Remington revolver szerkezete és működési elve

Ha Remington csappantyús revolverekről beszélünk, hajlamosak vagyunk kizárólag az Army, vagyis .44-es űrméretű revolverekre gondolni, miközben a Remington cég sikere sokkal inkább köszönhető a .36-os kaliberű Beals revolvereknek, mint nagytestvéreiknek.

A 1861-ben járunk. Április 12-én először szólaltak meg a fegyverek a Sumter erődnél, de a fegyveripar már javában készülődik az elhúzódó konfliktusra.

Fegyverkészítők százai adtak be hasztalan, és hasznos fegyverzeti újításokra vonatkozó szabadalmakat, miközben várták, hogy részesüljenek a zsíros állami beszerzések hasznából.

Nem volt kivétel ez alól Eliphalet Remington sem, aki 1816-óta vezette saját vállalatát.

A 23 éves sihedral második lett egy lövészversenyen saját maga által készített kovás puskájával, és a siker kapcsán olyan sok rendelést kapott hasonló fegyverre, hogy bolond lett volna nem kiszolgálni az igényeket.

Remington 1846-óta már szállított kisebb rendeléseket a kormánynak, de revolverek gyártása nem szerepelt a tervek között.

A Colt revolverek azonban új kategóriát teremtettek a piacon az 50-es évek elején.

Az újonnan érkezők azonban igen nehéz helyzetben voltak, mivel a dob továbbítás és reteszelés zseniális megoldása szabadalmi védelem alatt voltak.

Ebben az időben tervezett önálló koncepció alapján forgódobos fegyvert Fordyce Beals.

Eredetileg Eli Whitney volt partnere, de 1856-ban szabadalmaztatott .31-es űrméretű revolverét már Remingtonnak mutatta be.

Az igazi sikert azonban az 1858. évi Beals szabadalom által gyártott Beals Navy hozta meg.

Ezen megjelent a lenyitható töltőkar, és előre húzható dobtengely, mely lehetővé tette a fegyver szerszámok nélkül szétszerelhető legyen.

Az új töltőkar, a tejes keret és a .36-os űrméret megcsillantotta a lehetőséget, hogy ne csak a polgári piacra, hanem a hadi szállítások nagy volumenű piacára is betörhessen a cég.

A Beals Navy revolverek fejlesztése folyamatos volt.

Beals 1858. William Anderson Thornton ezredes, a szerződött beszállítók fegyvereinek fővizsgálója...

1861. július 2-án jelezte először az hadsereg fegyverzeti hivatalának, hogy a Remington cég hadi célokra is alkalmas revolvert mutatott be neki.

Eliphalet Remington ugyanakkor azt is felajánlotta, hogy személyesen mutatja be az új fegyvert a döntéshozóknak, mely nem volt más, mint az 1858 Beals Navy 3rd model revolver.

A Remington és Fordyce Beals által közösen tervezett fegyver .36-os űrméretű volt, és elsősorban az 1851 Colt Navy revolverek konkurenciájának szánták.

Az új fegyver az északi hadserege egy másik ikonikus fegyverspecialistájának is elnyerte tetszését.

Peter V. Hagner őrnagy hasonló tartalmú levelet írt James W. Ripley dandártábornoknak, a Hadügyminisztérium alá tartozó fegyverzeti osztály vezetőjének.

Az első mintadarab felkeltette a hadsereg érdeklődését, de Eliphalet Remington már nem tudta fegyverét személyesen bemutatni, mivel 1861. július 17-én elhunyt.

A halál oka valószínűleg végkimerültség lehetett.

1861. július 29-én a Remington gyár egy képviselője kereste fel a fegyverzeti osztályt, hogy végre személyesen is bemutathassák az új revolvert.

Annak szerkezete, egyszerűsége, minősége meggyőzte a hadsereg képviselőit, de a kaliber tekintetében nem voltak elégedettek.

A Navy űrméretű, vagyis .36-os revolverekre is azonban szüksége volt a hadseregnek.

Ahogy a gyártás megindult, 7250 Beals Navy és mindössze 850 Beals Army revolvert szállítottak az első rendelés keretein belül 1861. augusztus 17-től kezdődően.

A hadsereg számára ugyanakkor nem ez jelentette az egyetlen Remington beszerzési forrást, hiszen a Remington & Sons cég soha nem hagyott fel a privát kereskedők kiszolgálásával, akik a termékeket jellemzően a fegyverügyi hivatalnak adták tovább némi haszonnal.

