Az IWA-n megtekintett prototípus még szinte meleg volt, sőt még a gyár saját bevallása szerint módosít majd pár apróságot a fegyveren (pl. a célgömböt).
A fegyver mindentől függetlenül már most közelít a tökéleteshez.
Nagyon pontos másolat.
A gyár a kompressziós lövedék öntőformát is elkészíti hozzá, így várhatóan teljes szett megvásárlására lesz lehetőségünk.
A kaliber 45LC/410 sörétes, vagyis minden célra megfelelő lőszer választható hozzá.
A fegyver mentes minden sallangtól, de már így első kézbevételre is egy igen kényelmes puskát ígér.
Az új csappantyús pisztoly erősen a Hege Siber vonalvezetését követi.
Az 1894 Winchester puskának m is számos változata elérhető (eredeti Winchester gyártmányok, ennek japán változatai, Marlin puskák, stb…), mindezek közös jellemzője azonban, hogy a szerkezet már nem őrzi azt a történelmi miliőt, melyet születésekor birtokolt a nagy 30-30-as.
Az Uberti most visszatér a kezdetekhez: mellőz minden korszerű módosítást, és a legelső változatot kezdi el készíteni több változatban.
A kiállított prototípus 20”-es kerek csővel, betétedzett kovácsot-forgácsolt tokkal, egyenes olajozott dió ágyazással készült.
A feketelőporos replika fegyverek mára jelentős részét teszik ki a világ sportfegyver eladásának.
S bár a legismertebb és lagnagyobb kapacitással működő gyártók európaiak, a fő felvevőpiac az USA.
Lényeg, hogy a hirtelen megnövekedett igényeket ki kellett szolgálni.
Erre kínált megoldást néhány olasz fegyvergyártó cég melyek a Polgárháború jellegzetes revolver replikáit kínálták, jó minőségben és az eredeti fegyver árának töredékéért.
Az olaszországi Brescia lett a központ ahol egyre több cég kezdett bele a feketelőporos fegyverek gyártásába.
Ezek közül ma a legismertebb revolver gyártók, a Pietta és az Uberti cég.
A kezdeti alaptípusok után csak ez a két cég szinte a valaha létezett összes elöltöltős revolver modellt piacra dobta.
A revolverek két nagy csoportba sorolhatóak: Colt és Remington stílusú fegyverek.
A Colt fegyereknél a keret nyitott, tehát a dob felső része szabadon van.
A keret hátsó részéből egy masszív acélrúd nyúlik előre amely dobtengelyként is funkcionál illetve egy kereszt ék segítségével a csövet is ehhez rögzítjük.
Az összes jelentős Colt modellnek ezek a fő ismérvei (1851 Colt Navy, 1860 Colt Army…).
Az ék létfontosságú a fegyver működése szempontjából ezért egy kis rögzítőcsavar akadályozza meg, hogy esetleg kiessen a fegyverből.
Ezzel szemben a Remingtonnál a keret teljesen körbeveszi a tárat és a dobtengely a töltőkar lenyitásával előrefelé kihúzható.
A kakas hátrahúzása után így oldal irányban ki tudjuk emelni a tárat.
Itt a cső a keretbe fixen rögzítve van.
Első ránézésre a Remingtonok masszívabbnak, mutatósabbnak tűnnek mégis a Coltok voltak a nagyobb számban használt fegyverek.
Gyakran mondják, hogy a Remington revolverek a felső keret miatt erősebbek mint a Coltok.
Ez így is van.
Azonban a mai replika fegyvereknél ennek jelentősége nulla.
A lassúégésű feketelőpor egyébként sem ad le akkora energiát amely az acél dobban nagy kárt vagy csak akár deformációt okozna.
A dobban elsütéskor fellépő nyomás egyrésze pedig a lőkúp gyulyukán keresztül visszafelé távozik.
Gyakran olyan erővel, hogy a kakast hátramozdítja.
ha ilyen jelenséget tapasztalunk, tekinthetjük azt intő jelnek, hogy felül kell vizsgálni a használt lőpormennyiséget, illetve a lőkúpok elhasználtságát.
