Az örvös medve (Ursus tibetanus) jellemzői, élőhelye és viselkedése

Az örvös medve, vagy latinul az Ursus thibetanus egy közepes méretű, éles karmokkal rendelkező, fekete bundázatú medve. Az örvös medvék dombos és hegyvidéki erdők közelében élnek, mára pedig már Ázsia keleti részétől a nyugati féltekig mindenhol megtalálhatóak. A hím és női egyedek közt szembeszökő méreti különbség van, mivel a hímek 110-150 kg közötti súlyt érhetnek el, míg a nőstények csupán 65-90 kg-t. Az örvös medvék általában 120-180 cm hosszúságot érnek (a fejtől a farokig), és ebből a farok csupán 6,5-10,6 cm, mely szinte alig látható a hosszú, sűrű bunda alatt.

Az ösvények és a lakóhelyek leírása szoros összefüggést mutat az állat viselkedésével és életmódjával. A szociális viselkedésükről szóló információk mind-mind állatkerti példányok megfigyeléséből származnak, így szinte semmit nem tudunk a vadon élő egyedek viselkedéséről. Annyi bizonyos, hogy 2-3 évente van párzási időszak, a medvebocsok pedig 2-3 évig maradnak az édesanyjuk mellett. Párzási időszakukat nyáron, nyár végén élik meg (június-október között) és általában egyszerre két medvebocs jön a világra. Az örvös medvék idejük nagy részét a fákon töltik olyan felületek készítésével, melyeken pihenhetnek vagy csemegézhetnek. Ez a medvefaj igen magányos típusú.

Bizonyos térségekben hibernálással vészelik át a telet (barlangokban, odúkban), máshol viszont melegebb égtájakra vándorolnak, hogy elkerüljék a hibernálást. Az örvös medvék területének nagysága igen változó, 6,4 - 9,7 négyzetkilométer között, vagy 16,4 - 36,5 négyzetkilométer között mozog. Az ázsiai örvös medve (Selenarctos tibetanus) valaha szélesen elterjedt Észak-India, Pakisztán, Tibet és Mandzsúria földjén, valamint a japán Honsú és Sikoku szigeteken. Mai helyzete azonban ismeretlen, senki sem tudja pontosan, mennyi maradt belőle.

Alakja aránylag karcsú, arcorra hegyes, a homlok és az orhát majdnem egyenes, kerek fülei aránylag nagyok, lábszárai közepesek, lábai rövidek, rövid ujjait rövid, de erős karmok fegyverzik. Bundája sima, de a vállakon, tarkón és a nyak oldalsó részén hosszúszőrű és a nyak elülső részének szőrzetétől elhatárolt, ami gallér benyomását kelti. Színe fekete, kivéve alsóajkát, amely fehér, továbbá a mellén levő fehér rajzot és az arcorr vöröses oldalait. A mellén levő fehér rajz Y-hoz hasonló, a kulcscsont táján megtört keresztsávot alkot, melynek közepéről rendesen egy nyél, vagy sáv indul ki a mell felé.

Az örvös medve 80 cm marmagasság mellett 1.7-1.8 m hosszúságot és 120 kg testsúlyt ér el. Az örvös medve Dél- és Közép-Ázsiában Afganisztántól az Amurig és Birmáig levő erdőségekben él. Blanford szerint Tibetben nem él, de a Himalájában 4000 m-ig is feljut. Az örvös medve India északi részében és Kasmirban a szántóföldek és szőlőhegyek közelében levő csalitos erdőket kedveli, Szibéria délkeleti részén pedig a szálerdőket. Kitűnően mászik, a legmagasabb fákat is könnyedén megmássza. Radde szerint a tungúzok azt állítják, egyáltalán nagy ritkán jön le a fáról. Nyáron lugassá hajlítja és fonja össze az ágakat, télen pedig egy fa üregében ülő helyzetben alszik. A lugasokat Radde maga is látta, de a bennszülöttek szerint ezek nem szolgálnak hajlékul, hanem játékos kedvében készíti ezeket a medve. A Himalájában a medve építkezéséről semmit sem tudnak. Adams leírása annyiban egybehangzó Radde tudósításával, hogy az örvös medvét ő is a család legkitünőbb mászójának mondja, mert mikor Kasmirban a nálunk is ismert olaszdió és a szeder érik, az örvös medve a legmagasabb fákra is felmászik ezek után a gyümölcsök után.

Az örvös medve nemzeti kultúránkban is megjelenik a történelmi forrásokban, de a gazdasági tevékenységek és az emberi települések közelében végzett tevékenység miatt gyakran konfliktusba kerül a gazdálkodó emberekkel. Az állatkertekben fogságban tartott örvös medvék viselkedésükben a baribálhoz hasonlók.

Életmód és táplálkozás

Az örvös medve fő tápláléka azonban növényi; különösen gyökereket és gyümölcsféléket eszik, legjobban szereti a makkot. Kedveli a mézet is. A téli álommal kapcsolatos álláspontok ellentmondóak: lehet, hogy nem oly rendesen alszik téli álmot, mint a barna medve. Az örvös medve éjjeli kóborlásainál kerüli az embert. Ha embert szimatol, amit állítólag nagy távolságról megérez, a levegőben szaglász, izgatottá válik, néhány lépést tesz a szél irányában, felegyenesedik, fejét ide-oda forgatja, míg megbizonyosodik a fenyegető veszélyről, azután megfordul és olyan sebességgel eliramodik, amit el sem hisz az, aki ezt a medvét csak a ketrecből ismeri. A fiatalokat, számszerint kettőt, tavasszal hozza világra. Ezek a nyár folyamán az öregek mellett tartózkodnak; India.hegyi lakói még azon túl is. A téli időszakban a hideg ellenére is az üregekben és barlangokban húzódik meg, ahol a mélyebb rétegekben hélium és globális klíma-változásokkal összefüggő környezeti változásokra reagálhat.

örvös medve élőhelyi tájkép infografika

Az örvös medvék területének nagysága és a populációsűrűség helyenként nagyon változatos lehet, ami befolyásolja a megfigyelések megbízhatóságát és a védelem prioritásait. Kinológiai és zoológiai megfigyelések szerint a vadon élő példányok viselkedéséről kevés a konkrét adat, ezért a szakemberek főként a fogságban tartott egyedek adataira támaszkodnak.

Félelem és védelmi szempontok

Nagyrészt a medvék félnek az embertől és igyekeznek elkerülni őket. A vadon élő példányok megfigyelései alapján a megsebesített vagy megzavart medvékre gyakran lesúlyt egy erőteljes válasz. A vadgazdálkodók és helyi közösségek megfigyelései szerint a megfigyelések alapján az örvös medve veszélyt jelenthet és szükség lehet védelmi intézkedésekre, mint például az őrjáratok és az öntözés védelmére szolgáló lépések. A történelmi források szerint az örvös medve a legragadozóbb indiai medvék közé tartozik, és van olyan beszámoló, hogy a tengerföldeken és szőlőhegyeken okozott károkat, ezért a gazdálkodók védekezési módszereket alkalmaztak.

Medvék gyerekeknek | Tudj meg mindent ezekről a mézet szerető emlősökről!

tags: #orvosmedve #feher #szorszala