Olyan számunkra ismeretlen márkák uralták a nem létező piacot, mint ROMANTIKA, OLIMP, ROSZTOV, MAJAK, ORBITA, SANDA és társaik. A YouTube csatornán rákeresünk a típusszámokra, meglepően sok működőképes darabbal találkozhatunk, ami ugye nem meglepő, mert a tervezett elavulás itt ismeretlen fogalom volt. Örült az ember ha szerzett nagy nehezen egy magnót, nemhogy még cserélgesse évente. Ráadásul mindenből hiány volt, ezért inkább az volt a cél, hogy minél tovább lehessen használni a termékeket. A hetvenes évek végén már komoly kinézetű orsós magnók is születtek. KORVET 038 1983-ból. Szuper misztikus lemezjátszó futómű, ami egyesek szerint műanyag gagyi, mások pedig forradalmi és egyedi megoldásként tekintenek rá. Gyönyörködjünk a kazettás lejátszókban is egy kicsit. MAJAK 231 1983-ból. MAJAK 120 1984-ből. A számozás milyen logikát követett, arra nem tudok választ adni. ReVoX A700-at szerették volna lekoppintani 1989-ben az OLIMP 004 szerkezettel, a hasonlóság a mechanikán szembetűnő legfőképp. Elkészült az első szovjet CD lejátszó is 1987-ben, az ESTONIA 001. A belseje teljesen Philips volt CDM-2 mechanikával szerelve. A neve alapján Észtországban készülhetett, de a TESLA felirat mire utal azt nem tudom. Kilencvenes évek elejéire már megrogyott a birodalom, pedig amint láthatjuk kvadrofon 4 csatornás orsós magnó is felbukkant, az OLIMP 400. Ez az erősítő már teljesen high-end kinézettel rendelkezik, de ha közelebbről megvizsgálja valaki, akkor rájön, hogy hol készült.
A hajszárítók ma már elengedhetetlen eszközei a mindennapi hajápolásnak. Azonban e hasznos szerkezet fejlesztése és elterjedése hosszú éveket vett igénybe. A legkorábbi elektromos hajszárítókat sokan az American Racine Universal Motor Company nevéhez kötik, amely 1890 körül készített olyan elektromos eszközöket, amelyeket hajszárítóként is használtak. A 19. század végén a nők főleg természetes módszerekkel szárították meg hajukat, például a napfény vagy a forró levegő segítségével. Az első ipari méretű hajszárítót a 20. század elején vezették be, de ezek még mindig nehezek és kevésbé hatékonyak. Az első hajszárítót Alexander Godefroy francia fodrászmester szabadalmaztatta 1888-ban. Ez a korai változat egy kályhával rendelkezett, amelyen keresztül a levegőt melegítették, majd egy cső segítségével irányították a hajra.
Az igazi áttörést a hajszárítók fejlődésében az elektromos áram alkalmazása jelentette. Az első elektromos hajszárítók a 1920-as években alkották meg. Ezek az eszközök már könnyebbek és egyszerűbben hordozhatóak voltak, bár még mindig messze álltak a mai modern hajszárítók teljesítményétől. Az évek során külseje és működése is folyamatosan változott. Az 1960-as években például megjelentek a kompakt hajszárítók, amelyek már sokkal kevesebbet nyomtak és bárki számára hordozhatók voltak. Az 1970-es években elterjedt az ionizációs technológia, amely segített a haj hidratálásában és csökkentette a sprőd hatást. A mai hajszárítók számos fejlett funkcióval rendelkeznek. A kerámia technológia segít az egyenletes hőelosztásban, a negatív ionok csökkentik a haj károsodását, és a hőmérséklet- és sebességbeállítások lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy testre szabhassák a hajszárítás élményét.
Íme, a kis gyűjtemény! Mikor először megláttam őket, egyből bevillant - nagyapám történeteiből - a havas sztyeppén és fenyőerdőkön átkanyargó földút, melyen határozott dübörgéssel halad célja felé az Ural, s ponyvája alatt ott zötykölődik vagy két tucat usankás elvtárs a dobtárassal. Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. Már a csomagolás fakó celofánablakán keresztül látszik, hogy olyan oroszos nagyvonalúsággal és elnagyoltsággal alkották meg szorgos Szása-, Iván- és Vlagyimir-kezek, de 1:43-as méretarányukhoz képest egész jól néznek ki. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen a birodalom széthullását követően az ilyen üzemek szinte mindegyike bezárt.
