A zsoltárokban nagyon sok utalás van a szenvedésre, és a szenvedés értelmére, sőt van olyan zsoltár, amelyben a hajó és a háborgó tenger is megjelenik. Munkája - melyen külön megemlékezik Marossi János lelkipásztorról - a templomon kívül kapott helyet, így az utcáról bárki láthatja. A protestáns gályarabok tiszteletére. A XVII. századból a rákoscsabai és rákoskeresztúri református gyülekezetek megalakulásának kezdeti időszakáról már rendelkeznek okleveles adatokkal. Mindkét településen szolgáló református lelkészeket beidézték a pozsonyi vésztörvényszékre.
Rákoscsaba és Rákoskeresztúr kezdetei, 18-19. század
A Rákoscsabai Főplébániatemplom (hivatalos nevén: Rákoscsabai Nepomuki Szent János Főplébániatemplom, más néven: Ócsabai templom) Rákosmente legrégibb műemléke. Budapest XVII. Rákoscsaba lakói a török hódoltság alatt reformátussá váltak és az elpusztult katolikus templom helyére saját templomot építettek. 1727-ben a terület a német származású báró Laffert Ferdinánd Antal birtokába jutott, ezt követően a katolikus hívek száma megnőtt - részben az uraság által betelepített német családoknak köszönhetően. 1740-ben a földesúr új katolikus templomot építtetett Nepomuki Szent János tiszteletére, hogy a jobbágyainak ne Isaszegre kelljen járniuk szentmisére. 1762-ben a rákoscsabai egyházközség önállóvá vált, sőt Pécelt is hozzácsatolták gróf Eszterházy Károly váci megyéspüspök rendelkezésére. Az első plébános, Berecz István plébániaépületet és iskolát építtetett a templom mellé.
1769-ben Migazzi Kristóf bécsi érsek, váci püspök Rákoskeresztúrt is Csabához csatolta. 1821-ben javítani kellett a templom tornyát. 1842-ben Szent István és Nepomuki Szent János képével ékesített új harangot vásároltak, amelyet Schaudt Antal pesti harangöntő készített. 1848. augusztus 29-én a csabai templomban kötött házasságot Jókai Mór és Laborfalvi Róza. 1872-ben Marencsik Károly plébános új orgonát vásárolt. 1882-ben jégeső és vihar rongálta meg a templomot. A század elején, 1915-ben Rákoskeresztúr, egy évvel később Pécel, majd 1920-ban Rákosliget filiák önálló plébániává alakultak. Az I. világháborúban elrekvirált harang helyére 1926-ban újat vásároltak, melynek árát gyűjtés fedezte. Ugyanebben az évben villanyvilágítást építettek ki a templomban.
Középkori alapok és a település keletkezése
A középkor folyamán elpusztult templom helyén alakult ki a mai község; a római katolikus plebánia 1759-ben alapították. A református egyház viszont 1626-29. években már fennállott, a templom 1627-ben épült, majd 1904-ben újjáépítették. A falu első írásos nyomai a 17. században jelennek meg, s a templom környezete évszázadokon át fontos közösségi tér maradt. A régi kovácsműhely és a hozzá tartozó telek történetét részletesen lejegyezték, amely a település gazdasági és társadalmi életének egy részét képezte.
A 18-19. században a lakosság református aránya lassan növekedett: 1826-ban még csak 0,7%, 1900-ban már 3,4%. A trianoni békeszerződés után érkező új lakosok hatására 1930-ban 7% köré emelkedett az arány. A társadalmi szerveződések közül kiemelkedő a Rákoscsabai Testgyakorlók Köre, amelynek első díszelnökei a lelkipásztor és a község iskoláztatási közösségének vezetői voltak. A gyülekezet és a templom építésének folyamatát részletesen dokumentálták, beleértve a finanszírozást és az adományokat from július 1705-ig visszanyúlva.
Az új templom építése és a kegyhely
A templom kilátásai: Strasser Albert tervei alapján 1904-ben kezdték el a templom építését, amelyet végül Wagner József építőmester tervei alapján fejeztek be. Az építés finanszírozását a közösség és a város podporálták: bozgár Dániel és Povázsay Mária adományai jelentős összeggel járultak hozzá a templom megvalósításához; a belső berendezéshez a faragott oszlopok és a szószék kifejezetten adományozóktól származik. 1912-ben avatták fel a templomot Baltazár Dezső püspök vezetésével. A templom belső elrendezése hasonlít a klasszicista stílusú alföldi református templomokéhoz: középen liturgikus tér, előtte karzatokkal és két-két öntöttvas oszloppal. A harangokat a Saltenhofer Frigyes Fiai cég öntötte Sopronban, igen, a régi harang helyére új került 1926-ban.
A 20. század elején alakult önálló református közösség és a templomépítés szükségessége egyre erősebbé vált: 1905-ben megkezdődtek a templomépítés előkészületei, az első istentiszteletek 1904 végén és 1905 elején zajlottak. A templom ünnepélyes felszentelésére 1905. december 12-én került sor. A felújítások és restaurálások időszaka a 20. század közepétől a 2000-es évekig tartott: 1975-ben kerítés épült, 1978-ban imaház létesült az udvaron, 1987-ben felújították a tetőszerkezetet, majd a nász- és a szószék restaurálása 1993‑ban történt. 2000-ben az orgonát is korszerűsítették.
Értékek, építészeti jegyek és belső terek
A templom arculata neoromán stílusú, észak-déli tájolású főhajója kereszthajóval megtörik. A külső homlokzatok kiemelkednek a tornyokkal és a kereszttel hangsúlyozott bejárattal. A torony 44 méter magas, a toronysisak nyolcszögletű és karcsú. A belső teret 21,5 méter hosszúság és 11 méter szélesség jellemzi, 280 ülőhellyel. A tér három szakaszra oszlik, középpontban a hívek által használt szószék és a keresztelőmedence található, amely Martincsek Károly asztalosmester munkája. A Rabitz-mennyezet és a római keresztboltozat hangsúlyozzák a belső teret. A templom közelében a tanítói és presbiteri terem is fontos része a közösség életének.
A templom falán emléktáblát helyeztek el a gályarabok emlékére, és a templom külső és belső felújításai során több korszerűsítés és restaurálás történt, hogy megőrizze hagyományait és liturgikus rendjét. A templom és környezete a város egyik legszebb, legkellemesebb pontja, árnyas fákkal és történeti értékkel.
Közéleti összefüggések és történeti források
Az alapján, amely a helyi forrásokból és századi feljegyzésekből származik, a község régi kovácsműhelye 1738-ban épült, a telek úrbértelek volt, amelyet 1868-ban vásárolt meg a község. A kovácsműhely működését és tarifa-rendszerét részletesen lejegyezték; az ekek vasainak élesítéséért és egyéb járandóságokért a gazdák rendszeres szolgáltatást teljesítettek. A település történetének sok apró részlete - a malom, a muzsikusok, a községi pénzügyek - mind részei a helyi identitásnak, amely a templom köré szerveződött közösségben él tovább.
Szansztorik és személyek
Szánthó Géza rákoscsabai lelkész jelentős szerepet játszott a közösség történetének lejegyzésében és a templom építésének megtervezésében. 1911 körül kezdte meg községtörténeti művének megírását, amely 1912-ben fejeződött be. A templom építésének finanszírozása és a közösségi összefogás története szorosan összefonódik a város történelmével. A templom felszentelése és azóta végzett karitatív tevékenységek is kísérik a közösség életét.
tags: #rakoscsaba #reformatus #parokia #tortenete