Elképzelés vs. Sosem felejtem el a barátnőm arcát, amikor a fémfedelet ügyesen lepattintva elkezdtem kanalazni a lányom szájába az üveges bébiételt, azon hidegében. Bolti? - kérdezte. Igen, drágám - mondtam -, ez volt a kulcsa annak, hogy rugalmas anyaként iderohanhassak hozzád a kávézóba, hogy az ebédszünetedben cseveghess egy jót a bepunnyadt mamamaci barátnőddel. Kívülállóként mindenki nagyon érti a gyereknevelés csínját-bínját. Én is nagyon értettem a gyerekneveléshez, körülbelül egy évvel ezelőttig.
Pedig ha tudtam volna, mi vár, jóval lazább és élvezetesebb lett volna az elmúlt néhány hónap. Ahogy elképzeled: az újszülöttekről mindenki azt mondta, hogy rengeteget alszanak. Főleg a babakocsiban. A valóság: a kisbabám valóban aludt - ha a mellemen volt, vagy az ölemben. Mihelyst próbáltam letenni, éktelen üvöltésben tört ki. Ahogy elképzeled: kérem, én utánaolvastam! Eszerint: ha a baba jóllakott, elégedetten lefordul a mellről. Ha előtte-utána megméred, láthatod, hogy mennyit evett - szuper.
Azt meg végképp nem mondta senki, hogy a szoptatás az elején ennyire fáj! A mérlegtől idegbajt kaptam - volt, hogy evés után könnyebb volt a gyerek, mint előtte! Az üvegtől pedig majdnem cumizavaros lett. Mindehhez jöttek a tanácsok minden irányból: „Szoptasd háromóránként, szoptasd igény szerint, hónaljtartásban, fejen állva. Fejjél. Ne fejjél. Pótolj. Ahogy elképzeled: jaj, alig vártam!
Megvolt már a cuki békás tányér, kiskanalak minden méretben. Viszolyogva néztem a sok bébiételt a drogériákban. Ki veszi ezeket? A valóság: már két hete próbálkoztam (napra pontosan féléves korától), és még mindig nem tartottam ott, hogy egyetlen kanál pépet beletuszkoljak a szájába. Biztos savanyú az alma. Vagy túl öblös a kiskanál. Mégis hamarabb kellett volna elkezdeni. Ráértem volna később kezdeni. Idővel rájöttem, hogy a bébiétel sem ördögtől való: tökéletes megoldás utazáshoz, váratlan helyzetekre, időhiányos és lusta napokra. A második gyerekem például már több bolti pépet evett, mint az első.
Ahogy elképzeled: mindenki látott már toporzékoló, földön fetrengő gyereket a boltban. Na, ezt nem! Egy gyerekkel mindent meg lehet beszélni. A valóság: kezdetben igazolva láttam magam, amíg az elterelős módszerek működtek. Aztán amikor már nem, beláttam: a dackorszakot nem lehet megúszni. Ahogy elképzeled: kizárólag válogatott - ha lehet, fából készült -, minőségi játékok. A kevesebb néha több! A valóság: azon kapod magad, hogy még féléves sincs a gyerek, de már lapáttal lehet tolni a nappaliban a műanyag kacatokat. Úgy, hogy ezekből egyet se te vettél.
Ahogy elképzeled: na, én aztán nem leszek kinyúlt melegítős, otthon ülős anyuka! Ha a mediterránoknak megy, nekünk is: nyári estéken korzózunk a belvárosban, tologatjuk a babakocsiban. Jön velünk mindenhová: étterem, baráti találkozók, múzeum, mozi. Mozi? Izé, moziba talán nem. A valóság: az első hetek átláthatatlan, nagy időmasszává összefolyt káosza után semmire sem vágytam, mint egy nyugis estére, amikor végre késsel-villával megehetek egy normális ételt, és a férjemmel megnézünk egy filmet az elejétől a végéig.
Ahogy elképzeled: a napirend vörös posztó a mostani modern gyereknevelés híveinek. Vannak a retró, begyepesedett szülők, akik délelőtt pontban tízkor indulnak sétálni, délben ebédeltetnek, az esti fürdetés időpontja pedig pláne kőbe van vésve. A valóság: sajnos akkor még nem tudtam, hogy ez nem fekete-fehér. De rá kellett jönnöm, hogy itt sem szabad végletekben gondolkodni: a gyereknek igenis szüksége van a határokra és a napirendre - még ha nem is óramű-pontosságúra. Hiszen enyém az egész nap, főzés, háztartás, lakberendezés, énidő!
A valóság: a folyamatos szoptatás-büfiztetés-pelenkázás-ringatás alatt nemhogy mosogatni, sokszor még enni sem volt időm. Kétségbeesve észleltem, hogy semmit nem mozdítottam előre, és máris elment a nap. Nagyobb gyerekkel a déli alvásra hazaérés volt a mindennapi nagy kihívásom: ha nem sikerült, és elaludt a babakocsiban, körözhettem órákig a környéken. Ahogy elképzeled: mindennek tökéletesnek kell lennie! Beleőrültem a gondolatba is, hogy esetleg nem lesz minden készen a baba érkezésére.
