Orrpolip kezelése ricinusolajjal? Részletes áttekintés a tünetek, diagnózis és kezelési lehetőségek jegyében

Az orrpolipok az orrmelléküregekben, néha az orrkagylókon képződő halvány, világosszürke, alapjukról elmozgatható, kocsonyás nyálkahártya-képződmények, vizenyős duzzanatok, amelyek általában mindkét orrüregben, gyakran többszörösen fordulnak elő. A polipok elzárják a melléküregek kivezető nyílását, az orrjáratokat és az orrüreg hátsó, csontos szélű nyílását, amely a garat felső részébe, az orrgaratba nyílik. Ennek következtében az orrlégzés akadályozott és a szaglás romlik.

Az orrpolip a népesség 1-4%-át érinti, boncolási eredmények szerint azonban az előfordulás elérheti a 25%-ot is. Az orrpolippal sűrűn találkozhatunk olyan elváltozások kísérőbetegségeként, mint az asztma (a betegek 31%-nál fordul elő orrpolip is), vagy a cisztikus fibrózis (20%). A cisztikus fibrózis a váladéktermelő mirigyek betegsége, amely a nyák rendellenes termelését okozza. Előfordul továbbá az aszpirin-tetrád szindróma egyik tagjaként az aszpirin allergia, az asztma és a melléküreg-gyulladás mellett. Az orrpolippal diagnosztizált betegek egy része alkohol intoleranciát is mutat, 80%-nál másodlagos melléküreg-gyulladást találnak.

Az orrpolipok az orrüreget és az orrmelléküregeket borító, gyulladt nyálkahártya-burjánzásából alakulnak ki, hátterében ezért elsősorban krónikus nyálkahártya-gyulladást kell keresni. A nyálkahártya-gyulladás kialakulásáért a levegő szennyezettsége, az allergiás kórképet okozó tényezők, a nem allergiás eredetű asztma és az anatómiai eltérések (pl. orrsövény-ferdülés) következtében a melléküregek gátolt ventillációja tehetők felelőssé. A polipok szövettani vizsgálata az allergiás megbetegedésben kimutatható, ún. eozinofil gyulladás jelenlétét igazolja az esetek döntő többségében, de előfordul a cisztás fibrózisra jellemző neutrofil gyulladás is.

Az orrpolip tünetei a képződmény növekedésével párhuzamosan súlyosbodnak. A kezdeti stádiumra a szaglás és ízérzés romlása, az orr teltségérzete, a gátolt orrlégzés, orrfolyás és a garat felé csorgó váladék jellemző. A kisebb polipoknál a testhelyzettől is függ, hogy mennyire akadályozzák a légzést: hanyatt fekvésben elmozdulhatnak, szabad orrlégzést biztosítva, álló helyzetben pedig ismét elzárhatják a levegő útját, vagy éppen fordítva. A nagyobb orrpolipok teljesen elzárhatják az orrüreget, aminek következtében a beteg áttér a szájon át történő légzésre. Emiatt a torok és a garat nyálkahártyája kiszárad, a torok érzékennyé válik, begyullad.

Az orrmelléküregek, az arcüregek és a homloküreg nyílásainak elzáródása ezek gyulladásához vezet, mivel nem tudnak kielégítően szellőzni. A növekmény beterjedhet a rostasejtekbe, amelyeket az orrüreg csontos fala határol, és a melléküregekbe. Ennek következtében a betegek arctáji fájdalmat és fejfájást panaszolnak. Ha az orrpolip teljesen kitölti az orrjáratokat, megjelennek az orrdugulás miatti alvási apnoe tünetei: horkolás, erőltetett légzőmozgás, alvás alatti elhúzódó légzésszünet és következményeként csökken a vér oxigénszintje. Az orrgaratba nőtt polip orrgarati váladékcsorgást és teltségérzetet okoz. A szaglászavar gyakran csak annak kapcsán derül ki, hogy a betegnek feltűnik, hogy nem érzi az ízeket.

A diagnózis az orrtükri kép alapján viszonylag könnyen megállapítható: az eljárás során az orvos orrtükröt vagy orrspekulumot vezet az orr elülső, tágítható részébe, amelynek segítségével a kóros képletek könnyen láthatóvá válnak. A nyálkahártya-duzzanatot a vizsgálat megkönnyítése érdekében 0,5-2%-os efedrinoldattal lohasztják le. A polip növekvő állapotában könnycsepp alakú, a kifejlett képződmény állagát tekintve héj nélküli szőlőszemre hasonlít. Az obstruktív orrpolipok megnehezíthetik az orrtükrözést, ezért vizsgálatukhoz endoszkópos, CT- vagy MR-vizsgálatot kell igénybe venni. Az endoszkópia segítségével az orvos megvizsgálhatja az orrjáratokat, az orr hátsó részét, illetve az orrgaratot. A CT-vizsgálat segítségével nemcsak az orrpolip eredete kereshető fel, de segít feltérképezni az orrmelléküregek elhelyezkedését és állapotát a későbbi sebészi beavatkozáshoz. A műtét során eltávolított polipot akkor küldik szövettani vizsgálatra, ha az elváltozás külleme nem típusos, vagy ha a kis orrpolip konzervatív kezelésre nem gyógyul. Az allergiás tünetekről is beszámoló betegeken allergiatesztet végeznek el.

