Lotfi Begi és felesége, Schadi Réka immáron 16 éve, menthetetlenül egymásba szerettek, 11 éve pedig kimondták a boldogító igent. Ugyan három gyerkőc mellett vélhetően az anyai teendők sok idejét elveszik, Réka megalapította saját ruhamárkáját, a LOZAR-t, mely bikiniket is forgalmaz. A bikinis képen látszik, hogy Réka elképesztően csinos és karcsú, a két terhesség és három gyerek születése semmi nyomott nem hagyott rajta, manöken lehetne ezzel az alakkal.
Lotfi Schadi Réka nemrég tartott egy különleges divatshow-t, de máris egy újabb, nyári szenzációra készül. Július végén a Velencei-tónál mutatkozik be öt vezető magyar márka egy egyedülálló, ültetett show keretében, 20 méteres kifutóval - ilyen még nem volt itthon. A nyarat barátnős és családi pihenéssel is tölti, Balatonra készülnek, hiszen Réka szerint itthon minden adott egy jó nyaraláshoz. Párja, Lotfi Begi közben gőzerővel készül a Sztárboxra: már sokat fogyott, hetente kétszer edz, sőt, Rékával együtt is voltak már bokszolni. Itt állítsd be, hogy az RTL.hu az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lotfi-Schadi Réka nem hagyományos módon lett divattervező, viszont elmondása szerint, ha kigondolt valamit, azt meg is csinálta, és mivel szívét-lelkét beleadta, a lehetőségek jöttek maguktól. Így nőtte ki magát a Lozar magyar márka is. Rékával, a márka alapító-tervezőjével beszélgettünk. A Lozar már 2017 óta jelen van a magyar piacon: videoklipekben, TV-ben és persze a hétköznapokban is látható rengeteg nőn, akik imádják, hogy egyedit viselhetnek. A márka Lotfi-Schadi Réka és Nagy-Papp Henriett közös munkájából született, ám 2025 augusztusában a tervezők különváltak, így Réka egyedül folytatja a brand menedzselését.
A tervezővel a Showroom Budapestben találkoztunk, ahol a Lozar jelenlegi kollekciójának darabjai is megtalálhatók. Nagyon sokáig stylistként dolgoztam. Rengeteg videoklipben segítettem, például a Red Bull-lal való együttműködésben, illetve akkoriban indultak el az átalakítós fotózások is: smink, haj, styling, teljes koncepció. Ezt is sokáig csináltam Kazal Vikivel, és nagyon szerettem látni, hogy kiből mit lehet kihozni. Dolgoztam nagyobb cégek teljes katalógusfotózásán is. Az egyik legmeghatározóbb és leghosszabb munkám a Varga Kristály volt, ahol kristálypoharak készültek. A munka legizgalmasabb része az volt, hogy miként lehet a divatot egy tárgyi világgal összekapcsolni, és ebből esztétikus, egységes egészet létrehozni. Igen. Mindig teljes egészében gondolkodtam. Már akkor is egyfajta művészeti vezetői szemlélettel közelítettem meg a fotózást.
Gyerekkorodban mennyire vonzott a divat világa? Mindig eléggé kilógtam a sorból. Gyakorlatilag mindenhol megszóltak, de még anyukám is teljesen ki volt attól, ahogy kinéztem. Állandó volt, a „Kislányom, hogy lehet így felöltözni?” kérdés. Mindig megvolt bennem ez a különcség, és az, hogy a magam feje után mentem. Kitaláltam, mit szeretnék csinálni, és azt csináltam. Azt vettem észre, hogy amikor szívvel-lélekkel beleálltam valamibe, akkor elkezdtek jönni a lehetőségek. Soha nem voltam az a típus, aki megijed egy lehetőségtől. Sokszor fogalmam sem volt, hogyan fogom megvalósítani, de annyira tetszett az ötlet, hogy azt mondtam: persze, megcsinálom! Aztán másnaptól már dolgoztam, és megcsináltam. Amikor megszületett az első kislányom, még nagyjából tudtam dolgozni. De amikor terhes lettem az ikrekkel, akkor tudtam, hogy a határidős, nagy produkciós munkák teljesen esélytelenné válnak. Egy forgatásnak nincs eleje és vége, és nemcsak az adott napról szól, hanem az előkészületekről és az utómunkáról is. Viszont a bennem lévő kreativitást valahogy ki kellett adnom. Gyerekkori barátnőmmel, Nagy-Papp Henriettel vágtunk bele, aki hasonló élethelyzetben volt. Nagy segítséget jelentett, hogy nem kenyérre kellett a bevétel, így nem volt rajtunk az a nyomás, hogy azonnal profitot kell termelnünk. A Lozar két édesanya szüleménye, a márka is így kapta a nevét.
