A rost- vagy a gyapjúszálak → fonására használt, 20-30 cm hosszú, két végén hegyes botocska. Az orsót jobb kézben tartva ujjakkal hossztengelye körül pörgetik. A pörgetés sodorja össze fonallá a bal kéz ujjaitól még csak alapsodrást kapott szálakat. Az orsó alján gyakran kis fakorong (→ orsókarika) van, amely lendítő súlyként szolgál főleg addig, amíg az orsó szárára bizonyos mennyiségű kész fonalat feltekernek. - A magyar nyelvterület keleti és déli részén karika nélküli orsókat használnak. Az orsó a vertikális szövőszékek használatánál nemcsak a fonás eszköze volt, hanem a rajta levő fonálnak vetülékként a láncfonalak közévezetésére is szolgált, azaz → vetélő is volt. A láncfonalak között való bújtatásban az orsónehezék akadályozta, ezért ezt legkésőbb a fonás után le kellett róla húzni. A mai karika nélküli orsók az egykori vertikális szövőszékek korának orsóformáit őrzik. - Az orsó túlnyomórészt barkácsolók vagy háziiparosok készítménye volt, mivel elkészítése hozzáértést igényelt, ill. speciális eszközt: az orsóesztergát (kézi vagy nyirettyűs eszterga), amely Mo.-on használt esztergák legegyszerűbbike. Az orsók díszítésére festés szolgált, gyakran növényi anyagokkal, amikor különféle füveket, gombát vagy virágszirmot nyomtak a forgó orsófelülethez; esetleg vörös földet vagy bolti festéket alkalmaztak. Fiatal lányok számára készítették a cifraorsót, szerelemorsót. Ez volt csörgősorsó, mely leginkább úgy készült, hogy a végén levő karikából egy vagy több gyűrűt választottak le, amelyek megszáradva szabadon mozogtak és zörgő hangot adtak (perecesorsó). Készítették úgy is, hogy több karikát tettek az orsóra, közéjük fűzfaágat (zörgő) illesztve. Más esetben az orsókarikát kettévágták, a kivájt nyílásba kavicsokat, sörétet vagy üvegcserepet tettek, majd dobozszerűen összecsukták. - Irod. Fonás „gyalogorsóval” (Énlaka, v. Udvarhely m., 20. sz. Orsók. A: egyszerű vagy szimpla, B-C: nagyobb karikájú egyszerű, D: egyzörgős, E: egyzörgős és szárba két zörgő, F: kétzörgős, G: zörgőbe zörgős és szárba kettő, H: háromzörgős és szárba két zörgő, I: sarkos vagy oláhorsó (Mind: Etéd, v. Udvarhely m., 20. sz. 2023. 01. 19. Melyek azok a specifikus tudnivalók, amelyek egy multi orsó használata kapcsán fontosak lehetnek? Mi mindent javasolt észben tartani annak érdekében, hogy maga a hasznosítás kiemelkedő eredményességgel párosuljon? Ha multi orsó, akkor pergető horgászat. Egész bátran ki lehet ezt jelenteni, hiszen a speciális multiplikátoros orsó modelleket egyértelműen a pergetéshez találták ki. Vessünk csak egy pillantást az XRay multi orsóra! Még akkor is, ha idehaza kevésbé terjedt el a használata. Pedig tőlünk nyugatra lépten-nyomon ilyen típusú orsót lehet látni a pergető horgászoknál. Pláne amiatt, mivel multi orsóval egészen sokféle pergető horgászat művelhető kifejezetten magas hatásfokkal. Azért, mert magát a szerkezetet és működést tekintve egészen másfajta eszközről van szó. Szaknyelven fogalmazva fogaskerék áttétellel ellátott, forgódobú, tároló típusú orsókról van szó. Karból több is van, a kezelés pedig speciális megközelítést igényel. Máshogy néz ki a dobás technikája, és másfajta művelettel ér fel a fékerő szabályozása is. Amint kedvet kapunk a multi orsó használatával történő pergetéshez, néhány percnyi internetes keresést követően megismerhetjük - akár videóból - a dobás technikáját, valamint a multiplikátoros orsó használatának menetét. Elsősorban az jelenthet motivációt, hogy egészen új szintre tudjuk ebben a formában emelni a pergető horgászataink hatékonyságát. Kezdjük ott, hogy már egy közepesnek számító multiplikátoros orsóval is precízebb lehet a csalivezetés. A kulcsszó tehát a pontosság. Hozzáadott értéket jelenthet a pergető horgászat kifogástalan minőségű eszközeire szorítkozva, hogy egy multiplikátoros orsóval nem kell folyton a zsinórcsavarodás miatt idegeskedni. Ami ugyebár azért lényeges, mert ennek köszönhetően a pergető zsinór nemkívánatos sérülésétől sem szükséges tartani. A szakértő válaszol! - 237. Szeretem a nyári horgászatokat. Ebben az időszakban, amikor csak tehetem, hosszabb kirándulásokon, több napos túrákon veszek részt, ahol a horgászat mellett marad idő kikapcsolódásra is. Amikor viszont peca van, azt szeretem a lehető legeredményesebben művelni. LEGENDÁS HARCSÁS VIZEKEN 14. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy Takács Péter kollégámmal már márciusban eredményesen horgásztunk harcsára a Felső-Tiszán. Erről egy nagyszerű film is készült LEGENDÁS HARCSÁS VIZEKEN 13. Tavaszi nagypontyos túrám története 1. Közel egy év telt el, amikor utoljára itt jártam Tiszai Andris barátommal. Bár a lakhelyemtől ez a tó elég komoly távolságra található, azért ide bármikor örömmel érkezem, ha tehetem. Viszont a mostani túrára egy már megszokott társasággal érkeztünk. A túra időtartama 1 hét volt, mely nem kizárólagosan a horgászatról szólt, hiszen egy 2 napos Haldorádó Nyílt Nap is része volt e kirándulásnak. Erről majd az írás 2. A szakértő válaszol! - 237. Szeretem a nyári horgászatokat. Ebben az időszakban, amikor csak tehetem, hosszabb kirándulásokon, több napos túrákon veszek részt, ahol a horgászat mellett marad idő kikapcsolódásra is. Amikor viszont peca van, azt szeretem a lehető legeredményesebben művelni. LEGENDÁS HARCSÁS VIZEKEN 14. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy Takács Péter kollégámmal már márciusban eredményesen horgásztunk harcsára a Felső-Tiszán. Erről egy nagyszerű film is készült LEGENDÁS HARCSÁS VIZEKEN 13. Tavaszi nagypontyos túrám története 1. Közel egy év telt el, amikor utoljára itt jártam Tiszai Andris barátommal. Bár a lakhelyemtől ez a tó elég komoly távolságra található, azért ide bármikor örömmel érkezem, ha tehetem. Viszont a mostani túrára egy már megszokott társasággal érkeztünk. A túra időtartama 1 hét volt, mely nem kizárólagosan a horgászatról szólt, hiszen egy 2 napos Haldorádó Nyílt Nap is része volt e kirándulásnak. Erről majd az írás 2. A boton kívül a leggyakrabban használt horgászeszköz az orsó. A spicc- és rakós botokon kívül minden horgászfelszerelés alapvető eszköze. A megfelelő orsó kiválasztása legalább akkora dilemmát szokott okozni, mint a boté. Egy jól felszerelt horgászbolt orsókínálata hatalmas, így gyorsan bele lehet zavarodni, melyikre is van éppen szükség? Első fékes? Hátsó fékes? Nyeletőfékes? Az orsók csoportosítása egyfelől egyszerű, másfelől viszont bonyolult dolog. Külön lehet választani a zsinórtárolás/zsinóradagolás szempontjából: peremfutó (bármilyen hagyományos orsó), multiplikátoros, illetve tároló, legyező orsókra. De emellett megkülönböztethetjük módszer-specifikusan is az orsókat: pergető, feeder, match, harcsázó stb., vagy ha még mélyebbre szeretnénk ásni magunkat, akkor finom feeder, távdobó feeder, bojlis, távdobó bojlis stb. Most kialakításuk és fékrendszerük alapján kerülnek csoportosításra. Az átlaghorgász zömében csak a peremfutó kategóriával találkozik, így ennek változatait nézzük most végig. A peremfutó orsó a megnevezését onnan kapta, hogy az álló dobról az arra tekert zsinór a peremén pereg lefelé dobás során. Az orsó feladata nem csupán a zsinór tárolása és gyors feltekerése, hanem a zsinór adagolásának szabályozása a különböző fékrendszerekkel. Ez segíti a horgászt abban, hogy a megakasztott halat fárasztani tudja, majd a partra segítse. Az eltérő fékrendszerek voltak azok, amik az évek során kategóriákba osztották az orsótípusokat. Ám mielőtt belemélyednénk a csoportosításba, érdemes megnézni, melyek az orsók legfontosabb alkatrészei:Hajtókar - ennek segítségével működtetjük az orsó hajtóművét, csévéljük vissza a zsinórt. Felkapókar - a zsinór feltekerésekor ez biztosítja, hogy a zsinórunk mindig megfelelő szögben érkezzen az alatta le/föl mozgó dobra. Ennek fontos része a zsinórvezető görgő, ami egy nagyméretű, kemény anyagból gyártott, legtöbbször alatta csapággyal ellátott csiga. Feladata a zsinór haladási irányának kíméletes megváltoztatása feltekeréskor, illetve sodratok nemkívánatos felhalmozódásának csökkentése. Csapágy - az orsó egyenletesebb futását elősegítő alkatrészek. A forgó elemek alátámasztásául szolgálnak, csökkentve azok