A legősibb nemzeti juhfajtánk tulajdonságainak megőrzése, eredeti genetikai változatosságának fenntartása.
A fajta eredetét még homály fedi, bizonyítékaink nincsenek arról, hogy honfoglaló őseinkkel került volna a Kárpát medencébe.
Nem tudjuk pontosan behatárolni, hogy a Kárpát-medence mely területére pontosan mely népcsoporttal és mikor érkezett be a magyar juh.
Első régészeti emlékek, leírások a XVI-XVII. századból származnak, amelyek egyértelműen a fajta jelenlétére utalnak.
Mindenesetre ősi jellegére utal, hogy a finnugor „juh” szót megkülönböztetve használták eleink a rackára, a nyugatról származó sváb fajtákat és a merinót ellenben a német eredetű birka megnevezéssel illették.
Fő ismertetőjegye a szarvalakulása, mely a világon egyedülálló.
A két ősi színváltozatot ugyan jelenleg egy fajtának tekintjük, de törzskönyvi nyilvántartásuk a kezdetek óta külön folyik.
A gereznája kiváló viseletet (pl. kucsma, suba) adott a magyarságnak századokon át.
A magyar rackajuh testsúlyát tekintve közepes nagyságú a racka juhok csoportjában.
Évente egyszer ellik, mivel ivarzása szezonális, július közepétől január közepéig nagy biztonsággal termékenyíthető.
Átlagos szaporasága 1,0-1,4 bárány/ellés, az ikerellések aránya az élőhelytől függően 5-40%.
Kiváló anya, jó báránynevelő, tejtermelése alapján akár a tejelő juhok csoportjába is sorolhatnánk.
Korábbi adatközlők mérései szerint a bárányok leválasztása után 60 liter tejtermelésre is képes, ámbár ma már nemigen fejik.
Gyapja durva (átlagosan E-szortiment), kevert (pehelyszál 20-40, felszőr 60-80 μm közötti szálfinomságú).
A bárányok erősek, rendkívül életképesek, már a születésük napján képesek az anyjukkal akár több kilométert is megtenni.
A tökéletes szervezeti szilárdsága, jó legelőkészsége, élénksége kiválóan alkalmassá teszi a külterjes, jórészt istálló nélküli tartásra.
Így tartották ezer éven keresztül, így kell megőriznünk ezután is.
Nem tűrhető el tehát semmiféle, a puha, laza szervezetre utaló jel a fajtában.
Bár az egész testi felépítettsége tetszetős, mégis a legszebb testtája a feje.
Büszke tartása, fölfelé álló pödrött szarvai egyedülállóak a világ juhfajtái között.
Koponyája megnyúlt, az arcorri rész felé elkeskenyedő.
A kosok közepesen domború orrvonallal bírnak.
Az anyák feje finom, száraz, a kosoké burkoltabb, de nem durva.
Kifejezett a másodlagos nemi ivarjelleg.
Tekintete élénk, figyelmes.
A fülkagylók a közepes nagyságútól kisebbek, vékonyabbak, vízszintes tartásúak, ám rendkívül mozgékonyak.
A legtetszetősebb szarvalakulás elölnézetből az egyenes szárú, szabályos V alakban felfelé álló, hossztengelyében egyenletesen pödrött, két éves kor fölött legalább 4 csavar fordulatot vett szarv.
Oldalnézetben az arcél meghosszabbított vonalától előbbre dől.
A kosok szarva hosszabb, vastagabb és valamivel nagyobb terpesztésű.
A fajta genetikai változatosságának megőrzése érdekében az egyenestől eltérő szarvalakulások (pl. tulipán alakú) is megengedhetők.
A tenyésztésben törekszünk a hosszabb szarvak elérésére.
A szarvak hossza anyáknál meg kell, hogy haladja a fej hosszát, míg kosoknál a fejhossz legalább kétszerese a kívánatos.
A szemhéjak és az ajkak feszesek.
A fejet fényes rövid szőr borítja.
Az arci rész mindig tiszta legyen.
A nyak közepesen izmolt, lebernyeg és ráncmentes, tetszetős, büszke tartású ún. szarvasnyak.
A hát felső vonala egyenes, fiatal korban farban némi túlnőttség mutatkozik.
A törzs parlagi jellegű.
A hát élesebb és keskenyebb a többi juhfajtához képest.
A mellkas mély.
A has kosoknál hengeres, az anyáknál terjedelmesebb.
A far enyhén lejtős, közepes szélességű és hosszúságú.
Az anyák tőgye jól fejlett és csupasz.
A farok alacsonyan tűzött, hosszú, a csánkon minden esetben túlér.
Az izomzat szikár, de rugalmas.
A lábak vékonyak, de csontozata erős, szikár, inai acélosak.
A csülkök szilárdak, szaruja rugalmas, szabályos formájú, külterjes tartásmód esetén gondozást nem igényel.
Mozgása gyors, ügyes és harmonikus.
A bunda tincses, majdnem zsinóros szerkezetű, hullámos lefutású, egyes testtájakon akár 30 cm-t is elérő vagy meghaladó hosszúságú, majdnem földig érő, csak a nyakat és a törzset fedi.
A mellső lábak rövid, fényes fedőszőrökkel borítottak.
A hátulsó lábak gyapjúval benőttsége igen gyakori, de a tenyésztésben törekednünk kell a hátulsó lábak tisztaságára is.
A hasra rendszerint nem jellemző a benőttség, különösen idősebb korban.
