Gyula Szécsényi fodrász Nagykátán: Több mint egy szalon

Szécsényi Gyula fodrász Nagykátán nem csupán egy fodrászat, hanem egy olyan hely, ahol a vendégek otthon érezhetik magukat, és ahol a szakértelem találkozik a szeretetteljes kiszolgálással.

Kedves Látogató! Köszönöm, hogy ellátogatott a weboldalamra! Tiszta szívvel és nagy szeretettel várom Önt is a hangulatos kis szalonomban. Alissa Beauly olasz professzionális, illetve a Toskani spanyol világvezető márkájú Meso ampulláival, koktéljaival dolgozom. Segítségemre szolgál Oxygeneo+3in1 szén-dioxid kapszulás-ultrahangos és rádiófrekvenciás gép, mellyel látványos bőrmegújító kezelést tudok nyújtani vendégeim számára. Az olasz Karaya, az angliai P.louise Base, Iglott termékekkel professzionális, tartós sminkekkel tudom szebbé varázsolni Kedves vendégeimet. Ajándékozzon utalványt az ünnepekre! A részletekkel kapcsolatban telefonon érdeklődhet.

A szalonban a vendégek megtalálhatják a számukra megfelelő kezelést. A legmodernebb technológiák és a legmagasabb minőségű termékek garantálják a tökéletes végeredményt.

Történelmi pillanatképek Nagykátáról

A múlt felidézése sokszor nosztalgikus érzéseket ébreszt, és segít megérteni a jelen gyökereit. Nagykáta történelme gazdag és sokszínű, melyet a korabeli képek és írások elevenítenek fel.

Ma már nehéz elképzelni, de elhinni is, hogy mennyire autómentesek voltak a régi utak. Téli időszakban igazi játszótereknek bizonyultak az utcák, országutak. Egy zsineggel kihúztam a szánkómat az úthoz, ahol mindig akadt egy pajtás aki az út szélén bámészkodott, csatlakozva hozzá vártuk a jószerencsét. A lovacskák három féle alkotmányt húzhattak télen. Általában a gazdának lőcsös kocsija (ráfolt, faszerkezetű kerekekkel) volt, a gazdagabbnak már úgynevezett stráfkocsija (gumikerekű) és még télen hozzájöhetett a nagyméretű szán is. Nyugodtan lehetett a szánnal is közlekedni, mert akkoriban nem takarították az utakat. Szóval tekergettük a fejünket jobbra és balra, toporogtunk, tapostuk a havat. Az utcánk végéről jócskán el lehetett látni farmos felé a erdőszőlői vasúti átjáróig, jobbra meg az Urbán bácsi boltjáig. Izgi volt ha valamerről feltűnt egy lovaskocsi. A kocsistól vagy megkérdeztük, hogy kocsi után köthetjük e a szánkónkat, vagy nem. Az igen válasz volt a jobb és akkor gyorsan cselekedni kellett. A kocsi után kocogva a szánkónk zsinórját átfűztük valamelyik alkatrészen és a zsineg végét fogva rápattantunk a szánunkra. Innentől kezdve megnyílt számunkra a mennyország, húzattuk magunkat a lovacskákkal. Ha megérkeztünk az erdőszőlői átjáróhoz, a madzagot elengedtük és így leválasztottuk magunkat a kocsiról. A zsineget nem volt tanácsos a kocsihoz kötni - erre hamar rájöttünk - mert akkor nem tudtunk egykönnyen megszabadulni a ló vontatta járműtől. Volt amelyik kocsisnak nem tetszett a mi szórakozásunk az veszettül csapkodott hátra az ostorával. A képeken pont ilyen szánkózó fiúkat látni a Dózsa György úton, csak pár évada a miénknél később. A fuvaros épen egy fával és szénnel megrakott kocsival igyekezik a címzetthez.

„Felmerülhet, ha ez új épület, hol volt a régi? Mind a mai napig is áll ez az épület - egyes írások szerint - 1872-től. Akkoriban Királyi Járásbíróság volt a neve. A hosszú oldalával a 31 sz. útra támaszkodó építmény ott van, ahol az Ady Endre útra ránőtt a Töhötöm utca. Most képen is bemutatom a sokablakos földszintes épületet, melyet jobb volt elkerülni nagy ívben. Még mindig dacol az idő fogával, bár a lakók - kiket bele költöztettek - át-át alakítgatták. A több kis ablakot kicseréltek nagyobbra, ahogyan a divat és a célszerűség hozta. A képeslap bal oldalán a római katolikus templomot látjuk a régi formájában, még az 1903-as átépítés előtt. Bővebbet a Templomunk régi képe c. Képeslapot Kucza Péter gyűjteményéből kaptam közlésre.