súrlódását, kopását, elősegítve a simább működését. Nem sok csapágynak kell lennie egy jó orsóban, de ami benne van, azoknak jó helyen kell lenniük, hogy az tényleg hosszabb életet biztosítson az eszköznek. Visszaforgásgátló - bevágáskor az orsó hajtóműve nem tud visszafelé elpördülni, csökkentve ezzel a hajtómű esetleges károsodásának esélyét. Leggyakoribb manapság az úgynevezett tűgörgős, holtjátékmentes visszaforgásgátló. Ezeknél a modelleknél egy mm-t sem lehet a hajtóművet visszafelé tekerni, így bevágáskor sem lép fel a káros terhelés. Dob - az orsó zsinórt tároló része. Fékrendszerek - az orsó dobjának forgási sebességét vagy az ahhoz szükséges erőt lehet a különböző fékrendszerekkel szabályozni. Ez az, ami alapján ma megkülönböztetjük a funkcionalitás mellett elsősorban az orsókat, így el is érkeztünk a csoportosításig. Első fékes orsók - Az orsó fékrendszere a zsinórtároló dobba van beépítve, és annak tetején elhelyezkedő tekerőgombbal lehet azt hangolni. Tévesen gondolják sokan azt, hogy kizárólag a pergető orsók lehetnek első fékesek, bár köztudott, hogy egy pergető horgász akár 1 nap alatt többet dob és teker orsójával, mint egy átlagos fenekező horgász 1 hónap alatt. Ezért (általában) az első fékes orsókat sokkal nagyobb igénybevételre tervezik. Erősebb, robusztusabb felépítésűek, amelyhez illeszkedik a megnövelt hatékonyságú első fék. Hátsó fékes orsók - Európában és hazánkban is különösen népszerű ez a megoldás, de érdekes, hogy a tengerentúlon szinte senki nem használ ilyen típusú orsót. E típusnál a fékerőt az orsó hátsó részén található tekerőgombbal lehet beállítani. Mellesleg a legpontatlanabb, legmegbízhatatlanabb megoldás. A fékrendszer hatékonyságát nagymértékben befolyásolja, hogy a féklamellák mérete itt a legkisebb, amely kevésbé precíz beállítást tesz lehetővé. Harcifékes orsók - A harcifék nem más, mint egy különleges finomhangolást lehetővé tevő dupla fékrendszer egyik eleme. A középre állított harcifék mellett, ha beállítjuk a számunkra szükséges fékerőt, a kart balra eltolva lazíthatunk azon, míg jobbra mozdítva erősíthetjük a fékhatást egyetlen gyors mozdulattal. Igen népszerűek a matchbotos horgászok körében ezek az orsók. Nyeletőfékes orsók - A nyeletőfékes orsók használata sokáig kizárólag a bojlis horgászok kiváltsága volt. A kisebb, 20-30-40-es méretek megjelenésével azonban előnyeit hamar felfedezték a rablóhal- és finomszerelékes horgászok is. A nyeletőfék egy olyan fékrendszer, amelynek bekapcsolásával lehetővé válik, hogy - az orsó dobjáról - a hal szinte ellenállás nélkül tudja lehúzni a zsinórt úgy, hogy az eredetileg beállított fékerőt ez nem befolyásolja. Az orsó fő fékerejét a dob elején található tekerőgombbal lehet precízben beállítani. Erre átváltani a nyeletőfékes üzemmódból egyetlen mozdulat csupán. Nem kell mást tenni, mint a hátsó részen található kart felbillenteni. Az orsó hátsó részén található tekerőgomb a nyeletőfék szabályozója. Ugyanis a „null fékerő” is gyakorta finomhangolásra szorul. Ha áramlik vagy erőteljesen hullámzik a víz, erősebbre kell állítani, hogy csak akkor adjon a dob forgásával az orsó zsinórt, amikor az tényleg indokolt. A nyeletőfékes orsó nélkülözhetetlen lehet az egyszerre kettő feederbottal szerencsét próbáló horgászoknak, ugyanis a nyeletőfék használata meggátolja, hogy botunkat vízbe rántsa a hal, amíg esetleg a másikkal dobunk vagy fárasztunk. Egyéb kivitelezésű orsók - Mindenképpen érdemes még szót ejteni a más, különleges kivitelű orsókról, mint például a multiplikátoros orsó, kisebb és nagyobb méretben, vagy a legyező orsó, más néven tároló orsó. Előbbit jellemzően a ragadozókra és elsősorban pergetve horgászók használják, míg utóbbi a legyező felszerelés elmaradhatatlan tagja. Orsóválasztásnál további fontos szempont, hogy az mindig a megfelelő méretű legyen a használt horgászbothoz, az elérni kívánt távolsághoz, valamint elég erős legyen a megcélzott halakhoz, vagy épp elég finom fékrendszerű legyen a legfinomabb végszerelékekhez. A módszereken már a vízparton egyesével végig fogunk menni, úgyhogy természetesen az