Az ókori Egyiptom számos jelentős öröksége mellett ránk hagyományozta messze földön híres színpompás ízlésvilágát, valamint öltözködési, szépségápolási és hajviseleti titkait is. Elég csak ránéznünk Kleopátra és Nefertiti képmásaira, elgondolkoznunk a róluk szóló elbeszéléseken. Kiaknázták a gyógyfürdőkben rejlő pozitív lehetőségeket, valamint különleges parókákkal, csodálatos fizurákkal szálltak szembe a rekkenő hőség ellen.
Miért hordtak parókát az ókori egyiptomiak?
Az ókori Egyiptom előkelői higiéniai okokból (is) kopaszra borotválták a fejüket, és parókát viseltek. Az emberi hajból vagy gyapjúból készített paróka nemcsak változatosságot, ékesítést, jól ápoltságot és stílusosságot jelentett, hanem fejbőrük napégése és tetvesedése elleni védelmére, hűsítésére is szolgált. A paróka nemcsak divatos volt, de védett a tűző napsugarak (és a bogarak) ellen is. A parókaviselés ekkor már általános volt: a parókát hordták nők, férfiak, előkelők és szolgák is, ez utóbbiak rövid változatban.
Parókaanyagok és készítési technikák
A póthaj tulajdonosának társadalmi státuszától függött, hogy a hajpótlék növényi rostokból, báránygyapjúból vagy emberi hajból készült: a legjobb minőségűek természetesen emberi hajból voltak, de akadt olyan is, amelyet lovak sörényéből állítottak elő - az jó erős volt. A parókákat leginkább rabszolgák, szegények hajából állították össze; 100-120 ezer hajszálat is felhasználva. Ezeket méhviaszzal ragasztották rá egy hálóra, de az is előfordult, hogy a hajat gyapjúval, papirusszal, pálmarosttal dúsították.
A nők gyakran adták fejüket hajhosszabbításra és -dúsításra - a hozzácsomózást nagyon elővigyázatosan, méhviasz és gyanta segítségével végezték. Eredeti hajukat csak kíméletesen hullámosították és festették, az utóbbihoz vöröses hennát használtak, s elsősorban őszhajszálaikat fedték vele. Mivel eredendően barna bőrűek és sötét hajúak voltak, a parókát indigóval, vagy hennával sötétítették, de az őszülő, természetes hajukra is használtak az utóbbiból. A henna dúsította is a hajat, de a nők még bevetették az úgynevezett balzsamkúpot is: ezt az illatszerekből összegyúrt 10-15 centiméteres púpot a parókába telepítették, ezzel is illatosítva magukat.
Formák, díszítések és társadalmi jelek
A férfi parókák valamivel bonyolultabbak, ám kisebb méretűek voltak a nőkéhez képest. A parókákat leginkább rabszolgák, szegények hajából állították össze; az utóbbiaké rövidebb volt. A parókákat díszítették: drágakövekkel, aranyszalagokkal, gyűrűkkel, mindenféle dolgokkal tették pompássá. A paróka nagysága és díszítettsége kifejezte viselőjének társadalmi állását; az Újbirodalom idejére a paróka nagysága is kifejezte viselőjének társadalmi állását.
III. Thotmesz díszes parókája (XVIII. dinasztia) vagy II. Ramszesz hatalmas parókája jól mutatja, hogy a paróka lehetett státuszszimbólum: II. Ramszesz általában 6 centisre vágott természetes szőke haját fedte le egy hatalmas parókával. A régészek által viszonylagos épségben megtalált parókákat férfiak és nők is hordták, de természetesen az utóbbiaké díszesebb volt.
Higiénia, illatok és kiegészítők a paróka alatt
A parókát nem mosták gyakran; illatosították, viasszal fényesítették és rizsporozták, így egy-kettőre fertőzések melegágya lett egy-egy példány. Vakaródtak a paróka alatt, mert azok tisztasága hagyott némi kívánnivalót maga után: tetvek lepték el, de ennél nagyobb gond is akadt, mert lárvák, férgek, lepkék hernyói is otthonra leltek a tornyokban. A gyapjúalapú parókákat például a molylepkék imádták...
Ugyanakkor a parókába vagy hajukba balzsamkúpot rejtettek, ami aztán egész nap illatozott, amint szépen lassan olvadozva csurgott szét a hajszálak között. A testüket illatos olajokkal, kenőcsökkel kenték; a fürdő után mirha- és tömjénolajjal kényeztették a perzselő és száraz levegőnek kitett bőrüket. A paróka viselése így egyszerre jelentett védelmet, divatot és aromaterápiát a mindennapokban.
