Borneói, szumátrai és tapanuli orangutánok rendkívül veszélyeztetettek. A veszélyeztetett állatok közé tartozó Borneói orangután túlélésének kockázata rendkívül magas. Az elmúlt hatvan évben populációjuk több mint 50 százalékkal esett, és az élőhelyük az elmúlt húsz évben több mint 80 százalékkal zsugorodott. A vadon élő Borneói orangutánok összes becsült populációja körülbelül 70 000-100 000 egyed között van. Szumátrán a populáció körülbelül 13 800 egyedre tehető. A szumátrai orangutánok a világ 25 legsürgősebben védelemre szoruló főemlősei közé tartoznak, és a Borneói, a Szumátrai és a Tapanuli orangutánok a kihalás közvetlen veszélyével néznek szembe.
A populáció alakulását leginkább a élőhelyek elvesztése veszélyezteti: sok egyed a védett területeken kívül él, ami növeli az erdőirtás és a földhasználat (különösen a pálmaolaj-ültetvények) által okozott veszélyt. Az illegális állatkereskedelem is rohamosan terjed Southeast-Ázsiában, és a kiselozókkal gyakran kölyök orangutánokat vásárolnak kedvenc háziállatként. A kis populációméret, a alacsony sűrűség és a növekvő nyomás az élőhelyen, a táplálkozási szokások és a lassú szaporodási ütem miatt rendkívül kiszolgáltatottá teszi az orangutánokat.
Másik jelentős fenyegetés a fakitermelés és az erdőirtás, illetve az, hogy a területek átalakítása mezőgazdasági célokra (különösen a pálmaolaj-ültetvényeké) nagy kockázatot jelent. Emellett az illegális állatkereskedelem virágzó, és fiatal orangutánokat keresnek meg kedvtelésből. A vadon élő orangutánok megfigyelése, viselkedése és ökológiája kiemelten fontos a megértéshez és a védelmi stratégiák kidolgozásához.
A belső tényezők közé tartozik a kis populációk alacsony sűrűsége, valamint a táplálék- és területigényekhez kötődő ökológiai sajátosságok, például az alacsony szaporodási ráta, a lassú érési sebesség és a legnagyobb közé tartási idő a Földön. Ezek együtt rendkívül sebezhetővé teszik az orangutánokat a közeljövőben, ha a fenyegetéseket nem sikerül csökkenteni.
Nemzetközi irányelvek és törvények védik az orangutánokat. A World Conservation Union fenyegetett fajokat azonosító kritériumokat dolgozott ki, és kiadta a CITES egyezményt, amely szerint az orangutánokkal vagy részeikkel folytatott kereskedelem illegális. Nemzeti jogszabályok és programok is léteznek a védelmi célokra, bár a végrehajtás és a megfelelés továbbra is problémás.
Az AZA Ape TAG (AZA Ape Taxon Advisory Group) támogatást nyújt a védelmi kezdeményezésekhez, beleértve az orvvadászat elleni járőrszolgálatokat, a kutatást, a védett területek jobb kezelését, a menhelyek támogatását, és a közösségi részvétel növelését. 2014 elején az AZA egy több intézményből álló munkacsoportot hozott létre a pálmaolaj-termelés kérdéseinek vizsgálatára, és szeptemberben az AZA közgyűlése hivatalos állásfoglalást fogadott el a pálmaolaj ügyében.
A majmok közlékeny társas lények: a fajok egyedei élhetnek egyedül vagy kis csoportokban, melyek egy hím és néhány nőstény vagy csak nőstényekből álló egységek lehetnek. Nappal aktívak, és szinte kizárólag a lombkoronában élnek; a földre csak ritkán ereszkednek. Az ágak közötti közlekedés brachiációval történik, amelyet a nagy karhossz és a laza bordázatú mozgás tesz lehetővé. Az öltözködés és a fészképítés a lombkoronában történik, és a fészkek 10-20 méter magasban épülnek.