azokhoz szükséges felszereléseket részletesen ott elemezzük majd. II. Különböző gyártók (pl. Black Cat) részéről vannak ugyan próbálkozások arra, hogy hibrid, mindkét módszerhez alkalmazható botot gyártsanak, és technikailag egy hagyományos orsótartóra valóban felszerelhető mindkét típus, én mégis azt mondom, hogy mindig válasszunk az adott módszerhez megfelelő eszközöket. III. ÁrNem érdemes átsiklani a kérdés fölött, hiszen a két típus között ár tekintetében valóban jelentős eltéréssel találkozhatunk. Értelmetlen lenne konkrét típusokkal szemléltetni a dolgot, hiszen minőség szempontjából nehéz a két különböző módszer valamelyik típusát egymáshoz viszonyítani - az összehasonlítás márpedig csak így lenne hiteles, mégis elmondhatjuk, hogy a multiplikátor orsók mindig drágábbak, mint a velük közel azonos szinten lévő peremfutó társaik - ezt a két típusra jellemző, különböző technikai megoldások eredményezik. Leegyszerűsítve: ugyanazért az összegért sokkal jobb hagyományos orsót vehetünk, mint baitcastert.IV. MűködésA leglényegesebb különbség a két típus között a működési elv. Ezt igen nehéz írásban szemléletesen kifejteni, de tegyünk egy próbát. Hogyan működik egy peremfutó orsó? A peremfutó orsóknál a dob nem forog, a zsinórcsévélés egy külön alkatrészen keresztül (felkapókar és a hozzá tartozó zsinórvezető görgő) történik. Dobás előtt a felkapókart nyitott állapotba, tehát a másik végállásba kell helyeznünk. Mivel ekkor a zsinórt nem fékezi semmi, a botot tartó kezünk egyik ujjával kontrollálnunk kell azt, a dobás során pedig a megfelelő pillanatban elengedve hagyni, hogy az elegendő mennyiségű zsinór lefusson a dobról. A csalink vízbe érkezése után a felkapókart visszaváltva ismét bekapcsolódik a folyamatba a fékrendszer, így az eszközünk „élesítve van”, a csalink vontatható, várhatjuk a kapást.Talán világos, hogy a felkapókar (ill. ezzel együtt a rotor) az az alkatrész, amit a hajtókar segítségével a dob körül forgatunk, az egyenletes zsinórfektetés pedig a dob alternáló mozgásának köszönhető. Mivel ez a fel-le mozgás technikailag másképp kivitelezhetetlen, a dob egy tengelyen keresztül, de csak az egyik végén kapcsolódik az orsótesthez, a másik vége szabad (általában itt helyezkedik el a fékcsillag). Ennek hátránya, hogy extrém terhelés esetén a tengely elferdülhet, melyet nagyon egyszerű megérteni: van egy rövid, legföljebb pár centiméteres zsinórszakasz (a dob és a zsinórvezető görgő közötti távolság), ami a dobra oldalirányú terhelést közvetít. Az egy ponton megtámasztott dob könnyedén megdőlhet ebbe az irányba, ha terhelés (pl. fárasztás) alatt elkövetjük azt a hibát, hogy beletekerünk az orsóba (bár ilyen esetben általában a belső szerkezet valamelyik eleme hamarabb megadja magát), de bojlis barátaink is tudnának mesélni a jelenségről, mert egy nagy erejű dobás során is megtörténhet - kiváltképp, ha dobáskor a dob felső-külső végponton áll. Ebből fakad az is, hogy ez a típus nem szereti a nagyméretű, nehéz vagy vontatás során nagy ellenállást kifejtő műcsalikat. Túlzás lenne azt állítani, hogy alkalmatlan az efféle csalik használatára, de a határait mindenképpen szem előtt kell tartani. Amennyiben mégis nagyhalas csalikat szeretnénk bevetni, érdemes arányosan nagyobb méretű orsót is választani - nem véletlen, hogy ugyanaz a típus olykor 1000-es és 8000-es méretben is elérhető. Ezáltal viszont a felszerelésünk összsúlya nő, és aki végigpergetett már egy egész napot, tudja, hogy ebben a műfajban minden deka számít. Egy hosszabb, kapástalan peca során akár többszáz alkalommal is bedobjuk majd kitekerjük a végszerelékünket, így inkább az a kívánatos, ha az eszközeink súlyát a szükséges minimumra csökkentjük.Említettük, hogy a zsinór dobra csévélése nem közvetlenül, hanem derékszögben irányt váltva, egy plusz alkatrészen keresztül történik. Ez valamilyen mértékben mindig a zsinór hosszirányú csavarodását eredményezi (csökkentve ezzel annak élettartamát, teherbírását) és ezt a jelenséget még a legdrágább, legminőségibb, csapágyazott zsinórvezető görgővel ellátott daraboknál sem lehet tökéletesen