1861. augusztus 17-től tehát mind a Remington vállalat, mind olyan privát szállítók, mint a W. J. között 4586 Beals Navy revolvert szállítottak kereskedők, míg a Remington & Sons 8100 darabot adott át a hadseregnek.

Az anyacég 15,1 dolláros áron, míg a kereskedők 16-22 dolláros közötti árakon adták át a fegyvereket.

A fegyverzeti osztály 1862. június 13-án adta le az első nagyobb mennyiségre vonatkozó megrendelést.

Az új rendelés szerinti 5000 db Navy revolvert azonban jóval olcsóbban sikerült előjegyezni, mint 15 dollár.

A Remington cég megtett mindent azért, hogy Colttól üzletrészt szerezzen, ezért korszerűbb és erősebb revolvereiket 12 dolláros áron ajánlották a hadseregnek.

A revolverek szállítása innentől folyamatosan zajlott, a gyár azonban kapacitás gondokkal küzdött.

Kifejezetten revolverek gyártására ezért az ilioni üzem mellett egy másik termelési egységet is felszerszámoztak.

1862. Az uticai Evening Telegraph 1862. „Amikor a gyár teljes üzemben termel, napi 100 darab pisztolyt képes gyártani, amihez 20 órára van szüksége.”

Így a gyár működését pontosan megérthessük, utunkat Mr. Church vezetésével a kovácsoló műhelybe vezet a cikk.

Itt igen fejlett kovácsológépek találhatóak, egy hatalmas gőzkalapács és két ejtőkalapácsos kovácsológép, amelyek olyan magasra nyúlnak, mint a cölöpverőgép.

Ezeket az ejtőkalapácsokat használják a tokszerkezetek kikovácsolására.

Tok része négy álláson halad át a végső formáért, a rugók kialakítása, a fa markolatok, a polírozó és a kékítő műhely, végül a gépészeti műhely következik.

A második szinten található a cső- és tokműhely, ahol a csöveket furják, formálják és huzagolják, a tok pedig itt kapja meg az utolsó finomításokat.

Huszad kilométeres summarendelt géppark szükséges a folyamatokhoz, a huzagolási eljárást Mr. Plaisted szabadalmaztatta, a gépet pedig Mr. P. C. Curtis készítette.

Egyszerre négy cső huzagolására alkalmas, rendkívül speciális és bonyolult szerkezet.

A harmadik emeleten készülnek a dobok, és itt dolgoznak a revolver belső szerkezeti elemein.

Az épület negyedik szintjén található a polírozó, az összeszerelő és a minőség ellenőrző részleg, ahol az állami ellenőr kritikusan vizsgálja meg a fegyverek minden darabját.

Érdekes adalék, hogy a Remingtonok tokja a 19. században is kovácsolt, mint ahogy azt az Uberti ma gyártja.

Az állami vizsgálat előtt a gyár saját szakemberei is megvizsgálták az összeszerelt revolvert, és csak akkor engedték tovább, ha tökéletes volt.

A fegyver ellenőrzése próbalövéssel kezdődött, melyet a szolgálatinál nagyobb lőportöltettel és nehezebb lövedékkel végeztek.

A próbalövéseket a gyárterületre elkülönített részen adták le egy forgó vaslemez lamellákkal rendelkező szerkezetbe.

1864. december 30-án baleset történt: a szerkezet megszorult, a lamella átégett, és a fegyverpróbával foglalkozó illetékesek tűz alá vették a szomszédos gyárépületet.

A nyomáspróba után a fegyvert szétszerelték, és az állami ellenőrök minden alkatrészt külön megvizsgáltak újra.

Ha a fegyver megfelelt, a bal oldali markolatpanelbe ütötték az átvételért felelős tiszt monogramját.

Az egyesült államokbeli Eliphalet Remington 1816-ban alapította meg cégét, a ma is működő Remington Arms Companyt.

A cég a kezdetekben kizárólag puskákat gyártott, és ma is csak vadász- és sportpuskák alkotják fegyverkínálatukat.

Volt azonban egy néhány évtizedes időszak a múlt században, amikor perkussziós revolvereket is gyártottak;

a Colt mögött a második legnagyobb maroklőfegyver-gyártóvá válva a polgárháborús Amerikában.

A Remington fekete lőporos revolverek alapvető működési elve megegyezik a Colt revolvereknél leírtakkal: nincs modern egyesített lőszer, hanem külön-külön kell betölteni a füstöt, lövedéket és csappantyút.

