A szarvasmarha (Bos taurus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj.
A szarvasmarha tartása világszerte rendkívül elterjedt, és a világ legtöbb országában találhatók szarvasmarha-állományok. A világ legnagyobb szarvasmarha tartói közé tartozik Brazília, India, az Egyesült Államok, Etiópia és Kína. Ezek az országok a 2021-es állományuk alapján az első öt helyen álltak.
A szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is; az igába - amely szekérhez vagy ekéhez van kötve - főleg az ökröket (kiherélt bikák) használták, illetve egyes térségekben még használják fel, de ha nem túl nagy a teher, akkor tehenet is igába lehet fogni. Ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is. Trágyája felhasználható trágyázás céljára, de lehet belőle tüzelő vagy építőanyag is.
Hasznosítás szerint vannak tejtermelő, hústermelő és vegyes hasznosítású fajták. A közöttük levő különbségek genetikailag meghatározottak. A specializáció a 18. században kezdődött.
A legfrissebb kutatási eredmények alapján a két ősrokon mintegy 270 000 éve vált el egymástól. Korábban a közönséges szarvasmarha főleg Európában és Szibériában volt elterjedve, míg a zebut inkább a melegebb térségekben, mint például az őshazájában, Dél-Ázsiában, valamint Afrikában tartották szívesebben. Egyes területeken hibrid fajtákat is kialakítottak.
A szarvasmarha világszerte elterjedt. A trópusi területek éghajlatához inkább a zebu alkalmazkodott, jobban, mint az európai szarvasmarha. A középkorban az európaiak betelepítették Grönlandra és Izlandra. Amerika felfedezése után, még a 15. században betelepítették Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra és más szigetekre. A szökevényekből visszavadult csordák sok helyen máig megtalálhatók.
A szarvasmarhák emésztőrendszere és táplálkozása
Mint ismeretes, a kérődzőknek négyrekeszes gyomruk van: a bendő, a recésgyomor, a levelesgyomor, valamint az oltógyomor.
Fontos tudni, hogy borjaknál - mivel még nem fejlődött ki teljesen a négyrekeszes gyomruk - hetven százalékban az oltógyomor végzi el az emésztést. Ezért a születésük utáni két-három hétben még nem tudják megemészteni a szálas takarmányt, erre mindössze a negyedik-hatodik héttől válik alkalmassá az emésztőrendszerük.
Gyakran tapasztaltam, hogy alig másfél-két hetes borjak etetésekor a tejhez korpát adagoltak, hogy minél hamarabb rászoktassák az abraktakarmány fogyasztására. Azonban ebből komoly emésztési zavarok adódtak, amelyek étvágytalanságban, puffadásban, hasmenésben nyilvánultak meg, sok esetben ezek a problémák a borjú elhullásához vezetettek - mutatott rá az állatorvos. Hozzátette, az is emésztési zavart okozhat a borjaknál, ha vederből itatják velük a tejet nem megfelelő hőmérsékleten, például hideg tejet adnak nekik. A borjak emésztőrendszeri sajátossága ugyanis, hogy a tej a nyelőcsőből egyenesen egy nyálkahártyaredőből kialakult vályún keresztül jut el az oltógyomrukba, a szopásinger és a tej hőmérsékletének hatására. Ezek hiányában nem alakul át a nyálkahártyaredő vályúvá, és így a tej nem az oltógyomorba jut, hanem a bendőbe, ahol erjedni kezd, hasmenést, étvágytalanságot és egyéb emésztési problémákat okozva.