Parókaviselet a társadalmi rétegek és korszakok tükrében
Az ókori egyiptomiak ismerték a parókát, és viselték nők, férfiak, előkelők és szolgák is. Az Óbirodalom végétől mindkét társadalmi csoportnál divatba jött a paróka. A parókaviselés története során a társadalmi különbségek a paróka anyagában és díszítettségében mutatkoztak meg: a legjobb minőségűek emberi hajból készültek, míg a rabszolgahajból készült változatok kevésbé értékesek voltak. A paróka népszerűsége a római birodalom bukása után nullára csökkent, de az egyiptomi gyakorlat hihetetlen korai példája a póthaj és paróka használatának.
Paróka és egyiptomi öltözködés: összefüggések
A paróka viselése szervesen illeszkedett az egyiptomi öltözködési kultúrába: az egyiptomiak ruhadarabjai főként lenből készültek, és makulátlanul tiszták voltak; testüket, hajukat illatos olajokkal, kenőcsökkel kenték. Fejüket borotválták (általában minden testszőrzetet eltávolítottak), a paróka a tűző nap és a bogarak ellen védett. A parókaviselet az ókori társadalmi viselet része volt, akárcsak a gallér, a mennyasszonyi gyöngyszemes ruhák, az álszakáll és más díszítések.
Paróka a rítusokban és művészetben
A sírokban talált parókák és portrék ábrázolásai alapján jól nyomon követhető a paróka szerepe a mindennapi életben és az ünnepi viseletben. A sírokban talált ámulatba ejtően finom technikával, díszítéssel készített kar- és lábperecek, gyűrűk, fülbevalók és egyéb ékszerek arról tanúskodnak, hogy az öltözködés és a díszítkezés szoros összhangban állt a parókaviseléssel. Az ábrázolások tanúsága szerint a királynék ünneplőjét toll díszítette, talán a fáraók is viseltek tolldíszes köpenyt; hasonlóan a paróka is lehetett ünnepi és mindennapi viselet egyaránt.
Örökség és utóélet
A parókavisélet története folytatódott a későbbi korokban is: a római korban és később, Európa udvaraiban újra felbukkant, de az ókori egyiptomi gyakorlat volt az egyik legkorábbi és legsokrétűbb példa arra, hogy a paróka egyszerre szolgálhat praktikus és szimbolikus célokat. Az egyiptomiok parókái nem csak a kopaszság eltüntetésére szolgáltak, hanem státusz, illat, dísz és védelem eszközei is voltak.
100 Titokzatos Tény az Ókori Egyiptomról – Mély Relaxáció és Alvás
További szemelvények és érdekességek
- Minden nap új parókát választottak, göndör „frizurát” csak speciális alkalmakkor viseltek.
- A férfiak növesztettek bajuszt is, illetve kecskeszakált; az áll szélességével megegyező hosszú szakállakat befonták.
- A kisfiúk fejét kopaszra nyírták, csupán jobb oldalon, hátul hagytak meg egy kis fonatot, az ifjúság fürtje.
- A paróka népszerűsége időnként ingadozott: később például egyes helyeken betiltották, de a tilalmak sokszor nem voltak tarthatók.
Paróka és kozmetika
A parókákhoz és hajápoláshoz kapcsolódó kozmetikumok hosszú fejlődésen mentek át: természetes szappanokkal, krémekkel és olajokkal ápolták a bőrt, aromaolajos parfümökkel illatosították magukat. A parókába rejtett balzsamkúpok egész nap illatoztak; kozmetikai célokból előnybe részesítették a mandulaolajat, valamint a tüskés behen fa makkjából készült kivonatot, amelyek üde színt és bájt kölcsönöztek.
| Jellemző | Ókori egyiptomi gyakorlat |
|---|---|
| Anyagok | Emberi haj, báránygyapjú, növényi rostok, lovak sörénye |
| Készítés | Méhviasz, gyanta rögzítés hálóra; gyapjú, papirusz dúsítás |
| Díszítés | Aranyszalagok, drágakövek, gyűrűk, balzsamkúp |
| Funkciók | Védelem (nap, rovar), státusz, illatosítás, esztétika |
| Problémák | Higiéniai gondok: tetvek, molylepkék, fertőzések |
Az ókori egyiptomi paróka tehát összetett kulturális jelenség: egyszerre volt praktikus kellék, társadalmi státusz jele, esztétikai és illatosító eszköz. Az egyiptomi parókakészítés mesterei finom technikákkal dolgoztak, és az általuk létrehozott darabok sokszor rendkívüli művészi értéket képviselnek, amit a sírból előkerült leletek és a múzeumi tárgyak ma is bizonyítanak.