Régi sampon márkák: múltból a mai szárazsamponokig

Újra beauty kontent, ezer éve készülök erre a posztra, mert nagy szárazsamponmán vagyok!

9 verziót hasonlítok mindjárt össze, biztos lehetne több is, de remélem, egyelőre ez is segítséget nyújt majd néhányotoknak.

Hogyan váltak a samponok történelmissé?

1. Vele kezdem, mert ő a legkönnyebben beszerezhető, szerintem mindegyik drogériában megtalálhatjátok.

2. Utazáshoz kerestem szárazsampont, mert igen, 4 napig sem bírom ki nélküle.

3. Párszor már leírtam, hogy az egyik személyes kedvencem ez a Schauma, mert bár vannak hátrányai (mindjárt sorolom), alapvetően tetszik, amit a hajammal tesz.

Ez a termék egyébként tökéletesen megegyezik a kék Syoss szárazsamponnal, ugyanaz az illat, hatás, minden.

4. Ha sötét színű a hajad, és volt szerencséd kínlódni emiatt különböző szárazsamponokkal, akkor ő a te barátod.

5. 6. A Batiste szárazsamponok kb. 2-3-4 euróba kerülnek, az asos.com-on meg tudjátok rendelni őket (sajna már van postaköltség, 30 euró rendelés alatt legalábbis, de vállalható).

7. A tökéletes pénzkidobás, még akkor is, ha 500 Ft körül jutottam hozzá.

8. Balea Trend it Up!

9. Nekem Caola van itthon, de gyanítom, bármelyik más típussal behelyettesíthető.

Régebben még nem voltak fújós szárazsamponok, addig a jó kis retró hintőpor-szerű szárazsampon elnevezésű termékeket használtam, amelyek szerintem semmiben nem különböztek egy mezei hintőportól, de legalább rémes szaguk volt.

- nem olyan fenszi, mint egy fújós szárazsampon.

Ami az összehasonlításból kimaradt, de már próbáltam, az a Batiste Blush, nem használtam sokáig, pedig 400 ml-s, de már nem hoztam el ide az Önálló Életbe.

Az illata kellemetlen, úgy rémlik, plusz eléggé befehérítette a hajamat.

A lista messze nem teljes, nekem is van még néhány típus a kívánságlistámon, előbb-utóbb ők is az enyémek lesznek.

Van például a Lushnak egy por állagú szárazsamponja, róla PuPillától hallottam, aztán a Balea Trend it Up!

Remélem, hogy valamelyest hasznosnak találjátok ezt az összehasonlítást, és nem fogtok nagyon átkozni, ha véletlenül ez alapján választotok magatoknak szárazsampont.

Hajápolás története: időutazás az ókortól a modern világig

Azt illetően, hogy napjainkban mi az egészséges gyakorisága a hajmosásnak, megoszlanak a vélemények, de általában heti kettőben állapítják meg a szakemberek.

Aztán persze típus függő, hogy ettől gyakoribb vagy ritkább tisztítást igényel-e hajkoronánk.

Én magam volt, hogy másnaponta mostam hajzatomat, de elszántsággal - no és szárazsamponok tömkelegével - sikerült átszoktatnom heti kettőre.

Akkoriban elképzelni sem tudtam (ahogyan igazából ma sem), hogyan bírták ki például a viktoriánus idők asszonyai a kéthetente való hajmosást, vagy főleg a rokokó idők hölgyei, akiknél jó esetben havonta került sor eme szépségápolási rituáléra.

És mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy olyankor mégis mit használtak sampon és kondicionáló helyett.

Egyiptom. Mind oly sok, már boncolgatott téma itt a Rizsporos Hétköznapokon, a hajápolás is az ókorig nyúlik vissza.

Nagyrészt i.e. 4000-től egészen i.e. 1500-ig igen változatos receptúrák és praktikák maradtak fent az egyiptomi hajmosási szokásokat illetően.

Tisztításhoz leggyakrabban meleg víz és különféle citrusok levét alkalmazták, ami hatásosan tisztította meg a hajat a zsírtól.

Ezután méhviasszal kezelve hagyták a bőségesen rendelkezésre álló napfényben megszáradni a hajat, ami a viasztól fényes és puha tapintású is lett.

Érdekesség, hogy kopaszság ellen káposztalevelek és görögszénamag keverékét javasolták, míg színezőanyagként hennát, illetve a bika felforralt vérét is használták, abban a meggyőződésben, hogy az állat sötét színe „átköltözik” a hajszálakba.

I.e. 1500 körül aztán megváltoztak a hajápolási szokások, a korabeli „kleopátra-frizurát” ugyanis parókák jelentették.

A hajat a paróka alatt egyre ritkábban mosták, ezért rövidre vágták, végül pedig a fejtetőt kopaszra borotválták...

Indiában ugyancsak mélyen gyökerező hagyományai vannak a hajápolásnak, ennek egyik legékesebb bizonyítéka maga a sampon szó, ami indiai eredetű: a hindi chāmpo a szanszkrit chapayati szóból ered, ami nagyjából annyit tesz, nyomni vagy gyúrni.

Indiában régtől kezdve a hajmosás alapvető kelléke az ún. spandius fa (más néven mosódiófa vagy szappanfa) termése és az amla, azaz indiai köszméte keverékéből álló massza.

Míg előbbi a tisztaság, addig utóbbi a könnyen kezelhető és fényes, puha haj záloga.

Ezt a keveréket hozta el magával 1814-ben Európába Dean Mahomed utazó, orvos és vállalkozó, aki angol feleségével az oldalán igyekezett meghonosítani Angliában a champooi ("shampooing") szokását.