Egy .44-es kaliberű revolvernél a tárfuratba a lövedék mögé kb. 35grain lőpor fér.
Ez édeskevés ahoz, hogy az előbb említett probléma (kritikus túlnyomás) előforduljon.
Márcsak azért is mert a normál szemcséjű feketelőpor töltet egy része, a lassú égési sebességének köszönhetően, már nem is a fegyverben, hanem a csőben illetve a levegőben fog elégni.
Ugyanez a konklúzió a gyakran felmerülő acél vs.
Miután a csőhossz és huzagolás szinte megegyezik a két fegyvernél (eredetileg mindkét gyár progresszív huzagolással készítette fegyvereit).
A Colt fegyverek irányzék rendszerének egyetlen előnye van és ez a hátsó irányzék hasíték, amely jóval finomabb, karakteresebb mint a Remingtonnál.
Viszont mivel a hátsó „irányzék” a mozgó kakason kapott helyet így eleve handikeppel indul a versenyben.
A Remington revolveneknél a hátsó irányzékvonal a keretben kapott helyet.
Az első irányzék egy ékpályában van így oldalirányban állítható.
Nyilván az eredeti használatban nem is volt szükség ennél komolyabb, precízebben állítható irányzékokra.
Nyilvánvalóan ezt megkönnyíti ha előre megtöltött tartaléktárral készülünk.
Ez esetben viszont a Remington esetében egyszerűbb a tárcsere.
Itt nincs eszközhasználat, csak annyit kell tennünk, hogy a töltőkart lenyitjuk, kakast biztosított állásba húzzuk és az üres dobot oldalra kibillentjük a keretből.
A Colt-nál a csövet rögzítő éket ki kell ütnünk miután le tudjuk húzni a csövet és a dobot a tengelyről.
Természetesen a háborúban minden katona tartalék dobbal felszerelése túl nagy extra költség lett volna és az amúgy is gazdag felszerelés miatt könnyen elveszhetett.
Emellet komoly veszély forrás is lehetett egy bekapott lövés amely felrobbantotta volna a töltött tárat.
Vagy mondjuk gondoljunk el egy dobcserét egy lovas csata közepette…
Így a tartaléktár nem volt jellemző.
A töltőkarnak nagyon fontos szerepe van a fegyver működtetése szempontjából.
A Remington Revolversnél egy nagyon vékony csavar jelenti a töltőkar tengelyét, mely könnyen eltörhet ha rendszeresen túl van terhelve.
Ugyan mindkét típuson van egy töltő állás de ez csak arra szolgál, hogy a kakasnak ebben a helyzetében tudjuk a tárat szabadon körbeforgatni és megtölteni.
Tilos ebben az állapotban töltve tartani, szállítani.
Kezdetben általános, tuti biztos megoldás volt, hogy az egyik dobfuratot nem töltötték be és ide, az üres lőkúpra engedték vissza a kakast.
A Colt hátul, a dobfuratok közé kis acél pöcköket, a kakasba pedig ennek megfelelően kicsi furatokat helyezett el.
Így a kakast előre engedve, azt teljes biztonságban tudhatjuk, megakadályozva a dob továbbfordulását is.
A Coltnál használt kis acél pöckök használat közben könnyebben elkophatnak amit csak dobcserével lehet orvosolni.
Ez esetben egyértelműen a Colt mellett szólnak az érvek.
Az a tény, hogy a tár mellet a csövet is le tudjuk venni nagyban megkönnyíti az tisztítást.
Anélkül, hogy vigyáznunk kellene arra, hogy a fegyver elsütőszerkezete vizet kapjon, gyorsan és egyszerűen el tudjuk mosni a fegyvert.
Csövön csak átengedjük a meleg, mosószeres vizet és kefével alaposan átdörzsöljük.
Ugyanezt megtesszük a tárnál a lőkúpok kivétele után.
A keret és a belső mechanizmus nem kap annyi koszt, hogy azt minden alkalommal át kellene pucolni.
Itt egy nedves ruha is megteszi.
