A szőrmekikészítés története egészen az őskorig nyúlik vissza. A vándorló, főleg vadászattal, gyűjtögetéssel foglalkozó ősember a szőrmét a hideg ellen ruházatnak, vadászatkor álcázásnak, illetve barlangi anyag bélésére használta, később pedig sátrat épített belőle. Kezdetben az állatokról lehúzott bőrt terítették magukra, a bőr azonban hamar tönkrement. Később a bőröket vízben kimosták, kövekkel lekapargatták, őrölt magvakat, lisztet és állati zsiradékot dörzsöltek bele. Volt ahol megrágták a bőröket, és a nyálban lévő enzimmel oldották ki a romlandó anyagokat. Európában a magyar törzsek használták először a timsót. Őseink valószínűleg az őshazából hozták, és tőlünk terjedt el Európában. Az évszázadok során egyre tartósabb bőröket tudtak készíteni. A szőrme viselés végig kísérte az emberiség történetét. Különböző korokban a szőrme viselése a társadalomban elfoglalt helyet határozta meg. Szigorúan szabályozták ki milyen szőrmét viselhet. A főnemesség (királyok) hermelin, coboy, párduc, oroszlánprémet hordtak. A parasztság (jobbágyok) fő viselete a bárány volt, ebből mellényeket (bekecseket) subákat, ködmönöket készítettek. Eleinte a kidolgozást és a feldolgozást is egy ember végezte, később a két szakma különvált. Külön volt szőrmekikészítés, illetve a feldolgozást a szűcsök végezték. A szőrmekikészítés a fénykora a 18. Ezt az időszakot egészen a 20. század 70-eséig emlegetik. Napjainkban a szőrme egyre inkább a lakáskultúra része lesz (ágytakarók, szőnyegek). A legjobb minőségű, s legtartósabb téli ruhadarabok szőrös állati bőrből készülnek. Ez manapság, a nanotech-mikromembrántex korszakban is érvényes. E célra legalkalmasabb a magyar sodrósszarvú juh (tévesen racka), vagy a kárpáti juh gereznája. (Tehát a kevertgyapjasok. Az állat levágásán kezdődik a sor: a rosszul kivéreztetett állat bőrében vér marad, a bőr eres: romlékony, nem feldolgozható. A beteg jószág bőre és a dögbőr szintén alkalmatlan, mert már benne van a romlás. Ha bundának kell a juhbőr, januárban jó vágni, eszményi e célra az egyéves kos. A nyúzásban ne legyen vakvágás, pláne ne a gerincénél! Nyúzás után a bőrt padlásra kell teríteni, s azonnal, jó egyenletesen besózni: célszerű timsós keverékkel, az már előkészít, s a bőrszút is távol tartja. Ha kell a szőre, tavasz melegével hűvösre kell menekíteni, nehogy lepálljon! A ruhának valót a mosással kezdjük: a szőrt minden szennytől meg kell tisztítani. A hasinak és irhának valót a húsolás után mésztejes "hammasba" tesszük, ott napokig áll, de napjába kétszer, háromszor forgatni kell. Ha engedi a szőrit, kopasztjuk, s mossuk, jó alaposan, míg a leve tiszta nem lesz. A kopasztott kimosott bőr a pőre. Ha kiszögeljük száradni, ez a pergamen vagy hasi. Kifejlett állat bőre kopasztva, sós-korpás, sós-timsós csávázással. A hasi, pergamen, dobbőr mindegyike a kopasztott, kimosott, majd kiszárított nyersbőrt jelenti. Néhány hónapos állatok bőréből. Az ilyen zsenge, vékony bőrök pl. A hasi, pergamen, dobbőr mindegyike a kopasztott, kimosott, majd kiszárított nyersbőrt jelenti. Alkalmas fűzéshez, szironyozáshoz, kötözőnek, szorítónak, dobra, melyik-melyik minősége s vastagsága szerint. Az egészen véknyak pl. Bár szűcs vagyok, nem tímár, néhány hónapos üszőbőrrel még esetleg foglalkozhatom. A pergamen vagy hasi a kopasztott, kimosott, majd kiszárított nyersbőrt jelenti. Alkalmas fűzéshez, kötéshez, bicskatoknak, szorítónak, dobra, bőrpáncélnak. A magyar bőr készítése: kutya-, vagy tyúkszaros pác, csávába taposás egyre melegebb csávával (kb. Élvezettel és jókedvvel dolgozni, mindig újat alkotni! "Amint kezembe veszek egy bőrt, már látom magam előtt, hogy mit fogok belőle készíteni. Már az első pillanatban, az első érintés után tudom, hogy mi lenne belőle a legszebb, a legjobb és a leggazdaságosabb." - Kocsis Endre, szűcsmester)
