A kecsketartás egyre népszerűbb hazánkban, akár háztáji gazdaságban, akár nagyobb léptékű állattartásban gondolkodsz. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a kecsketartás legfontosabb tudnivalóit, a kecskék fajtáit, tartástechnológiáját és a leggyakoribb problémákat is.
A kecske az egyik legrégebben háziasított állatfaj, amelynek tartása az elmúlt években ismét reneszánszát éli Magyarországon. Kiválóan alkalmazkodik a változó körülményekhez, kis helyen is tartható, tejhozama és húsa is értékes. Cikkünkben átfogó képet adunk a kecsketartás minden fontos kérdéséről.
Kecskefajták Magyarországon
Kecskéből számos fajta létezik, amelyek eltérő hasznosítási irányokkal rendelkeznek. A legfontosabb típusok:
- Tejelő fajták: pl. alpesi, szánentáli, núbiai, magyar parlagi kecske.
- Húshasznú fajták: pl. búr (vagy boer) kecske, amely gyors növekedésű, jó húsformákkal rendelkezik.
- Gyapjas fajták: pl. angórakecske (moher gyapjúért) és a kasmírkecske (kasmírgyapjúért).
Magyarországon leggyakoribb a magyar parlagi, az alpesi és a szánentáli kecske.
A magyar parlagi kecske
A magyar parlagi kecske névvel a népvándorlás korában hazánkba került kecskék küllemi jegyeit részben viselő, a Kárpát-medencében kialakult őshonos fajta egyedeit illetjük. A fajta küllemének egységesítése még folyamatban van, fő meghatározója a kifejlett állatok 10 cm-es, vagy azt meghaladó szőrhosszúsága, amely az egész testet (tincses), illetőleg a bordaívtől hátra eső testrészt (gatyás) borítja, és amely tulajdonságát utódaira örökíti.
A barna test sötét hátszíjjal kivételével mindenféle színváltozatban és színösszetételben előfordulhat. Lehet szarvalt vagy szarvatlan, a szarvalt hímivarú egyedeknél a szarv kifelé hajló. Tenyésztésbe vételi életkora 7-12 hónap.
Az őshonos fajta genetikai képességeinek megőrzése, eredeti genetikai varianciájának, szilárd szervezetének és nagy ellenálló képességének megtartása a cél. Elsősorban génmegőrzés céljából tartjuk fenn, de célként szerepel a tejtermelés, és a szaporaság javítása, extenzív tartási-takarmányozási feltételeknek megfelelő típus kialakítása, folyamatos javítása, a különböző változatok fenntartása.
A bakok „A” törzskönyvbe kerüléséhez szükséges a tincses jelleg megléte. Az átlagos testtömeg anyáknál 45-55 kg, bakoknál 70-90 kg. Anyáknál a marmagasság átlagosan 60-70 cm, a törzshosszúság 65-75 cm.
A magyar parlagi kecske tartása
Pap Cecília szerint, aki fűnyírónak tartaná őket, az csalódni fog. A juhok szebben legelnek, mint a tincses kecskék, akik ugyan nem különlegesebben válogatósak, de ami nem tetszik nekik, azt ott hagyják. Így nem lesz mögöttük egyenletesre lerágott a gyep. Ám a bezártságot se szeretik. A zárt tartás eredménye, hogy állandóan „balhéznak”. Extenzív tartásra kiválóak, akár 10 hónapot is tudnak lenni a legelőn. A bozótos, utak menti elhagyott, nem művelt, másra nem hasznosítható területen is legeltethetők a parlagi kecskék.
Előnyük a hosszú, tincses szőrük. Télen a mélyalmos tartás ideális nekik, amikor akár egy méteresre is nőhet az alomvastagság.
A kecskéknek száraz, huzatmentes, de jól szellőző istállóra van szükségük. Fontos a megfelelő méret, hogy minden állat kényelmesen elférjen. Egy felnőtt kecskének legalább 1,5-2 m2 szükséges. Száraz szalma vagy fűrészpor a legjobb alomnak, rendszeresen cserélni kell.
