A periorális dermatitis egy olyan bőrbetegség, amely jellemzően a száj, az orr vagy a szem körül kialakuló kiütésekkel jelentkezik. Oka kevéssé ismert. Mind a pszichés tényezők, mind az olyan külső tényezők, mint az irritáló anyagok és a helyi kortikoszteroidok hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához. Gyulladáscsökkentők, továbbá antibiotikumok jelentik a fő kezelési lehetőségeket. A periorális dermatitis (periorificiális dermatitis, POD) által érintett betegek túlnyomó többségét 16 és 45 év közötti nők alkotják, de idősebbeknél, férfiaknál és gyermekeknél is előfordulhat.
Miért alakul ki a periorális dermatitis?
A betegség kialakulásának pontos oka nem ismert. Az érintett egyének jellemzően atópiás alkatúak, illetve a bőr barrier (védelmet jelentő határvonal) funkciójának sérüléseit is gyakran leírták. Elképzelhető, hogy ezek a tényezők növelhetik a külső irritáló anyagokra létrejövő bőrgyulladás kockázatát. Helyi kortikoszteroid-használatról gyakran számolnak be, mint kiváltó tényezőről. Kezdetben javulás tapasztalható, de a további használat vagy a kortikoszteroid-terápia abbahagyására tett kísérletekre a tünetek kiújulnak vagy rosszabbodnak. A helyi szteroidokon (pl. kenőcsök, gélek, orrspray-k) kívül számos más tényezőt is összefüggésbe hoztak a POD-dal. Többek között fluorozott fogkrémeket, hidratálókat és kozmetikai termékeket, egyes baktériumokat, Candida albicans-t, nőknél a hormonális ingadozásokat és az orális fogamzásgátló terápiát. A koronavírus járvány idején beszámoltak arról, hogy a fokozott maszkhasználat olyan bőrbetegségeket eredményezett, amelyeket gyakran összetévesztenek a periorális dermatitisszel, például akne, rosacea és dermatitis.
Milyen tünetekkel jár a betegség?
A periorális dermatitis jellemzően többszörös, 1-2 mm-es, csoportos piros göböcskék (erythemás papulák), apró hólyagot (papulovesiculák) vagy gennyhólyagot tartalmazó göböcskék (papulopustulák) formájában jelentkezik, felszínükön enyhe hámlással, vagy anélkül. Esetenként a bőrtüneteket gyulladás jellemzi. A bőrtünetek leggyakrabban a száj körüli régióban fordulnak elő, de az ajak körüli keskeny zóna általában megkímélt. Ritkábban az orr, illetve a szem körüli területek is jelentősen érintettek. Ritkán ezeken a klasszikus helyeken lévő elváltozásokhoz más területeken, például az arcon, az állon, a homlokon és a nyakon is társulhatnak tünetek. Perioralis dermatitis állapotok: enyhe, közepes és súlyos formák A tüneteket enyhe vagy közepesen erős szúró vagy égő érzés kísérheti. A bőrelváltozások rendszerint hegesedés nélkül gyógyulnak. Egyes betegeknél a POD néhány hónapon belül megszűnik kezelés nélkül, míg másoknál a betegség több évig is fennállhat.
Diagnózis és differenciálás
Diagnózis, elkülönítése hasonló panaszokkal járó más bőrbetegségektől: Számos más bőrbetegség is jelentkezhet gyulladásos kitörésekkel a száj, az orr vagy a szem körül, mint például az akne (acne vulgaris), a rosacea, a seborrhoeas dermatitis, az allergiás, illetve irritatív kontakt dermatitis, az impetigo (ótvar), és a Demodex folliculitis (bőratka okozta elváltozás). A pontos diagnózis felállítása ezért szakember feladata. A periorális dermatitis diagnózisa általában a kórtörténet és a klasszikus klinikai jellemzők felismerése alapján állítható fel. A száj, az orr vagy a szem körüli bőrön csoportosan elhelyezkedő kis gyulladásos papulák, papulovesiculák vagy papulopustulák jelenléte utal a betegségre. Az alábbi jellemzők is alátámasztják a POD diagnózisát: közvetlenül az ajakkal szomszédos bőr megkíméltessége, ekcémás bőrgyulladás egyidejű jelenléte, égő vagy szúró érzés, kortikoszteroidok közelmúltbeli használata (krém vagy gél, orrspray vagy orrcsepp, inhalációs formában), a betegség fellángolása a helyi kortikoszteroidok megvonása után, komedók hiánya.
Hogyan kezelhető a periorális dermatitis?
A helyi kortikoszteroidok használata hozzájárulhat a POD elhúzódásához. Bár a kezelés korai szakaszában javulás észlelhető, a folyamatos használat állandósíthatja vagy súlyosbíthatja a rendellenességet. A betegség kezelése általában a helyi kortikoszteroidok abbahagyását, a POD-ot elősegítő vagy súlyosbító helyi tényezők kerülését (úgynevezett zéró terápia), illetve lokálisan alkalmazott gyógyszeres terápiát foglal magába. Nagyon fontos a kíméletes bőrtisztítás elsajátítása illatanyagmentes, szappanmentes tisztítószerrel, amelyet azonnal követ a szer teljes és kíméletes leöblítése. A helyi kozmetikumok, fényvédők, bőrpuhítószerek használatát korlátozni kell az arcon. Zéró terápiával általában 2-3 hónap múlva tünetmentesség érhető el, amely elérése után a bőrápolási termékek lassan újrakezdhetők (pl. hetente egy termék). A betegnek nagyon figyelnie kell, hogy a bőr hogyan reagál az egyes készítményekre. Amelyek a jelek szerint kiújulást idéznek elő, azonnal abba kell hagyni.