A betakarítás ideje - behordásnak is mondták - általában ősszel volt, terményérés idején. Ősszel érett be a kukorica, a gyümölcs, a szőlő a tök, a cukorrépa, a napraforgó és egyebek. Kovács bácsiéknál is minden termés a helyére került. A tököt is behordták, lepakolták a szalma kazal tövében, és mivel verőfényes nap sütött, rájuk is csücsültek a pihenés reményében. Egy kedves mosolygós, együtt idősödő házaspár tekint ránk a képről. Megették a kenyerük javát, szorgalmasan végigdolgozták az életüket. A szép új Járásbíróság épületét épen 115 évvel ezelőtt, 1902. október 26-án adták át a köznek. Még azt is tudjuk, hogy délelőtt 11 órakor esett meg az átadási ceremónia. A régi épület is meg volt még, de elavult az idők folyamán, így az igény egyre követelte a jobbat. Hosszú ideig latolgatta, mérlegelte az elöljáróság az új épület helyét. Az alapkőletétel is ünnepélyességgel valósult meg 1902. március 26-án délután 15 órakor. Innentől kezdve gőzerővel beindult az építkezés, Szász Róbert királyi mérnök és műszaki építész felügyeletéve. De az is lehetséges, hogy ő a tervező is. Tímár János ceglédi építész emberei emelték gyors kezekkel a falakat. A tervező városi utcában, városi látképben gondolkodott, az épület tűzfallal simul a két szomszédos telekhez. Az utódok ezt nem vették észre, vagy nem akarták, így a városunk legnagyobb utcája olyan, amilyen. A járásbírósági épület udvarában kisebb börtönt is építettek, ahol az ítéletre várók ücsörögtek, itt várták be a bíróság ítéletét, melyet a bíró érdem szerint osztogatott. Mind a mai napig is áll ez az épület - egyes írások szerint - 1872-től. Akkoriban Királyi Járásbíróság volt a neve. A hosszú oldalával a 31 sz. útra támaszkodó építmény ott van ahol az Ady Endre útra ránőtt Töhötöm utca. A szép képeslapot Faragó Lajos jóvoltából láthatjuk. Forrás: Kucza Péter: Nagykáta Képek a múltból - c.

Szépre, látványosra sikeredett az 1910. januárjában elkészült Bazársor. Szinte azóta jelképévé vált a településünknek. A kiemelt tetőzetre - mert nagyon oda illett - ráültettek egy huszártornyot. Huszártoronynak azt a karcsú tornyocskát hívjuk mely szinte úgy ül a tetőgerincen, mint huszár a lován. Nagykátán - hiába kutakodom az emlékezetemben - nincs ilyen tornyocska másik. Illetve, ez is csak volt. A másik képen pedig hátulról az udvar felől, vagyis a kastély felől mutatja meg az épületet. Ezen a képen még látszik a kocsiátjáró boltozata. Több éves, óriási munka eredménye ez a könyv. Ha lapozzuk, olvasgatjuk szinte megsimít bennünket Nagykáta felidézett történelme. Nem győzünk csodálni a régi házszámtáblák szemrevaló szépségét. Olyan igényesek mint ahogyan a könyv is készült. Megtudhatjuk belőle, hogy ki volt Koncz István, ki Nagykátán született és utcát neveztek el róla. Ki volt Raab Márton kinek ma is őrzi utca a nevét.

