Minden gyümölcsfát és gyümölcstermő bokrot a telepítést követően nevelni kell, és ennek során hosszabb-rövidebb időn át metszésben kell részesíteni. A fiatal gyümölcsfák esetében a metszést annak céljából adódóan két csoportra lehet osztani. Ültetés után (őszi ültetésnél is tavasszal, még a rügyfakadás előtt - február, március - mindenképp meg kell metszeni) a metszés szerepe rendkívül fontos, egyrészt a megeredés- és a koronaalakítás-, majd a termőfelület kialakítása szempontjából, másrészt pedig - azonban elsődlegesen - azért, mert a facsemeték gyökérzete a kitermelés során sérül (a sérült gyökérrészeket ültetés előtt vissza is kell metszeni az egészséges részig), és nagy része a földben marad. Tehát a megmaradt kisebb gyökérzet nem képes ellátni sem tápanyaggal, sem vízzel a változatlan méretű föld feletti részt, ezért ezt az aránytalanságot a föld feletti részek metszésével szükséges kiegyenlíteni, de legjobb a gyökér javára eltolni. A tavaszi metszés viszont főleg a szabadgyökeres gyümölcstermőknél nem csak, hogy fontos, hanem elengedhetetlen és KÖTELEZŐ! Az első szempont a fa életben tartása, tehát a gyökérzet úgmond jóléte érdekében erősen vissza kell metszeni a csemetéket.
Illetve a metszés majd a kívánt koronatípus kialakításának megfelelően kell, hogy történjen, amely függ az alanytól és a gyümölcsfa fajtájától, és a kívánt művelési módtól is. Az első 5-6 évben a csemetefák koronaalakítása történik. Ezt nem ildomos elhanyagolni vagy szakszerűtlenül végezni, mert a későbbi évek során csak bosszúságot fog okozni az elhanyagolt és szakszerűtlenül metszett lombkorona, illetve a gyümölcstermés sem fogja. Minden gyümölcsfát és gyümölcstermő bokrot a telepítést követően nevelni kell, és ennek során hosszabb-rövidebb időn át metszésben kell részesíteni. A fiatal gyümölcsfák esetében a metszést annak céljából adódóan két csoportra lehet osztani. Ültetés után (őszi ültetésnél is tavasszal, még a rügyfakadás előtt - február, március - mindenképp meg kell metszeni) a metszés szerepe rendkívül fontos, egyrészt a megeredés- és a koronaalakítás-, majd a termőfelület kialakítása szempontjából, másrészt pedig - azonban elsődlegesen - azért, mert a facsemeték gyökérzete a kitermelés során sérül (a sérült gyökérrészeket ültetés előtt vissza is kell metszeni az egészséges részig), és nagy része a földben marad.
Tehát a megmaradt kisebb gyökérzet nem képes ellátni sem tápanyaggal, sem vízzel a változatlan méretű föld feletti részt, ezért ezt az aránytalanságot a föld feletti részek metszésével szükséges kiegyenlíteni, de legjobb a gyökér javára eltolni. A tavaszi metszés a kívánt koronatípus kialakításának megfelelően kell, hogy történjen, amely függ az alanytól és a gyümölcsfa fajtájától, és a kívánt művelési módtól is. Az első 5-6 évben a csemetefák koronaalakítása történik. Ezt nem ildomos elhanyagolni vagy szakszerűtlenül végezni, mert a későbbi évek során csak bosszúságot fog okozni az elhanyagolt és szakszerűtlenül metszett lombkorona, illetve a gyümölcstermés sem fogja.
Minden gyümölcsfánál általában alkalmazható metszési mód a sudaras ágcsoportos metszés. Az első évben a koronás fácskán 3-4 oldalvesszőt hagyunk meg kb 60-100 cm magasságban, minél szabályosabb elrendezésben, és ezeket vágjuk rövidre. A függőleges irányba növekvő sudarat, az oldalvesszők metszési magasságához képest 20 cm-rel magasabban vágjuk el. Az első és a második oldalágcsoport-szint között 80-100 cm távolságot hagyunk, de a 40-60 cm is elfogadott fajtától függően. A sudaras ágcsoportos metszéstől eltérő korona kialakítás a katlan (kép: 2.) és a váza (kép: 3.) korona. Az őszibarack metszése során katlan koronát alakítunk ki. A kajszi, meggy és a szilva koronáját általában váza alakúra neveljük. Mindkét metszésnek az a lényege, hogy a hosszirányban fölfelé növekvő sudarat az oldalelágazások felett tőből eltávolítjuk.

