Göncruszka, egy Árpád-kori település, melynek neve már 1220-ban felbukkant Vruzca, majd 1221-ben Rvzka alakban a Váradi Regestrumban. Ez a helység egyike volt a vizsolyi ispánsághoz tartozó tíz királynéi német telepes falunak. A lakók már 1220-ban elűzték két falunagyukat, Seraphint és Ethenedet, akik a Ruszkaiak ősei voltak, és már 1221-ben birtokosok voltak a településen.
A település történelme során jelentős eseményeket élt át. 1317-ben ebből a Ruszkából elégítették ki Seraphil özvegyét hitbére és jegyajándéka, valamint leányait leánynegyedük felől. Ekkor említették először a papját is.
A pápai tizedjegyzék adatai szerint 1332-ben Izsép, a ruszkaiak közül, az egész Ruszkát magáénak vallotta. A papja ekkor 18, 1333-ban pedig 16 garas pápai tizedet fizetett. 1700-tól kezdve hívják a települést Göncruszkának.
A település templomának története szorosan összefonódik Göncruszka múltjával. A templomot a XIV. században gótikus stílusban bővítették. A XVI. században került református használatba, és csak a Thököly-szabadságharc előtt volt rövid ideig a katolikusoké. Rabutin császári generális 1686-ban felégette a falut, de lakói 1696-ig folyamatosan visszatértek, és a templom a mai napig a reformátusoké. A szószéket 1708-ban Vay Zsigmond készíttette.
1721-ben még megvoltak a templomban a képek, a szentélyben a fali fülkék a kenetek és ampullák őrzésére, valamint a sekrestye. 1774-ig a templom köré temetkeztek.
A templom a középkorban nyugati homlokzat előtt toronnyal rendelkezett, amely a pusztító évszázadok során ledőlt, alapjai ma is láthatók. A templomot 1780-85 között barokk stílusban alakították át, ekkor nyerte el mai formáját. 1780-ban állítottak fel egy haranglábat, majd 1785-ben készült el a szószékkorona, a számrakó tábla és egy régi festett pad.
A templom három részből áll: a legnagyobb a nyugati, 9x9 méteres szabálytalan négyzet alakú nagy hajó, a középső rész 6x8 méteres, és a félköríves keleti szentély 4x4 méteres. A teljes belső hossza 21 méter. A szentélyen román stílusú rézsűablakok láthatók.
A középső részt mindkét oldalon támfalak erősítik, bár a falak egyébként is elég vastagok, 80-130 cm vastagságúak. A templom északi oldalán találhatók a sekrestye alapfalai és a kriptabejárat, amelyet 1663-ban befalaztak, de 1985-ben megtaláltak.
A templomot eredetileg kváderkövekből építették, de a sima kőfalat 1865-ben csákánnyal bevagdalták, hogy megálljon rajta a vakolat. A nyugati falon található egy hajdan volt torony felőli befalazott bejárat. A templom mai egyetlen déli bejárata egyszerű tagozatú, csúcsíves.
A nyugati oromfal fölött található a kis huszártornyocska, amely inkább csak dísznek készült 1865-ben, mivel harang nincs benne. Belül a szószék az ép diadalívhez csatlakozik. A belső tér famennyezetét 1939-ben bontották le, és helyette sík, vakolt mennyezetet készítettek.
Nagy Lajos király (1342-82) építtetett a Borsó hegy tövében egy pálos kolostort Szent Katalin tiszteletére. A 180 kg-os (70 cm) harangot Szlezák László öntötte 1934-ben Budapesten. Felirata szerint Isten dicsőségére adományozta a göncruszkai református egyháznak Pajkos Istvánné Árvai Anna, Nagy Lajos lelkész és ifj. Vay Zsigmond.
A templomot eredetileg román stílusban építették a XII-XIII. században. A XIV. században gótikus stílusban bővítették, majd a XVI. században került református használatba. Rabutin császári generális 1686-ban felégette a falut, de a lakók visszatértek, és a templom azóta is a reformátusoké.
A templom építészeti részletei, mint a román stílusú rézsűablakok a szentélyen, a vastag falak és a barokk átalakítások, mind hozzájárulnak az épület történelmi és művészeti értékéhez.
tags: #reformatus #parokia #goncruszka