Eredetileg a Duna-Tisza közén terjedt el a magyar pulyka. Elsősorban fekete és fehér színben tenyésztették. Idővel a fekete színváltozat száma nagyon lecsökkent és a 19-20. század fordulójára a fehér színváltozat került túlsúlyba. A fehér magyar pulykát később a mexikói fehér pulykával nemesítették a testsúly növelése érdekében. A fehér magyar pulyka tolla igen értékes árucikknek számított, különösen a hónalj alatti, ún. „marabu-tollak”. Tojáshozama évente 30-40 darabra tehető.
A fekete magyar pulyka tollazata egyöntetű fekete, csőre és lába palaszürke. Szép, fehér húsa a maga idejében nagyon keresett volt. Testsúlya kisebb, mint a fehér pulykáé. Évi 25-50, fehéres alapszínű, barnás pettyezettségű tojást termelt. Gyorsan fejlődő, kiválóan kotló és nevelő állat. Élelemszerzésben szinte utolérhetetlenül szorgalmas. A pulyka a legnagyobb testű baromfifajta. Magyarországi fajtái védettek. Őse az Észak-Amerikában ma is megtalálható vadpulyka. Háziasítása i. e. 1. évezred elején kezdődhetett, valószínűleg mexikói indián népek által. Írásos bizonyítékok szerint Európába a spanyolok hozták be.
Hazánkba a török közvetítéssel került a 16. században, és indiai tyúknak hívták. II. A Duna-Tisza közén a magyar parlagi pulyka két színváltozata, a fekete és a fehér terjedt el, de a nagyobb testű és a jobb tollhasznosítású fehér lassan kiszorította a feketét. A 20. század elején megnőtt az Amerikából újabban behozott és nagyobb testű bronzpulyka szerepe, és kezdte kiszorítani a hagyományos fajtákat. A második világháború után ez a folyamat felgyorsult. A fajtatiszta szaporítás mellett keresztezték a magyar pulykával, amelynek fajtatiszta változatai már csak szórványosan voltak fellelhetők.
A fehér pulyka nagyobb testű, a kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú. Tolla is értékes volt, kiváltképp a hónalj alatti „marabutoll”. Évente 30-40 tojást rak. A testsúly növelése érdekében egy időben a mexikói fehér pulykával kereszteztek. A fekete változat egyöntetű fekete színű. A kakas 6-7 kg, a tojó 4-5 kg súlyú, évi tojástermelése 25-50 db. Mindkét változatot külterjesen tartják, s húsuk kitűnő minőségű. A tojók testtömege kifejlett korban 7 kg, a kakasoké 8-10 kg. Színeloszlása a bronzpulykáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a bronzpulyka sötét színei a rézpulykánál a sötét rézvöröstől a fakóbb rozsdavörösig változhat. A fehér tollsávok ugyanott találhatóak. A láb rózsaszínű, a bőr fehér. A tojó valamivel világosabb árnyalatú. A szakáll - amely mindig fekete - a világosabb toll miatt jobban szembetűnő. A tojásai változóan pettyezettek, súlyuk 70-90 g. A csőr és a köröm világos csontszínű, a fej színe a világos vöröstől a kékig változhat. A szeme sötétbarna. Húsát és tojását hasznosítjuk, fogyasztjuk.
Az amerikai bronzpulyka a legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike. Honosult fajta. A magyar változat a standard bronzpulykánál kisebb testű, köszönhetően a magyar parlagi fajtával történt keresztezésnek. A kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú. Évi tojástermelése 50-80 db. A kakas színe nyakától a háta közepéig világos bronzszínű, melle, törzse és szárnyai bronzárnyalatú feketék.
A méreghányás 9-13 hetes korukig lezajlik, és utána jelentősen megnő az ellenállóképességük. A bajt megelőzhetjük, ha nyolchetes koruk körül fehérjében gazdagabb takarmányt adunk, s vitaminkúrára fogjuk őket. A méreghányás valójában a pulykák black head disease- nevű betegsége. Ezt egy egysejtű parazita a Histomonas meleagridis okozza, amivel egy féreg (Heterakis gallinarum) felcsipegetése során fertőződnek az állatok. Ez a betegség vakbél és májgyulladást szokott okozni. Ha felboncol egy ilyen állatot akkor térképszerű elhalásokat találhat a májban.
