Az alábbi anyag a rendelkezésre álló vázlatból és szövegrészletekből szerkesztett, részben átfedő narratív elemeket használva próbál közelebbről megvilágítani egy képzeletbeli dal témáját: a "rajtunk most szőke paróka van" hangulatát, motívumait és a hozzá kapcsolódó emlékképeket. A forrásnyersanyagból vett mondatokat és bekezdéseket átrendeztem úgy, hogy koherens, a témához kapcsolódó elemzést és részleteket adjon.
Hangulat és narráció
Mintha utaznék, mondta, de nem a Peugeot-val, T.-ben ugyanis volt egy szolgálati Peugeot-m, fûzte hozzá, persze nem is a Lufthansával, amivel T. és Frankfurt közt mindig megtettem azt a jó tízezer kilométeres utat, ott aztán átszálltam a Malévre, most is így jöttem haza; nem, nem, inkább egy himbálózó vasúti kocsiban, másodosztályon, mint gyerekkoromban, mondta, talán a Balatonhoz mentünk, egyetlenegyszer különben, s akkor is csak az északi partra, talán Tápiószelére a rokonokhoz, mindegy is, csak arra emlékszem, hogy kevesen voltak a vagonban, végigfeküdtem, kinyújtóztam az ülésen, a fejem anya ölében, éreztem, hogy kimondhatatlanul jól van, ami van, izzó lehelet a számban, a megálmodott késõbbi szeretkezések forrósága, az anyaöl szédítõ meghittsége, ezt ma se tudnám pontosabban összehozni, hevertem benne, elbódultam, úsztam, ami maga volt a megnyugvás.
Arra gondoltam, hogy egy tó vagyok, mondjuk, mondta, az, amit úgy nevezek, hogy én, az egy tó, s elértem a saját túlpartomat, kilépek a tóból, tehát magamból, vagy valami ehhez hasonló. Csakhogy nem léphetek ki magamból! És mégis.
Személyes emlékek és hangok
Hallottam a hangod: "Az egész testem erogén zóna", mondtad, "érints meg". Õrület, sosem mondtál ilyet. Ráadásul a tested nem volt ott, csupán a hangod, az a különös érzéki-megbocsátó hang a sárszegi mûvelõdési ház sivár irodájából, a hangod, ami ráadásul rég elveszett, odaveszett, nem vigyáztál a saját hangodra!, már nem tartozik többé hozzád, látod, nem is a tiéd, hiába hallom újra, hiába forró és bensõséges, akár a tenger a Bawuyshi-öbölben, ahol a többszörös sókoncentrátum következtében nyugodtan kifekhetsz a vízre, megtart, elringat, körülölel.
Csakhogy erre az irodában megragadtad a karomat, s elkezdted fejtegetni, hogy nem érted az indignáltságomat, pont ezzel a szóval, "nálunk nem szokás megsértõdni", mondtad, mondta, néztem rád, még magázódtunk, kutattam a tekintetedben, de elkaptad, hogy miért, ma sem tudnám megmondani, én már akkor is a kedvedért mentem vissza Sárszegre, az érzéki-megbocsátó hangodért, jaj, mágnesként vonzott ez a hang, bár ne vonzott volna.
Fizikai fájdalom és önmagunkhoz való viszony
Világéletemben lúdtalpas voltam, gyerekfejjel egész nap róttam az utcát, csavarogtam, lúdtalpbetét nuku, honnan is lett volna egy józsefvárosi prolinak vagy inkább álprolinak, az apám ugyanis, a drágalátos apám, akit igazából felettébb szerettem, csak hát õ nehezen viselte, ha az embernek érzelmei vannak, talán feminin dolognak tartotta, nyomdász volt, de már akkor mûvezetõ a nyomdában, azaz fõnök, mi viszont tiszta proliéletet éltünk, apát egyenesen büszkeséggel töltötte el a saját prolisága, anyám meg esküdözött, hogy fingja nincs, apa hova teszi, amit keres, nem kocsmázik, nem kurvázik, habár, habár... s itt sokat sejtetõen elhallgatott;
Többé a világért se feszítettem meg a sajgó visszereimet, csakhogy jött magától is a gubanc, így hívtam, saját használatra, gubanc, váratlanul tört rám, leginkább este, de álmomban eddig még nem, vagyis most elõször, ott, a fotelban, ahogy a magam süket kráterében hevertem, élettelen fatuskó, most elõször tört rám így ez az iszonyat a bal lábamban, ez a bornírt tompa feszítés, jóval erõsebben, mint valaha, érzem, szétszaggatja az álmom, az meg ellenáll, ellen akar állni, oly jó a puszta érzéketlenség, a heverés a kipárnázott semmiben, de az iszonyat erõsebb, föl kell jöjjek a kráterbõl, süketen, bénán, szétfeszíti az eremet, a húsomat, mit tudom én, a csontomat, erre mondom, hogy gubanc, jaj, mozdulni, mozdulni, jaj, õrület, mi ez, szörnyûség, egyáltalán nem értek a testemhez.
Ledobtam magam a földre, a bõrfotel mögé, a fotel hátuljának támasztottam a lábam, meredeken a mennyezetnek, mondta, bámultam a szakadt ernyõjû herendi lámpát a vitrin tetején, ahhoz is hozatni kéne egy új ernyõt, hogy néz ki így, gondoltam, mondta, az ereimben kezdett visszafolyni a vér, lassan, nagyon lassan elfogott az enyhület, de a fájdalom megmaradt, akár egy nyílt seb, mondta, nevetséges, de életemben elõször valami gyöngédségfélét éreztem a saját fájdalmam iránt, mintha egy élõlény lenne.