Mára már csak a nyoma maradt meg - mint tovaszáguldó hintónak a poros úton - annak a széles homokos sávnak, melyben egykor a fű sem nőtt. Hogyan is nőtt volna, hiszen a kibúvó sarjadékot több száz láb taposta, gyömöszölte, tiporta el, esélyt sem hagyva a parányi bontakozó életnek. Boldog gyerekkorom csordahomokja az egykori beépítetlen vásártér közepén kezdődött, ott, ahol a Farmosra vivő országútra felkapaszkodik a sportpálya felől jövő utca aszfaltja. Már itt hozzásimult a szekérzörgető, gidres-gödrös, magas töltésű kövesúthoz s vele haladt egészen a Perczel Mór út végéig, ahol a hatalmas mezőbe veszett. Az út másik oldalán a vasúti sínpár közeledett, s a Rákóczi krt. végétől hármasban kúsztak tova. Szent György nap utáni hajnalokban megelevenedtek az utcák, nyikorogva nyíltak a kapuk itt is, ott is. A vásártéri gyerekek kedvelt tartózkodási helye volt a lóvásártér alsó fele, főleg a kertek vége. Akkoriban a Perczel Mór út bal oldala csak itt kezdődött, Tóték házával. Nagy, fehérre meszelt hátával támaszkodott a vásártérre. Úgy a negyvenes évek vége felé még kocsma működött benne, vásárok alkalmával ugyancsak megszaporodott kuncsaftokkal. Bezárása után még sokáig megvolt az utcára nyíló - mert hová is nyílhatott volna - zöldre festett, nagy, kétszárnyas kocsmaajtóval. Hazahajtás idején ennek a háznak möge volt a gyülekezőhelyünk. Izgatottan szorongattuk a saját kezűleg font rafia vagy lószőr végű korbácsainkat. A nyílt területre nem volt tanácsos kiállni, csak a ház takarásában meghúzódni. Amikor a száguldó ménes eleje eltrappolt mellettünk, mi is nagy pattogtatásba kezdtünk, gyorsabb vágtára ösztönözve a “paripákat”. De egy szemmel a csikóst kellett vigyázni, mert ha valahol a nagy porban későn vettük észre, hát szaporán kellett szednünk a klott gatyából kilógó csülkeinket, mert ha elért, a nyakunk közé csördített. Valahogy nem nézték jó szemmel az ijesztgetésünket. A hazahajtott jószág mindegyike megtalálta azt a szélesre tárt kaput, melyen kora reggel kiterelték. A szomszéd barátomat is kiküldte nagyapja a járatlan tehén elé az utca végére. Sikerült is kiválasztani a nagytőgyűt, de az csak nehezen akart az utcába bejönni, sok küszködés árán végre elérték a kiskaput, majd azon is sikerült betuszkolni. A nagyapa feje ugyancsak befelhőzött, mikor meglátta az idegen tehenet.

Esőzések után nagy vízfelületek alakultak ki a vásártéri résznél, ahol kitűnően lehetett saraskodni, caplatni a tizenöt-húsz centis, vagy annál mélyebb, jól átmelegedő pocsolyákban. Ezek legtöbbször már a téli hónapokra is megmaradtak. Akkor nagyot lehetett iringálni rajta. Csúszkáltunk, mert kinek volt akkor korcsolyája? (A helytörténeti írásom megjelent a NAGYKÁTAI ÚJSÁG 1999.

Hajdani régmúlt világnak egyik nagy réme volt, a fertőző pestis. A pestis baktériuma a rágcsálókon, főleg a patkányokon keresztül a bolhákat fertőzte és azokon keresztül kapták meg az emberek. A megfertőzöttek 40-60 százalékának 3-5 napon belül, a tüdőbe jutó baktérium 2 napon belül elfújta az élet lángját. Magyarországon legutóbb 1734 és 1741 között dühöngött a pestis, mely Nagykátát is elérte. A rémület mindennapos "vendég" volt a családoknál, nem tudhatták mikor ki következik, nem tudhatták a járvány melyik családban jelentkezik. 1739. július 2-án (Ez egy csütörtöki nap volt.) a plébános - Szabó István - és az esküdtek s bizonyára a hívek is, fogadalmat tettek hét ünnep és a hozzá tartozó böjti napok megtartására. 1779.-ben, 40 évvel az elcsituló és megszűnő járvány után, szobrot emeltek Máriának és a karján ülő kisdednek. Gedai Gyula bácsitól hallottam a domb legendáját, melyet mindjárt itt tovább is adok, írásban: A Mária dombról látszik, hogy az nem természeti képződmény, azt oda kellett hordani. A templomban kihirdették, hogy mindenki, kit megkímélt e bűzös mirigy, a legkedvesebb földjéből, kertjéből hozzon oda földet, süvegében, sapkájában, kendőjében, kötényében, ölében és ki, hogyan tud, de szekéren nem lehet. A 2. oldal bal alján olvashatók a nagykátai "Fogadalmi ünnepek". Érdekessége a "Nagy-Káta Mezővárosának Fogadalmi Éneke"-nek, hogy ha a versszakok kezdőbetűit összeolvassuk akkor NAGYKÁTA neve jön ki. A 4. versszak elején némi kicsi csalás van, az Y helyett I betű van. De láttam olyan későbbi nyomatot, ahol az "Im" szavat így írták, "Ym". Érdekes még az elfektetett kezdőbetűk is. Nyomtatja és kiadja Bucsánszky Alajos.

