Huszár Gál 1554-ben kerül Magyaróvárra, és ezzel indul meg ezen a vidéken is a középkori egyház reformációja, vagyis visszaalakítása. 1555-ben hitvitára hívja a pozsonyi és a győri káptalan 4 tagja Huszár Gált az óvári templomban, erről a hitvitáról azonban „gúnnyal tetézve voltak kénytelenek távozni és Óvárt elhagyni”. Így az elkövetkezendő években háborítatlanul dolgozhatott Huszár Gál. Iskolát alapít, házánál több szegény tanulót ingyen ellátásban részesít; és nyomdát is működtet.
A nyomdászat mesterségét 1557-ben Bécsben Hofhalter Rafaelnél, a híres könyvnyomtatónál sajátítja el, aki a reformáció svájci, kálvinista ágának képviselője volt, így Huszár Gál „teológiai ismereteinek” bővülését is jelenti a kinn tartózkodás. Hazatérése után, 1558-ban a győri Szentszék maga elé idézte április 18-ra. Mivel az óvári várkapitány, Wonitzky Zakariás, távolléte miatt nem tudott védelmet biztosítani neki, így nem jelent meg. Emiatt azonban kiközösítik mint eretneket. Wonitzky hazatérése után hiába akar elmenni, hogy megvédje magát. Immár Miksa főherceg nem engedi, tudván, hogy a Szentszék a katolikus egyház buzgó védelmezőjénél, Ferdinándnál fog panaszt tenni. 1559. november 1-én Ferdinánd ki is ad egy szigorú rendeletet, hogy súlyos büntetés terhe mellett „Huszár Gál tartózkodjon az eretnek tanok terjesztésétől és könyvek nyomtatásától”.
Huszár Gál működése azonban meghozta a maga gyümölcsét. A XVII. századra a környék településein (Pusztasomorja, Halászi, Mecsér, Fekete-erdő, Kálnok, Kimle, Kiliti valamint Dunaremete, ahol 47 évig volt protestáns kézen a templom) virágzó református gyülekezetek éltek. Ez a magyar lakta vidék akkoriban a Felsődunamelléki Református Egyházkerületbe, annak Somorjai Egyházmegyéjébe tartozott. Az egyházmegye esperesi tisztségét gyakran töltötte be mosoni ill. magyaróvári lelkipásztor, akik közül név szerint ismertek mindmáig Sellyei Piscatoris Ferenc(?), Körmendi Tiba Tamás, Ratoris Gergely, Tsatári István mosoni lelkipásztorok; ill. Ábrahám István magyaróvári lelkipásztor. 1623-tól pedig, amikor Samarjai Máté János, halászi prédikátort választották a Felsődunamelléki Egyházkerület szuperintendensévé (mai viszonylatban püspökévé) 1632-ig mindenképpen (esetleg 1649. A XVII. század második felének véres üldözései nem maradtak hatástalanok a vidék reformátusságának életére.
1674-ben egy bizonyos Bisztricai Máté veszi meg a magyaróvári református lelkészlakot ingóságaival együtt. A magyaróvári kapucínusok erélyes fellépésükkel elérik, hogy reformátusok nem telepedhettek le, és nem szerezhettek ingatlant a városban. A környék artikuláris helye Győrszemere volt, református egyházi szolgálatot csak ott végezhettek e környék reformátusai számára is. E kor szép emléke a győrszemerei egyházközség tulajdonában lévő kókuszdió formájú úrvacsorai kehely, melyet a felirat bizonysága szerint egy magyaróvári atyafi ajándékozott az ottani eklézsiának.
Bár II. József 1781-ben kiadja Türelmi Rendeletét, még 90 évnek kell eltelnie, hogy Magyaróváron protestáns templom épülhessen. 1870-ben építenek templomot az evangélikusok, és egészen 1914-ig hozzájuk tartoznak a reformátusok is. 1914-ben Vágó Gábor ír levelet Pápán tanuló teológus fiának, hogy szeretnének karácsonykor a reformátusok saját liturgiájuk szerinti istentiszteleten részt venni és úrvacsorázni. Maga Pongrácz József, teológiai tanár jön el, és tart református istentiszteletet az evangélikus templomban. Ezt a folyamatot a háború megtöri, de 1928-tól már nagyünnepeken kijár a győri segédlelkész Magyaróvárra. 1933. július 30-án lesz fiókegyháza a győri gyülekezetnek. 1936. október 8-án választanak újból lelkipásztort Csizmadia Károly, volt győri segédlelkész személyében. Ekkor 451 lelket számlál a gyülekezet. Az istentiszteleteket az állami elemi (mai Bólyai) iskola egyik termében tartják vasárnap délelőttönként. Hamarosan telket vásárolnak, tervpályázatot írnak ki templom és lelkészlakás építése céljára. 1939-ben készül el a parókia, majd 1940. július 14-én kerül sor a templom felszentelésére. Mindkettő Szeghalmy Bálint erdélyi magyaros stílusában épült.
A vidék reformátusságának megerősödését hozták a környékbeli vitézi telepítések, illetve a hajdúböszörményi sokgyermekes családok Újrónafőre költöztetése, majd a II. Világháború után a felvidékiek áttelepítése. Egy időre megcsillant a remény, és sorban önállósultak a lélekszámban gyarapodott korábbi szórványok: Újrónafő, Jánossomorja, Levél, Hegyeshalom, Rajka. Mosonmagyaróváron kívül ma már csak Újrónafő központtal szolgál lelkipásztor (ebbe a körzetbe tartozik Hegyeshalom, Levél, Mosonszolnok és Jánossomorja).
Mosonmagyaróvár anyagyülekezetként jelenleg Rajkától Ásványráróig gondozza a Szigetköz falvaiban elszórtságban élő reformátusokat, és ide tartozik még Mosonszentmiklós, Lébény, Mosonújhely. A 2022. évi népszámlálás alkalmával magát reformátusnak vallotta Mosonmagyaróváron 1152 fő; gyülekezetünk nyilvántart Mosonmagyaróváron 680 főt; a szórványokban 220 főt. A gyülekezet fenntartásához hozzájárul 300 fő. Nyilvántartott híveinket évente háromszor körlevél kiküldésével is tájékoztatjuk gyülekezeti életünk eseményeiről. A gyülekezet jelenlegi lelkipásztora: Csáfordy Julianna; gondnoka: Borbély Zoltán, a presbitérium 8+2 fős.