Természetesen a Remington fekete lőporos revolverei is single action kialakításúak, vagyis minden lövés előtt fel kell húzni a kakast, amely egyúttal a dobot is tovább fordítja.

Az általános vélemény szerint ezek a Remington revolverek technikailag fejlettebb fegyverek, mint a Colt hasonló termékei, de ezt a modern rekonstrukciók szemszögéből árnyalni kell.

A Remington revolverek technikai felépítése és megjelenése alapvetően eltér a Coltétól; laikus szemnek is szembetűnő a dob körül teljes keretet alkotó tok.

Ez a megoldás nagy stabilitást ad a fegyvernek, és a dobban előforduló robbanás esetén a töredékek nem repülnek vissza a lövő felé.

A tok teljes kerete miatt a lövés közben a cső és a dob vibrációja minimálisabb a Coltokéhoz képest, így növeli a pontosságot.

A tok töltőnyílásának kialakítása lehetővé teszi, hogy mind a hosszúkás, mind a golyó alakú lövedék könnyen betölthető legyen.

A Remington fekete lőporos revolverei dobtengelyének nincs a csövet rögzítő funkciója; a cső egy hosszú menetben illeszkedik a tokba, és onnan a tisztításhoz szükséges részleges szétszerelés során sem szerelhető ki.

Ezzel a megoldással a tisztítás igen kritikus kérdés marad, mivel a fekete lőpor szennyezése sokkal agresszívabb lehet, mint a modern lőporok esetében.

Az előzőek miatt igen alaposan kell tisztítani a fekete lőporos revolverek csövét, azonban mert a cső nem cserélhető, ez különösen fontos szempont marad.

A dobcsőfar-hézag a becsavart cső miatt fix; ha túl nagyra állították be, a lőporgázok részben kilökik a shot-ot, ha túl keskeny a hézag, elakadhat a fegyver 10-20 lövés után.

A hézag beszabályozása szakavatott fegyvermester számára sem bonyolult feladat, de egyes olasz replikagyártók pillanatragasztóval rögítik a cső és a tok menetét, ami a valóságban ritka jelenség.

A Remingtonnál a kiszerelhetetlen cső ellenére a dobtengely előre húzható, és a dob oldalra kivehető a tisztításhoz csere céljából.

Ezáltal a cseredob berakásával olyan gyorsan lehet újratölteni, mint a korszerű gyorstöltőkkel rendelkező fegyverek esetén, bár a pontos versenyképesség a korban változó volt.

A tartaléktár használata miatt a lovas hadviselésben az újratöltés gyorsasága döntő lehetett, és ezért a Remington pótdob minden tekintetben előnyös lehetett.

Az 1860-as években a kakas ütőfelülete a Coltokhoz képest keskenyebb volt, ezért kopás és sérülékenység nagyobb lehetett; a tervezés ezt a gyengeséget ellensúlyozta a piacon.

A Remington fegyverek dobja gravírozás és díszítés nélkül is funkcionális volt; a Coltoké viszont gyakran díszesebb küllemű variánsokat kínált.

A dob irányzéka a Remingtonokon valódi irányzékkel rendelkezik, míg a Coltoknál a hátsó irányzék elhelyezkedése és állíthatósága kevesebb lehetőséget ad.

A Remingtonokon a hátsó irányzékvonal a keretben kap helyet, az első irányzék pedig egy ékpályában állítható oldalirányban.

A korabeli felhasználásban a precízebb irányzékokra nem volt szükség, hiszen a fegyverek gyakran egyetlen célpontra irányultak.

Értelemszerű, hogy előre megtöltött tartaléktárral készültek, mert így a tisztítás és a cserék gyorsabbak voltak.

Ez esetben viszont a Remington esetében egyszerűbb a tárcsere: csak le kell nyitani a töltőkart, biztosított állásban tartani a kakast, és az üres dobot oldalra kibillentése után ki lehet cserélni.

A Coltnál a csövet rögzítő éket ki kell ütni a tok megtoldásához; ehhez a művelethez pedig gyakran szükség volt a dob további rögzítésére is.

Természetesen a háborúban minden katona tartalék dobbal való felszerelése túl költséges volt, és a töltődobok cseréje is ritka volt.

A töltőkar fontos szerepe a fegyver működtetése szempontjából, és a Remington-nál egy vékony csavar jelenti a tengelyt, amely könnyen eltörhet, ha túl van terhelve.

