Kétszáz éve, 1819. február 14-én született Christopher Latham Sholes amerikai újságíró, politikus, az első praktikus írógép és a ma is használatos QWERTY billentyűzet megalkotója. A Pennsylvania állambeli Mooresburg városkában született háromgyermekes családban, de Wisconsinban nőtt fel. Nyomdásznak tanult, dolgozott a Michigan-tó partján Green Bayben, ahol fivérei újságot adtak ki, az állam fővárosában, Madisonban és Milwaukee-ban.
1840-ben a frissen alapított és dinamikusan növekvő Southportba költözött és hetilapot indított, amelyet kisebb megszakításokkal tizenhét éven át kiadott. 1848-ban az állam szenátusának, 1852-ben képviselőházának tagjává választották, s fontos szerepet játszott abban, hogy Wisconsinban eltörölték a halálbüntetést. A technikai kérdések iránt érdeklődő Sholes lapkiadóként egy nyomdászsztrájk idején megpróbált szedőgépet konstruálni, de nem járt sikerrel.
Az írógéphez végül más úton érkezett el: egy Samuel W. Soule nyomdásszal olyan szerkezetet készítettek, amellyel csekk-könyvek lapjait, vasúti jegyeket lehetett sorszámmal ellátni. Találmányukat 1866. november 13-án szabadalmaztatták, majd megmutatták Carlos Glidden nevű barátjuknak, aki ügyvéd volt, de szívesen bíbelődött gépekkel is. Ő tette fel a kérdést: miért nem használnak betűket is a számok mellett, hiszen így szavakat is írhatnának.
A Sholes és társai által készített írógép első változata úgy nézett ki, mintha egy zongorát kereszteztek volna egy konyhaasztallal. Az asztalra szerelt kétsoros, felül fehér, alul fekete billentyűkből álló billentyűzet karjai festékszalagra ütöttek, akkor még kizárólag nagybetűket. Az első változatban a számok közül hiányzott a 0 és az 1 (ezeket az O és az I betű helyettesítette), valamint a betűköz, az eredményt pedig csak akkor lehetett látni, amikor a papírt kivették a gépből.
Az első írógépen írt dokumentum egy hivatalos szerződés volt, amelyet Sholes Milwaukee város számvevőjeként készített. A találmány felkeltette Sholes régi barátja, az olajból meggazdagodott James Densmore figyelmét, aki előre látta a forradalmi változást, amelyet az írógép hozhat. Anélkül, hogy látta volna a találmányt, 600 dollárért megvásárolta a szabadalom negyedét, ami fedezte az addigi költségeket.
Amikor Densmore végül megnézte az írógépet, számtalan költséges változtatást javasolt, elrettentve Gliddent és Soule-t, akik kiszálltak a vállalkozásból. Sholes és Densmore ötven írógépet készített, darabonként 250 dollárért, ami akkoriban igen tekintélyes összegnek számított, de a gépek a tesztelés során hamar tönkrementek. Amikor már mindketten elégedettek voltak az eredménnyel, 1873-ben a fegyverek és varrógépek gyártásáról ismert Remington cégnek adták el találmányukat.
Sholes másik jelentős találmánya a ma is használatos QWERTY billentyűzetkiosztás. Az első írógép billentyűzetén még ABC sorrendbe rendezte a betűket, de a kezdetleges mechanika miatt a betűket lecsapó lengőkarok folyamatosan összeakadtak. Ezért kénytelen volt olyan elrendezést kialakítani, amelyben a leggyakrabban használt betűk egymástól távol, a billentyűzet két szélére kerültek.
Az 1873-ra tökéletesített angol változatban a legfelső sorában a számok sorakoztak, a három sorba elhelyezett betűk közül a felső sor balról induló betűi adják ki a QWERTY sorrendet. A siker nyomán a többi gyártó is ezt a kiosztást fogadta el, és a billentyűzet világszerte elterjedt.
Az 1874. július 1-jén forgalomba került, virágmotívumokkal díszített, varrógépre emlékeztető Remington Standard 1 modell 125 dolláros árával nem volt igazán kelendő, Mark Twain azonban vásárolt egyet. Csak az 1878-tól gyártott, betűváltó Shift billentyűvel rendelkező, kis- és nagybetűk írására egyaránt képes Remington Standard 2 modell vált sikeressé, amiből pár év alatt százezret adtak el.
Az írógépet a történelem során számos alkalommal találták fel, de csak a sorban 52. Christopher Sholesnak sikerült a gyakorlatban is használható és kereskedelmileg sikeres masinát terveznie.
Az már a sors fintora, hogy nem az 1890. Ebben a hónapban egy írógépről szeretnék mesélni, ami nemcsak kinézetre mutatós tárgy, de használója miatt is jelentős darabja a múzeum gyűjteményének. 1996-ban Deimel János adományozta a múzeumnak ezt a Royal írógépet, elmondása szerint Wolf Johanna használta az ’50-es években. A 26 cm magas szerkezet egyik szalagcsévéje hiányzik, néhol a festés is le van pattogva, de jó állapotban van és működőképes. Az első Royal írógépeket egy neves felfedező, E. B. Hess 1906-ban kezdte el gyártani.
Olyan írógép elkészítésére törekedett, amely aránylag könnyű, de ugyanakkor megbízható és erős szerkezet. Az első Royal írógépek semmiben sem tűntek ki az akkori amerikai típusok közül, egyszerűen csak jó minőségű „igáslovak” voltak. 1914-ben megjelent egy új típus a Royal 10. Az első változatban az oldalán két „kúpüveg” volt, majd a dupla üveget egy szimpla üveg váltotta fel. A mi írógépünk is ebbe a típusba tartozik, de később készülhetett, azonban pontos gyártási évet nem lehetett megállapítani.