kiiktatni. Ennek a technikai megoldásnak egész egyszerűen ez a velejárója, sajátossága. A jónéhány negatívum ellenére azonban nézzük meg, mi szól a peremfutó orsók használata mellett, mert természetesen bőven akad ilyen is. Feljebb már szerepel az ár, mint tényező; ha pénztárcabarát megoldást keresünk vagy a felső határ a rászánt összeget tekintve nagyon meg van húzva, mindenképp hagyományos orsót válasszunk. Egy egyszerű, olcsóbb felszerelés Islehet meglepően jó és használható, amivel élmény lesz a peca és nem terelik el a figyelmünket állandóan a bosszantó apróságok.Pozitívumként szokás említeni, hogy a normál orsók dobjára általában jóval több zsinór fér, mint a multiorsókéra. Véleményem szerint ennek gyakorlati szempontból nincs nagy jelentősége, hiszen a pergetés során soha nem használjuk a teljes zsinórmennyiséget, de még a jelentős részét sem. Senki nem perget száz méterekre, a megakasztás után ilyen távolságra engedett harcsát meg jó eséllyelúgyis elveszítjük. Ennél a módszernél leginkább azért szokás feltölteni a dobot teljesen, mert dobásnál ez az ideális, az orsó így működik a legjobban és a helyesen feltöltött dob használatával akármétereket is nyerhetünk. Partról pergetve ez komoly előnyt jelenthet. A dob zsinórkapacitása inkább vastag zsinór használata esetén számíthat, hiszen belátható, hogy egységnyi átmérőjű dobravastagabb zsinórból egyenesen arányos módon kevesebb fér - vastag zsinór esetén tehát a mérleg errefelé billen.A peremfutó orsók használata emellett igen egyszerű és nagyon könnyen tanulható. Az ember keze azonnal rááll, szinte adja magát a folyamat és néhány dobás után az is ráérez, aki sosem horgászott.Ha dobás előtt elfelejtjük átváltani a felkapókart, a csalink legfeljebb nagy csobbanással becsapódik elénk, ami látványos, de nem súlyos hiba. A fék használata pofonegyszerű, mással pedig nemigen van dolgunk. Nem igazán van olyan, kezdőként elkövethető mulasztás, ami aznapra a horgászat felfüggesztését eredményezhetné.Hogyan működik egy multiorsó?A multiorsók esetében az orsó dobját a hajtókar segítségével - az áttételrendszernek köszönhetően természetesen nem 1:1 arányban, de - közvetlenül forgatjuk. Zsinórcsévéléskor a dob saját magáratekeri fel a zsinórt, egy jobbra-balra mozgó zsinórvezető pedig biztosítja az egyenletes zsinórfektetést. A többnyire agyagból égetett orsókarikákat vagy, ahogy a régészetben többnyire nevezik, az orsógombokat az újkőkor óta használták, gyakori leletei a településobjektumoknak, és egyes népeknél (pl. a szarmatáknál) a temetkezéseknek is. Már az őskori ember is az állati szőrt vagy gyapjút - a nemezelés mellett - fonással munkálta meg, a növényi anyagok némelyike (len, gyapot, kender stb.) pedig szövésre volt alkalmas. A megmunkálás első lépése volt az állati szőr vagy növényi rost hosszú fonallá egyesítése. A késő őskorban a fiatalabb időszakok népei (a rómaiak és a velük szomszédos törzsek) már a fejlettebb módszerrel dolgoztak, amely alatt a mai fonás érthető. A fonáshoz szükséges volt a guzsaly és az orsó használata. A guzsalyra illesztették fel a fonás kezdetén pl. a gyapjút vagy lenszöszt és ebből a csomóból húzogatták ki a szálakat az orsóra. Az orsó forgatásával - mely rendszerint egy fából készült botocskából és egy korong alakú súlyból, vagyis az orsógombból állt - pedig a kihúzott szálak sodrott fonallá álltak össze. A guzsaly és az orsó szára legtöbbször fából készült (bár akad példánk fémből készült guzsalyokra a Keszthely-Fenékpusztán feltárt római sírokban), ezért Magyarországon az éghajlati viszonyok miatt nem maradtak nyomai a településeken vagy a temetkezésekben, mindössze az orsógombok tanúskodnak a hajdani fonás létéről. Az orsógombokat rendszerint a sírban talált helyzetük alapján, a nők az övükre akasztva viselték és gyakran díszítették is. A Hatvany Lajos Múzeum is őriz pár szórvány, Hatvan határából előkerült, őskori és szarmata orsógombot, valamint orsókarikákat is. Utóbbiak másodlagos felhasználású tárgyak, hiszen az eltört kerámiák darabjaiból alakították ki őket, így megmunkálásuk kevésbé magasfokú, mint