Apró kis őshonos énekesmadarunk. Nevét a fejtetején található fehér foltról kapta. A Körösök mentén nagyon jól érzi magát, sűrűn előfordul. Nyáron párokban él, fészkét nagyon profi módon rejti el. Elsősorban sűrű bokrok közé, levelekkel betakarva készíti. Apró magvakat, rovarokat fogyaszt. Bizonyítottan fogyassza a gyalogakác termését. Télen csapatokba verődik és a cinke fajokkal közös, laza csapatokat alkot. Jellegzetes hívóhangját sűrűn hallatja, ezzel tartva a csapattagokkal a kapcsolatot. Ezt a hangot lejátszva, könnyen becsalható fotózáshoz. Régen kedvtelésből tartották. Párokban a fogságot jól tűri. Hazánkban állandóan előforduló és költő, részben téli vendégként is találkozhatunk vele.Elsősorban az alacsonyabb vidékeken fordul elő, a hegységekben ritkábban található meg. A cinegékhez nagyon hasonló, apró madár, feltűnően hosszú farokkal. Meglehetősen feltűnő, fehér-fekete színű, kis rózsaszín árnyalattal, bár az egyes alfajok igen eltérőek. A legtöbb alfajnak feketés szemöldöksávja van. A tenyészidőszakban elsősorban ízeltlábúakkal táplálkozik, télen magvakat és bogyókat eszik, gyakran találkozhatunk vele a madáretetőknél is. Eldugott helyen, dús növényzetű erdőkben ágvillák, indák közt (pl. iszalagon), bokrokban építi meg ovális fészkét pókok és hernyók fonadékából, mohából és zuzmóból. A felülről megközelíthető, zsákszerű fészek környékét védi a betolakodóktól. Évente egyszer költ. A csupaszon és vakon születő fiókákat mindkét szülő táplálja, azok 18-19 napos korukban repülnek ki.
Őszapó - hazánk népszerű madara
Az őszapó (Aegithalos caudatus) hazánk egyik sokak által is ismert és közkedvelt madara. Nevét hófehér fejéről kapta, ugyanakkor apró termetéről és hosszú farktollairól könnyű felismerni. Gyakori fészkelő fajunk, amivel elsősorban erdők, utak menti bokrosok mellett olykor kertvárosi környezetben is lehet találkozni. Télen nagyobb csapatokba verődve, hangosan kutatnak élelem után a fák és bokrok ágai között. Miután február végére, március elejére párokra szakadnak hamar fészeképítésbe kezdenek. A mohából, zuzmóból és pókfonálból álló fészek építése közel két hétig tart, viszont tökéletes álcát biztosít az emberi szemek elől. A fészek struktúrájának igazi érdekessége az a belseje, amiben majd a tojások pihennek a kotlási idő alatt, hiszen az 1-2000 madártollból is állhat, amit az őszapó-pár a környék madárvilágát „bevonva” gyűjt össze. Természetesen ezek mind elhullajtott tollak, a költési időszak után megvizsgált fészkekben a baromfiudvar lakóitól kezdve a széncinegén és a seregélyen át egészen a fácánig bezárólag kerülnek elő a korábbi tulajdonosok hagyatékai egy-egy elemzés során. Az elkészült puha tollfészekben 8-12 tojáson kotlik a tojó, ami idő alatt a hím eteti.
