Porfirin eltávolítása a szőrből és a porfíriák klinikai háttere

A porfíria nagyon ritka betegség, ezért felismerése sokszor nehézségekbe ütközik. Lényege a hemoglobin felépítésének zavarában rejlik. Bár a betegségre való hajlam öröklletes, megjelenését a stressz, fertőzés, az alkohol és bizonyos gyógyszerek idézhetik elő az arra hajlamos embereknél. A hemoglobin szállítja az oxigént a szövetekhez, illetve a szén-dioxid tüdőbe való leadásában is részt vesz. Ahhoz, hogy a hemoglobin megfelelően betölthesse szerepét, mindkét alkotórészének tökéletesen kell működnie. A porfíriák esetében a heminak az egyik alkotórészének, a hemnek a kialakulása sérül.

A normál folyamathoz számos, egészen pontosan 8 enzim szükséges, melyek a májban, illetve a vörösvértestekben helyezkednek el. Bármelyiknek a hibája (hiánya vagy csökkent működőképessége) azt okozza, hogy a porfirinek előanyagai a vérben és a szervezetben felhalmozódnak, s nem képződik elégséges mennyiségű, normális működésre képes hem. Ennek az egyenes következménye az, hogy a hemoglobin sem termelődik rendesen. A porfíriák örökletes betegségek, a tünetek megjelenésének azonban bizonyos kiváltó tényezők jelenléte is feltétele, mint a stressz, az alkoholfogyasztás, energiaszegény táplálkozás, hormonkezelés vagy bizonyos gyógyszerek használata.

A porfíriák típusai

Az enzimhiba helye szerint beszélhetünk hepatikus és eritropoetikus porfíriákról. Előbbi esetben a hibás enzim a májban található, utóbbi esetén a vörösvértestekben. Más csoportosítás szerint a leggyakoribb porfíriák a következők: akut intermittáló porfíria (AIP, porfíria acuta intermittens), porfíria cutanea tarda (PCT), eritropoetikus porfíria (EP). Az AIP serdülőkor előtt ritka, a PCT felnőttkorban jelentkezik először. Az EP tünetei hamarabb, már gyermekkorban kialakulnak.

A porfíriák tünetei nem állandóak, a betegség lefolyása során hol erősödnek, hol gyengülnek. A tünetek jelentkezhetnek hirtelen felerősödve, súlyos roham formájában is kapcsolódhatnak fertőzéshez vagy betegséghez. A porfíriákra jellemző kiváltó tényezők közé tartozik a stressz, az energiaszegény diéta vagy éhezés, alkoholfogyasztás, nemi hormonokkal való kezelés, bizonyos fogamzásgátlók, a csontritkulás hormonális kezelése és egyéb gyógyszerek.

Az AIP (akut intermittáló porfíria) részletei

AIP dominánsan öröklődő betegség autoszómális formában. A hem szintézisében részt vevő 3. enzim (porphobilinogen desaminase) működése kb. 50 százalékkal csökken. A heterozigóta formában a tünetek pubertás után jelentkeznek, a homozigóta formában pedig kisgyermekkorban. Nők nagyságrendileg gyakrabban érintettek. A családtagokat szűrni kell, hogy a tünetmentes (heterozigóta) betegeket felderíthessük. Előfordulása északi államokra jellemző leginkább, 5/100.000, azaz 100.000 lakosra 5 megbetegedés jut.

A tünetek közé tartozik a hasi panaszok, melyek gyakran bizonytalan görcsös fájdalmak formájában jelentkeznek, hányás és székrekedés. Ideggyógyászati és pszichiátriai tünetek jelenhetnek meg: gondolkodás és mozgás lassulása, depressziós tünetek, epilepsziás rohamokra emlékeztető állapotok, időnként izomgyengeség és bénulások a kézben-lábban. Magas vérnyomás és szapora szívdobogás érzése is tapasztalható. A rohamok intermittálóan, szakaszosan jelentkeznek, és kiválthatók stressz, energiaszegény diéta, alkoholfogyasztás, gyógyszerek, hormonkészítmények és egyéb tényezők által.

Egy speciális változata a rohamoknak a menstruációs ciklustól függően alakul: közvetlenül a menstruáció előtt rosszabbodhatnak a tünetek. A PCT (porfíria cutanea tarda) tünetei a leggyakoribb formát képviselik: fényérzékenység, bőrpirosodás, hólyagosodás, barnás elszíneződések a ruhával érintett területeken, valamint a sötét elszíneződés a vizeletben a megállás után is. A PCT kialakulása lehet felületes és mélyebb szöveti érintettség, a májgyulladással történő társulás is megfigyelhető.

A további két fő forma: EP és VP

Az EP (eritropoetikus porfíria) autoszomális, domináns öröklődésű betegség, amelyben a ferrochelatáz nevű enzim működése csökken, e miatt a protoporfirinok felhalmozódnak a csontvelőben és a vörösvérsejtekben. A tünetek közé tartozik a fényérzékenység, amely ebben a formában súlyosabb, és az arcon is megjelenik; hólyagok ritkábban fordulnak elő, fogak vöröses-barnás elszíneződése is előfordulhat. Az EP tüneteit szintén fokozhatják az AIP-nél megfigyelt kiváltó tényezők.