Úgy nagyjából fél évszázaddal ezelőtt, a vasútállomásunk személyzete igen nagy létszámú volt. A fiataljai több sportágban csapatokat alakítottak. Ezen a képen a nagykátai MÁV kosárlabda csapatot mutatom be. Álló sor: Laczkó I, Keresztúri István, Szabó Pál, Urbán Dezső, Rózsz József - állomásfőnök, ? , ?. Az idei aratási napok is észrevétlenül elmúltak. Ha nem léptünk ki a városból azt sem láttuk, hogy érik-barnul már a kalász, mely műveletben a nap heve játszotta a főszerepet. Nem volt nagy sürgés forgás az utcákon, nem hordták a kévéket szekereken, kocsikon, nem volt betakarítás, vagy másképpen terménybehordás, vagy csak egyszerűen behordás. Ilyen alkalmakkor, a gazdától, aki rendszerint fent ült magasan a megrakott lovaskocsin megkérdezte az utcai járókelő - Maradt e még? Ez az érdeklődés a termény irányában történt, azon ügyben, hogy behordta e már mindet a tarlóról, vagy még fordulnia kell. Ilyenkor a gazduram tisztességgel válaszolt a tényállás szerint - Már ez az utolsó fuvar!

Mint a címben is benne van, a képen tarlószántást látunk. A learatott terület a tarló. A keresztekbe rakott kévék még kint alusznak a tarlón. A gazda ilyenkor még nyugtalan, nincs biztonságban a termény. Jöhet vihar, hatalmas eső, vagy a legrosszabb, a tarlótűz. A vörös kakas bárhol felüthette tanyáját, de leginkább veszélyeztetett terület volt a vasút melletti. A gőzmozdonyokból akkoriban még a szikrák erősen pattogtak, néhol nagy károkat okozva. A kép 1939-ben készült a Bodrogi "birodalomban" Erekközben.

Valamikor a 20. század első évtizedében készítették ezt a képeslapot a térről, ami így már több mint 100 éves. A piac e szép nagy területen 1901-ben indult be, ami igen kívánatos volt, a kereskedelem szempontjából. Kisebb piacot minden áldott nap tartottak, de nagy, az csak csütörtökön volt. A fotográfus már korán kiment a piactérre, még nagyon hosszúak az árnyak. A kocsiról sincs még a multeka lepakolva, így nem tudjuk mi érkezett eladás végett. Az istráng lekötve, a lovak beletörődve a sorsukba, búsan múlatják az időt. A kocsi mögött az 1897-ben állított Tápióbicskei-csata emlékműve. Hátrább és balra a Mária szobor sejlik fel. A kép bal szélén a Kántor-lakás jobb széle és mellette a Községháza egyemeletes épülete. Utána kicsiny házak sorjáznak. A fotográfus vagy a tél elején, vagy kora tavasszal készítette a képet, az ott őgyelgők nagy örömére és a maga hasznára. A fák ágai csupaszan merednek az ég felé, az emberek a melegebb ruhát még nem hagyták el. Ám egy aprócska jel talán azt mutatja, hogy kora tavasz van. Ugyanis az emlékoszlop és a talapzat találkozásánál van egy kőkoszorú, a kőkoszorún egy talán egy élővirágból készült másik koszorú. Legalábbis annak látszik. Ha azt akkoriban tették oda akkor vagy március, vagy április hónapot írtak. (A kőkoszorú ma már nincs meg, pár éve restaurálták az emlékművet és nemsokára leesett a frissen feltett koszorú.