A pofa és a lábak rövid szőre a bőrsárgától a fényes vörösbarnáig terjedő színű.
A bunda úgymond szennyes fehér.
Előfordulnak a törzs hátulsó részén halvány vörhenyes-lila színű egyedek is.
A szarvak viaszsárgák, melyeken sötétebb csíkok előfordalhatnak, de ne uralkodóan.
A körmök sötét-viaszsárgák vagy sötétbarnák, sávozottság is elfogadható.
Az ajak, a szemhéj, a szájpadlás az orrtükör sötét rózsaszín, rajta gyakran festenyfoltok találhatók.
A pofa és a lábak rövid szőre fényes fekete.
A gyapjú egyaránt fekete.
A bárányok születéskor fényes fekete színűek, a gyapjú rövid és igen göndör csigákat alkot, szépségben megközelíti a fekete színű karakul bárányokét.
Nyár folyamán nap hatására előfordul, hogy a szálvégek kivörösödnek.
Idősebb korban őszülés (darusodás) következik be, amely a bundának szürke árnyalatot ad.
A szarvak és a körmök sötét palaszürkék vagy feketék.
Az ajak, a szájpadlás és a nyelv sötétszürke (pigmentált).
A honfoglalás óta a magyarok társa, évszázadokon keresztül pedig az alföldi juhpásztorok meghatározó állata.
Íme nemzeti kincsünk, a magyar racka juh!

A Kárpát-medencében élő különböző népek a honfoglalás idején főleg rézjuhokat, tőzegjuhokat, a római juh különféle kereszteződéseit, valamint egyéb helyi fajták egyedeit tartották.
A racka juhoknak két földrajzi csoportját különböztetjük meg: a síkvidéki és a hegyvidéki (havasi) rackát.
Bökönyi Sándor régészeti kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a magyar racka a népvándorlás korában jelent meg a Kárpát-medencében, de nincs adat arra, hogy melyik népcsoporttal érkezett.
Sokatmondó azonban az a nyelvészeti adat, amely szerint őseink a finnugor eredetű juh szót eredetileg csak a rackára értették.
Matolcsi János szerint a honfoglalás kori juhoknak nem V alakú, pödrött szarvuk volt, hanem vízszintes tengely körül csavarodott.
Az első régészeti és írásos emlékek a 16-17. Évszázadokon keresztül hazánk és a környező országok között élénk juh- és juhbőr-kereskedelem folyt.
A legtöbb juhot 1737-ben szállították ki, 124.129 darabot.
A 19. század második fele óta a finomgyapjas fajták, elsősorban a merinó szorította vissza a racka juhot, utóbbit 1903-ban már kipusztulófélben lévő fajtának tartották.
Történeti és jelenkori hasznosítás, nemzeti érték és fennmaradás
Az II. világháború után kis számban csak a Hortobágyon és környékén maradt fenn, ezért terjedt el az 1950-es években a hortobágyi racka juh elnevezés.
Ez a fajta korcs, ami a racka jelentése alapján eredetileg elfajzott szinonímája volt, és a XVIII. században lett hivatalos megnevezése.
Egyedülálló megjelenés: a V-alakban elálló, egyenes, sokszorosan csavart szarv ivartól függetlenül jellemzi.
A genetikai változatosság megőrzése érdekében a tulipán alakú szarvalakulások is megengedettek.
A testing nem a szarvméret alapján történik, a kosok marmagassága 72 cm, az anyáké 66 cm, tömegük 55-75 kg és 35-45 kg.
A fedőszőr hossza 25-30 cm.
Megkülönböztetünk fehér és fekete színváltozatot.
Az anyajuhok arcéle közel egyenes, a kosok orrvonala pedig közepesen domború.
Szemeik élénkek, füleik közepesnél kisebbek és vékonyabbak.
A hát felső vonala keskenyebb, a törzs téglalap alakú.
A has hengeres, a far enyhén lejtős, izmos.
A tőgy jól fejlett és csupasz.
A gyapjú tincses szerkezetű, hullámos lefutású, a nyak és törzs fedése alatt hosszabb lehet, a leghosszabb fürtök akár 30 cm-t is elérhetik.
A gyimesi racka juh a hegyvidéki racka juhok legtipikusabb képviselője, és az alföldi elnevezése purzsa, ami az oláh rackához vezetett.
M5 TV – Fenntartható visszafejlődés – Racka juh nyírás és a gyapjú – 2023/20. adás – 2023.05.21.
Az erdélyi románság és a helyi pásztorok hagyományai hatottak a racka-állattartásra és szókincsre.
A gyimesi racka juh tartása igen kemény körülmények között történik, szinte egész évben havasi legelőkön él, csak télen mennek pajtákba.
A fajta tejtermelése meghaladja a 65 litert, húsát ízletesnek tartják.
A fertő-Hanság Nemzeti Park, a Körös-Maros Nemzeti Park és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén is találhatók racka állományok, bemutatóhelyek és tanösvények.
A Nagybajomi Állattartó Telep pedig például a külterjes legelőgazdálkodás megőrzésének része és ökoturisztikai attrakció is egyben.
A racka juh egyik változata az alföldi fehér vagy suta racka, amely dél-alföldi tanyavilág hagyományos juhja volt.
A racka juh tenyésztésének célja a genetikai tisztaság megőrzése és a törzskönyvi tenyésztés.
Napjaink tendenciája pedig az, hogy a racka tartásának anyagi hozadékai mellett egyre inkább értékelik a nem kézzel fogható előnyöket is.