Sokáig olyan modellekhez lehetett csak hozzájutni, amelyeket házilag raktak össze a gyárból annak idején „kimentett” alkatrészekből. Origami dobozok Kezdjük talán a kifinomult érzékkel megtervezett origami-dobozokkal. A mai napig nem értem, hogy miért kell egy papírdoboz nyitásához és zárásához öt behajtókát kreálni úgy, hogy a sorrend is fontos. Képességfejlesztés már az elején? Emellett azt sem értettem egészen - bár tanulmányaimból, és szüleim történeteiből némikép ismerem az egykori nagytestvér népeinek ízlésvilágát, s a világért sem kívánom bántani őket -, hogy egy teherautó csomagolását miért kell bilikék-rózsaszín kombinációjúra nyomtatni, ráadásul ilyen csapnivaló papírminőséggel. A belső oldalon található némi technikai információ az eredeti alanyról. Egy doboz kivételével, mindben ott leledzik becsúsztatva az igénytelen kis cetli, amely tanúskodik egyfajta minőségbiztosításról vagy ilyesmiről. Ennek az apróságnak a jelentősége a modell kézbevételekor nő meg igazán!
A katonai kivitelnél döbbentem rá a dolgos kézimunkával történő gyártás nehézségeire. Történt ugyanis, hogy feltehetően már a minőségi ellenőrzés után, - vagy nevezzük akkor már ideillően műszaki vizsgának ezt a folyamatot -, az elszabadult sárfogó visszaépítésével, mintegy fél órát bíbelődtem. Szerencse, hogy a bonyolult ördöglakatként funkcionáló dobozajtón nem esett ki a hosszú út során, amit a modell (nem játék) megtett a manufaktúrából a vásárlóig. A billentő teleszkóp még a dobozolás előtt eltörhetett, de ilyen apróságon miért akadjak fenn, ha a meós sem tulajdonított neki nagy jelentőséget! Térjük rá a Kamaz teherautókra! Három darabot sikerült beszerezni annak idején, s mindhármat a jellemző narancsszínben! Nem kis meglepetésemre a két egyforma sem egyforma. Igen-igen! A puttony árnyalatnyi színeltérést mutat. Ajjaj! Bizonyára lefagyott a színkeverőgép számítógépes vezérlése, és másodszorra nem ugyanolyan lett a recept. De sebaj! Ezeknek legalább működik a billentője! Az már-már elvárás ezen a szinten, hogy a fülke előre bukjon, s így feltáruljon az erőgép-szíve. Csodálatomat ennél a résznél az a tény vívta ki, hogy a váltókar - szinte valósághűen - marad a motorblokkon, s nem billen a fülkével!
Mint az jól látható, itt sem egyforma a két típusnál a kivitelezés. A platós felépítménnyel felszerelt tehergépkocsin a fülke mögé került a csutora, valamint más - a bizonyára aerodinamikai és biztonságtechnikai szempontból - a lökhárítóba integrált lámpatest. A minőség a Kamazok esetében is hűen tükrözi a manapság érvényes megállapításokat. Pont, mint az igazin: az illesztéseknél a pengét baltára cserélhették, és itt is a végtelennél sokkal hamarabb találkoznak a párhuzamosok. Azt is csak ők tudják, hogyan lehet ilyen kis távolságon ekkora ferdeséget előidézni, mint a platós kivitel fülke-lökhárító viszonylatában. De ez így szép, vetekszik a Vaszilij-Blazsennüj székesegyházzal, s ideidézi nagypapám egykori Zaporozsec 968M kisautójának szellemét. A „gépsárkányok” mögé kerülve is jól kivehetők a gondosan megmunkált eltérések. Gondolok itt a lámpatestek különbözőségeire, valamint a bizonyára nehéz terhek cipelése nyomán keletkezett alvázcsavarodás okozta ferdeségek sokaságára. A fixplatós verziónak például nem ér le a bal hátsó dupla-kereke a talajra. Másik érdekesség a keleti blokkot is elért technikai fejlődésnek tudható be: míg a billencseknél ezüstre alkották a tükröket, addig a fixplatósé fekete.
Összefoglalva az előbb leírtakat, úgy gondolom, minden nosztalgiát kicsit is kedvelő modellgyűjtőnél ott a helye ezeknek a csodáknak. Amikor szert tettünk a bemutatónkban szereplő teherautókra, még nehézkes volt a beszerzésük. Manapság szerencsére megújult a játékautók gyártása is Oroszországban, s az igen széles palettának köszönhetően, gyakorlatilag mindenféle orosz kisautó kapható. Ha a normál kereskedelmi forgalomban esetleg nehezebben talál valaki, akkor csak meg kell várni a soron következő autómodellbörzét, ahol hatalmas kínálat várja új gazdáit. Nem kívánom összehasonlítani a kivitelezést más gyártókéval, mert bizonyára a Kyosho vagy az Autoart is különbül elkészítené. Kétlem, hogy bárkinek eladnák a jogokat a gyártáshoz, s ez így sajnálatos dolog, mert ugyan megmosolyogjuk a gyártási minőséget, de nem élvezhetjük igazán a modellben rejlő értékeket. Egy profin kivitelezett minőséggel tán sokkal többet el lehetne adni ezekből, azonban fenn áll a veszélye a retro-érzés, és a semmihez nem hasonlítható „russzki-feeling” elvesztésének. Hát, nem tudom, hogy melyik felállásban járnánk jobban. Nekem így is tetszenek, és örülök, hogy vannak nekem.