A szarvasmarha növényevő. Kérődzéssel azonban jobban tudják hasznosítani a táplálék energiatartalmát. Felnőttkorban a szarvasmarhának 32 foga van. Az alsó állkapocsban mindkét oldalon három metszőfog, egy szemfog és hat rágófog foglal helyet. A felső állkapocsban nincsenek metsző- és szemfogak; porcszalag helyettesíti őket. A füvet a marha a metszőfogak és a porcszalag közé fogja, majd egy fejmozdulattal leszakítja. A kérődzőknek, így a marhának is négy gyomra van: bendő, hálós gyomor, leveles gyomor, oltógyomor. A szarvasmarha naponta kérődzéssel együtt 30 ezer rágómozdulatot tesz, és napi 150 liter nyálat termel. Nem csoda, hogy forró napokon napi 180 liter vizet vesz magához, és perceként 25 liter vizet is képes lenyelni. Emésztés közben más kérődzőkhöz hasonlóan erjesztési gázok keletkeznek, melyeket az állat felböfög.
A szarvasmarha egyik legújabb és legismertebb betegsége a BSE (Bovine Spongiform Encephalopathia, vagyis szivacsos agyvelőelfajulás), más néven kergemarha-kór. Valószínűsíthetően kapcsolatban áll a kiskérődzők surlókórjával (scrapie) és az embereknél előforduló Kreuzfeld-Jakob kórral.
Takarmányozási rendszerek
Kétféle takarmányozási rendszer létezik. Egyik a monodiétás rendszer, amelyet leginkább a nagyüzemi állattartásban alkalmaznak, lényege pedig, hogy mind a téli, mind a nyári időszakban ugyanazokból a takarmánynövényekből tevődik össze az állatok napi fejadagja.
„Térségünkben azonban leginkább a másik takarmányozási rendszert alkalmazzák, ez pedig a szezonális takarmányozás, azaz megkülönböztetjük a nyári és a téli takarmányozást” - fejtette ki az előadó. Hozzátette, a nyárit leginkább a zöldtakarmányok teszik ki, a télit pedig a száraz és az erjesztett takarmányok (szilázs, szenázs). „Utóbbiak savasságát célszerű napi öt-hat kilogramm száraz takarmánnyal kompenzálni” - jegyezte meg a szakember.
A szarvasmarhák etetésének fő célja, hogy a lehető legrövidebb időn belül nagy mennyiségű, jó minőségű hús (marha-, borjúhús) nyerjék jó ízű tulajdonságokkal, minimális takarmányköltségekkel, valamint az ipari állattenyésztő komplexek gazdasági mutatóinak növekedésének fokozásával. Ugyanilyen fontos a más országokból származó marha- és borjúhús-behozatal részarányának csökkentése, a húskészítmények árainak stabilizálása a végtermék költségeinek csökkentésével.
A szarvasmarha-tenyésztés fő kritériuma az élő súly. Hat hónapos, másfél éves korban értékelik. 12-13 hónapos borjak esetében a súlynak 7-8-szor kell növekednie a születési súlyukhoz képest, és 17-18 hónapos korukra - 11-13-szor.
Hazánkban az intenzív állattenyésztést speciális gazdaságokban, különféle módszerekkel végzik. A szarvasmarha-etetési technológiák a takarmányozási rendszer betartásán, a takarmány megfelelő kiválasztásán, az adagok fokozatos változtatásán, a jó minőségű takarmány-alap felhasználásán és a takarmányozási tételek megfelelő szervezésén alapulnak.
A hizlalásra szánt bikák elkezdése közvetlenül a tejtermék befejezése után kezdődik, a szoptató tehenek borjainak elválasztása után. A fiatal állományok elválasztását ősszel vagy 6-8 hónapos korban végzik.
Az alkalmazás előtt az intenzív tenyésztési technológiák kiválasztása előtt a fiatal állatoknak alkalmazkodniuk kell az új fogva tartási körülményekhez, és hozzá kell szokniuk az új takarmányadaghoz. Ez az időszak átlagosan három-öt hétig tart. Az etetés két fő szakaszból áll: élőtömeg-növekedés, 400-420 kg; súlynövekedés 650-700 kg-ig.