A perkussziós revolvereken nincs speciális biztonsági mechanizmus, így óvatos használat szükséges.

Mindkét típussal van ugyanakkor tartalékkeményítés és töltőállás, de azt csak a kakas biztosított állapotában lehet használni a feladat elvégzéséhez.

Kezdetben általános megoldás volt, hogy az egyik dobfuratot nem töltötték be, és ide engedték vissza a kakast.

A Coltnál a keret és a cső kapcsolata lehetővé tette a cső és a dob egyszerűbb cseréjét, míg a Remington esetében ez a művelet a fix cső miatt sokkal körülményesebb volt.

A Cső és a dob közötti hézag finom ki- és beütögetésével állítható a diffrencia; minél beljebb ütjük az éket, annál jobban rászorul a cső a dobra, és annál kevésbé rakódik le korom a csőfarra.

A Colt vastagabb, hornyolt dobtengelyén kevesebb korom ül meg.

A Remington fegyvereknél gyakran tapasztalható, hogy kb. 12 lövés után bedugul a dob, így szükség lehet gyors tisztításra.

A perkussziós revolvereknél leginkább problémát a csappantyú okozhatja: a lövés leadása után a csappantyú kitágulhat, és megakadályozhatja a dob továbbforgását.

Ezen problémák mindkét fegyvercsaládnál előfordulhatnak; a karbantartás és a rendszeres ellenőrzés elengedhetetlen.

Ha az eredeti funkciót nézzük, a Colt-versenyben a háttérbe szorul a Remington ezen megfontolások miatt, de a modern rekonstrukciókon áttekintve a Remington-típusok előnyösebbnek tűnnek.

A Remington Pocket .31-es kaliberben a Model 1858 Remington hadirevolver lekicsinyítésével született, és meglepően kompakt volt.

A kisebb méret miatt a sátorvas hiányzott, csak egy szarvak védték az elsütőbillentyűt, és a dob 5-lövetes volt a 6-lövetes helyett.

Ez a kis fegyver elsősorban polgári önvédelemre készült, mint a .31-es Colt zsebrevolver.

A Remington a 19. század végére történelmi relikviává vált, és a fekete lőporos replika fegyverek ma is népszerűek sportfegyverként.

Magyarországon a Remington-replikák gyűjtők körében kedveltek; az olasz Armi San Marco és az F. LLi Pietta termékei között gyakran 30-50 ezer forintos áron lehet válogatni.

A Remington replikák ára 20-30%-kal drágább lehet, mint a Colt-másolatoké, és törvények miatt például a hazánkban történő rendeltetésszerű használat korlátozott.

A fegyverek iránti érdeklődés világszerte erős, és a 19-20. századi fegyverek korszakát a replikagyártók részben fenntartják.

A Remington történetében mélyebb összefüggéseket találhatunk a 19. század közepétől a végéig: a cég a hadviselés és a polgárháború idején meghatározó szereplő volt, a masszív zárt tokú megoldások pedig a mai napig is megkülönböztetik a típusait.

  1. Beals eredeti együttműködése a Remington-nal, a Navy és Army modellek közötti különbségek, és az ezeket övező technikai újítások.
  2. 1863-tól a New Model Army 44-es kaliberű fejlesztése és az ezáltal elért gyártási számok a polgárháború alatt.
  3. Az 1860-as és 1870-es években a cég későbbi kínálata és a prémium kategóriák felbomlása a világpiacon.

Rövid összehasonlítás a Colt és a Remington között

  • Colt: nyitott tok, dobtengely ék segíti a társ rögzítését, könnyebb tisztítási hozzáállás, hátsó irányzék elhelyezése a kakason.
  • Remington: zárt tok, dobtengely a töltőkar lenyomásával előre húzható, masszívabb keret, gyors csereszettárcsák lehetősége a cseredobok révén, de a cső és a tok összekapcsolása miatt tisztítás bonyolultabb lehet.

Az összehasonlítás összességében elismeri, hogy a Remington korábbi megoldásai előre mutatóbbak voltak bizonyos szempontokban, míg a Colt többféle modell és kiegészítő megoldás terén kínált szélesebb választékot.

Ma a Remington-fekete lőporos rekonstrukciók igen népszerűek, és a történeti érték mellett a sportfegyverek között is jelentős szerephez jutnak.

Remington csappantyús revolverek kronológiája

Uberti's Remington New Model Army Revolver

tags: #remington #revolver #szerkezet