De ne szaladjunk ennyire előre. Itt van még előttünk a sötétnek nevezett középkor, amikor is a közhiedelemmel ellentétben a fürdés élvezetének legalább hetente hódoltak az emberek.

Hajmosásra ennél valamivel ritkábban került sor, tekintve, hogy a hölgyek haját rendre főkötő, fátyol, fityula vagy egyéb fejfedő takarta.

A hajápolás valódi sötét középkora a 18. századdal köszöntött be. Rizsporos paróka, ugyebár ismerősen cseng a szó…

Érdekesség azonban, hogy parókát főleg az urak hordtak, a rokokó idők hölgyei saját hajukból készítették el a kor divatos frizuráit, például a lent balra látható tête de moutont vagy a Marie Antoinette korára jellemző pouffal, azaz egy kitömött kis párnával megtámogatott hajépítményt.

De ha a paróka nem is, a rizspor - legalábbis az előkelőség körében - valóban az egyik alapvető szépségápolási cikknek számított.

Ez volt ugyanis a kor „szárazsamponja”.

Az elnevezés pontosításra szorul: minthogy a rizs nem volt éppen olcsó élelmiszer, főleg búzakeményítőt használtak, amit az állati faggyúval ragacsossá tett hajra fújtatóval vagy a szemcséket egy legyezővel terelgetve hordtak fel. Ezt nevezték pomádénak.

(További érdekességek a témában ebben a korábbi bejegyzésben olvashatóak.)

Amikor pedig a pomádéval kezelt hajból elkészültek a grandiózus frizurák, a 18. század második felének hölgyei inkább aludtak ülve, semhogy lebontsák azt, így gyakran egy egész héten át sikerült épen megőrizniük.

Mondani sem kell, hogy e hajkoronák kedvenc tartózkodási helyévé váltak a bolháknak és egyéb élősködőknek.

Létezik egy anekdota is, miszerint egy hercegnő fürtjei közül egyszer egy döglött egér is az asztalra pottyant vacsora közben.

A 19. század beköszöntével aztán az orvostudomány újra kebelébe fogadta a fürdés intézményét, amit az orvosok bőségesen propagáltak is.

Ekkoriban a hajmosáshoz továbbra is kedvelt alapanyag maradt az ecet, de idővel lúg, illetve szappan is szolgált a haj megtisztításának céljára.

Ez utóbbi, vagyis a szappan egészen ezen időkig luxuscikknek számított, de 1811-ben egy bizonyos Michel Eugene Chevreul szabadalmaztatott egy új szappankészítési metódust.

A század vége felé, a viktoriánus és Eduard-korabeli hölgyek már hetente, a kevésbé zsírosodásra hajlamos hajjal megáldottak esetleg kéthetente mostak hajat.

Hogy ennél nem vállalkoztak gyakrabban erre az akkoriban még mindig igen körülményes rituáléra, megérthető, ha a kor divatos, derékig érő hajkoronáira gondolunk.

A szappan továbbra is gyakran szerepel a kor „samponreceptjeiben”.

Hölgyeknek szóló háztartási kézikönyvek és női magazinok hasábjain meleg vízben feloldott szappanreszeléket javasoltak összekeverni rozmaringgal, levendulával vagy más illatos fűszernövényekkel.

Meglepő módon a tojássárgája is a századforduló egy népszerű „samponjának” számított.

Az 1930-as évekkel eljött a samponforradalom. Hans Schwarzkopf 1927-ben szabadalmaztatta az első folyékony sampont, ami azonban hatóanyagaiban eleinte nem sokban különbözött a szappanok összetevőitől.

Ma ismert formájában először - ugyancsak az 1930-as években - a Procter&Gamble dobta piacra Drene elnevezésű szintetikus, folyékony samponját.

A hajmosás eme szabadalomnak - no és persze a hajszárító megjelenésének - hála, sokkal egyszerűbb műveletté, és így egyre gyakoribbá vált.

the Glow termékcsaládot használom, és nagyon szeretem. A természetes szépség fokozása érdekében gondosan válogatott alapanyagokból származó összetevőket választunk. Termékeink szilikonoktól, szulfátoktól, felületaktív anyagoktól, parabénektől, ásványi olajoktól és mesterséges színezékektől mentesek, ehelyett erős vegán összetevőket használnak. A küldetésünk, hogy a hajápolást mindenki számára elérhetővé tegyük. A megfelelő maszk nem csak a hajat regenerálja, de a hajápolási rutint egy kényeztető öngondoskodási pillanattá is varázsolja. Meríts új ötleteket a sérült haj regenerálásához a szakértőink tippjeiből. Az Authentic Beuaty Concept születését fodrászok, kézművesek és közös értéket valló emberek inspirálták. Légy részese a mozgalmunknak!

történelmi samponok vizualizációja

A szárazsampon egy középkori hajápolási termék (ahogy a szulfátmentes sampontömbök és egyebek is).

Rövid áttekintés a modern márkákról és elérhetőségről?

  • A Schauma és a Syoss azonos illatú és hatású páros példája lehet a gyors kiütéses összevetéseknek.
  • A Batiste különböző variánsei elérhetők külföldi webáruházakon keresztül, gyakran kedvező árakon.
  • A Balea Trend it Up! és Caola itthon is megtalálható, hozzávetőlegesen összegyűjthetők az alapvető típusok.
  • A por állagú és hagyományos receptúrák között érdemes különbséget tenni, hiszen konzisztencia és fehérítés kérdései merülhetnek fel.

Az egészséges hajápolás megfontolásai alapján a szokások évről évre változnak, de a haj tisztaságának igénye állandó marad.

tags: #regi #sampon #markak