A hímek territóriuma és a párzási jogok nagyobb területeket fognak kezelésbe venni, mint a nőstényeké. A viselkedésben kiemelkedő az agresszív összecsapások gyakorisága, és a nőstények ösztrusz-ciklusai 30 naposak, az ovuláció a 15. nap körül van. A kölykök születése általában 233-263 nap vemhesség után történik, és általában egy kölyök születik, de ikrek sem ritkák. A fiatalok anyjuk gondoskodása alatt nőnek fel, és a kifejlett kori méret eléréséig hosszú idő telik el.
Az orangutánok testfelépítése és táplálkozása a fákon éléshez igazodik: hosszú karok, testrészük hosszú szőrzete, főként gyümölcsök, különösen fügefélék fogyasztása jellemzi őket, de növényeket, leveleket, gallyakat és virágokat is esznek. A fiatalok a fák koronaszintjén töltik idejüket, és az anyáktól való elszakadás 42 hónapos kor körül történik. A faj két, a közelmúltban külön fajként elismert populációt foglal magába: Pongo abelii és Pongo pygmaeus, a közelmúltig két alfajként tekintették őket, de mára külön fajként kezelik őket.
A mahobrok és a kutatók egyre inkább rámutatnak, hogy az öngyógyítás viselkedése a majmok körében nem csak emberhez hasonló, de a szumátrai orangutánok esetében is dokumentált példát mutat. Rakus nevű hím példája szerint a fibraurea tinctoria nevű növény levelét többször is rágta, majd a levél pépjével beborította a sebeit, és a későbbiekben is visszatért a növényhez. A megfigyelések során a sebet nyitották, majd a növényi pasztát a seb felületére helyezték és belekenték. A vizsgálatok szerint a seb nyolc napon belül bezárult, és egy hónap alatt teljesen begyógyult, csak egy halvány heg maradt utána. A kutatók szerint a viselkedés tudatos öngyógyítás lehetett, amely csökkentette a fájdalmat és felgyorsította a gyógyulást. Caroline Schuppli, a rezervátum orangután-kutatási projektjének vezetője szerint ez a viselkedés világos jeleket adott afelé, hogy szándékos és tervezett volt.
A felfedezés evolúciós kérdéseket is felvet. Most, hogy az öngyógyítást több majomfajnál is dokumentálták, a kutatók úgy vélik, hogy ezek a viselkedések az ember és a majmok közös őseinek repertoárjába tartozhattak. Az orangután (Pongo) az ember származásának egyik távoli csoportjához tartozik. A Ponginae alcsalád 14 millió éve vált el a többi emberféléstől. Az orangután maláj eredetű neve alatt a "erdei embert" jelentő megnevezés található. A két fő populációt a közelmúltig Szumátrai és Borneói orangutánokra különítették el, most pedig külön fajként ismerik őket, Pongo abelii és Pongo pygmaeus néven.
Az emberszabású majmok közül az orangutánok a legnagyobb testű fán élő faj. Nemi dimorfizmusuk erőteljes: a hímek akár 1,5 méter magasak és 100 kilogramm súlyúak lehetnek, míg a nőstények jóval kisebbek. A szőrzetről szólva a testüket hosszú vörös szőrzet borítja. A táplálkozásukban a gyümölcsök dominálnak, de az étrend része a levelek, gallyak, rügyek és virágok, sőt, alkalmanként föld is - feltehetően ásványi anyagok miatt. A kifejlett hímek territóriumát nagyobb terület fedi, és a terület a párzás jogát is meghatározza. A nőstények egyedül vagy más nőstényekkel és kölykökkel élnek, átlagosan 0,65 négyzetkilogramm területen. A fiatalok az anyjuk gondoskodásával nőnek fel, és a kölyök az első év végére inkább stabilizálódik, a halandóság nagy részét az első évben éri el. A kölyök 15 éves kora körül kezdi az önálló életet, és a nőstények 7-10 éves korukban válnak ivaréretté, az ivarérettség elérésével megkezdődik felnőtt koruk is. A hímek 10-12 éves korukig nőnek, és körülbelül 14 évesen érik el a testi és társas érésüket. A földi eukliódia az élővilág komplex rendszere, amelyben az emberszabású majmok közt is az orangutánok egyedülállóan különlegesek a hosszú élete és az erdőben való élés miatt.
tags: #orangutan #testfelulet #szor