Hangok, ízek és emlékképek
Engedjük meg, hogy a dal metaforikus elemeire is kitérjünk: engem meg magával ragadt valami különös, ismeretlen érzés, mintha a hangnak, amit hallottam, s ami magamból, belülrõl, mélyrõl jött, íze lenne, igen, mondta, egzotikus gyümölcsíze, talán avokádó vagy kókusztej, vagy mit tudom én, papaja, dehogy, inkább sárgabarack, mint a gyerekkori sárgabarackdzsem, amit anya fõzött.
Ott, T.-ben ugyanis csupa külön bejáratú szobánk volt, a szalon a bõrfotelokkal mindjárt a bejáratnál, közvetlenül az elõszobából nyílt, a többi négy lakószoba viszont hátul, a folyosóról, ami az elõszoba folytatása, tárva-nyitva az összes ajtó, állt a levegõ, kibírhatatlan fülledtség, minden helyiségben dolgozott az ozonizátor, engem meg magával ragadt valami különös, ismeretlen érzés.
A "rajtunk most szőke paróka van" motívumának lehetséges értelmezései
- Álcázás és identitás: a "szőke paróka" mint külső változtatás, szerepvállalás, amely eltakarja az eredeti ént.
- Nosztalgia és elvesztett hangok: a korábbi érzéki-megbocsátó hang, amely már nem tartozik többé a beszélőhöz, ugyanakkor visszatér a memóriában.
- Test és fájdalom viszonya: a testi szenvedés, a "gubanc" és a gyöngédség önmagunk iránt, amely a dal sajátos érzelmi alaptónusát adhatja.
- Utazás, idő és emlékek: a vasúti kocsi, a Balaton, a vidéki emlékek és a külképviseleti élet kontrasztja.
Részletező példa a forrásból - "hang, íz, kórkép"
Hallottam a hangod: "Az egész testem erogén zóna", mondtad, "érints meg". Õrület, sosem mondtál ilyet. Ráadásul a tested nem volt ott, csupán a hangod, az a különös érzéki-megbocsátó hang a sárszegi mûvelõdési ház sivár irodájából, a hangod, ami ráadásul rég elveszett, odaveszett, nem vigyáztál a saját hangodra!, már nem tartozik többé hozzád, látod, nem is a tiéd, hiába hallom újra, hiába forró és bensõséges, akár a tenger a Bawuyshi-öbölben.
Szövegvonalak, amelyek a dal refrénszerű ismétlésére alkalmasak
- Mintha utaznék... de inkább egy himbálózó vasúti kocsiban.
- Hallottam a hangod: "Az egész testem erogén zóna".
- Csakhogy nem léphetek ki magamból! És mégis.
- Ledobtam magam a földre, a bõrfotel mögé - és a vér lassan visszafolyt az erekben.
Lehetséges dalszöveg-szerkezet javaslat (forrásmondatokból építve)
A következő vázlat a forrásszöveg soraiból összeállított, ismétlődő motívumokra épülő dalstruktúra ötlete:
| Rész | Tartalom forrásból |
|---|---|
| Verse 1 | Mintha utaznék... himbálózó vasúti kocsi... anyaöle |
| Pre-refrén | Arra gondoltam, hogy egy tó vagyok... Csakhogy nem léphetek ki magamból! |
| Refrén | Hallottam a hangod: "Az egész testem erogén zóna" - a hangod forró és bensõséges |
| Verse 2 | Fizikai fájdalom: lúdtalp, visszér, a gubanc és a fotelban való megfulladásélmény |
| Bridge | Ízek és emlékek: sárgabarackdzsem, egzotikus gyümölcsízek, a hang íze |
| Kivezetés | A hang ismétlődő jelenléte, emlékezés és a vágy, hogy a test és a hang újra összhangba kerüljenek |
Szólásszerkezet és stilisztikai elemek
A forrásanyag prózabeli, belső monológ jellegű elbeszélése jól alakítható dalszöveggé: erős képi metaforák, ismétlődő frazeológia és érzéki részletek (hang, íz, test) adják az alapot. A narrátor önreflexív, gyakran megszólítja a másikat ("Zsuzsa"), és sokszor zárkózott, belső küzdelmeket tükröz.
Gyakorlati tippek dalszerzőknek
- Használjon ismétlődő, könnyen megjegyezhető sorokat (refrén), pl. "Hallottam a hangod..."
- Kapcsolja össze a testi élményeket és emlékeket: a fájdalom és a gyöngédség ellentéte érzelmi feszültséget teremt.
- Építsen átmeneteket (bridge) az ízképek és utazási motívumok között, hogy a versszakok közötti folytonosság megmaradjon.
Forráselemek felhasználási jegyzék (a cikkben használt mondatok egy része)
- Mintha utaznék, mondta, de nem a Peugeot-val...
- Hallottam a hangod: "Az egész testem erogén zóna", mondtad, "érints meg".
- Arra gondoltam, hogy egy tó vagyok...
- Többé a világért se feszítettem meg a sajgó visszereimet, csakhogy jött magától is a gubanc...
- Engedjék meg, hogy egzotikus gyümölcsízre emlékezzek: talán avokádó vagy sárgabarack.
Az itt közölt szerkezet- és tartalmi javaslatok mind a forrásból vett mondatokat és képeket használják fel, átrendezve egy dal- és értelmezési keretbe. A "rajtunk most szőke paróka van" motívum így egy összetett, emlékezésen, testi élményen és hangokon alapuló dal lehetőségeit vázolja fel.