Racka szor vastagsag: hagyományos, őshonos juhfajta jellemzői és genotype sokféleségének megőrzése

A legősibb nemzeti juhfajtánk tulajdonságainak megőrzése, eredeti genetikai változatosságának fenntartása.

A fajta eredetét még homály fedi, bizonyítékaink nincsenek arról, hogy honfoglaló őseinkkel került volna a Kárpát medencébe.

Nem tudjuk pontosan behatárolni, hogy a Kárpát-medence mely területére pontosan mely népcsoporttal és mikor érkezett be a magyar juh.

Első régészeti emlékek, leírások a XVI-XVII. századból származnak, amelyek egyértelműen a fajta jelenlétére utalnak.

Mindenesetre ősi jellegére utal, hogy a finnugor „juh” szót megkülönböztetve használták eleink a rackára, a nyugatról származó sváb fajtákat és a merinót ellenben a német eredetű birka megnevezéssel illették.

Fő ismertetőjegye a szarvalakulása, mely a világon egyedülálló.

A két ősi színváltozatot ugyan jelenleg egy fajtának tekintjük, de törzskönyvi nyilvántartásuk a kezdetek óta külön folyik.

A gereznája kiváló viseletet (pl. kucsma, suba) adott a magyarságnak századokon át.

A magyar rackajuh testsúlyát tekintve közepes nagyságú a racka juhok csoportjában.

Évente egyszer ellik, mivel ivarzása szezonális, július közepétől január közepéig nagy biztonsággal termékenyíthető.

Átlagos szaporasága 1,0-1,4 bárány/ellés, az ikerellések aránya az élőhelytől függően 5-40%.

Kiváló anya, jó báránynevelő, tejtermelése alapján akár a tejelő juhok csoportjába is sorolhatnánk.

Korábbi adatközlők mérései szerint a bárányok leválasztása után 60 liter tejtermelésre is képes, ámbár ma már nemigen fejik.

Gyapja durva (átlagosan E-szortiment), kevert (pehelyszál 20-40, felszőr 60-80 μm közötti szálfinomságú).

A bárányok erősek, rendkívül életképesek, már a születésük napján képesek az anyjukkal akár több kilométert is megtenni.

A tökéletes szervezeti szilárdsága, jó legelőkészsége, élénksége kiválóan alkalmassá teszi a külterjes, jórészt istálló nélküli tartásra.

Így tartották ezer éven keresztül, így kell megőriznünk ezután is.

Nem tűrhető el tehát semmiféle, a puha, laza szervezetre utaló jel a fajtában.

Bár az egész testi felépítettsége tetszetős, mégis a legszebb testtája a feje.

Büszke tartása, fölfelé álló pödrött szarvai egyedülállóak a világ juhfajtái között.

Koponyája megnyúlt, az arcorri rész felé elkeskenyedő.

A kosok közepesen domború orrvonallal bírnak.

Az anyák feje finom, száraz, a kosoké burkoltabb, de nem durva.

Kifejezett a másodlagos nemi ivarjelleg.

Tekintete élénk, figyelmes.

A fülkagylók a közepes nagyságútól kisebbek, vékonyabbak, vízszintes tartásúak, ám rendkívül mozgékonyak.

A legtetszetősebb szarvalakulás elölnézetből az egyenes szárú, szabályos V alakban felfelé álló, hossztengelyében egyenletesen pödrött, két éves kor fölött legalább 4 csavar fordulatot vett szarv.

Oldalnézetben az arcél meghosszabbított vonalától előbbre dől.

A kosok szarva hosszabb, vastagabb és valamivel nagyobb terpesztésű.

A fajta genetikai változatosságának megőrzése érdekében az egyenestől eltérő szarvalakulások (pl. tulipán alakú) is megengedhetők.

A tenyésztésben törekszünk a hosszabb szarvak elérésére.

A szarvak hossza anyáknál meg kell, hogy haladja a fej hosszát, míg kosoknál a fejhossz legalább kétszerese a kívánatos.

A szemhéjak és az ajkak feszesek.

A fejet fényes rövid szőr borítja.

Az arci rész mindig tiszta legyen.

A nyak közepesen izmolt, lebernyeg és ráncmentes, tetszetős, büszke tartású ún. szarvasnyak.

A hát felső vonala egyenes, fiatal korban farban némi túlnőttség mutatkozik.

A törzs parlagi jellegű.

A hát élesebb és keskenyebb a többi juhfajtához képest.

A mellkas mély.

A has kosoknál hengeres, az anyáknál terjedelmesebb.

A far enyhén lejtős, közepes szélességű és hosszúságú.

Az anyák tőgye jól fejlett és csupasz.

A farok alacsonyan tűzött, hosszú, a csánkon minden esetben túlér.

Az izomzat szikár, de rugalmas.

A lábak vékonyak, de csontozata erős, szikár, inai acélosak.

A csülkök szilárdak, szaruja rugalmas, szabályos formájú, külterjes tartásmód esetén gondozást nem igényel.

Mozgása gyors, ügyes és harmonikus.

A bunda tincses, majdnem zsinóros szerkezetű, hullámos lefutású, egyes testtájakon akár 30 cm-t is elérő vagy meghaladó hosszúságú, majdnem földig érő, csak a nyakat és a törzset fedi.

A mellső lábak rövid, fényes fedőszőrökkel borítottak.

A hátulsó lábak gyapjúval benőttsége igen gyakori, de a tenyésztésben törekednünk kell a hátulsó lábak tisztaságára is.

A hasra rendszerint nem jellemző a benőttség, különösen idősebb korban.