Fontos! A kombinált fajták húsbóbái gyorsabban híznak, mint az üszők. Egy éves korukban súlyuk elérheti a 400-450 kg-ot. Az állatok korai kasztrálása (1-3 hónap) fejlődési késleltetésekhez, az élősúly napi növekedésének csökkenéséhez és a korai elhízáshoz vezet.
Tejtermelő tehenek takarmányozása
Tejtermelő tehenek esetében szükséges abraktakarmányt biztosítani az állatnak a tej minőségének és hozamának növelése érdekében. Egy liter tej előállításához hozzávetőleg 350-500 gramm abraktakarmányra van szükség, így 30 liter tejhez a napi abrakszükséglet 10-12 kilogramm is lehet. „A napi fejadagot úgy érdemes kialakítani, hogy legalább négy-öt gabonaféléből tevődjön össze, ezeket társítva százalékos megoszlásban lehet növelni vagy csökkenteni a tej zsír-, illetve fehérjetartalmát.”
A tej fehérjetartalmát borsó és szója 5-10 százalékos arányú bevitelével lehet emelni, zsírtartalmát pedig lucernaliszt, illetve búzakorpa adagjának növelésével.
A különböző emésztési rendellenességek megelőzése érdekében ajánlatos a premixek, takarmány-kiegészítők használata, ezeket 2 százalékos arányban lehet bevinni a napi fejadagba, ugyanakkor a takarmánysó sem hiányozhat a napi fejadagból, ezt 1 százalékos arányban ajánlatos adagolni.
„Továbbá fontos tudni, hogy egy átlagos tejhozamú szarvasmarha napi folyadékigénye 40-60 liter, míg egy 30 literes tejhozamúé elérheti a 80-90 litert is, a 40 literes tejhozamúé pedig akár a 120-130 litert is” - sorolta Orbán Róbert.
Betegségek és megelőzésük
A helytelen takarmányozás következtében többféle betegség is kialakulhat a szarvasmarhákban. Ezek egyike a bendőfelfúvódás, amely többnyire akkor alakul ki, amikor a nyári takarmányozás után átmenet nélkül vezetik be a télit, vagy fordítva, amikor száraz takarmányról hirtelen váltanak át zöldre. Például a lucerna fehérjetartalma igen magas, amelynek emésztése során olyan fehérjék szabadulnak fel, amelyek gázokat és habot termelnek, ezek pedig felfúvódáshoz vezethetnek. A növendékek hizlalásakor is előfordulhat ez a betegség, amikor az etetéshez nagy mennyiségű abraktakarmányt használnak, melynek erjedése során gázok keletkeznek. Szintén lehet ez a következmény a különböző mérgező növények, mint a pipacs, őszi kikerics fogyasztása esetén is. A dércsípte takarmányok megetetése, illetve a nyelőcső eltömődése is járhat bendőfelfúvódással.
A bendőfelfúvódás sürgősségi eset, azonnal állatorvost kell hívni, ezt az állapotot 30-45 percen belül orvosolni kell. Amíg megérkezik az állatorvos, próbáljuk az állatot olyan pozícióba helyezni, hogy elülső felével magasabban álljon, ugyanakkor két-három deciliter pálinka vagy egy liter tej és egy liter étolaj megitatásával valamelyest meg lehet akadályozni a habok felszabadulását és időt lehet nyerni” - osztotta meg az elsősegély-nyújtási lehetőségeket az állatorvos.
A másik gyakori betegség a bendőacidózis, melynek okai között a már említett átmenet nélküli takarmányváltás szerepelhet, de kiválthatja az erjesztett takarmány, illetve az abraktakarmány mennyiségének növelése, ugyanakkor a lisztesre darált abrak, továbbá a nyári hőstressz is. Általában étvágytalanságban, bágyadtságban, fogcsikorgatásban, buborékos hasmenésben nyilvánul meg. Gyakran elhulláshoz vezet.