Az 1674-es tulajdonváltozások és a kapucínusok erélyes fellépése mind-mind a vallási élet befolyásolását szolgálták a térségben. A 20. század eleji újraéledés és a háború utáni áttelepítések pedig a gyülekezet szerkezetét alakították át, amely ma is a Szigetköz falvaiban élő reformátusokat szolgálja. A mosonmagyaróvári református közösség jelenleg saját lelkészével és presbitériumával működik, és aktív körlevelezéssel tájékoztatja a híveket a rendezvényekről, istentiszteletekről és közösségi eseményekről.

A gyülekezet tagjai közül több település önálló lelkipásztori központtá fejlődött az évszázadok során, például Újrónafő, Jánossomorja és Levél körzetei. A 20. században a parókia felépítése és a templom felszentelése alapvető mérföldkő volt a közösség életében, amelyet Szeghalmy Bálint erdélyi magyaros stílusában megépített templom és a hozzá kapcsolódó lelkészlak ugyanúgy jelképeznek, mint a korai egyházközségi szervezet helyi törekvései. A Szigetköz vidéke ma is a református hitélet fontos központja, amely a helyi közösségek összefogásában és a hagyományok megőrzésében találja meg élete értelmét.

Ízelítőként a helyi kulturális összefüggések is hozzájárulnak a vallási és történelmi emlékek megőrzéséhez: a megyei történelmi és régészeti egylet tevékenysége, a különböző építészeti stílusú templomok és a történeti források összevetése hozzájárul a hiteles múlt feltárásához. A városi és megyei események, múzeumi gyűjtemények és a helyi közösségek aktív részvétele összekapcsolja Mosonmagyaróvár történetét a Kárpát-medence vallási és kulturális örökségével.
tags: #reformatus #parokia #mosonmagyarovar