Dolly Parton hivatalosan is a legjobb celeb a világon? Pár héttel korábban pedig még arról cikkeztek az újságok, hogy 75. Dolly Parton bő fél évszázaddal első nagylemeze megjelenése után is aktívan dolgozik, és micsoda ötven év volt ez. Az énekesnő, aki egyszerre istenfélő és az LMBTQ-közösség egyik kedvenc ikonja, aki egyszerre nagyon művi, mégis nagyon valóságos, őszinte és hiteles, aki egyszerre dögös és hihetetlenül kedves és elbűvölő, szülőföldjén, Tennessee-ben igazi nemzeti állami kincs, de: miként a Vogue utal rá, egy olyan kincs, amiből mindenkinek jut egy kicsi a világon.
Az énekesnő személyiségét és karrierjét összeköti a gyökerekkel való kötődés: Dolly Parton kötődik otthonához és soha nem szakított gyökereivel, Nashville-be érkezése után pedig rögtön leszerződtették. Az első albuma Hello, I’m Dolly címmel 1967-ben jelent meg, és már itt megmutatta, hogy vele nem lehet packázni. Ekkor figyelt fel rá az országosan ismert countryzenész, Porter Wagoner, aki felkérte, hogy legyen ő korábbi énekesnőjének, Norma Jeannek az utódja zenés műsorában.
- Porter Wagonerrel való közös munka során Parton egyik legnagyobb slágerét, az I Will Always Love You-t alkotta meg, amely később a The Bodyguard című film betétdaloként hihetetlen sikerre vitt.
- Jolene című dala olyan közönségkedvenc lett, amely egy bankban dolgozó nőről szól, aki szemet vetett a férjére, és a név kölcsönzése sok ember emlékezetébe vésődött.
- Az 1980-as években Dolly Parton belekóstolt a színészkedésbe is, és a Kilenctől ötig című vígjátékban már Jane Fonda és Lily Tomlin mellett tündökölt.
Az énekesnő önéletrajzának egyik jellegzetes vonása a stílushasználat és megjelenés: a híresség híres óriási szőke parókáiról, amelyeket a sajtó gyakran paróka-döntéseiről és a külseje tudatos használatáról beszél meg. Dolly Parton úgy nyilatkozott erről, hogy sokak kifigurázzák a külseje miatt, de ő tudatosan használja a stílusa elemeit, és kedve szerint játszadozik a megjelenésével. „Nem szeretnék olyan lenni, mint bárki más.” A ruházat és paróka-variációk mögött az önbizalom és a megértés áll, hogy a látvány is részét képezze a művészetének.
A közéletben Parton tett erőfeszítései közé tartozik a Dollywood Foundation megalapítása 1988-ban, amely kezdetben ösztöndíjakat biztosított helyi középiskolások számára, majd az Imagination Library című projekt jött létre, amely minden hónapban ingyen könyveket ad a résztvevő gyermekeknek.
1966-ban összeházasodott férjével, Carl Thomas Deannel, és bár saját gyermekei soha nem születtek, segített nevelni Parts testvérét, és ő lett Miley Cyrus keresztszeme. A házasságuk hosszú ideig harmonikus maradt, és 50 évvel később is együtt vannak, miközben Parton továbbra is a színpadon marad és a közössége felé tesz lépéseket. A művésznő karrierje során elkötelezett volt a kultúra és az oktatás népszerűsítéséért, és az egyetemek is elismeréseket adtak neki.
Az énekesnő munkásságát és életútját sajátos szemszögből mutatja be a Tennessee állambeli Appalachia történelmében játszott szerep megértése; az egyetem tananyaggá emelte a Parton-életet és munkásságát, kiemelve a kultúra és oktatás kapcsolatát. Dolly Parton hitelesen beszél a női jogokról és a feminizmusról; ugyanakkor úgy véli, hogy a feminista kifejezés néha összekeveredik a férfiak elleni gyűlölettel, amelyet kerülni kíván. E gondolatok tükrében Parton továbbra is a közösségért és az oktatásért dolgozik, miközben a zene és a filmipar terén tovább bővíti örökségét.
Karrier és alkotói megközelítés
Parton a szenvedélyes zeneszerzői tehetségét már kiskorában kifejezte, és a gyökerekhez való hűsége meghatározó volt. A dalszövegek és dallamok írása tízéves korában kezdődött, majd a Grand Ole Opryban való fellépése és Johnny Cash-sel való találkozás is a pályafutás fontos állomásai voltak. Az 1960-as évek végére már a saját útjára lépett, és a popzenei kísérletek közepette olyan slágereket ért el, amelyek hosszú távon a pop és country határmezsgyéjén maradtak.
Az 1980-as évek elején a színészkedésen túl a zeneszerzés terén is maradandó nyomot hagyott: a Kilenctől ötig című filmhez készült főcímdala és a filmben való közös éneklés mind hozzájárultak a filmzenék kultikus státuszához. A Paróka-döntések és a megjelenés stílusa mind a személyes márkát erősítették, amely hosszú távon is releváns maradt a rajongók körében.
Parton személyes élete és karrierje gyakran mutatja, hogy a siker nem csak a tehetségből származik, hanem a közösséghez való kapcsolódásból és a jótékonysági tevékenységből is. A Dollywood Foundation és az Imagination Library programok példái annak, hogyan lehet a sztárvilág közzé tételét a társadalom hasznára fordítani.