az orsógomboké. Megjelent: 2007. április 23. Szervizes kollégámmal beszélgetve, véletlenül szóba jöttek a nyeletőfékes orsók javításai. Elkeseredetten mesélte, hogy egyre több ilyen orsót kell javítania, pedig az orsók kiváló minőségűek. Egyszerűen a horgászok java része nem tudja, miként is kell használni ezeket. A fő probléma az, hogy össze-vissza húzogatják a fékeket, eltörve azok alkatrészeit. Íme egy kis összefoglaló az orsó helyes használatáról. Vegyük úgy, hogy egy a nyeletőfékes orsó, alapjában véve egy elsőfékes orsó. A zsinórra ható fékerőt ugyanúgy a felső fékcsillaggal kell beállítani, mint egy hagyományos elsőfékes orsón. A hátsó fék - ami egy nagyon gyenge szerkezetű fékrendszer -, csak arra való, hogy a nyeletőfék bekapcsolása után a zsinór szabad lefutását megakadályozza. Ezért folyóvízen kicsit szorítunk rajta, hogy az áramlás ereje ne tudja lehúzni a zsinórt a dobról. Amint ezt egyszer beállítottuk, a legegyszerűbb, ha többé nem nyúlunk a hátsó fékgombhoz. Még egy fontos dolog, a bevágás. Amikor a hal már húzza a zsinórt, bevágás előtt ne felejtsünk el a hajtókaron egy fordulatot előre tekerni, átváltva ezzel a nyeletőfékről a normális használatra. Ha keresgélünk a kézi fonás témakörében, számtalan különféle rokkával találkozhatunk a régi festményeken és metszeteken ábrázolt eszközöktől a padlásokról előkerülő régiségeken át a napjainkban gyártott, modern rokkákig. Az alapelv minden esetben ugyanaz: az elemi szálak összesodrásával fonal készül. Funkcionális szempontból vizsgálva az eszközök fejlődését nyomon követhető, hogyan jöhetett létre azok ilyen mértékű változatossága, és világossá válik, hogy a modern rokkák funkcionális eltérései milyen gyakorlati célokat szolgálnak. A kezdet A legősibb fonóeszköz a kőkorból maradt ránk. Az orsó egy szárból és egy tárcsából (vagy gombból) áll; a szár hossza, a tárcsa anyaga, mérete és súlya, illetve a száron való elhelyezkedése tág határok között változhat, attól függően, hogy a világ mely részéről származik és hogyan használták. Például a navahó indiánok orsójának kb. méteres szára van, ami pörgetéskor a földön támaszkodik, a tárcsája a szár alsó negyedén helyezkedik el. A perui indiánok orsójának arasznyi hosszú szára van, tárcsája alul helyezkedik el, és fonáskor az orsó az éppen font szálon függve pörög. Perui fonóOroszországban és a közel-keleten is elterjedt a rövid szárú alátámasztott orsó, ami egy kis tálkában pörög, megakadályozva a leesést vagy felborulást. Támasztott orsós fonás a Közel-KeletenA török orsó szárának alján tárcsa helyett egy szétszedhető kereszt van, amin a feltekert fonal rögtön gombolyagot képez. Török orsóA hazánkban elterjedt orsó arasznyi hosszú, tárcsája kicsi és könnyű, a szár alsó részén helyezkedik el; használatban a fonó ujjai egyszerre tartják és forgatják a szárat. Első példányai egy szarmata leletből kerültek elő a Dél-Alföldön.Csont orsószár agyag orsógombbalAz első lépés az orsótól a rokka felé Valamikor i.e. 500 és i.sz. 750 között Ázsiában a kezdetleges orsót mechanikával látták el: az orsó két támasztékon vízszintesen nyugszik, szárát hajtószíj köti össze egy nagyobb kerékkel.Selyem orsózása (silk reel)A rokka elődje keleten: a csarka A távol-keleten terjedt el, pl. Indiában, Vietnamban a mai napig használatos. Egy olyan eszközből fejlődött ki, amit a selyemgubó szálának felgombolyítására használtak Kínában és Burmában. Kézi hajtású kereke egy apró, tűszerű orsót (quill) forgat meg. Nagy áttét jellemzi, a kerék és az általa hajtott tárcsa méretaránya 60 vagy akár 80:1. Eredetileg a csarka a földön helyezkedik el, az orsó és a kerék tengelye kartávolságra van egymástól, és a fonó törökülésben ül vagy térdel előtte. Hordozható, asztali változata Mahatma Gandhi találmánya, arasznyi kerekű és elfér egy kis fadobozban. A rövid szálú pamut fonására használják, ami erős sodratot igényel.CsarkaA rokka elődje nyugaton: az óriás fonókerék (great wheel) A csarka a középkorban jutott el Európába, a Brit-szigetekre feltehetőleg Hollandián keresztül került a XIV. században. Itt egy kényelmi fejlesztés