Kezelés enyhe forma esetén
Enyhe periorális dermatitisznek tekinthető az olyan elváltozások jelenléte, amelyek az arcbőr viszonylag kis területét érintik, és nem okoznak a betegnek jelentős érzelmi feszültséget. A javulás felgyorsítása érdekében - a zéró terápia mellett - általában helyi gyógyszeres kezelést írunk elő. A helyi kalcineurin-gátlók (pimekrolimusz, takrolimusz) és a helyi antibiotikumok (erythromycin, metronidazol) az elsődleges terápiás módok. A gél, illetve a krém állagú készítmények részesítendők előnyben. Azok a betegek, akik a helyi kezelés hatására jelentős javulást mutatnak, abbahagyhatják a kezelést. Ezeknek a betegeknek általában azt tanácsoljuk, hogy folytassák a kíméletes bőrápolási gyakorlatot, és óvatosan vezessék be újra a bőrápolási termékeket. Azok a betegek, akik négy-nyolc héten belül nem mutatnak számottevő javulást a helyi készítmények alkalmazásával, áttérhetnek a súlyosabb betegség esetén alkalmazott orális (szájon át szedendő) gyógyszeres terapiákra.
Kezelés közepes vagy súlyos forma esetén
Közepes vagy súlyos periorális dermatitis jelentős érzelmi szorongást vált ki a betegből, a bőrtünetek nagy kiterjedésűek. Ebbe a kategóriába tartozhat az enyhébb betegség is, amely a helyi kezeléssel nem szűnt meg. Serdülők és felnőttek esetén az orális tetraciklinek (pl. doxycyclin) a leggyakrabban alkalmazott antibiotikumok a POD szisztémás kezelésére. A szájon át szedhető erythromycin alternatívát jelent a tetraciklineket nem toleráló betegek számára. Gyermekeknél a mellékhatások miatt a helyi kezelés részesítendő előnyben. Amennyiben mégis szájon át szedendő, szisztás kezelés szükséges, úgy erythromycin adható. A kezelés eredménye rendszerint lassan jelentkezik, kb. 8 hetet vesz igénybe.
Egyéb terápiák
Korlátozott adatok arra utalnak, hogy más hatóanyagok is hatásosak lehetnek a periorális dermatitis esetében, mint például a helyi ivermektin, kén-szulfacetamid-nátrium, azelainsav, klindamicin, adapalén. Granulomatosus formákban felnőtteknél izotretionin adása is megkísérelhető szájon át szedendő formában.
Megkímélt klinikai szemléletben a rosacea és a periorális dermatitis közös elemei között szerepel, hogy a kiinduló háttérbetegségek kezelése is fontos. A rosaceás bőr kezelése során kerülendőek a provokáló tényezők, a fényvédelem és a megfelelő bőrápolás kiemelt szerepet kap.
Rosacea és a kipirosodás
A rosacea a felszíni bőrrétegben lévő apró vérerek kitágulását jelenti. A hajszálértágulat orvosi szóval telangiectasia. A hálózat paraméterei az adott személy bőrtípusától és az előrehaladottságtól függnek. A bőr kipirulása gyakori lehet a napfény, a meleg, a hideg és a stressz hatására. A rosacea megjelenhet az arcon and az orron, az orcákon, a homlokon és az állon, és gyakran társulhatnak bőrpír, apró papulák vagy pustulák. A diagnózis a tünetek és a klinikai vizsgálat alapján történik, és elkülöníti az aknétól. A terápia magában foglalhatja helyi kezelést, szteroidok kerülését és szükség esetén orális antibiotikumokat. Komplex eseteknél hosszabb távú megközelítésre van szükség.
A poratka-allergia (porallergia) egy másik fontos tényező lehet az arc kipirosodás hátterében. A poratka az otthonokban élő mikroszkopikus atkák, amelyek elhalt hámsejtekre táplálkoznak. Az atkák számos módon okozhatnak allergiás tüneteket: légúti panaszokat, bőrtüneteket és idegrendszeri kihívásokat. A légúti tünetekhez társulhat arc- vagy szemkörnyéki irritáció is. A diagnózist allergológus végzi, prick-teszt vagy vérvizsgálat segítségével. A kezelés magában foglalhat antihisztaminokat, orrspray-t és szemcseppet, valamint szükség esetén orális kortikoszteroidokat és immunterápiát hosszabb távra. A környezet kontrollja, például a páratartalom csökkentése és atkák számának minimalizálása, jelentős hatékonyságú lehet. A poratka elleni specifikus immunterápia 3-5 éves kezelés után hosszú távú tünetmentességet kínálhat. A legjobb stratégia a kitettség minimalizálása, és a beltéri allergének mérséklése.
Hogyan kezeljük a por- és poratka-allergiát!
tags: #poratka #a #szemoldokon #arc #bepirosodik #eg