A hajszárításra való igény már régen megjelent az emberek körében. Mégis egészen a 19. század végéig kellett várnunk erre a hasznos eszközre. Az első prototípus az emberi kreativitás dicséretének jegyében született, nem véletlenül. A nem sokkal korábban kifejlesztett porszívó ugyanis egy sor kérdést vetett fel a kor embere fejében. Így történhetett, hogy a századforduló hölgyei úgy szárították hajukat, hogy egy tömlőt erősítettek a porszívó kifúvó nyílásához. 1890-ben végre jött egy úriember, aki megsajnálta az igencsak szórakoztatóan festő hölgyeket, s megalkotta az első elektromos hajszárítót. Harminc évvel később, 1920-ban betört a piacokra az első, háztartásokban használatos kézi hajszárító is, mely szintén Alexandre F. Ma már számos, a haj védelmére szolgáló funkcióval egészült ki a szóban forgó eszköz. Először is, ma már nemcsak a készülék levegőfúvásának intenzitását választhatjuk meg, de magát a hőfokot is. Ezeket a lehetőségeket ajánlatos kihasználni és odafigyelni arra, mikor mit igényel sörényünk. A legmelegebb hőfokot ne alkalmazzuk túl gyakran, mert így nagyon nagy igénybevételnek tesszük ki hajunkat. A legjobb, ha hagyjuk a loboncunkat magától megszáradni. Amennyiben erre nincs lehetőségünk - egyszóval, amennyiben elmúlt a nyár -, úgy mindig maradjon időnk arra, hogy a már száraz hajat még pár percig hideglevegővel átfújjuk.
A hajszárítóban egy villamos motor van elhelyezve, mely a kapcsoló bekapcsolása után a külső légtér levegőjét beszívva, egy erre kialakított (esetleg szűkíthető) nyíláson keresztül a motorra rögzített ventillátorlapát segítségével kifújja. A hajszárító csak ritkán fúj ki hideg levegőt. Kivitelétől függően egy- vagy több fokozatban állítható ellenálláshuzalokból kialakított fűtőszálon keresztül történik a levegő kiáramlása. A felfűtött ellenálláshuzal hőjét az áramló levegő átveszi, és így meleg levegő áramlik ki a hajszárítóból. Ez egy, a szűkítő helyére felszerelhető feltét, melynek segítségével a hajunkat a tövénél emeli meg, ezáltal sokkal dúsabbnak fog látszani, mintha a fejünkre lapulna. A kerámia hőtároló képességének hála egyenletes hőmérséklet érhető el, a kifújt levegő hőfoka nem fog hirtelen váltakozni. A hajszárítás során hajunkat hőterhelés éri, melyet ugyan a hőmérséklet választásával csökkenthetünk, azonban még így is kissé töredezetté válik. Ezen segítenek az ionos hajszárítók. Az ionos hajszárítók negatív ionokat termelnek, melyek a légáramba kerülve egyrészt csökkenti a haj elektrosztatikus feltöltődését, másrészt a hajon lévő vízcseppeket tovább porlasztva, azok a hajgyökerekbe szivárognak. Így a haj természetes nedvességtartalma megmarad, nem lesz töredezett, viszont fényes, csillogó marad. Mellékhatásként a szárítás gyorsabbá válik, durván fele annyi idő elég is, mint e nélkül, és kevesebb hőre van csak szükség, ami tovább kíméli a hajat. Minden emellett a megoldás mellett szól, kivéve a pénztárcánk. A hajcsavarók modern kihívója. Ez kimondottan haj hullámosítására való feltét. Eredetileg a fodrászszalonok igényeihez lett kialakítva. A készülék élettartamát növelheti. Amennyiben elkötelezett zöldek vagyunk, érdemes ilyen eszközt keresnünk, így energiatakarékos üzemmódban tudjuk azt használni. A rideg valóság azonban az, hogy alacsonyabb hőmérsékleten, kevesebb levegőt áramoltatva lassabban, tovább szárad a hajunk, azaz túl sok energiát a hajszárításnál nem tudunk megspórolni. Virsli formájú hajszárító és oldalra fújó ventilátor. A balatoni nyár - a táskarádión és a TV-n kívül - két legfontosabb elektronikai cikke kétségkívül a hajszárító és a ventillátor volt, és ez így van ma is. A mai formatervezés azonban egysíkúbbá tette ezeket az eszközöket. Ma a hajszárítót sötétben, tíz méterről is felismerjük a formája alapján, és egy ventilátort is inkább csak a márkajelzés vagy a teljesítmény alapján tudunk megkülönböztetni a másiktól. Ha egy mai fiatal beszabadulna egy kádár-kori fürdőszobába, valószínűleg