Balerina szeretett volna lenni, de kémia-fizika szakos egyetemi hallgató lett, és egy nyári egyetemi gyakorlatnak köszönhetjük, hogy végül fotósként találta meg hivatását. A tánc szeretetéről azonban nem, így kezdte el fotózni a táncosokat, többek között a Magyar Állami Operaház Balettegyüttesét, a Pécsi Balettet, a Győri Balettet, és a hazánkba látogató külföldi társulatok művészeit.
Keleti Éva 1931-ben született Budapesten, zsidó származású polgári családban. 1949-től az ELTE Természettudományi Karán fizika-kémia szakon tanult, de 1951-ben otthagyta az egyetemet és a Magyar Fotónál kezdett dolgozni, majd elvégezte a riportertanfolyamot. 1954-1976 között riporter volt a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, az MTI-nél. 1976-1989 között az Új Tükör fotóriportere, képszerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd a Színházi Élet képszerkesztője lett. 1991-92-ben a HT Press sajtóügynökség, a Gamma Képügynökség fotós főszerkesztője, majd 1993-tól a Ferenczy Europress vezető munkatársa volt.
„Mi a titka Keleti Évának? Nincs titka. Tehetsége van” - amikor Keleti Évának kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban a hetvenes években, ezt írták róla az Ország-Világ újságban. A kilencvenes évek elején iskolát teremtett a színházi fényképezésben, és a színházi fényképezésben iskolát teremtett. A fotóművész 2017-ben kapta meg a Kossuth-díjat, az akkori indoklás szerint „a magyar vizuális kultúra egyik meghatározó szereplőjeként elsősorban a hazai színházi élet kulisszák mögötti világának dokumentarista stílusú, valósághű megörökítését szolgáló, példaértékű szakmai alázattal végzett művészi munkája elismeréseként”.
A 95 éves Keleti Éva 2026-ban emlékezetes jubileuma kapcsán Kehély Éva - Évától Éváig című kiállítást megnyitottak Gödöllőn, amelynek anyagát egy éven át válogatta. A megnyitó előtt, 95. évében örökre lehunyta a szemét. 2019-ben, 88 éves korában, közel 30 évnyi szünet után újra fotózni kezdett, ezúttal modern eszközökkel. 2024-ben az életműkiállítás a bécsi Collegium Hungaricumban is megtekinthető volt, ennek anyaga az osztrák fővároshoz kapcsolódó felvételekkel egészült ki.
Keleti Éva az egyik legismertebb magyar fotográfus volt, annak dacára, hogy karrierje még egy huszonnyolc éves szünetet is kibírt. Nyolcvannyolc éves korában aztán gondolt egyet, és újra elkezdett fotózni - először a telefonjával. A színházi fényképezés területén a modernítás mellett mindig is az autentikus, dokumentarista megközelítés volt jellemző, és alkotásai túlmutattak a puszta dokumentáción, önálló műalkotásokká váltak. A Ruttkai-Latinovits-párosról készített sorozata intimitásával, a verítékszagú próbákkal és a kulisszák mögötti részletekkel mindig is kiemelkedő volt.
Keleti Éva kötődött az új Nemzeti Színházhoz is. Mint a színházi fotózás iskolateremtő nagyasszonya, hívtuk bemutatóinkra, és megtisztelő volt, amikor élt ezzel a lehetőséggel. Gyakran átlapozta a Nemzeti Magazin számait, és szerette benne, hogy a híres Film Színház Muzsika című képes hetilapra emlékeztette.
Életútjának fontos része, hogy 1976-ban a Magyar Fotó és az MTI fúziója utáni időszakban is végig aktív maradt. A 2000-es évek elejétől az MTI-nél válogatta a Riportművészet című fotóalbum-sorozat anyagát, és a színházi fényképezés megújításában a 20. század második felében kulcsszerepet játszott. Keleti Éva emlékére a Keleti Éva Élet/Kép című retrospektív kiállításokat 2019-ben a Műcsarnok, 2020 elején pedig több tárlat követte a Magyar Fotóművészek Szövetségének körében.
Jellemző projektek és örökség
- Extázis című felvétel az Erkel Színházban, Judith Jamison Alvin Ailey koreográfiáját táncolja.
- Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán a budapesti otthonukban - egyik legismertebb fotója a Tímár József-szobor történetéhez kapcsolódik.
- A színházi fényképezés megújítása és az egész magyar fotográfia történetében betöltött kiemelt szerep.
- Az alapító tagja és vezetője volt a Magyar Fotóriporterek Társaságának, később tiszteletbeli elnöke a Magyar Újságírók Országos Szövetségének.
- A Retrospektív kiállítások és albumok révén a hazai színháztörténelem és fotóművészet ikonikus alakjává vált.
Életmű-díjak és elismerések
Idézetek és személyes hangvétel
„Miért lennék nagyasszony? Keleti Éva Évától Éváig című kiállítása 2026.” A sajtó évtizedek óta a „magyar fotográfia nagyasszonyának” hívta, de ő ezt visszautasította: „Mondjon egy szinonimát! Kikérem magamnak, ha ezzel a koromra utalnak, ha pedig annyira kimagasló szakembernek tartanak, mondják egyszerűen azt, hogy kiváló.”
Élete megismertette, hogy a fotózás nem csupán technika volt számára, hanem út a humánum és a művészet felé. A fiatal lányból hatvanévesen felvállalta az újraindulást, és a képalkotás iránti szenvedélyével megmutatta, hogy a fotózás élete egy nagy utazás.
Keleti Éva: Kontakt tárlatvezetés
tags: #szakall #eva #fotografus