Az őszibarackot megvásárolva általában kis koronás fácska érkezik. Arra kell ügyelni, hogy a törzs vonalában ne fejlődjön sudár. A kajszi, meggy és a szilva váza koronája úgy alakítható ki, hogy a kívánt törzsmagasság fölött hozzávetőlegesen egy arasszal el kell vágni a sudarat. A metszés helyes időpontjának megválasztása nagyon fontos a terméshozam-, a fertőzések elkerülése- és a koronaalakítás szempontjából is. Szakszerűtlen metszéssel óriási kárt is lehet okozni a gyümölcsfákban, de a metszés elmulasztása sem jó megoldás.
Az ültetési időszakon kívüli minden egyéb metszésmód célja a koronaalakítás, illetve hogy a napfény és a levegő minél jobban érje a gyümölcsöket, a korona ne sűrűsödjön be, szabályozza a terméshozamot és a koronát megfelelő irányú és intenzitású növekedésre serkentése. Az ún. Diófa esetében sem az őszi, sem a tavaszi metszés nem ajánlott, mert ezekben az időszakokban még igen magas a diófánál a gyökérnyomás és a metszfelületeken keresztül képes mintegy elvérezni a fa. Tavaszi metszésnél a sebekből kicsordul a fa nedve, ami nehezen szárad be, és ez korhadást indít meg. Előfordul, hogy a gyökérzetből vagy az alanyból a törzsön (az oltás/szemzés alatti részen) vadhajtások törnek elő. Ezeket minden esetben el kell távolítani. A vadhajtások nem keverendőek össze a vízhajtásokkal. A vízhajtások a fa nemes részén törnek elő és ezek 2-3 rügyre való visszametszéssel termőre fordíthatóak.
Az almafa metszése több és jobb minőségű termést eredményez. De csak akkor, ha tudod, mikor és hogyan kell metszeni! Van kerted? Vannak benne gyümölcsfák? Akkor biztosan van legalább egy metszőollód, és persze egy ágvágód meg egy fűrészed. Mert metszés nélkül nincs egészséges gyümölcsfa, és persze jó minőségű és bőséges termés sem. De az sem mindegy, hogy mikor és hogyan metszünk. Nagyon fontos, hogy mindig a kellő időben és módon metsszük meg a gyümölcsfákat, így természetesen az almafát is. Olvass tovább, és tudd meg, mikor és hogyan célszerű az almafákat metszeni, és miket tehetünk meg azért, hogy az almafa termése bőséges legyen.
Mikor és hogyan metszzük az almafát?
Az almafa szerencsére egyáltalán nem kényes, ha a metszés időpontjáról van szó. Amint a hőmérséklet 0 Celsius-fok fölé emelkedik, nyugodtan sort keríthetünk az almafa metszésére. Ezt pedig azért is érdemes megtenni, mert ez garantálja az ízletes és bőséges almatermést.
1. Az almafa metszése tavasszal: A korona metszése, az ágak és a törzs megerősítése. Ekkor kell kialakítani az almafa koronáját és eltávolítani a sérült és elhalt ágakat. A 7 évesnél idősebb almafáknál a felső ágakat is el kell távolítani, de a fiatalabb almafák tavaszi metszése esetén ezeket meg kell hagyni. A beteg, száraz ágak és az átjárást gátló ágak minden esetben kerülendők. A függőlegesen növevő vagy törzs felé irányított hajtásokat is távolítsuk el, de a talajfelszínnel párhuzamos ágakat hagyhatjuk, mert azok hozzák a legtöbb termést.
2. Az almafa metszése télen: Az almatermésűeket egész télen metszhetjük, mert nem érzékenyek a fagyra. Ha a hőmérséklet -5 Celsius-fok alá süllyed, akkor a fa szövetei könnyen roncsolódhatnak. Télen a levelek hiánya miatt könnyebb hozzáférni az ágakhoz, és jobban látni a beteg vagy hurkolt ágakat.