nem kapná ki a szekrényből elsőre a Balaton habjaitól csatakos haj szárításához szükséges eszközt. Bár a magyar formatervezők is maradandót alkottak, az NDK-s kollégák köröket vertek rájuk az ötletek sokszínűségében. Elég, ha csak az AKA Elektrik által alkotott LD családra gondolunk, melynek nem volt fogantyúja. Ez a mai fogalmak szerint talán leginkább botmixerre emlékeztető hajszárító szerepelt a Pogány Madonna című film fürdőkádas, makett vitorlásos jelenetében is. Sajnos arra ma már nem találni magyarázatot, hogy a szocializmus kelet-német építői miért ítélték feleslegesnek a hajszárítóknál mondhatni állandó fogantyút, de az biztos, hogy ezek a készülékek megbízhatóak, és méretükhöz képest meglehetősen erősek is voltak. A komplex megmérettetésben olyan dolgokat vizsgáltak, mint a súly/teljesítmény arány, a fokozatok száma vagy a kiegészítő felszerelések. Ez utóbbiban annak ellenére is taroltak az LD-k, hogy a rengeteg variáns közül az egyszerűbbekhez csupán csőszűkítő járt, és csak a LUX verziók kaptak például főnöző előtétet. Ez utóbbival egyébként ez a modell már megközelítette azt a kinézetet, melyet ma hajszárítóként azonosítunk. Egy ilyen készülék akkoriban (elegáns műbőr dobozban) 450 forintért kellette magát, míg a virrsiforma LD-7 230 vagy akcióban 170 forint volt a Keravill és a Centrum polcain.
De visszatérve a történethez: 1888-ban egy Alexandre Godefroy nevű francia fodrász egy masszív, sisakszerű, szelepekkel ellátott burát csatlakoztatott egy cső segítségével egy gáztűzhely levegőnyílásához. Ezzel feltalálta a hajszárítót. Az első elektromos, kézi hajszárítót az örmény származású Gabriel Kanzajian tervezte a XX. század elején. A találmányt 1911-ben szabadalmaztatta az USA, ám még közel egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a kézi hajszárítók a kereskedelmi forgalomba is elterjedjenek. A masinát magazinok és házaló kereskedők népszerűsítették, ám korabeli darabok messze nem voltak tökéletesek, sem biztonságosak. A gyártók persze már abban az évtizedben is igyekeztek egyre könnyebb és biztonságosabb modelleket fejleszteni. A fémet más anyagokkal, így például fával és bakelittel próbálták kiváltani. A hajhigiénia egyre nagyobb hangsúlyt kapott, a hajmosás gyakoribbá vált, amivel persze a sampongyártók is jól jártak. A kézi hajszárítók mellett ugyanakkor - főképp a hajszalonokban - népszerűek maradtak Godefroy eredeti találmányának déd- és ükunokái. A kézi hajszárítók piacán az ötvenes-hatvanas évek hoztak újabb érdemleges áttörést, amikor is könnyű műanyag házat és egyre fejlettebb motorokat kaptak. A fodrászatokból pedig továbbra sem tűntek el a burák, sőt. Az egyre szabadabb frizuratrendek és a mind fejlettebb dizájn és technológia a hetvenes-nyolcvanas években kézi hajszárítók népszerűségének kedvezett, ugyanakkor a szépségszalonokban a burák is napi használatban maradtak, hiszen például a daueroláshoz mindenképp szükség volt rájuk. A hajszárítók az elmúlt negyven évben mind több extra funkcióval látták el, és persze egyre biztonságosabbak, valamint energiatakarékosabbak lettek, miközben az alapvető működési elvük és kialakításuk alig változott. Hosszú idő után a brit Dyson volt az első olyan cég, mely mind a technológiát, mint a dizájnt tekintve valóban újat tudott mutatni a hajszárítók piacán. 2016-ban debütált Supersonic nevű modelljük, mely már küllemében is eltér attól, ahogy a hajszárító egyébként a lelki szemeink előtt megjelenik, motorját ugyanis a nyélbe helyezték át. Ez nem vicc!
A hajszárító evolúciója.
Összefoglalva: a hajszárítók története a technika és design összefonódása, a különböző korok anyaghasználata és az ipari formatervezés fejlődése. A szovjet és keleti blokk modelljei pedig külön érdekességet adnak a retro kultúra és gyűjtés szempontjából. A mai modern kor viszont egységesebb és kevesebb variánsú megjelenést hozott, de a nosztalgia továbbra is él bennük.
tags: #retro #szovjet #hajszarito