Két tanú vallott Nógrádi Zsolt mellett az egykori olajtanú perében, akik azt állították, hogy Pintér Sándor, Boros Péter és Lezsák Sándor is járt pénzért az olajmaffiához. Pintér Sándor belügyminiszter ugyanakkor fenntartja, hogy sohasem járt Nógrádiéknál, nem kapott pénzt tőlük. Az előző tárgyaláson Nógrádi Zsolt titkos tanúi visszaléptek, de akkor azt ígérte, hogy új tanúkat hoz, akik alátámasztják az ügyészségen az egykori olajbizottság előtt tett vallomását. A tanúk és Nógrádi Zsolt azonban kitartottak korábbi állításuk mellett.
Nógrádi Zsolt ellen hamis vád miatt folyik büntetőeljárás, az olajbizottság előtt tett kijelentései miatt. Azt állította ugyanis, hogy Lezsák Sándor, Boros Péter és Pintér Sándor is kapott pénzt a soltvadkerti olajmaffiától. Rendszeresen 15-20 millió forintot kaptak azért, hogy szemet hunyjanak az olajszőkítés felett. Emiatt többen is beperelték, szerintük Nógrádi alaptalanul vádaskodik.
A bíróság szembesítést rendelt el a Pintér Sándor által, amely nem vezetett eredményre. A belügyminiszter tagadta a felvetett állításokat: sohasem járt Soltvadkerten, nem találkozott Nógrádiékkal sem. A tanúk azonban keményen kiálltak az állítások mellett, és Nógrádi Zsolt vallomásait is fenntartották.
A tantárgi perben felmerült összefüggések arról szólnak, hogy a magyar alvilág és a politikai elit közötti kapcsolatok hosszú benyomásokat keltenek. Jürgen Roth német író „Schmutzige Demokratie” című könyvében részletezi, hogy Dietmar Clodo és Szemjon Mogiljevics miként alakított ki kapcsolatokat Magyarországon, és hogy a politikusok egy része 1990-es években érintett volt a simbókus kapcsolatokban.
Clodo és Mogiljevics nyomán megjelenő médiais és jogi sztorik
A HVG 2013. október 8-i cikke rámutatott, hogy Dietmar Clodo felesége 1997-ben többször állította Pintér Sándor korábbi üzleti kapcsolatait. A belügyminiszter ekkor az iratok alapján elismerte, hogy a magyar alvilág és a politikai élet kapcsolatai összefonódtak voltak, és hogy a korrupció gyanúja megjelent. Clodo később olyan állításokat is megosztott, amelyek szerint a budapesti környezetben működő vállalkozások és rendőri vezetők között valódi pénzátadások zajlottak.
A könyvben Dietmar Clodo több történetet is elmesél a találkozókról, amelyek során a politikusok többnyire üres kézzel érkeztek, de teli táskákkal távoztak. Elmondása szerint Mogiljevics és Clodo közti bizalmi kapcsolat erősödött, és 1996-1997-ben több alkalommal került sor pénzmennyiségek átadására a házában. A korabeli beszámolók arra utalnak, hogy a transzferálások mögött politkai és rendőri kapcsolatok álltak, és hogy ezek a kapcsolatok többek között az olajmaffia tevékenységéhez vezettek.
Portik Tamás és a korabeli „olajmaffia” összefonódásai
A kötet szerint Portik Tamás a rendszerváltás utáni időszakban több merész és összetett lépést tett, és személyes kapcsolatai révén befolyásolta a rendőri és politikai elit egy részét. A cikkek szerint Portik a médián és a rendőrségen keresztül igyekezett befolyásolni a nyomozásokat, és több gyilkosság kapcsán is úgy tűnt, hogy a nyomozások idővel eltérek a valóságos tettesek felé. Dezső András könyve szerint Portik „keresztes” szerepet töltött be, miközben a Közép-Európai maffia- és alvilági hálózatokban kulcsszerepet játszott.