A pofa és a lábak rövid szőre a bőrsárgától a fényes vörösbarnáig terjedő színű.

A bunda úgymond szennyes fehér.

Előfordulnak a törzs hátulsó részén halvány vörhenyes-lila színű egyedek is.

A szarvak viaszsárgák, melyeken sötétebb csíkok előfordalhatnak, de ne uralkodóan.

A körmök sötét-viaszsárgák vagy sötétbarnák, sávozottság is elfogadható.

Az ajak, a szemhéj, a szájpadlás az orrtükör sötét rózsaszín, rajta gyakran festenyfoltok találhatók.

A pofa és a lábak rövid szőre fényes fekete.

A gyapjú egyaránt fekete.

A bárányok születéskor fényes fekete színűek, a gyapjú rövid és igen göndör csigákat alkot, szépségben megközelíti a fekete színű karakul bárányokét.

Nyár folyamán nap hatására előfordul, hogy a szálvégek kivörösödnek.

Idősebb korban őszülés (darusodás) következik be, amely a bundának szürke árnyalatot ad.

A szarvak és a körmök sötét palaszürkék vagy feketék.

Az ajak, a szájpadlás és a nyelv sötétszürke (pigmentált).

A honfoglalás óta a magyarok társa, évszázadokon keresztül pedig az alföldi juhpásztorok meghatározó állata.

Íme nemzeti kincsünk, a magyar racka juh!

racka juh arcképe és jellegzetes szarvak

A Kárpát-medencében élő különböző népek a honfoglalás idején főleg rézjuhokat, tőzegjuhokat, a római juh különféle kereszteződéseit, valamint egyéb helyi fajták egyedeit tartották.

A racka juhoknak két földrajzi csoportját különböztetjük meg: a síkvidéki és a hegyvidéki (havasi) rackát.

Bökönyi Sándor régészeti kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a magyar racka a népvándorlás korában jelent meg a Kárpát-medencében, de nincs adat arra, hogy melyik népcsoporttal érkezett.

Sokatmondó azonban az a nyelvészeti adat, amely szerint őseink a finnugor eredetű juh szót eredetileg csak a rackára értették.

Matolcsi János szerint a honfoglalás kori juhoknak nem V alakú, pödrött szarvuk volt, hanem vízszintes tengely körül csavarodott.

Az első régészeti és írásos emlékek a 16-17. Évszázadokon keresztül hazánk és a környező országok között élénk juh- és juhbőr-kereskedelem folyt.

A legtöbb juhot 1737-ben szállították ki, 124.129 darabot.

A 19. század második fele óta a finomgyapjas fajták, elsősorban a merinó szorította vissza a racka juhot, utóbbit 1903-ban már kipusztulófélben lévő fajtának tartották.

Történeti és jelenkori hasznosítás, nemzeti érték és fennmaradás

Az II. világháború után kis számban csak a Hortobágyon és környékén maradt fenn, ezért terjedt el az 1950-es években a hortobágyi racka juh elnevezés.

Ez a fajta korcs, ami a racka jelentése alapján eredetileg elfajzott szinonímája volt, és a XVIII. században lett hivatalos megnevezése.

Egyedülálló megjelenés: a V-alakban elálló, egyenes, sokszorosan csavart szarv ivartól függetlenül jellemzi.

A genetikai változatosság megőrzése érdekében a tulipán alakú szarvalakulások is megengedettek.

A testing nem a szarvméret alapján történik, a kosok marmagassága 72 cm, az anyáké 66 cm, tömegük 55-75 kg és 35-45 kg.

A fedőszőr hossza 25-30 cm.

Megkülönböztetünk fehér és fekete színváltozatot.

Az anyajuhok arcéle közel egyenes, a kosok orrvonala pedig közepesen domború.

Szemeik élénkek, füleik közepesnél kisebbek és vékonyabbak.

A hát felső vonala keskenyebb, a törzs téglalap alakú.

A has hengeres, a far enyhén lejtős, izmos.

A tőgy jól fejlett és csupasz.

A gyapjú tincses szerkezetű, hullámos lefutású, a nyak és törzs fedése alatt hosszabb lehet, a leghosszabb fürtök akár 30 cm-t is elérhetik.

A gyimesi racka juh a hegyvidéki racka juhok legtipikusabb képviselője, és az alföldi elnevezése purzsa, ami az oláh rackához vezetett.

M5 TV – Fenntartható visszafejlődés – Racka juh nyírás és a gyapjú – 2023/20. adás – 2023.05.21.

Az erdélyi románság és a helyi pásztorok hagyományai hatottak a racka-állattartásra és szókincsre.

A gyimesi racka juh tartása igen kemény körülmények között történik, szinte egész évben havasi legelőkön él, csak télen mennek pajtákba.

A fajta tejtermelése meghaladja a 65 litert, húsát ízletesnek tartják.

A fertő-Hanság Nemzeti Park, a Körös-Maros Nemzeti Park és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén is találhatók racka állományok, bemutatóhelyek és tanösvények.

A Nagybajomi Állattartó Telep pedig például a külterjes legelőgazdálkodás megőrzésének része és ökoturisztikai attrakció is egyben.

A racka juh egyik változata az alföldi fehér vagy suta racka, amely dél-alföldi tanyavilág hagyományos juhja volt.

A racka juh tenyésztésének célja a genetikai tisztaság megőrzése és a törzskönyvi tenyésztés.

Napjaink tendenciája pedig az, hogy a racka tartásának anyagi hozadékai mellett egyre inkább értékelik a nem kézzel fogható előnyöket is.

tags: #racka #szor #vastagsag