„Megelőzhető a kiegyensúlyozott takarmányozással, a fokozatos takarmányváltással, ajánlatos legalább 10-14 nap alatt, fokozatosan bevezetni az új takarmánynövényeket” - fogalmazott a szakember. Fontos az abraktakarmány mennyiségének mérsékelt növelése is.
Egy 30-40 literes tejhozamú tehénnek akár 10-12 kiló abraktakarmány is adható, ha viszont ezt a mennyiséget egyik napról a másikra próbáljuk bevezetni a napi fejadagba, acidózist okozhat. A betegség megelőzhető különböző takarmánykiegészítők, élesztők használatával is.
A harmadik gyakori betegség a bendőrothadás, amely főleg a földdel szennyezett, befülledt, penészes takarmány etetésének következménye lehet. A beteg állatok kérődzése abbamarad, gyakori hasmenés, ízületi duzzanatok jellemzik.
A takarmányozás helyes gyakorlata tehát egyúttal állategészségügyi megelőző tevékenység, egészségvédelem is. A gazdaságos termelés alapkérdése, hogy mennyire sikerül csökkenteni az egységnyi hús, tej előállításához felhasznált takarmánymennyiséget. Különbség van ugyanis a szükséges és a felhasznált mennyiség között. Utóbbi ma még nagyobb, sok gazdaságban jóval nagyobb.
A legtöbb hibát a majdnem kizárólagosan abrakfogyasztó állatfajoknál (sertés, baromfi) követik el, s ez abból fakad, hogy keveréktakarmányokkal (tápokkal) másképp kell takarmányozni, mint gazdasági abrakkal. A szakszerű takarmányozás nem könnyű feladat, de aki megoldja, közel kerül a gazdaságos állatitermék-előállítás nyitjához.
A szarvasmarhák szaruképződményeinek ápolása tehát elengedhetetlen a mindennapokban. Szakszerű szarvtalanításuk mind a saját, mind gondozóik testi épsége érdekében rendkívül fontos.
Különböző szarvasmarhafajták
Magyar szürke szarvasmarha (jellegzetes, nagy szarvval, ezüstszürke, a szem, mar, lábtövek sötétek, a borjak viszont narancsszínűen jönnek a világra, amit szaknyelven pirók színnek neveznek.
Szimmentáli marha (a szimmentáli kitenyésztését a 18. század vége felé a svájci Alpokban kezdték. Erélyes növekedése, jelentős tejtermelése, kiváló ellenállóképessége miatt az egész világon elterjedt. Színe szabálytalan, különböző árnyalatú, piros-, illetve sárga-tarka. Marmagassága 138-142 cm. A tehén 650-750, a bika 1100-1300 kg. Tejtermelése 4500-5000 liter/év.
A kárpáti borzderes szarvasmarha egy régi Kárpát-medencei fajtánk. Magyarország természet földrajzi környezetéhez jól igazodott, így tartása a hegy-, dombvidéken és az alföldi területeken is lehetséges. A tartását jellemző szerény körülmények nagyon szívóssá és ellenállóvá alakították a fajtát. Jó körülmények közé kerülve meglepő termelési eredményeket érhetünk el.
A szarvasmarha viszonylag nehezen alkalmazkodó, nem tanulékony állat (itt megjegyzem, hogy a kárpáti borzderes a magyar szürkéhez hasonlóan nagyon jól használható igában, könnyű, átengedő természetének és feltétlen munkakészségének köszönhetően.). Udvarunkhoz való „honosodásának” időtartama a bánásmódtól is függ. A felnőtt szarvasmarha a száraz hideget elég jól tűri, a hűvöset szereti, a meleget, különösen a párás meleget nehezen viseli el. Legjobban érzi magát a 8-20 °C hőmérséklet között. A kárpáti borzderes jó hő tűrő képességű fajta. Ez annak köszönhető, hogy évszázadokon keresztül jellemző volt a kezes, ám rideg tartásmód.
