és Közel-Keleti közösségek közötti különbségek mellett fontos megérteni, hogy a haj eltakarásának szokása évezredek óta összefügg a társadalmi normákkal: a házas nőket körülvevő diszkréció és a családi férfiak tekintélye által formált kultúra része. A hajfedés tehát nemcsak jelzés, hanem a közösségen belüli identitás és a vallási gyakorlatok követésének substanciális kifejeződése is.
Hasonlóan fontos a modern liberális álláspont, mely szerint a haj felfedése ma már nem minősül szigorú szemérmetlenségnek a nyugati világban, de a nők továbbra is kötelesek zsinagógában vagy vallási ceremóniák alatt a hajukat eltakarni.
tags: #noi #haj #borotvalasa