eredményeképpen a mechanika a földről feljebb kerül, kb. vállmagasságba. A lábakon álló szerkezet kereke óriási, a küllőknél fogva forgatják meg. A lábak száma kettőtől négyig változhat. „Sétáló kerék” néven is említik, mivel a fonó sétál a kerék és az orsó között: a gyorsan pörgő orsó felől érkező sodrás alatt húzza szállá a gyapjút, hátrébb lépve az orsótól méternyi hosszú fonalszakaszt hozva létre, feszesen tartva a szálat a kerékhez lép és megforgatja, hogy további sodrással megerősítse azt, majd ismét közelebb lép az orsóhoz, hogy engedje felcsévélődni a megfont fonalat. Angliában és az Egyesült Államokban a mai napig használják.Óriás fonókerékA rokka kialakulása A fejlesztések célja jellemzően a termelékenység növelése és a kényelmesebb használat.A szárnyas orsó A szárnyas orsó eredetéről nem tudni biztosat, egyes feltevések szerint Leonardo da Vinci találmánya, és Itáliából terjedt el. Az orsó körül forgó szárny lehetővé teszi, hogy egy lépésben keletkezzen sodrás - amivel a szálak fonallá állnak össze - és csévélődjön fel a fonal az orsóra. Az orsónak és a szárnynak külön tárcsája van, így az első szárnyas orsóval felszerelt rokkák két hajtószíjjal működnek.Szárnyas orsóA pedál Eleinte a szárnyas orsóval felszerelt rokkák még kézi hajtásúak voltak; volt lábakon álló és asztali változatuk is. Asztali fonókerékKésőbb a kézi meghajtás teljesen eltűnik, helyébe a pedál lép, javítva a munka ritmusán. Később megjelennek két pedálos változatok is, így még dinamikusabbá válik a folyamat, ráadásul kisebb erőfeszítést igényel.Pedálos rokka mechanikájaKét szíjas rokkák A két szíjas rokkák által produkált sebesség és a sodrás mennyisége a kerék és a tárcsák méretéből adódik, egy fix arányszám függvénye, ezáltal ezek a rokkák specializálttá váltak, egyenletes működésük egy szűkebb tartomány korlátai közé sűrűsödnek. Találunk kisebb és nagyobb arányszámokkal működő két szíjas rokkákat, a nagyobb arányszám (és jellemzően a nagyobb kerék) minden esetben nagyobb sodrásmennyiséget jelent. Az orsó mérete utal a rokkával font fonal vastagságára.A rokka részeiAz erősebb sodrást igénylő, vékonyabb len- és kenderfonalak készítéséhez nagyobb kerekű rokkát használtak, ami megőrizte a vízszintes elrendezést. Arányszáma 18-22:1. A kevésbé sodrott gyapjúfonal fonásához elég a kisebb kerék, az arányszám 6 -10:1 körüli. A kisebb kerék helytakarékosabb elrendezést tesz lehetővé: találni ferde elrendezésű rokkákat, ahol közelebb kerül egymáshoz orsó és kerék, és függőleges elrendezésűeket, amikor a kerék alul, az orsó fölötte foglal helyet, vagy akár éppen fordítva.Függőleges rokkaA két szíjas rokkák átalakításával jöttek létre az egy szíjas rokkák változatai. Az egyik hajtószíjat egy feszítő zsinór, vagy fékrendszer váltja ki, ezáltal a rokka működése tágabb keretek között szabályozhatóvá válik. Az egy szíjas rokkáknak két típusa van: orsó-hajtású és szárny-hajtású.Két szíjas rokka átalakítvaOrsó-hajtású rokkák Ír-feszítős rokkáknak is nevezik őket. Ezeken a rokkákon a kerék az orsót hajtja meg, a szárny forgását bőrpánt fékezi. Az orsó nagy erővel húzza be és csévéli fel a fonalat, a szárnyfék ereje állítható, főként kevéssé sodrott fonalak készítésére alkalmas. Régen gyapjút fontak rajta. Jellemző rá a függőleges felépítés, és a nagy orsókapacitás, főként az új modelleken. Durva jellege miatt a kisebb orsójú változatait ma már nem gyártják, napjainkban a szőnyegszövésre való vastag gyapjúfonalak készítésére, vagy erősen texturált művészi fonalakhoz ajánlott.Ashford Country: az orsó-hajtású rokkaSzárny-hajtású rokkák A skót-feszítősnek is nevezett rokkák kereke a szárnyat hajtja meg, ami nagyobb sodrásmennyiséget képes produkálni a fonalban. Az orsót fékező zsineg feszességének szabályozásával a szálbehúzás ereje tág határok között változtatható, ezért a skót-feszítősséggel a legszélesebb körben használható rokkák. Mivel a két szíjas rokkák egyszerűen átalakíthatók skót-feszítőssé, napjaink minden igényt kielégítő rokkái egyesítik a két számban nyújtott előnyöket, azaz mind a két módon használhatók.Kromski SymphonyA