A szarvasmarha húsának hasznosítása
A szarvasmarhahús hizlalása a nagy állattenyésztő gazdaságokban alkalmazott komplex intézkedések egy olyan rendszere, amelynek célja a mezőgazdasági állatok gyors növekedése, élősúlyának növelése és az állatok levágás előtti megfelelő súlyának biztosítása.
A szarvasmarhák napi táplálékának teljes mértékben fedeznie kell a test energiaköltségeit, teljes mértékben tartalmaznia kell a szükséges tápanyagokat, ásványi anyagokat és vitaminokat. Az állatállomány hizlalásakor kiváló minőségű takarmányt használnak.
A hizlalás időtartamát, fajtól függetlenül, befolyásolja a szisztematikus állat-egészségügyi ellenőrzés, az egészségügyi és higiéniai előírások betartása az istállórokban, az adagok előkészítésének hozzáértő megközelítése és a jó minőségű takarmány-alap felhasználása.
Fontos! A szarvasmarhák napi súlymérése segít megérteni, hogy egy vagy másik technológiát milyen hatékonyan alkalmaznak az üzemben történő intenzív takarmányozási technológia kiválasztásakor.
A felnőttek táplálása átlagosan 1,2-2 hónapig tart. A jól szervezett takarmányozással rendelkező fiatal növekedés stabil napi súlygyarapodást mutat.
Intenzív táplálás: A szarvasmarhák gyors vagy intenzív hizlalását a fiatal állatok élősúly-gyors növekedésének elérésére használják. A módszer alkalmas bikák, hús-, tej-, hús- és tejhelyettesítő fajták üszõinek, valamint borjaknak az elsõ ellés utáni tenyésztésére, amelyek tejelõ tehenek és húsbikák termelőinek keresztezésekor jelentkeztek. A kijáratnál a húskészítmények kiváló ízjellemzőkkel, magas tápértékkel rendelkeznek. A hús lédús, gyengéd, alacsony zsírtartalmú.
A borjú táplálása a tejszakasz végét, a tehenek szoptatásának megszűnését vagy az újszülött állatok mesterséges etetésének befejezését követően kezdődik. Az étrend elsősorban szénából, gabonafélékből, sűrített takarmányból, kukorica-szilázsból áll. Bármely életkorú, fajta szarvasmarha hizlalására szolgáló gazdaságokban használható. Három szakaszból áll: Kezdetben, egy hónapig tart. Közbenső - 40 nap. Befejezés - 20 nap.
A takarmány kiválasztását az étkezés összeállításakor az etetés minden egyes szakaszára külön választják.
Fontos! Az étrend megváltoztatása adaptációt igényel. A teheneknek az új takarmányokra történő áthelyezését fokozatosan kell végrehajtani.
A kezdeti szakaszban megengedett bármilyen takarmány használata. A célvonalon a táplálék nagy része koncentrált takarmány. A napi ételmennyiséget három-négy étkezésre osztják. Ugyanakkor a teheneknek állandó hozzáféréssel kell rendelkezniük az ivóvízhez.
A szarvasmarhák szőrének és bőrének hasznosítása
A sertésbőrökből a cipőipar számára keményárut és felsőrészbőrt, valamint díszműbőrt, kesztyűbőrt készítenek.
A borjúbőr az anyatejen élő állat bőre. Rostjai finomak és rugalmasak, sűrű szövedékűek. Telt, lágy, szép barkarajzú bőrt ad. Felhasználható cipőfelsőrész-, kesztyű- és díszműbőr készítésére.
A tehénbőr az ivarérett nőstény szarvasmarha bőre. Tömött szövetű, rugalmas, fiatalabb korában egyenletes vastagságú. A korral a hasrészek vékonyodása jellemző. Cipőfelsőrészbőrnek, cipőipari keményárunak, díszműbőrnek megfelelő.