Amit észrevehet egy fertőződés esetén, hogy csökken a takarmány értékesülés (nem híznak jó ütemben), híg a bélsár, vérszegények lesznek és akár el is pusztulhatnak. Sok telepen adnak megelőzés céljából dimetridazol tartalmú készítményeket. Ezt a takarmányba kell keverni. Persze a megelőző gyógyszerezés előtt sem árt, ha bélsármintát küld laboratóriumi vizsgálatra.
Vadászat és vadpulyka udvarias bemutatása. A vadpulyka ecsettolla, vagy más néven szakálla keresett trófea. Ez az ecsettoll a mellrészén található. Igazából nem is toll, inkább a vaddisznó sörtéjére hajaz, ami egy zsírcsomóba ágyazódik be. Miután a „nagyvadat” elejtik, az ecsettollát kiveszik, kiszárítják, és vadászkalapba fűzik. Egy elsőéves kakasnak még igen rövid az ecsettolla, de egy négyévesnek akár 20 centiméteresre is megnőhet. A vadpulyka húsa fenséges, csak másképp kell elkészíteni, mint a házié. A pulykák nagyon feltűnő állatok, melyeknek tipikusan kopasz, vörös fejük és leomló vörös és kék bőrlebernyegük van. A bakok nagyobbak és sokkal színpompásabbak mint a tojók és mellkasukból, valamint vágósarkantyújuk környékén szakáll nő. A pulykákat elsősorban húsukért tenyésztik, mint diszállatként.
A vadpulyka őshazája Észak-Amerika. Honosításával nálunk már a 19. század vége felé is próbálkoztak több nagybirtokon. Pár évre rá Zselízen, de Betléren is sikerült betelepíteni. Az újratelepítés története Vágtornócra vezet minket. Idősebb Suba Imre élt barátja ajánlatával, aki vadpulykatojásokat ajánlott fel neki. A pulyka Amerikából terjedt el, hozzánk a törökök hozták be. Az indiánok ezer évvel ezelőtt kezdték háziasítani a vadpulykát. Tudjuk, hogy az amerikaiak egyik legfontosabb ünnepe a hálaadás napja, mikor hálát adnak a jó termésért. Ez mindig november hónap negyedik csütörtökjére esik. A nap annyira egybefonódott a pulykával, hogy pulykanapnak is nevezik, és ilyenkor egészben sült pulykát tálalnak az asztalra.
- Édesapám főzootechnikus volt, s a vadásztársasággal belevágtak a tenyésztésbe - kezdi a beszélgetést Suba Imre. - Ám a harmincöt vadpulyka mind elpusztult, ami a dúvadnak - a ragadozóknak - volt köszönhető. Nagy pofon volt ez számunkra. Én vadászjelölt voltam akkoriban. Először sok vadász átkozta Suba „fekete” madarait. Bezzeg évekkel később! Három évre rá ugyanis elejtették az első vadpulykát. Eme nagy testű madár vadászata művészetszámba megy.
Nem hiába mondják, hogy minden tollán szem van. Megállapították, hogy a látása és szaglása megegyezik az emberével, viszont a hallása kifinomult. A Mayflower fedélzetén az Európából érkező első telepesek a hideg és az éhezés áldozatai lettetek, a megmaradottak az őszi termést egy nagy vacsorával ünnepelték. Ez volt az első hálaadás napi vacsora, ahol pulykát tálaltak fel. - Ezt tudták csak levadászni. Ez a szokás utána is megmaradt az Egyesült Államokban. A vadpulyka ecsettolla, vagy más néven szakálla keresett trófea. Ez az ecsettoll a mellrészén található.
Az első vadpulyka vadászata a magyar vadareinel is fontos. A pulykacombokat és a -szárnyakat besózzuk, szórunk rá fűszerkeveréket, majd pár órára állni hagyjuk. Ezután sörbe pácoljuk, és egy éjszakára hűtőbe tesszük. A sörpácba teszünk egy kis olajat, és a húst betesszük a sütőbe. Sütés közben megforgatjuk, meglocsoljuk. Mikorra már szép pirosra megsül a bőre, apróra vágott dióval megszórjuk a tetejét, és készre sütjük. A pulykacombokat és a -szárnyakat így készítve is különösen ízletes ünnepi fogás lehet.