Az olajmaffia ügyeinek vizsgálata során felvetődött, hogy a 90-es évek elején olcsó fűtőolajat adtak el drága dízelolajként, és 1993-ra a magyar alvilág egyik legjövedelmezőbb üzletága alakult ki. Nógrádi Zsolt vallomásait a parlamenti bizottság is jegyzi, amely szerint vezető politikusok és különböző állami szervek részt vettek az olajmaffia üzelmeiben. A vizsgálatban szereplő jegyzőkönyvanyagokat később több évtizedre titkosították.
Vélemények és ellentmondások
Az olajmaffia és a hozzá kapcsolódó gyilkosságok ügyei között sok a ellentmondás és a bizonyítékok hiányosságai. Dezső András megfogalmazása szerint a tárgyalások és a vallomások sokszor ellentmondanak egymásnak, és a korábbi, néhány esetben ellentmondásos bizonyítékok alapján nehéz megállapítani a valódi felelősséget.
Az egyik kulcskérdés, hogy Portik Tamás mely gyilkosságokat terelt a másik félre, és hogy a rendőrség és a média miként értelmezte ezeket az eseteket. A könyv szerint Portik olyan dezinformációs stratégiát alkalmazott, amely a nyomozásokat saját céljainak megfelelően terelte el, és amely hozzájárult a bizonyítékok megkérdőjelezéséhez. Ugyanakkor felmerül a kérdés: léteznek-e olyan bizonyítékok, amelyek a Portik-olajmaffia kapcsolatról őt érintő erősebb vádat támasztanának alá?
Fontos megemlíteni, hogy a korabeli események kontextusában több más személy és cég is felmerül, például a Fidesz és Kisgazdapárt politikusai, Roportik Tamás és más érintett alakok, akiknek szerepe, kapcsolatai és felelőssége szintén vizsgálat alatt állt. A történet összetettsége és a „dezinformáció” mértéke miatt a végső következtetések ma is vitatottak lehetnek.
Tények és források összefoglalása
- A tanúk állítása szerint Pintér Sándor, Boros Péter és Lezsák Sándor járt pénzért az olajmaffiához Soltvadkerten.
- A tanúk szerint a politikusok üres kézzel érkeztek, majd teli táskákkal távoztak.
- A belügyminiszter tagadta, hogy személyesen találkozott volna Nógrádi Zsolttal vagy hogy pénzt adott volna.
- Nógrádi Zsolt ellen hamis vád miatt folyik eljárás az olajmaffia kapcsán tett kijelentései miatt.
- A források között szerepel Dietmar Clodo és Szemjon Mogiljevics történetei, akik a korabeli ellenzéki és médiában is említésre kerültek.
- A történet összefonódik a magyar alvilág és a posztszovjet dinamikák kérdésével, ahol a pénzügyi és befektetési kapcsolatok is fontosak voltak.
Az olajmaffia ügyei komplex történetet alkotnak a rendszerváltás utáni Magyarországon: több szálon futó korrupciós hálózatok, összetett kapcsolatokról és ellentmondó vallomásokról tanúskodnak. A kötet elemzése szerint Portik Tamás meghatározó figura volt, de azt is megjegyzi, hogy a vádpontok között nem minden gyilkosság köthető hozzá közvetlenül, és a vizsgálatok során a bizonyítékok bizonytalanok lehetnek.
A Magyar olajmaffia, olajszőkítés, olajügyek
Összegzésként elmondható, hogy a témában folyó viták továbbra is élénkek: ellentmondó vallomások, korrupciós vádak és a politikai elit és az alvilág közötti kapcsolat összetett és érzékeny téma, amelyhez többféle forrás és nézőpont tartozik. A könyvek és cikkek elemzése hozzájárulhat a korabeli események megértéséhez, de az egyértelmű és végleges megoldás ezen a területen továbbra sincsen.