Az ökörbőr az ivartalanított hím szarvasmarha bőre. Az állat testfelépítése, tulajdonságai átmenetet jelentenek a tehén és a bika jellege között. A fiatal ökörbőr jó állású, egyenletes vastagságú, tömött rostszerkezetű. Az öreg állat nyakán és hasán a bőr jelentősen megvastagszik.
A bikabőr az ivarérett hím szarvasmarha bőre. A legnehezebb és a legvastagabb a marhabőrök között. Szövete laza és durva, vastagságeltérése különösen idős korában jelentős.
A kecskebőrökből készült irha finom, selymes tapintású, szép barkarajzú. A szőrmeipar is felhasználja.
A báránybőrökből készült irha általában tömörebb szerkezetű, szijjasabb. Ez az irhagyártás szempontjából kedvező, mert ez teszi lehetővé a báránybőrök finom csiszolását a velurozást.
A szarvasmarhatartás gazdasági és társadalmi jelentősége
A szarvasmarha az emberiségnek legfontosabb háziállata. A mai kultúránknak, a mezőgazdasági kultúrának a szarvasmarhatenyésztés az alapja. A marhának háziállatul való megszerzése nagy jelentőségű esemény az emberiség történetében.
Manapság a szarvasmarha a sertés mellett a legfontosabb hústermelő állat. A Poroszországban fogyasztott húsnak 31.54 százalékát a marhahús alkotja. Természetes dolog, hogy a viszonyok e téren fokozatosan javultak. A húsfogyasztás növekedése mellett 1880-tól 1905-ig Esslein tanár adatai szerint a szarvasmarhák vágósúlya 27 százalékkal növekedett.
A szarvasmarha már a történelem előtti időkben az egész ó-világban el volt terjedve és csak magas északon hiányzott, ahol tartását a mezőgazdasági viszonyok lehetetlenné teszik.
A hinduizmus szent állata. Sok nomád kultúrában a marhák száma a vagyon fokmérője és státusszimbólum, emiatt ritkán vágnak belőlük.
István törvényeinek egyszeri átolvasása világossá teszi számunkra, hogy a Kárpát-medencei népesség legfőbb értékmérője még nem a pénz volt, hanem a tinó, vagyis a fiatal (még igába nem fogott) ökör. Ez arra mutat, hogy nagyon jelentős lehetett az állattartás, hiszen az állattartók rendelkeztek tinókkal. Ezekkel kellett a kirótt büntetéseket fizetni. Az is kiderül, hogy a tinókkal való rendelkezés mértéke a gazdagság fokmérője volt. [...] E korai időszakban a vagyon, a tehetősség fokmérője éppen a barom, a jószág volt.
A béketűrés alól kivétel, ha az anyatehén veszélyben érzi borját; különösen, ha rideg tartású, és ritkán lát embert. Még nagyobb a veszély, ha az emberrel kutyák is vannak, és nem egy tehén, hanem egy egész csorda érzi veszélyben a borjakat. Az egyik eset 2014-ben történt, amikor egy német szabadságoló nőt kutyájával együtt 20 tehén taposott agyon. 2017-ben a nő hozzátartozói 360 000 eurós fájdalomdíjat követeltek.
2017 május 8-án Kirchberg an der Raabnál egy 80 éves egykori mezőgazdászt megtámadt egy vemhes tehén, és az idős férfi meghalt. A tehén még aznap megszülte borját. 2017 június 7-én Erlnél (Tirol) a Kranzhornalmon két 70 éves nő kutyákkal kirándult, amikor egy sövénnyel elkerített területen borjas tehenek támadtak rájuk. 2018 május 16-án Tirol információs kampányt indított „Die Alm ist kein Streichelzoo” címmel.
Mit esznek a szarvasmarhák: étrend-összeállítás és táplálkozás
tags: #szarvasmarha #szor #mit #keszitenek