Ezeket a régi masinákat nem volt egyszerű használni, egy-egy billentyű leütéséhez nagy erőt kellett kifejteni. Egy szöveg begépelése sokkal lassúbb és fáradtságosabb volt, mint napjainkban. Hosszú út vezetett az írógép feltalálásáig. A 18-19. században a nagy távolságok és a lassú kommunikáció miatt a műszerészmesterek egy időben és egymástól függetlenül is dolgozhattak egyazon találmányon, mit sem tudva egymás munkáiról.
Így fordult elő, hogy az írógépet végleges kialakulása előtt ötvenkétszer találták fel, története során sokan alakítgatták és fejlesztették. Elsőként 1714-ben az angol Henry Mill jegyeztette be szabadalmaztatát. Szabadalmi levél ma is megvan: “Egy gép vagy mesterséges rendszer egyes betűknek egymás után való leírására, amelyeket a papíron olyan tisztán és érthetően látszanak, hogy nem lehet a nyomtatástól megkülönböztetni.”
Hozzá hasonlóan a magyar Kempelen Farkas is vakoknak szánta találmányát, Mária Terézia vak keresztlányának készített egy gépet. Maria Paradis 1779-ben egy pozsonyi újságban köszönte meg a feltalálónak, hogy a gép segítségével megtanult írni és olvasni. A szerkezet nem maradt fenn, írásos emlékeit a linzi vakok intézete, illetve egy bécsi múzeum őrzi. Idővel az írógép vaksegítő masinából a látók egyik legfontosabb eszközévé fejlődött.
A Remington írógép története és a QWERTY kiosztás részletei összekapcsolják a technikai innovációt a piac igényeivel és a vállalati stratégiákkal. A cég Sholes szabadalmát kezdte használni, ő maga pedig beállt a céghez, ahol egy marketingessel megtervezték, hogyan lehet behozhatatlan előnyre szert tenni más gyártókkal szemben.
Elsőként egy hatujjas vakgépelési módszert fejlesztettek ki 1882-ben, majd áttértek a nyolcujjas rendszerre. A Remington egyesült több kisebb gyártóval, így a gépírótanfolyamok alkalmazásával és az optimális cégmérettel egy darabig egyeduralkodók lettek a piacon. Komoly reklámkampányokat folytattak, melynek nyitólépése az volt, hogy megmutatták a közönségnek, hogyan lehet egy szempillanot alatt leírni a TYPEWRITER szót.
Ezzel a példával is kifejeződik, hogy a betűkiosztás kialakításában több tényező játszott szerepet: a gyakran használt betűk elhelyezése és a vállalatodó marketingstratégia egyaránt befolyásolta a végleges sorrendet. A későbbiekben a nyelvi igényekhez igazították a kiosztásokat, így a magyar, német-osztrák, cseh, lengyel, szlovák és más nyelvterületeken is eltérő változatok alakultak ki.
Ma már a számítógépek korában szinte mindenki a QWERTY elrendezést használja; a betűk elrendezésének logikája azonban máig tanulságos történet. A piaci kísérletek és a technikai találmányok összekapcsolódása hozta el, hogy a gyors gépelés és a hatékony írásmód a mindennapok részévé váljon.
< tagimg>Gondolatkör a QWERTY kialakulásáról (6 kulcsszó: tíz ujjas gépelés, betűkiosztás, morze, Remington, Sholes, vezető technológia)Az írógépek fejlődése összeköti a technikát a kultúrával: a gépírás elődjei között szerepel Henry Mill, Kempelen Farkas és Maria Paradis példája is, akik mind a vakok írását segítették elő, mielőtt a világ a látók írásmódjává vált. E történet rávilágít arra, hogy a találmányok gyakran több ember ötleteinek és különböző korszakok kísérleteinek összességeként születnek meg.
Szöveg megírása közben nemcsak az eszköz fejlődése alakította a kultúrát, hanem a társadalmi szerepek is: a gépírók nagy része nők tanultak gépelni, és a gyorsírás korában is ők vitték előre az írásos munka modernizációját. A tízujjas vakírás rendszere 1920-tól kiépült, és ez a kikristályosodott tudás tette lehetővé a gyors és hibátlan gépelést.
Ma a hagyományos írógépek helyét fokozatosan átveszik a számítógépes klaviatúrák és a érintőképernyők, de a klasszikus írógépeket és a QWERTY elrendezést megőrizte a történelem öröksége.
Jelentős személyek és mérföldkövek összefoglalása: Henry Mill - vakok írásának célú szabadalom, Kempelen Farkas - vakok írógépe, Maria Paradis - írása, Ravizza - írógépi karok megoldása, Sholes - QWERTY tervezése, Remington - tömeggyártás és piacépítés.
< tagvideo>Typewriter evolution and QWERTY origins explainedAz írógép története tehát nemcsak egy találmány története, hanem egy tudományos és kulturális fejlődésének alakulása is, amely a modern írás- és kommunikációs technológiák alapját teremtette meg.
| Év | Esemény | Fontosság |
|---|---|---|
| 1866 | Sholes-Densmore-Soule társuralkodó csoport bejegyzette a gépet | Az első modern írógépek elődje |
| 1873 | Sholes eladta találmányát a Remingtonnak | Megkezdődött a tömeggyártás |
| 1874 | Remington No. 1 modell megjelenése | Piaci bevezetés |
| 1878 | Remington Standard 2 modell | Sikeresebb kialakítás (betűváltó Shift) |
| 1906 | Royal írógép gyártásának megkezdése | Minőségorientált konkurencia |