Az almafa metszésének fontos típusa a koronaalakító metszés, amely a fiatal fák és cserjék metszését jelenti. Ennek célja a korona növekedésének irányítása és a gyümölcstermő képesség fokozása. A koronaalakító metszés megóvja a fa hosszú távú életerejét és gyümölcsének minőségét. A kiskertekben az alacsony törzsű almafák egyszerű és hatékony megoldást kínálnak, amely egyszerűen alakíthatóvá teszi a koronát a növény életkorának előrehaladtával. A fiatal almafáknál ez a metszés különösen fontos, mert meghatározza az egész fa élettartamát és termését.

A koronaalakító metszés alapelvei: távolítsunk el minden olyan vesszőt, amely a sudárral vagy a vázágakkal verseng, és vágjuk le a függőlegesen felfelé törő vesszőket. Ne hagyjuk meg azokat, amelyek a korona belseje felé nyújtanak, és ritkítsuk meg a túl sűrű oldalvesszőket. A sudár legyen 60 cm körüli magasságban, és a törzs felé irányított hajtásokkal vigyázzunk. A metszés után helyezzük el a sebkezelést, és fertőtlenítsük az eszközöket.
A ritkító metszés célja a koronában a fény és a levegő jobb behatolása. A nyári metszés javasolt legtöbb szakember szerint, mert ilyenkor a fa növekedése élénk, a sebek gyorsabban gyógyulnak. A ritkító metszés során a másodlagos és kevésbé életerős vesszőket távolítjuk el úgy, hogy a maradék magasság és a korona still megőrizze a kívánt formát és arányokat. Az almatermésűeknél a javasolt időpont augusztus-szeptember környéke, míg a nyár végi zöldmetszés a termés kifejlődését segíti elő. A végső cél az, hogy a korona ne legyen túlságosan sűrű, a belső részek fényhez és levegőhöz férjenek hozzá, és a növény energiája a generatív (gyümölcs) részek felé legyen terelve.

A metszés gyakori hibái és a megelőzésük
A leggyakoribb hibák közé tartozik a túlzott vagy túl gyenge metszés, a nem megfelelő eszközhasználat és a helytelen időzítés. A hosszú, öregedő vázágak visszametszése elviselhetetlen terhelést okozhat a törzsön, ha a hajtások nem elegendően erősödnek. A jó metszés nem csak a mennyiségre, hanem a minőségre is hatással van: a kiegyensúlyozott koronában több fény és levegő jut a gyümölcsökhöz, ami a betegségek megelőzéséhez is hozzájárul. A túl agresszív visszametszés a fa energiamegosztását zavarhatja, és hosszú távon gyenge termést eredményezhet.
Fontos továbbá, hogy a sebkezelést és a fertőtlenítést minden metszés után elvégezzük. A lemosó permetezés és a megfelelő növényvédelmi szerek alkalmazása a metszés utáni időszakban különösen lényeges, hiszen a metszés nyitott felületeket teremt a kórokozók és kártevők számára. A lombelterjedt időszakban történő metszés azonban összetett döntés, hiszen a fák állapotát és a várható időjárást figyelembe véve kell meghozni a döntést. A ritkító és koronaalakító metszések során a 2/3-os szabály, a vázágak és sudár viszonya, illetve a törzs és elágazások aránya összhangban legyenek a növény faj-, alany- és fajtajellemzőivel.
Az alma- és körtefáknál például a korona központi tengelyét részesítjük előnyben, a korona formáját a fajtától és alanytól függően alakítjuk: az orsó koronát előnyben részesítjük a korai érésű fajtáknál, a katlanozás pedig a nagyobb belső fény- és levegőellátottságot segíti elő. A diófánál és hasonló fajoknál a nyugalmi időszakban történő metszés kerülendő, mert a gyökérnyomás és a sebfelületek gyengítik a fát.
Az öreg almafa ifjításáról többféle megközelítés létezik: őszi lombhullás idején vagy tavaszi rügyfakadás kezdetén lehet megvalósítani a metszéseket, kezdve a vastag vázágak eltávolításával, majd az egyéves vesszők hosszának megfelelő visszavágásával. A termőrészek és a vízhajtások kezelése során a metszés éves ritkításával és a megfelelő arányok betartásával hosszú távon megőrizhetjük a fa termőképességét és egészségét.