A Remington esetében, a fix cső tisztításánál vigyázni kell, hogy ne kapjon vizet a fegyver.
A másik előnye a Coltoknak, ami nem csak a könnyebb tisztítást de a tisztítás nélküli hosszabb használatot is eredményezi az a csőtartó ék illetve a tártengely jellege.
Ugyanis az ék finom ki-be kocogtatásával be tudjuk állítani a cső és a dob közötti hézagot.
Minél beljebb ütjük az éket (bizonyos határok között) a cső annál jobban rászorul a dobra és kevésbé tud a lőpor égésterméke lerakódni a csőfarhoz.
Emellett a Colt vastagabb, hornyolt dobtengelyénél szintén kevésbé könnyen ül meg a korom.
A Remongton fegyvereknél szinte törvényszerű, hogy kb. 12 lövés, de régi fegyvereknél akár minden dob kilövése után azt tapasztaljuk, hogy a dob megszorul a fegyverben.
Ilyenkor fogjuk és egy gyorstisztítás után folytathatjuk a lövészetet.
Talán a legtöbb bosszúságot a perkussziós revolvereknél az elsütött csappantyú okozhatja.
Ugye a töltéskor a lőkúpra ráhúzott csappantyú szépen rászorul.
Viszont elsütésekor a vékony rézhüvely kitágul, a fenékrész felduzzad és a csappantyú a dob tovább forgatásakor megakaszthatja a dobot.
Ez a probléma típustól függetlenül mindkét fegyvercsoportnál jelentkezhet.
Rosszabb esetben beesik a kakas elé, ezzel konkrétan működésképtelenné téve a fegyvert.
Ilyenkor a legjobb finoman megfordítani a fegyvert és a kakast kicsit hátrahúzva kirázni a leesett csappantyút.
Pontlövész versenyeknél ez a jelenség ritkábban okoz gondot, hisz itt a lövésznek van rá ideje, hogy akár minden lövés leadása után leellenőrizze, hogy minden rendben van-e.
Ha az eredeti funkcióját nézzük a fegyvereknek és hozzá azt, hogy a Coltok jóval olcsóbbak voltak, akkor nem véletlenül voltak népszerűbbek mint a Remingtonok.
A mai, sport használatnál viszont ha összevetjük a fenntebb említett érveket és objektívan értékeljük őket akkor azt kell mondjam, hogy Remington.
Ezt a döntést leginkább a fix keretbe mart hátsó irányzék mondatja velem.
Irom ezt annak ellenére, hogy én magam Colt párti vagyok.
A Remington fegyverek, ismerve a revolverek későbbi fejlődéstörténetét előremutatóbbak voltak.
Az elöltöltő revolver esetében - eltérően az egylövetű pisztolyoktól, nincs fojtás a lövedék körül.
A megfelelő zárást a túlméretes lövedék biztosítja: a töltésnél a golyót besajtoljuk a dobban kialakított töltényűrbe.
A sajtolás során a golyó kis mértékben oválissá válik, és a túlméretes gyűrűcske a besajtoláskor leesik.
Az átfedés mértéke százalékos arányban ugyanaz a .36-os és a .44-es kaliber esetén, azonban abszolút értékben a .44-es (11 mm-es átmérőjű) golyóé értelemszerűen nagyobb, így az biztosabban szorul meg a dobban.
Az én tapasztalatom az volt, hogy a .36-os (9 mm-es űrméretű) tokba tett elöltöltő revolverből - mivel a cső lefelé mutat - hajlamos volt néhány golyó kirázódni, és a dobfuratból előrecsúszni.
Ez pedig azt jelentette, hogy az előbukkanó golyócskák megakadályozták a dob elfordulását, így működésképtelenné tették a fegyvert.
A .44-essel ilyen gondok nem lépnek fel.
A fémcélok egy nagy sebességű, erős lőszerrel való meglövéskor deformálódhatnak, sőt ki is lyukadhatnak.
Ezért mind a gyári, mind az utántöltött lőszerek kizárólag LRN azaz köpeny nélküli, tisztán ólom lövedéket tartalmazó lőszerek lehetnek.