Ha az elváltozás egyoldali, vagy a szövettömeg vérzik, felveti a daganatos elváltozás gyanúját, ezért ilyenkor minden diagnosztikai eszközt igénybe kell venni a tumor megnyugtató kizárása érdekében. Az orrpolipok kezelésének optimális megoldását az oki terápia jelentené, az ok azonban nem mindig világos. Mivel az esetek döntő többségében gyulladásra utaló jelek is vannak, a kezelés a gyulladás nem specifikus csökkentésére irányul. A gyógyszeres kezelés kisméretű orrpolipok esetén a helyi szteroid orrspray használatát jelenti. Ezeket hónapokig használva lassítható, esetenként megállítható az orrüregi polipok növekedése, azonban a betegség gyökere, a melléküregekben növekvő polipok, ezzel a módszerrel nem érhetőek el. Ha a gyógyszeres kezelés nem jár eredménnyel, a polipokat sebészileg távolítják el. A melléküreg műtétje altatásban vagy érzéstelenítéses kábításban történik. Kivitelezésében a CT-felvétel nyújt segítséget az orvosnak. A műtéttel szabaddá, átjárhatóvá teszik az orrüreget és az orrjáratokat, valamint eltávolítják a melléküregekből a polipokat, és megnyitják a lezáródott melléküreg-szájadékokat, így helyreáll az orrlégzés és a melléküregek szellőzése. A polipok ismételt kialakulásának megelőzése érdekében fontos az allergiás nátha gyógyszeres kezelése, illetve az említett helyileg vagy tabletta formájában alkalmazott szteroid terápia. A diagnosztikai és a műtéti technika fejlődésével az elváltozás egyre ritkábban újul ki. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyógyulási esélyeket jelentős mértékben növeli a műtéti terület gyakori és alapos kontrollvizsgálata és a szakszerű sebkezelés. A beavatkozás után általában 1-2 nappal távolítják el az orrüregi tampont. A műtétet követő három hónapban ajánlatos összesen öt alkalommal megjelenni kontrollvizsgálaton: az ötödik és a tizedik napon, illetve három, hat és tizenkét hét elteltével. A hosszútávú utánkövetés minimálisra csökkenti az orrpolip kiújulásának esélyét.

Az orrpolip nem más, mint az orrban vagy az orrüregben található nyálkahártya jellemzően fájdalommentes kinövése. Kortól és nemtől függetlenül bármikor kialakulhatnak, de a leginkább a fiatal és középkorú felnőtteknél jellemzőek, sőt a statisztikák szerint a férfiaknál kétszer olyan gyakori a megjelenésük. Hogy milyen tünetek utalhatnak orrpolip megjelenésére, mikor kell fül-orr-gégészhez fordulni az elváltozással és miként kezelhető? Az orrpolip jellemzően egy könnycsepp alakú képződmény, amely az orr, illetve az orrüreg nyálkahártyájának sejtburjánzásával jön létre. Diagnózisa minden esetben fül-orr-gégész szakorvos feladata. Az orrpolip kialakulása elsődlegesen az orr nyálkahártyáját érintő krónikus, elhúzódó vagy gyakori gyulladáshoz vezethető vissza. A szaglásvesztés fokozatosan alakul ki, gyakran hetekig-hónapokig észrevétlen marad. A polip a kifejlett állapotban teljesen elzárhatja az orrjáratokat, ami alvási problémákat és szájlégzést okozhat.

Az orrpolip diagnózisa során kiemelt szerepe van az orrtükri vizsgálatnak és az endoszkópos vizsgálatnak, amelyet gyakran CT vagy MR vizsgálat egészít ki. A belső nyálkahártya-duzzanatot 0,5-2%-os efedrinoldattal lohasztják, és a polip textúrája könnycsepp alakúvá válik. A polipok megnehezíthetik az orrtükrözést, ezért szükség lehet képalkotó vizsgálatra a pontos feltáráshoz. A kiújulás megelőzésében központi szerepe van az allergiás nátha megfelelő kezelésének és a szteroid terápia betartásának, legyen szó helyi vagy szisztémás formáról.

Az orrpolip kezelése általánosságban a következő területeket öleli fel: gyógyszeres terápia (helyi és szisztémás) és szükség esetén műtét. A lokális szteroidok nélkülözhetetlenek a gyulladás csökkentésében és a polip méretének kontrollálásában; a szisztémás szteroidkúrák rövid ideig alkalmazhatók, mivel hosszú távon súlyos mellékhatásokkal járhatnak. Antibiotikum csak felülfertőződés esetén szükséges. Bizonyos esetekben a krónikus rhinosinusitis vagy CRSwNP hátterében biológiai terápia (például dupilumab) jelenthet tartós megoldást. A műtét FESS formájában történik, endoszkóp segítségével, amely lehetővé teszi a polipok eltávolítását és a melléküregek szellőzésének helyreállítását. A műtét után rendszeres kontrollvizsgálatok és szakszerű sebkezelés szükséges a kiújulás megelőzéséhez. A költségek és a biztosítási támogatás Magyarországon több tényezőtől függ, és a pontos árat a vizsgálatok eredményei alapján határozzák meg.

  1. Orrpolip okai és hozzátartozó állapotok
  2. Tünetek és diagnózis
  3. Kezelési lehetőségek: gyógyszeres, műtéti
  4. Utókezelés és kiújulás megelőzése
  5. Információk a költségekről és TB-támogatásról

Az orrpolipokkal kapcsolatos gyakori kérdések között szerepel, hogy az orrpolip veszélyes-e: nem, jóindulatú szövetszaporulat. Azonban a kiújulás gyakori lehet, és a megjelenés gyakran krónikus gyulladás vagy allergia hátterében áll. Gyermekeknél előfordulhatnak adenoidok, és ritkán valódi orrpolipok alakulhatnak ki, amelyek eközben örökletes anyagcsere-betegségekhez köthetők. Choanalis polip például a felső állkapocscsont üregéből növekszik, és idült náthát, illetve légzés-nehézséget okoz.

Orrpolip képződmények anatómiai helye és elhelyezkedése

tags: #orrpolip #kezelese #ricinusolajjal