A dermesztő tájakon élő Humboldt-pingvinek tollára annak ellenére sem fagy rá a jég, hogy általában nedvesek lesznek. Laikusok számára is jó magyarázatnak tűnhet, hogy a pingvintoll a vízlepergető képessége miatt nem jegesedik, hiszen a víz lefolyik, mielőtt meg tudna fagyni. Jingming Wang és munkatársai pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálták meg a pingvintollat, és így rájöttek, hogy egészen különleges a szerkezete. Tele van rostokkal, tollcimpákkal és aprócska kampókkal. A toll nemcsak víztaszító, de még tapadásgátló is - írták a Journal of Physical Chemistry C tudományos szaklapban.
Ősi összefüggések és modern alkalmazások
A tudósok létrehoztak egy polimert, amely hűen utánozza a pingvinek tollát, és abban bíznak, hogy ebből nagyszerű elektromos szigetelést tudnak készíteni. Különös pingvin-ősmaradványra bukkantak Peruban amerikai kutatók. A madár majdnem kétszer olyan magas, mint a ma élő legnagyobb pingvinfaj, és megmaradtak a tollai, sőt még azok színezetére is következtetni lehet. A tollak elemzése rámutat arra, hogyan alakult ki a mai pingvinek tollazata az evolúció folyamán.
Űrtávlatok az Inkayacu paracasensis nyomában
A Texasi Egyetem és az Észak-Carolina Állami Egyetem paleontológusai 36 millió éves pingvin fosszilizálódott maradványait tárták fel az Egyenlítő közelében. A vízi királynak (Inkayacu paracasensis) elnevezett új faj 1,5 méter magas lehetett, azaz majdnem kétszerese a ma élő legnagyobb pingvineknek, a császárpingvineknek. A felfedezés igazi szenzációja, hogy az ősi pingvin tollai jó állapotban megmaradtak. Ez ritka, az első fosszilis madártollakat 2008-ban írták le. Az óriáspingvin tollainak vizsgálatával még azt is meg lehetett határozni, hogy a tollazat vörösbarna és szürke volt, ellentétben a mai pingvinek fekete-fehér „frakkjával”.
„A felfedezés előtt semmilyen adatunk nem volt az ősi pingvinek tollazatáról, színéről és úszószárnyuk alakjáról” - mondta a Science folyóiratban megjelent beszámoló vezető szerzője, Julia Clarke, a Texasi Egyetem paleontológusa. Az ősmaradványból kitűnik, hogy az uszonyok és a tollak alakja - ami olyan hatékony úszókká teszi a pingvineket - már korán kialakult az evolúció folyamán. A ma élő pingvinek színezete viszont jóval újabb „találmány”.
Az Inkayacu testtollai és a szárnyak
A többi madártól eltérően és a mai pingvinekhez hasonlóan az Inkayacu szárnytollainak alakja jelentős mértékben módosult: a tollak sűrűn fekszenek egymásra, így merev, keskeny uszonyt alkotnak. A testtollak szára széles, ami hozzájárul az áramvonalas külső létrehozásához.
Az ősi tollazatban a melanoszómák mérete és elrendeződése meghatározza a színképességeket. A melanoszómák bizonyos színeket adó sejtorganellumok, amelyek a tollak színeit formálják. A melanoszómák alakja, mérete és elrendeződése attól függően változik, hogy milyen színek alapjául szolgálnak, így a különböző színezettségű mintázatok azonosíthatóvá válnak.
A Yale Egyetem paleontológusai 2008-ban egy 100 millió éves, Brazíliából származó madártoll vizsgálata során kezdték el alaposabban tanulmányozni az 1-2 mikrométeres, egyenes kolbászkákra emlékeztető alkotórészeket, melyek csak a tollak sötét sávjaiban fordulnak elő. Arra a következtetésre jutottak, hogy a melanoszómáknak nevezett pigmenttartalmú sejtszervecskékre bukkantak. A kutatók megvizsgálták egy ma élő madár hasonló mintázatú tollát is, és ugyanolyan pálcika alakú melanoszóma-szerkezetet találtak az elektronmikroszkópos vizsgálatok során. A melanoszómák alakja, mérete és elrendeződése attól függően változik, hogy milyen színek alapjául szolgálnak, így a különböző színezettségű mintázatok azonosíthatóvá válnak.
2008-ban azonban még csak a sötét és világos sávok közötti különbséget tudták kimutatni, ám a tényleges színeket még nem tudták meghatározni. A kutatók úgy vélik, hogy a melanoszómák változása nem a színváltás szükségessége miatt játszódhatott le, hanem a tollak ellenálló képességét növelték a későbbi pingvineknél.
Összegzés a modern tudomány szemszögéből
Az Inkayacu ősi tollazatának vizsgálata rávilágít arra, hogyan fejlődött ki a pingvinek tollazata az evolúció során, és hogy a melanoszómák szerkezete mögött húzódó változások milyen módon befolyásolták a szín és az ellenálló képesség kialakulását. A ma élő pingvinek fekete-fehér frakkja mögött meghúzódó molekuláris részletek és a tollszerkezet komplex egymásra hatása lehetővé teszi, hogy a pingvinek a zord környezetben is hatékonyan ússzanak és maradjanak szárazon a vízben, miközben a tollazatuk ragyogó színeket mutat.

Pingvinek és Jegesmedvék – Hogyan Élnek a Fagyos Sarkokon? | Ismeretterjesztő Videó Gyerekeknek
Az új polimer fejlesztések és a számításos modellek alapján a pingvink tollait utánozó megoldások egyre nagyobb potenciált kínálnak a vízhatlan és tapadásmentes bevonatok, valamint a hatékony elektromos szigetelések területén.
Gyakorlati adatok és példák
A felfedezések összekapcsolják a paleo- és a modern tudományt: a tollak morfológiája és a melanoszómák méreteinek változása összefügg a színnel és a küzdelemben fontos ellenálló képességgel. A vizsgálatok bizonyítják, hogy az óriáspingvinek tollazata vörösbarna-szürke árnyalatú lehetett, nem pedig a modern pingvinek fekete-fehér megjelenése a múltból eredő különbségek miatt.
| Részlet | Eredmény |
|---|---|
| Inkayacu paracasensis magassága | 1,5 méter (körülbelül) |
| Inkayacu tollazat színe | vörösbarna-szürke talán |
| Melanoszómák mérete | Nagyobbak az óriáspingvinnél, mint a mai pingvinekben |