A fodrászom, Hoglmayer Attila, aki a Wella Top Team fodrásza volt, nyitott egy helyet, a Blow-t az Irányi utcában. Fent fodrászüzlet, lent egy designer shop működött, ahol olyan márkák voltak, mint a Hidegvér. Felmerült, hogy miért ne tehetnénk be ide a ruháinkat mi is. Ez egy nagyon cool, szépen megcsinált hely volt, jó lokációval, így a mi kollekciónk is bekerült. Henivel közösen alakítottuk ki. Ő mindig egy finomabb vonalat képviselt, én viszont extrémebb voltam, és a kettő ötvözete lett a Lozar. Az elején kísérletező fázisban voltunk: azt figyeltük, hogy mi az, ami eladható, és amit a közönség szeret. Ekkor kezdtem el a „one size gondolkodást” is. Olyan darabokat terveztünk, amelyek XS-től nagyobb M-ig hordhatók. Egy XS-es nőn oversize, lazább hatású, míg egy M-es nőn nőiesebb, feszesebb. Anyagbeszerzés, anyagismeret, szabásminták, szinte minden. Mezei Szonjával kezdtünk el együtt dolgozni, aki azóta saját esküvői, fitnesz- és táncruha-márkát visz - például a Dancing with the Stars ruháinak nagy részét is ő varrta. Nagyon sokat tanultunk együtt. Sokszor volt olyan, hogy egy darabot rengeteget kellett volna szabni-varrni, és megtanultuk, hogy amit túl sokáig kell erőltetni, azt el kell engedni. A Lozar egy önjáró, kiforrott márkává vált. Sok visszatérő vásárlónk van, és látom, hogy 5-6 évvel ezelőtti darabokat is ugyanúgy hordanak. Időtálló lett a stílus. Igyekszem figyelni rá, de nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. A természetes anyagok kényesebbek, a műszálasak praktikusabbak. Volt például kollaboráció a LaVidaYarn márkával, akik újrahasznosított fonalból, magyar nagymamákkal készítenek makramé táskákat.
Darabszámot tekintve hogyan dolgozol? Mindig kis szériában. Tesztkollekcióval indulok, és amire nagy az érdeklődés, abból készül több. Soha nem tukmáltam rá senkire a ruhákat. Sok közszereplő és influenszer magától keresi meg a Lozart. Ne kifogásokat keressenek, hanem kezdjék el csinálni. Kis lépésekben, kísérletezve, kis darabszámokkal. Építészetből, más művészekből, az utcáról, emberektől. Próbálok jelen lenni, figyelek mindenre. Imádok állni az utcán, nézni az embereket, hogy ki miben van, ki hogyan néz ki. Nem kritizálásból, hanem mert izgalmas látni, hogy a mai fiatalok hogyan öltözködnek, mi számukra a divat, miben érzik jól magukat. Amióta csinálom a Fashion & Art Show-t, folyamatosan egészben gondolkodom, hogy mely művészekkel lenne jó együtt dolgozni. A Marie Claire Fashion Days bemutató 2019-ben, ahova az utolsó pillanatba kerültünk be, és egy éjszaka alatt raktam össze a moodboardot, de végül nagyon sikeres volt. A Home of Fashion eseményei is jól sikerültek, a bolt már ugyan nincs, de lett saját Showroom, ahol meg tudjuk mutatni a kollekciót. Az első önálló Lozar bemutató már Fashion & Art Show volt, a Budai Várban 2023-ban, egy Silvio Monti együttműködéssel. Utána Császár Előd, majd Vojnich Aliz művészete következett. Mindegyik show egy újabb kreatív kihívás volt. A show-k mindig különleges helyszínekhez kapcsolódnak. Például a Budai Várban a török kert inspirált, a modellekre maszkokat készítettünk, kövekkel rendeztük ki a tereket. Az Alízzal közös kollekciónál a fenntarthatóság és a tengeri világ volt a téma, újrahasznosított anyagokat használtunk, és Alíz élőben festett a ruhákra. A legutóbbi kollekciónál Németh Emesével, Meskával eredetileg a Biodómot terveztük, de végül az Apolló galériában valósult meg, ahol a zene és a tér tökéletesen összhangban volt. Hogyan születnek meg a művészi darabok a kollekcióidban? A művészi darabokban is abszolút én vagyok. Például kitaláltam egy gallért, amelybe Emese alkotásait integráltuk a legutóbbi bemutatóra. Kipróbáltuk különböző anyagokkal, ami sok kihívás volt, és végül tökéletesen működött, még ha az utolsó pillanatban is készült el. A Fashion & Art Show-k. Fesztiválra készülsz?