A VP és a HCP (koproporfíria) néhány esetben bőrérintettséggel járhat. A PCT-re jellemző fényérzékenység és a bőr elszíneződése mellett a vizelet színe sötétedése is megfigyelhető. A porfíriák diagnózisa a laboratóriumi vizsgálatokon alapul: a porfirinek és előanyagaik mennyiségét mérik vizeletben, vérben és/vagy székletben. A vizsgálatok között szerepelhet a porfobilinogén (PBG) vizeletből, delta-aminolevulinsav (ALA) vizeletből, valamint a porfirinek (uroporfirin, koproporfirin és protoporfirin) mérése vizeletben, vérben vagy székletben. Bizonyos laboratóriumok az érintett enzimek működését is mérik, leggyakrabban a PBG-D hiányát keresik akut intermittáló porfíriában.

Hogyan diagnosztizálható a betegség?

A szemfüles klinikus a tünetek sokfélesége és megjelenési formája alapján felvetheti a porfíria gyanúját. A diagnózis alapja a vérben és a vizeletben felhalmozódott porfirinek kimutatása laboratóriumi körülmények között. A dekompenzált fázisban a vizelet színe erősen narancssárga-bíbor színűvé válhat, emiatt a vizelet vizsgálata is kiemelten fontos.

Kezelések és megelőzés

Általánosságban heveny rohamok esetén kórházi kezelés indokolt, amely infúziós kezelést jelent. A porfíriák kezelése alapvetően a rohamok megelőzésén alapszik. A betegnek kerülnie kell a kiváltó faktorokat: a stresszt, az alkoholfogyasztást, a provokáló hatású gyógyszereket. Fontos a koplalás mellőzése és a radikális diéták kerülése. Magas faktorszámú fényvédő használata szükséges télen is. Érdemes stresszkezelő módszereket elsajátítani, és az életmódon változtatni, amelyben az orvos is segítséget nyújt.

AIP kezelése: az akut rohamok kórházi elhelyezést igényelnek. Infúzióban hemet juttatnak a szervezetbe, ez azonnal csökkenti a felszaporodott prekurzorok szintjét a vérben. Fájdalomcsillapítás, szükség esetén altatás a hasi görcsök idején. Fontos a rohamot kiváltó tényezők felderítése és kiiktatása. A rohamok megelőzése a kiváltó gyógyszerek kerülésével és a megfelelő táplálkozással érhető el. A cukor- és szénhidrátbevitel növelése javasolt, és kerülni kell az éhezést. Rendszeres orvosi jegyzék szükséges a megengedett gyógyszerek listájáról.

A PCT kezelése: első lépés a kiváltó faktorok kiiktatása, például alkoholtartalmú italok, vaspótló készítmények és ösztrogének. Ha ez nem hoz javulást, a máj vastartalmát is csökkentik végzett vérlebocsájtásokkal. Egyidejű vesebetegség esetén a klinikai tünetek és laboreredmények eltérései alapján más megközelítést alkalmaznak. A kezelés során vizsgálják a fényérzékenységet és a vizeletben megjelenő pigmentációt. A tünetek megszűnte után a terápia elhagyható, de a kiváltó tényezők kerülésével hosszabb tünetmentes időszakok következhetnek.

Az EP kezelése: a napfény kerülése elengedhetetlen. A béta-karotin nagy dózisban történő szedése bizonyos mértékű fényvédelmet biztosít. Gyantákat alkalmazhatnak a bélből való protoporfirin-visszaszívódás és májba tolódás gátlására, bár viszonylag szerény eredménnyel. Májkomplikáció esetén májtranszplantáció is szóba jöhet. A vas pótlása hazánkban gyakorlottabb, mivel a vas hiánya tovább csökkenti a ferrochelatáz enzim aktivitását. A porfirinanyagcserét súlyos fertőzés vagy műtét előtt és után monitorozzák az Országos Porphyria Központban.

Gyakorlati tippek a mindennapokra

  • Kerülje a hosszú éhezéseket és a drasztikus diétákat, fogyókúrákat!
  • Táplálkozzon rostban gazdag, zsírban szegény étrenden, napi 5-6 kisebb étkezéssel.
  • Tartsa szemmel a vizelet színének változását, különösen a reggeli első vizelet és a hosszabb állás után.
  • kerüljön minden olyan gyógyszert, amelyet orvosa nem ír fel kifejezetten porfíriára tekintettel.
  • Rendszeres ellenőrzés az Országos Porphyria Központban, ahol gondozásba veszik a beteget és hordozókat is.

A porfirinek jelentősége és laboratóriumi vizsgálatok

A porfirinek a hembioszintézis köztes termékei, melyek felhalmozódása mérgező lehet. A vizsgálat során a különböző porfirinek és előanyagaik mennyiségét mérik a vizeletben, vérben és/vagy székletben. A leggyakrabban vizsgált enzim a vörösvértestekben található PBG-D, amely akut intermittáló porfíriában működésképtelen lehet. A vizsgálat megmutatja a vizeletben található porfirinek mennyiségét, amely a rohamok diagnózisának alapja lehet. A beteg vagy hordozó állapot nyomon követése érdekében családi szűrővizsgálatok is fontosak.

Infografika: A hem szintézise nyolc enzimre épülő lánc

Metamorfózis animáció (Önmagába visszatérő métamorfózis)

Az EMA hagyományos és gyorsított engedélyezési eljárásait is érinti a porfíriák kezelésében használt gyógyszerek és a Givlaari (givoszirán) jóváhagyása. A világosabb megértés érdekében a klinikai vizsgálatok eredményei segítenek a rohamok gyakoriságának csökkentésében és a tünetek enyhítésében.

tags: #porfirin #eltavolitasa #a #szorrol