Hogyan alakult az ipari és kézműves kikészítés? Szűcs vs. tímár
Egyedi termékek és életre szóló minőség 100% kézműves termék. Minden egyes termékünket kézzel készítjük el. Nincs sorozatgyártás, minden nálunk készül a belvárosi műhelyben. Egyediség. Műhelyünkbe nem érkezik két egyforma bőr. Emiatt nincs két egyforma termékünk sem. Minden egyes kabátunk, bundánk, sapkánk teljesen egyedi. Valódi bőr. A bőr egy természetes, lélegző anyag, tökéletesen idomul viselőjéhez. Ennek köszönhetően kényelmes és rendkívül magas komfortérzetet nyújt. Kapcsolat. Az állati bőröket különböző eljárásoknak kell alávetni ahhoz, hogy használati tárgyak készítésére alkalmassá váljanak. Hagyományosan ehhez növényi alapanyagokból készült cserzőleveket használtak. Nyersbőrtől a készbőrig. A bőrgyártás során az állatról lenyúzott nyersbőrt sokféle célra alkalmas készbőrré alakítják át. Hazánkban főként sertés, juh és marhbőrt dolgoznak fel nagy mennyiségben, azonban emellett még megtalálható a bőrkészítés palettáján a ló, kecske, nyúl, őz is. A cserzés hatására válik a nyers bőrből tartós anyag. A cserzésre régen természetes, ma már szintetikus anyagokat használnak, amelyek kedvező módon alakítják a fehérjéket. A timárműhelyek többsége tavasztól késő őszig működött. Az épületek mögött színben meszezték és szőrtelenítették a feldolgozásra váró bőröket. Ezután következett a háromlépcsős cserzés, és a száraz műhelyben a zsírzás, körülvágás és hántolás. A készbőröket a szellős padláson szárították, a pincében pedig a nyersanyagokat tárolták. A bőrfeldolgozásnak megvolt a maga titka, minden mester a saját módszerét alkalmazta, és a szaktudásrepertoárok egyedi receptjei alakították a végeredményt. A timár és a szűcs szakmák a modern korban ismét összemosódnak, és egyre több szakembernek kell többféle feladatot ellátni. Ha szőrös bőrt szeretnénk kikészíttetni, érdemes a szűcsöket felkeresni, ha pedig nyersbőrt akarunk, a tímár a megfelelő választás.
Különleges példák a házi és professzionális módszerek közötti különbségekre
A nyúl bőrének házi kikészítése részletes útmutató: a szőröket lehámozzuk és a bőrt a deszkalapra kifeszítjük; szappanos vízben kiöblítjük, majd szárítjuk. A nyári prémből vernni és kivonatolni kell a bőrt, mert a nyár hőmérséklete a gyengébb minőség felé hat. A cserzéshez timsós oldatot használunk, majd a bőrt bedobozolva érleljük. A végső puhaság eléréséhez fűrészporban történő bontást és hirtelen húzást alkalmazunk. A timsó cserzésű bőr érés után vízzel szemben kevésbé ellenálló, ezért további kezeléseket igényel. A szűcsök a prémeket és ruházati anyagokat is feldolgozzák, míg a tímárok főként a nyersbőrökkel dolgoznak a lábbeli és kötőanyagok területén.
- A timár mestersége a bőrkikészítés elvégzésének egyik ősi formája, amely gyakran a lábbeli- és kötőanyag-gyártással is összefonódott a történelem során.
- A szűcs kizárólag szőrös bőrök kikészítésével és feldolgozásával foglalkozik, és gyakran vad- vagy háziállatbőröket dolgoz fel prémek és ruházati darabok készítéséhez.
- A modern korban a szőrmeipar szakmái részben összemosódtak, és egyre több szakembernek kell sokféle feladatra lennie felkészülve.
Táblázat: tipikus lépések a bőrkikészítésben
| Lépés | Tartalma | Fontosság |
|---|---|---|
| IDŐ | Kutatás és előkészítés, faragás, cserzés, szárítás, puhítás | Magas |
| Eszköz | Faragófa, csákány, cserzőtálak, késegységek | Közepes |
| Kimenet | Tartós, rugalmas bőrféleségek és prém | Magas |
Az érdeklődők számára ajánlott videók a szakmák közti különbségek megértéséhez: . A szűcsök munkájáról pedig egy rövidfilm ad betekintést a mesterség csínjába-bínjába: .
tags: #roka #szor #kikeszites