Az utóbbi időben úgy tűnik, hogy a karkötők világa teljesen beszippantott, és ebben az anyagban sokat tanulhatunk a 5-es fonás lapos változatáról, a bőrszálak felhasználásának módjáról, valamint a gyors és mutatós készítésről.
Makramé technikával már képben vagyok, de bőrszállal még nem mutatott kiemelkedőt, ezért lapos fonatot szeretnék készíteni. Ehhez legalább egy ötös fonást kell ismerni, hogy a végeredmény legyen igazán esztétikus.
Az erősebb maszkolószalag használata a rögzítéshez fontos lépés; a fonás közben addig maradjon feszes, amíg a kívánt hossz el nem érkezik, majd a végén a végeket ragasztóval fixálom, és szalagvéggel fejezem be.
Így néz ki a kész fonatok végleges formája: a színek sokfélesége lehetővé teszi a személyre szabott megjelenést, és akár gyöngyökkel is díszíthető valamelyik karkötő.
A fonások sokoldalúan variálhatók: karkötőként vagy akár a hajban hordva is mutatósak lehetnek, és a legfőbb előnyük, hogy gyorsan tanulhatók és viszonylag olcsó anyagokból készíthetők.
A legfontosabb ötös fonás lépései:
- Válasszunk ki három színt, majd vágjunk belőlük egyforma hosszúságú szálakat. Tipp: ha két egyszer megnyújtva a csuklónkra, a fonat elég hosszú lesz a kényelmes kötéshez.
- Kössünk egy közös csomót a szálakon, hogy megkezdődhessen a fonás.
- A bal oldali szélső szálat húzzuk be a két másik közé (kék a példában).
- Ezután a jobb oldali szélső szálat húzzuk be a másik két szál közé (szürke a példában).
- Mindig tartsuk feszesen a szálakat, és ismételjük a 3-4. lépéseket, amíg a teljes hosszúságú fonat elkészül, majd a végére is kössünk csomót.
- A végleges megoldásnál a két szélső szálat áthúzzuk a középsők között úgy, hogy keresztezzék egymást, és folyamatosan fenntartsuk a feszességet.
A hármas fonás esetében a középső és a külső szálak összekapcsolása és a középre áthúzások követik egymást, miközben a feszesség megőrzése a siker kulcsa. A négyes fonásnál pedig a szálak középre húzása és áthúzása adja a wágott mintát, amely újabb variációk sokaságát nyitja meg.
Az anyagválasztás előnyei megkönnyítik a készítést: paracord vagy bőrszál használatával is lehetőség van, hiszen a sokféle szín és minta bővíti az eszköztárat. A fonás csak az egyik technika a sok közül, amely a paracord felhasználásához ad alapot, és minimális eszközökkel is kivitelezhető.
Egy kis praktika a készítéshez: mérőszalag a méretvételhez, öngyújtó a végek visszaégetéséhez a szétfoszlás elkerülése érdekében, és fűzőtű a bonyolultabb minták összehangolásához. Ezek az alapvető eszközök segítenek a végek precíz lezárásában és a munka gördülékeny menetének biztosításában.
Érdemes a tanulást paracorddal kezdeni, hogy megtapasztaljuk a zsinór mennyiségét és a szükséges hosszúságot, amely a kényelmes kötést garantálja. A makramé újra virágkorát éli, és az egyszerű alapcsomók variálásával lenyűgözően szép karkötőket lehet készíteni.
A klasszikus barátság karkötő, amely a 90-es években vált divatossá, mindössze egyetlen csomózási technikával készül, mégis számos végeredményt hoz létre. A színek és formák variálásával, gyöngyök vagy díszítőelemek hozzáadásával tovább fokozható a megjelenés.
Érdemes kísérletezni: a karkötő zárására módszerek széles skálája létezik - kezdő véget akár egy üdítős dobozra vagy cipősdobozra felcsipeszelve, vagy ragasztóval rögzítve az asztalhoz. Most már csak egy kérdés marad: hogyan zárjuk le a karkötőt?