jövő rokkái A jövő már itt van: az elektromos rokka egy kompakt fonóeszköz, amely különösen könnyen hordozható, és kifejezetten csendes működésű. A szárnyas orsó - a rokka lelke - jól felismerhető rajta, azonban a rokka összes többi részét egy kicsi elektromotor váltja ki, így azok számára is ideális, akik fizikailag nem tudnak pedálos rokkát használni. Sebessége fokozatmentesen állítható, és jól alkalmazkodik a különböző fonási stílusokhoz. Az elektromos rokka létezése is azt bizonyítja, hogy a gépesítés célja nem minden esetben az emberi tevékenység kiváltása, vagy az ipari léptékű termelékenység, hisz ugyanúgy, mint analóg társai esetén: egy fonóhoz egy rokka tartozik, és a fonás sebessége sem feltétlenül gyorsabb - nem is ez a cél -, mert egyszerűen csak kényelmi funkcióról van szó.Ashford jumbo ESpinnerFelmerül a kérdés, hogy milyenek lesznek a távolabbi jövő rokkái? Szervizes kollégámmal beszélgetve, véletlenül szóba jöttek a nyeletőfékes orsók javításai. Elkeseredetten mesélte, hogy egyre több ilyen orsót kell javítania, pedig az orsók kiváló minőségűek. Egyszerűen a horgászok java része nem tudja, miként is kell használni ezeket. A fő probléma az, hogy össze-vissza húzogatják a fékeket, eltörve azok alkatrészeit. Íme egy kis összefoglaló az orsó helyes használatáról. Vegyük úgy, hogy egy a nyeletőfékes orsó, alapjában véve egy elsőfékes orsó. A zsinórra ható fékerőt ugyanúgy a felső fékcsillaggal kell beállítani, mint egy hagyományos elsőfékes orsón. A hátsó fék - ami egy nagyon gyenge szerkezetű fékrendszer -, csak arra való, hogy a nyeletőfék bekapcsolása után a zsinór szabad lefutását megakadályozza. Ezért folyóvízen kicsit szorítunk rajta, hogy az áramlás ereje ne tudja lehúzni a zsinórt a dobról. Amint ezt egyszer beállítottuk, a legegyszerűbb, ha többé nem nyúlunk a hátsó fékgombhoz. Még egy fontos dolog, a bevágás. Amikor a hal már húzza a zsinórt, bevágás előtt ne felejtsünk el a hajtókaron egy fordulatot előre tekerni, átváltva ezzel a nyeletőfékről a normális használatra.
- Összegzés: Az orsó típusai közötti választás alapvetően a használati módszertől és a költségvetéstől függ.
- A peremfutó vs. multi orsó: a peremfutó egyszerű, könnyen tanulható, a multi pedig precíz kontrollt és nagy dobkapacitást kínál.
- Fontos alkatrészek: hajtókar, felkapókar, zsinórvezető görgő, csapágyak, visszaforgásgátló, dob, fékrendszerek.
Az orsóválasztásnál fontos szempont, hogy mindig a megfelelő méretű legyen a használt horgászbothoz, az elérni kívánt távolsághoz, valamint elég erős legyen a megcélzott halakhoz, vagy épp elég finom fékrendszerű legyen a legfinomabb végszerelékekhez. A módszereken már a vízparton egyesével végig fogunk menni, úgyhogy természetesen az azokhoz szükséges felszereléseket részletesen ott elemezzük majd.
Rövid áttekintés a fonás történetéről és rokkák fejlődéséről
A kezdetek a rokkák és orsók fejlődésében a kőkorban rejlenek, az első fonóeszközök hosszú szárú, tárcsás vagy gombos megoldásokból álltak. Az ősi eszközök nyomai a mai korig fennmaradtak: az orsógombok tanúskodnak eredetükről, és a sírokból előkerült darabok részben díszített övekre akasztva hordozottak voltak. A rokka és a rokka-kialakítás fejlődése a termelékenység és a kényelmesebb használat felé haladt, a szárnyas rokka és a pedálos változatok megjelenése pedig jelentős lépéseket hozott a fonás hatékonyságában. A modern elektromos rokka a kényelem és a praktikum jegyében született, de célja nem a mesterséges gyorsaság, hanem a folyamatos, könnyed fonás megteremtése.
Vetítő szemléletű részletek a történeti fonási eszközökről
- A rokka típusai között találhatók orsóhajtású és szárnyhajtású változatok; a skót-feszítés és a két szíjas rokkák felhasználása különböző fonási igényeket szolgál ki.
- A korai rokkák közül az óriás fonókerék (great wheel) a középkorban terjedt el Európában, amely a földről feljebb kerülő mechanikával működött.
- A mai rokkák között megfigyelhető a rokkák többszínű és testre szabható kivitelezése, amely a különböző fonalakhoz és mintákhoz adaptálható.
tags: #orso #hasznalata #fonas