A pöpec babaszoba berendezése mellett vettünk kókuszpólyát, pihenőszéket, sólámpát, szoptatós fotelt (csak nem szoptatok majd a kanapén!), cumisüveget minden méretben. Körülbelül tíz cumit. A valóság: harminc tetra, tíz body. A nagy öltöztetési mániát már az elején feladtam, valahogy akkor, amikor először szembesültem vele, hogy a csipkefodros farmerszoknyát és slim fazonú nadrágocskát hamarabb adom fel egy polipra, mint egy sivító kéthetesre. Cumisüvegből egyet használtunk, a tíz cumiból nyolc még mindig bontatlan. A szoptatós fotel nyikorog, a sólámpának pedig túl erős a fénye. Ahogy elképzeled: kizárt, hogy odaadjam bárkinek! A valóság: minden anya ismeri azt az érzést, amikor először ugrott le egyedül a sarki boltba. Én legszívesebben a járókelők fülébe ordítottam volna: egyedül vagyok! Húsz perc volt az egész, és a végén már kettesével szedtem a lépcsőfokokat, de mintha kicseréltek volna. Aztán idővel egyórányi futás a közeli sportpályán. Az első, nagyinál töltött déli alvás. És végre egy éttermi vacsora a férjemmel!
Valljuk be, ezeknek a csapdáknak a nagy része elkerülhetetlen. Hiszen lehetetlen pontosan felkészülni arra, hogy mit jelent, amikor egy kisbaba berobban az ember életébe. Légy rugalmas! Könnyű mondani? Lehet. De valóban sok stressztől kíméled meg magad, ha azt tartod szem előtt: a gyereknevelés egy nagyon hosszú folyamat, amelyben nemcsak a babának, hanem neked és a család többi tagjának is jól kell éreznie magát. Ha úgy látod, valami nem megy, ne ragaszkodj görcsösen hozzá! Ne zavarjon, hogy elveid voltak - lesznek majd újak, ne félj!
Veled is előfordult már, hogy elképzeltél valamit, de a valóság köszönőviszonyban sem volt vele? Lehet ez egy fotóbeállítás, egy ínycsiklandozó étel, vagy akár saját kinézetünk, gyakorlatilag bármiben be tudja csapni a fantáziánk az eszünket. Vicces dolog szembesülni azzal, hogy milyen távol áll a kettő egymástól. Romantikus elképzelés az kutyussal történő összebújós alvás - a valóságban inkább örülj, ha az ágy szegélyébe kapaszkodva marad némi helyed az alvásra. Elképzelésed szerint a 10. Te is várod azt a napot, amikor energiától, erőtől kicsattanva ugrasz ki az ágyból, és egyből nekiugrasz a munkának?
Az agyad nem tud különbséget tenni a képzelet és a valóság között #gondolkodásmód #önfejlesztés
Gyakorlati tanulságok a valóságból
- Rugalmas napirend és határok nélkülözhetetlennek mutatkozik: a gyerek igényei idővel formálják a mindennapokat, nem pedig az elméleti terveink.
- A bébiétel és a utazások megkönnyítése érdekében érdemes nyitottnak lenni a különböző megoldásokra, akár bolti pépeket is elfogadva.
- A készülődésben tágabb kép: a társkapcsolatok, a családi idő és a saját jóllét is fontos része a folyamatnak.
- A fotók és a videók által sugallt ideálok gyakran rejtik a gyakorlati nehézségeket; legyenek reális elvárásaink.
Idővel rájöttem, hogy a dackorszakot nem lehet megúszni. A valóság: kizárt, hogy odaadjam bárkinek! A pöpec babaszoba berendezése mellett vettünk kókuszpólyát, pihenőszéket, sólámpát, szoptatós fotelt (csak nem szoptatok majd a kanapén!), cumisüveget minden méretben. Körülbelül tíz cumit. A valóság: harminc tetra, tíz body. A nagy öltöztetési mániát már az elején feladtam, valahogy akkor, amikor először szembesültem vele, hogy a csipkefodros farmerszoknyát és slim fazonú nadrágocskát hamarabb adom fel egy polipra, mint egy sivító kéthetesre. Cumisüvegből egyet használtunk, a tíz cumiból nyolc még mindig bontatlan. A szoptatós fotel nyikorog, a sólámpának pedig túl erős a fénye. Ahogy elképzeled: kizárt, hogy odaadjam bárkinek!
A valóság: minden anya ismeri azt az érzést, amikor először ugrott le egyedül a sarki boltba. Én legszívesebben a járókelők fülébe ordítottam volna: egyedül vagyok! Húsz perc volt az egész, és a végén már kettesével szedtem a lépcsőfokokat, de mintha kicseréltek volna. Aztán idővel egyórányi futás a közeli sportpályán. Az első, nagyinál töltött déli alvás. És végre egy éttermi vacsora a férjemmel!
Ezek a tapasztalatok mind részei egy hosszú, összetett folyamatnak. A modern közösségi média által sugallt tökéletes képek és rövid útmutatók mögött sokkal több gyakorlás és rugalmasság rejtőzik. A valóság az, hogy a mindennapokban a gyereknevelés egy folyamat, amelyben mindenkinek, magunknak és a családnak is jobban kell éreznie magát.
tags: #szakall #elkepzeles #vs #valosag