A karám a kecskék mászóképessége miatt legalább 1,5 méter magasnak kell lennie, masszív kerítéssel. A legelő változatos növényzetű legyen, kerüld a mérgező növényeket!
A magyar parlagi kecske takarmányozása
A kecske alapvetően kérődző, fő tápláléka a fű, de nagyon szereti a lombos ágakat, kerti zöldhulladékot is. Az ideális takarmányozás:
- Friss fű, legelő - ha van rá lehetőség, a legjobb, ha a kecskék maguk legelhetnek.
- Széna - télen vagy legelő hiányában a jó minőségű széna alapvető.
- Ágak, levelek - a kecskék szívesen rágcsálják a friss ágakat, különösen gyümölcsfák, fűz, akác ágait.
- Kiegészítő takarmányok - abrak (zab, árpa), vitamin- és ásványianyag-kiegészítők.
- Víz - mindig legyen előttük friss, tiszta víz!
Kerüld a penészes, romlott takarmányokat, ezek súlyos betegségeket okozhatnak!
Nem szabad megfeledkezni a vitaminok és ásványi anyagok pótlásáról sem. Ezt vitamin- és ásványianyag-nyalósókkal lehet biztosítani. Az immunrendszert C-vitaminnal erősíthetjük, az emésztést pedig sörélesztővel vagy fokhagyma-kiegészítőkkel javíthatjuk.
A laktáló kecskék napi vízfogyasztása akár 10 liter is lehet.
Szaporodás és ellés
Az elletésük se jelent nagyobb kihívást, főként, ha boxokba különítik el az anyákat. Ennek hiányában nagyobb gondossággal kell eljárni. Egy-egy dominánsabb anya ugyanis képes maga köré gyűjteni számtalan gidát. Ezt követően nehéz kideríteni, hogy melyiknek melyik a valódi anyja. Holott a tenyésztési naplóba ezt pontosan dokumentálni kell.
A kecskék ivarérettsége 6-8 hónapos korban kezdődik, de fedeztetni csak 10-12 hónapos korban ajánlott. Az ellési időszak általában télen, kora tavasszal van. A kecske vemhessége kb. 150 nap. A szaporítás főbb lépései:
- Kiválasztani az egészséges, megfelelő korú anyakecskéket és bakokat.
- Figyelni a tüzelés jeleit (nyugtalan viselkedés, farok csóválása).
- A fedeztetés vagy mesterséges termékenyítés lebonyolítása.
- Vemhes kecskék elkülönítése, fokozott gondozása.
- Elléskor segítség, tiszta, nyugodt környezet biztosítása.
Egy kecske általában 1-3 gidát ellik. A tudatos tenyésztése Dr. Pap Cecília magyar parlagi kecske törzsállománya 150 kecskéből áll.
A kecskék többszöri peteérésűek, ami annyit jelent, hogy a nőstény vagy „anya" az őszi hónapokban többször is tüzel, bár ez a helyszíntől is függ. A legtöbb fajta esetében a vemhességet követően egy kiskecske vagy „gida" születik. Egy nőstény körülbelül egy éves korára válik ivaréretté.
A szokásos évi oltások mellett (Tetanusz Toxoid, Clostridium Perfringens C- és D-típusú Toxoid), léteznek speciális oltások, melyeket párzás előtt szükséges beadatni. Az olyan térségekben, ahol valamiféle betegség uralkodik, általában beoltják az összes párzó korban lévő kecskét.
Amikor egy nőstény tüzelni kezd, az jelzi a párzásra való hajlandóságát. A tüzelés időszakában megjelenő viselkedésbeli változások közé tartozik a hangadás, mint a „hívás", a más kecskékre való felugrálás, a hím kecskék vagy bakok iránti fokozott érdeklődés, valamint a farok csóválása.
Számos módja van annak meghatározására, hogy egy párzás sikeres volt-e. Az ultrahang a terhesség 45. napjától alkalmazható. Emellett más tesztek is léteznek, amik ugyanezt a célt szolgálják. Az egyik teszt a kecske tejében vagy vérében lévő hormon szintet vizsgálja meg.