A fekete (ipari) napraforgóval történő téli madáretetés közkedvelt elfoglaltság. Sok, akár húsz faj is odacsábítható az etetőre, csupán csak ezzel az egy élelemmel is. Akik még változatosabb madárseregre vágynak, kitehetnek kettévágott almát is. Van azonban egy nagy kérdés, mivel csalható be a kertbe hazánk egyik legkülönlegesebb megjelenésű madara: az őszapó (Aegithalos caudatus). Érdekes külsejű, pici és törékeny madár (testtömege: 7-10 gramm). Fehér és rózsaszín testtoll színe, hosszú barnásfekete farka, citromsárga „szempillái” gyorsan felismerhetővé teszik. Az etetőre csábítás titkának megfejtése egyszerű: cinkegolyó. Az őszapó picike kúpos csőre sokkal inkább teszi lehetővé azt, hogy egy állati zsiradék által megkötött darált magkeveréket vésse apró, ehető darabokra. Összetétele általában: állati zsiradék, búza, kukorica, napraforgó, zab, köles. Az erősen táplálékhiányos időszakban (január - február) az őszapók sok esetben már a kihelyezés napján elfoglalják helyüket a cinkegolyón. Sőt mi több! Nem ritka, hogy ezt mindenféle álca nélkül akár egy méterről is megfigyelhetjük. Nem félős, ha mégis éri emberi zavarás, viszonylag gyorsan visszatér. Kékcinegékkel, vagy akár királykákkal vegyes csapatban is gyakran előfordul. A ritka kóborló vándorfüzikét is olykor őszapócsapatokhoz társulva lehet megfigyelni. A más fajok által megtört napraforgószemek maradványait is szívesen fogyasztja, de csupán csak az nem hívja az őszapót a téli madáretetés helyére - mivel csőrével nem tudja megbontani úgy, mint a többi cinege faj vagy a csuszkák. Becsült hazai állománya nagyjából 166 000 költőpár. Védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Jelenleg a faj nem veszélyeztetett. A természetben előforduló gyakori ragadozói a siklók, a varjú- és menyétfélék. Az intenzív észak-európai erdőgazdálkodás és a lombelegyes erdők monokultúrás faültetvényekkel történő lecserélése miatt csökkent az állománya. A bokros élőhelyek feldarabolódása és romlása csökkenti a téli túlélési esélyeit, ezért téli etetése természetvédelmi szempontból is fontos, de az alapvető cél a jövőben a bokrosok megőrzése és telepítése lesz.
A másik oldalam: őszfej- és kaktusz világai
A cikk az őszi kertekben és sivatagi ösvényeken újabb érdekességeket is érint: a kaktuszok között kiemelkedő az őszapókaktusz (Cephalocereus senilis). A szürkés „szőrökkel” borított oszlopkaktusz Mexikóból származik, hívják még csővirágkaktusznak, őszapófej kaktusznak, de szőrös kaktusznak is. Az őszapó kaktusz nemzetségbe tartozó növények oszloposak, 12-30 bordával és 20-30 hosszú, fehér hajszerű tüskével. Virágzóképes példányokon a csúcs közelében jelennek meg a közepes nagyságú, széles tölcsér alakú virágok. A fehér vagy rózsaszín virágok csöve barnásan gyapjas. Hazánkban mindenütt elterjedt, társas madár, a fiókák kirepülését követően mindig csapatban mozog. A hím és a tojó hasonló, a kirepülő fiatalok homloka és fejoldala sötét. Tavasztól rovarokkal, pókokkal táplálkozik, ősztől pedig fokozatosan áttér a növényi táplálékra. Hazánkban az őszfej-apót szobanövényként is tartják, így maximum 30 cm magasságúra nő és 8-10 cm szélességűre, virágot is csak ritkán hoz. Gondozása nem igényel nagy odafigyelést. Tévhit, hogy minden kaktuszápolás bonyolult lenne: sörtéi vékonyak, a tél túléléséhez elegendő a hűvös hely és a mérsékelt öntözés. Tavasszal és nyáron érdemes kiültetni az erkélyre vagy verandára, tűző nap helyett szórt fény érje. Minél több fény éri, annál hosszabb szakállt növeszt. Télen hűvös helyen - 5-15°C körül - tartsuk, ilyenkor havonta egyszer minimális öntözés elég. Átültetéssel és kiültetéssel kapcsolatos teendők tavasszal ajánlottak.
Az állatok védelméhez és a környezet megőrzéséhez kapcsolódó megállapítások összefüggnek a bokros élőhelyek megőrzésével és a téli etetések fontosságával. A cikk eredeti megjelenése 2022 decemberében jelent meg.