A XIX század polgárai kisebbek, alacsonyabbak voltak, mint mi, ezért a fegyverek markolata is kisebb, mint a kezünk.
Meglepetésünkre a Colt Army 1860-as elöltöltő modell markolata nagyobb, mint az 1851-es Navy markolat.
Sajnos az 1873-as Pacemakernél visszatértek a kisebb markolathoz.
Az elöltöltő revolver szabadon megvásárolható és tartható, azonban a lövészethez szükséges feketelőpor és csappantyú tartása már tilos, azokat kizárólag a feketelőporos lövészetre engedéllyel rendelkező lőterek tarthatják, és a versenyeken, lőgyakorlatokon ők biztosítják ezeket a versenyzőknek.
Azonban a lőszerelemek tartására vonatkozó szabályok közel 2013-ban változtak, hiszen a szerelt lőszerek utántöltése is lehetővé vált: a feketelőport és csappantyút is beletartozik ebbe a körbe.
A legcélszerűbb két teljesen azonos típust, ugyanattól a gyártótól megvenni, mert az egyes típusoknak más-más a fogása, más a kakas és a ravasz úthossza és érzékenysége is.
A cowboy action shooting versenyeken a Main Match a fő versenyszám, ezen résztvenni kvázi “kötelező”.
A magyar lőfegyvertartási szabályok alapján a elöltöltő feketelőporos revolverek engedély nélkül beszerezhetők és tarthatók. (Muzeális fegyvereknek minősülnek.)
Mind az elöltöltő, mind a szerelt lőszeres revolverek közül a Colt és a Remington replikák a legelterjedtebbek.
A legismertebb gyártók főleg olaszok: F.LLI Pietta, Davide Pedersoli és az Uberti.
A felsorolt gyártók közül a legolcsóbbak a Pietta termékek, utána az Uberti következik, s a sort a Pedersoli cég termékei zárják jó értelemben.
Az elöltöltő revolver kalibere lehet .36-os, vagy .44-es, de az én tapasztalatom az, hogy a .44-es jobb választás, üzembiztosabb.
A Coltok és replikáik kecsesebbek és tömegüket tekintve is könnyebbek, mint a Remingtonok, azonban az 1859-es Remington model üzembiztosabb a kakas és a fegyvertest közé beeső csappantyú szindróma miatt.
Az amerikai polgárháború idején Remington 1858 New Model Army néven volt ismert, s sok esetben kedveltebb volt, mint a Colt.
Ugyanis a keretes Remingtonból egy modulattal ki lehet venni a dobot, és egy másik, előre megtöltött, felcsappantyúzott tartalék dobot lehet a fegyverbe behelyezni.
A perkussziós revolverek esetén arra is ügyelni kell, hogy a feketelőpor meglehetősen füstöl és kormol: egy elöltöltőssel max. 30-35 lövést lehet egymást követően leadni üzembiztosan.
Ennyi lövés után a dobból kiáramló korom behatol mindenhová: a dobtengelyhez, a kakasszerkezetbe, a dobtovábbítóhoz.
A legproblémásabb a dob tengelyének elkoszolódása, mely a dob forgását nagyon megnehezíti, sőt végül lehetetlenné is teheti.
A legüzembiztosabb típus ebből a szempontból a Rogers&Spencer modell, itt egy speciális perem védi a tengelyt a kormozódástól.
A múlt századi vadnyugaton használt szerelt lőszeres fegyverek replikáit ugyancsak az olaszok kezdték el nagy tömegben gyártani, mint a Pietta, Army San Marco és az Uberty cég.
A legismertebb western revolver az 1873-as Colt Pacemaker.
Ezt a XIX. század végén .45 LC és .44-40 űrméretben gyártották; a 45-ös volt a katonai, a 44-40-es pedig a polgári kaliber.
Mindkét lőszer a kezdetekkor - az elöltöltősöknél használatos - fekete lőporral volt megtöltve.
A CAS-ban itthon a leggyakoribbak a .38 Special/.357 Magnum jelzéssel ellátott kaliberű fegyverek.