Betegségek, egészségvédelem
A kecskék egészségének védelme, betegségtüneteik felismerése, azok kezelése fontos és nagyon részletesen kidolgozott fejezet, a külső és belső élősködőkön át a felfúvódáson keresztül az akár emberre is átterjedhető brucellózisig mutatva be ezek előfordulásait.
A magyar parlagi kecske betegségek szempontjából nem túl kényes fajta. Tenyésztésében alapvető különbség, ami nehezebbé, de egyben talán szebbé és nagyobb kihívássá teszi, hogy nem használható külföldről behozott „top"genetika (tenyészállat, mélyhűtött sperma), így nem lehet 1-2 generáció alatt csodákat elérni. Lassabban, egyszerre akár több szempontot is mérlegelve, csakis szelekcióval lehet előre haladni.
Ahogyan a lovaknak patái nőnek, úgy a kecskék körmei is folyamatosan növekednek, ezért rendszeres gondozásra van szükség. Az ideális időköz 3-4 hónap, de problémák esetén (tályog, törékenység, sántítás) ennél gyakrabban is szükséges lehet. Ajánlott a körömápolás előtt fertőtlenítő lábfürdőt alkalmazni. A körömvágáshoz különböző ollók, csipeszek vagy kések használhatók.
A tejtermelés és a sajtkészítés
Ha valaki kifejezetten a tej végett akar kecskét tartani és a mennyiség a döntő, akkor nem a parlagi kecske a jó választás. Erre alkalmasabb az alpesi fajta, ám annak másak az igényei is. Ennek ellenére Pap Cecíliának van olyan tincses kecskéje, nem is egy, amelyik rekord mennyiségű, akár 7-8 litert tejet képes adni naponta a fejési időszak egy rövid részében.
Hazánkban legtöbb kecsketartó a tej eladásából, vagy a kecskesajt készítésből profitál. Azok közül, akik kóstoltak korábban kecsketejet, többen vallják, hogy furcsa íze, szaga van. Ez azonban nem a tej sajátosságának köszönhető, hanem a nem megfelelő fejési higiéniának. A megfelelően kinyert tej nem lesz „kecske szagú, ízű". A legjobb minőségű sajtok csak a higiéniára sokat adó gazdaságokból származó kecsketejből készülhetnek.
A magyar parlagi kecske által adott tej beltartalma nyári időszakban átlagos a többi kecskefajtához viszonyítva, 3,8%-os zsírtartalmú.
A könyvben részletesen foglalkoznak a hús és a tej előállításának mozzanataival, a kecskesajtokhoz és savanyútej-készítményekhez pedig külön receptúrákat is mellékelnek.
Ennyire egyszerű?!? Soha többé nem veszek sajtot! (Szuperkönnyű kecskesajt)
A kecsketartás előnyei és kihívásai
Előnyök: Kecske tartása kis területen is lehetséges, igénytelenebb, mint a szarvasmarha, jól legel, könnyen szaporodik, termékei (tej, hús, gyapjú) értékesek.
Kihívások: A kerítéseken való átmászás világbajnokai, ezért jó elkerítés szükséges.
Az ideális létszám 12-13 egyed. Egy ilyen nagyságú állományban már kialakul a stabil hierarchia és a szociális kapcsolatok, ami az állatok általános jólétéhez vezet. A kecskék azonban még kisebb létszám esetén is ragaszkodnak a csapathoz - ha csak egyet tart, az egy másik állathoz vagy egy emberhez fog kötődni. Ha ez nem történik meg, a kecske lelki problémákkal küzdhet, ami kihat a fizikai egészségére is. Elveszítheti az étvágyát, sokat fekszik és apatikussá válik.
A kecsketartás fenntartható módon is végezhető, mert legelésükkel segítenek a bozótos, elhanyagolt területek megtisztításában, javítják a talaj minőségét, kevesebb műtrágyát és vegyszert igényelnek.
