Kossuth Lajos (Monokon, 1802. szeptember 19. - Torino, 1894. március 20.) magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke.
A nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére.
Származása: a Kossuth falváról (ma: Kossuth nevű városrész Turócszentmártonnak) eredő, birtoktalan, evangélikus köznemesi család sarja.
A család első okleveles említése 1263-ból való.
Édesapja, Kossuth László 1763-ban született Turóc vármegyében, s itt lett lajstromozó a megyénél, majd uradalmi ügyész Monokon az Andrássyaknál.
Kossuth Lajos születésének időpontjáról a szaktudományban vita folyt; 1802-ben született Monokon, a leghivatalosabb adatok szerint.
Édesanyja Weber Karolina (1770-1853) portréja.
Tanulmányait Eperjesen az evangélikus kollégiumban kezdte, ahol a német nyelvet sajátította el, majd a Sárospataki Református Kollégiumban folytatta jogi tanulmányait.
Az iskola elvégzése után hazatért, s előbb apja mellett; majd az eperjesi Kardos Samu mellett töltötte joggyakorlatát.
Innen Pestre került, ahol 1821-től 1823-ig a királyi ítélőtáblánál joggyakornokoskodott.
Ügyvédi diplomáját 1823. szeptember 26-án kapta meg.
Pesten szeretett volna maradni, de végül 1824 őszén visszatért Zemplén megyébe.
Ügyvédi oklevelét a sátoraljaújhelyi megyeházán hirdették ki 1824-ben.
Karrierje gyorsan ívelt fel: először a sátoraljaújhelyi evangélikus egyházközség ügyvédje, 1827-ben táblabíró, később pedig Sátoraljaújhely ügyésze lett.
1830-ban a megyei politikai életbe a reformellenzék tagjaként kapcsolódott be.
1831-ben kolerabiztosként szerepet játszott a járvány megfékezésében, és Sátoraljaújhely felkelők elleni védelmének megszervezésében.
A reformországgyűlés 1836 tavaszától berekesztése után az ellenzék érdekében írásaival és beszédeivel próbálta megőrizni a közvélemény figyelmét a közélet iránt.
Fogsága alatt sokat olvasott és írt, angol nyelvtudását fejlesztette ki, s 1840 májusában szabadult.
A Pálffy-Fidél-féle reakció végét érte, és Kossuth mint a Landerer által kiadott Pesti Hírlap szerkesztője közvetlen összeköttetésbe sietett a hazafias iránt felbuzduló olvasókkal.
A házassága Meszlényi Teréziával 1841. január 9-én köttetett; Terézia a meszleni Meszlényi család sarja.
Kossuth Lajos gyakran hivatkozott a reformidők törekvéseire és a modern magyar politikai újságírás megteremtésére.
A Pesti Hírlap első száma 1841. január 2-án jelent meg, és Kossuth ott alakította ki a vezércikk fogalmát.
Vezércikkei a gazdaság és a társadalom égető problémáit dolgozták fel, egységes programként kapcsolták össze a reformgondolatokat.
A Védegylet megalapítását 1842-ben kezdeményezte, célja a hazai ipar fejlesztése és a gazdasági önállóság előmozdítása volt.
A Védegylet 1844. október 6-án Pozsonyban alakuló gyűlésén Kossuth lett az igazgató, a tagok pedig esküjükben vállalták, hogy hat évig csak hazai árut vásárolnak.
A reformkori vitákban Széchenyivel szemben Kossuth a radikálisabb, társadalmi átalakulást hangsúlyozó politikát képviselt.
A liberális ellenzéken belül az Ellenzéki Párt programját 1847-ben alakították ki, amely Deák Ferenc segítségével foglalta keretbe az ellenzéki programot.
A Batthyány-kormányban 1848 április 7-től pénzügyminiszter volt, s ezt követően az országot érintő pénzügyi és gazdasági reformokat törekedett vezetni.
1848 szeptember 12-ig töltötte be a pénzügyminiszteri tisztet, majd az 1848 októberi események után az OHB elnökei közé került.
Az OHB elnökeként részt vett az ország védelmének szervezésében és toborzásában, összekapcsolva a hadseregi és gazdasági előkészületeket.
1849. április 14-én Debrecenben kiadták a függetlenségi nyilatkozatot, amely kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, és Kossuthot választották kormányzó-elnökké.
A szabadságharc végső szakaszában nehéz helyzetbe került, mert az orosz intervenció és háborús vereségek helyzetét rontották.
A temesvári csata után Görgei Artúr vezetésével vitatkozások zajlottak a hadműveletek feletti ellenőrzésről, és Kossuth emigrációba kényszerült.
Kossuth a menekülés után Londonban és az Egyesült Államokban is aktívan próbálta támogatni a szabadságharc ügyét, majd később Torinóba költözött.
1867-ben az osztrák-kiegyezést élesen ellenezte, Cassandra-levelet írt Deák Ferencnek, amelyben a kiegyezést a nemzet vesztének nevezte.
1894-ben halt meg; halála után hosszú ideig népszerű alakja maradt a magyar történelemnek, kultusz alakult ki köré.

Kossuth Lajos élete és tevékenysége szorosan összefonódik a magyar reform- és szabadságharc korszakaival, munkássága hozzájárult a polgári jogok és a függetlenségi törekvések szemléletformálásához.