Az elöltöltő revolver kalibere lehet .36-os, vagy .44-es, de az én tapasztalatom az, hogy a .44-es jobb választás, üzembiztosabb.
A többség lőszereiben azonban modern - füst nélküli - lőpor található, s természertesen a gyári lőszerek is ezzel készülnek.
A cowboy action shootinghez inkább a rövidebb revolverek alkalmasak, a 4,75”-os és az 5,5”-os kivitelűek.
A Colt Pacemaker replikák háromféle csőhosszal készülnek: 4,75”, 5,5” és 7,5”.
A Remington cég sem akart lemaradni a szerelt lőszeres fegyverek gyártásában és az 1858-as igen sikeres, fix keretes Army modell alapjaira készültek el az 1875-ös Army Outlaw és Frontier modellek 7,5”-os és 5,5”-os csőhosszal.
Később, az 1890-es évben jelent meg a Remington Police modell, mely szerkezetében nem, de formájában az előiekhez képest változtatásokat kapott.
Az Uberti mindhármat gyártja: az SA Army Outlaw-ot 7,5”, az SA Frontier és Police-t típusokat 5,5”-os csőhosszal.
A Kaliberük mindnek .45 LC, kivéve a Remington Police, mely .357 Magnum/.38 SP űrméretben is készül.
A Smith & Wesson cég 1870 - 1915 között, 45 éven át gyártotta a S&W Model 3 SA Top Break revolvert.
A fegyver kapott egy forgó csapot a dob előtt, mely segítségével a cső és a dob megtörhető, szabad utat engedve a dob összes töltényűrjéhez.
Ezzel a megoldással a Schofield gyorsabban megtölthető, üríthető, mint a töltőkapus Pacemaker.
A fegyver igen kedvelt volt a korabeli vadnyugati hírességek körében, ilyet viselt Jessy James, John Wesley Hardin, Pat Garret, Theodore Roosevelt, Virgil Earp és Billy a kölyök is.
A mai replikák készülhetnek .45LC és .38SP kaliberben.
.357 Magnum lőszer ezeknél nem alkalmazható, mert a megtörhető kivitel miatt a fegyver nem elég masszív hozzá.
A Schofield-ek ára duplája a Pacemaker-ekének, s kettőt kellene belőlük venni - így magyar versenyző kezében még nem láttunk Top Break-et.
A Kapszli Pont Fegyverbolt - történelem, feketelőporos lövészet, elöltöltős fegyverek!
A Kapszli Pont Fegyverbolt engedély nélküli és engedélyköteles, elsősorban elöltöltős fegyver, lőfegyver, lőszer, sportlövő és vadász kiegészítőket forgalmaz.
Kínálatunkban megtalálható a vadászat, lövészet és fegyvertörténelem szinte minden szerelt lőszeres és elöltöltő (muzeális) pisztoly, puska, revolver koncepciója.
Üzletünkben megtalálható a házilagos lőszerszerelés, lőszer újratöltés teljes szerszámparkja is.
A honlapon közzétett cikkek, alkotások, egyéb szerzői művek csak a szerző, illetve a kiadó írásbeli engedélyével többszörözhetőek, közvetíthetőek a nyilvánosság felé, tehetőek nyilvánosság számára hozzáférhetővé a sajtóban.
Ez a nyilatkozat a szerzői jogról szóló 1999. Évi LXXVI. Törvény 36.
Ez a termék 18 év felett szabadon megvásárolható, de csak személyesen vehető át üzletünkben.
A 24/2004 fegyvertörvény egyértelműen kivonja a tűzfegyverek és az engedélyköteles fegyverek köréből a muzeális fegyvereket.
Ez teszi lehetővé, hogy külön engedély nélkül megszerezzük, birtokoljuk azokat.
A feketelőpor és csappantyú lőszerelemnek minősül.
Megszerzésére, tartására két jogi lehetőség nyílik.
Az engedélyeket az egyesület “határozat” formájában kapja meg.
A lőszerelemek csak gyári csomagolásukban tárolhatóak az engedélyezett tárolóhelyen.