Előző jegyzeteimben hivatkoztam a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye két kötetes remek monográfiájára, amiből közöltem is részleteket Nagykátával kapcsolatban. A könyv 1910-ben és 1911-ben jelent meg. Ez a szép kötetek 2. könyvéből való az alábbi kép, amely átdolgozott változata a fenti képnek. A fotómasina azonos látószöge, a fák takarta épületek azonos helye, mind azt mutatja, hogy ugyanarról a felvételről van szó. Mégis, mit változtattak rajta? A fák csupasz ágait megdúsították. Az embereket és a kocsit lovastul együtt eltüntették a képről. Illetve nem teljesen. Kicsit úgy néz ki, hogy a kerítés mögé tették, vagy rátettek egy kerítést. Ugyanis ott a két kocsikerék háromnegyed része látszik és ott van a ponyvával letakart rakomány is. Szépen látszanak a kocsi hosszanti lécei. Sőt a kerítés mögött látszik a süveges gazda is, de úgy néz ki süveg nélkül. Az összefogott keze is jól látszik. Még a lovacskák is felsejlenek a lécek mögött. A kerítés bal oldalán valami rá van akasztva a kerítésre. (Ezekben az időkben a képrészletek átdolgozásának két fő módja létezett. A negatív és a pozitív retusálás. Amit a fekete-fehér papírképen sötét részletnek látunk az a negatívján világos, átlátszó részletként jelent meg. Módosítási szándék esetén ezért a negatívon a világos részeket különböző keménységű ceruzával (speciális tapadóanyag kezelés után) sötétítették, lefedték. Ekkor a levilágítás után a pozitív papíron a sötét részek kivilágosodtak, eltűntek, környezetükkel egyenlővé váltak. Így tűntek el a kocsi sötét részletei, és az emberek. A pozitív retusálás során egyszerűen ráfestettek, az egyébként legtöbbször matt papírra a szürke különböző árnyalataival, vagy akár színes festékkel. Így keletkeztek a fa plusz ágai. A látható grafikus hatás eléréséhez valószínűleg kemény hatású fotópapírt alkalmaztak, ami részletek elvesztésével járó ceruzarajz hatást eredményez. Így ez a kép, képszerk... * ■ - . ■T'r . ggy*?. Csipvári u. 21. Péli Ferenc, Yé- csey u. 8. Papp Sándor, Soós Lajos, Hunyadi u. 15. Szénié Ba­lázs, I., Széchenyi tér. Zamecsnik Gyula, Kossuth L. u. VI., Szolnoki u. Borkereskedők: Czakó Bálint, Ka­zinczy u. 18. Czakó József, Enye- di u. 6. Fodor Gyula, Alpári u. 30. Páris Sándor, Bocskay u. 21/a. Szűcs István, Esedi u. 20. Bőrkereskedők: Kiss István, Scliwei- del u. Kecskeméten 1898-ban született, 1930-tól önálló helyben Háborúban orosz és román fronton küzdött. Fischer Hugó, Szclienyi tér 9. Schwarcz Pál, Arany J. u. 16. Szabó István, Mikszáth u. 2. Bútorkereskedők: Sima János, Táz- erdei u. 1. Virág István, Bállá Gergely u. Cipészek: Cser József, Magyar u. Tiszát örtön 1887-ben született, cipészípart helyben tanult, 1905-ben szabadult fel. Mint segéd Szegeden 1912-iig. Kecskeméten há­rom hónapig dolgozott, 1917-től helyben ön­álló. A háborúban szerb és orosz harctéren küzdött, 1915-ben orosz fogságba esett. Aranyos István, Szabolcs u. 6. Ár­vái István, II., Tabán u. 19. Ba­logh László. Bakos A?nbrus IX., Árhoz u. 6. özv. III., Szegfű u. 1. Bartalics József, Nádasdy u. 3. Bartalics Sándor, Örkény u. 28. Barta Gyula, Lá­zár V. u. 4. Berecz László, Kecs­keméti u. 27. Beke István, Kos­suth L. u. 23. Bodonhelyi Amb­rus. Dajka Balázs, Széchenyi tér 18. Dér László, Alpári u. 24. Dobi János, Bocskay u. 19. Dobnik (Wohl) Richárd, Pöltenberg u. 1. Engel Sándor, II., Tabán u. 19. Fakan László, II., Tabán u. 23. Faragó Ambrus, VI., Bolygó u. 5. Farkas László, I., Körösi Cs. u. 1. Felmayer Sándor, Tázerdei u. 16/c. Gaál Imre, Csokonai u. Grausz Mihály, X., Kun u. 2. ifj. Gyursánszki László, Kos­suth L. u. 6. özv. Horváth Lajos- né, Biczó G. u. 6. Illés Ambrus, Kazinczy u. 7. Illés Balázs, Sza­badszállási u. 13. Istráb György, Losonczy u. 104. Kapus Ferenc. Kaszics Vince. Kapus László. Ke- lecsényi László, Jókai u. 7. Ke­nyeres József, I., Botoncl u. 6. Khirer Antal, Botond u. 4. ifj. Khirer Antal, Álmos u. 2. Kicsi Lajos. Kulcsár László, II., Hon­véd u. 10. Kolozsi Pál, Hunyadi u. 3. Koller Ferenc, V., Tisza I. u. 4. Kovács Ambrus. Lefkovics László, IV., Mentovics u. 3. Lo­vas István, YI.,' Helmeczi u. 6. Máclai Antal, I., Török u. 16. J. Máté Imre, Tanárky B. u. 9. Mo- csai Lajos, Kossuth L. u. 64. Nagy József, X., Bálvány u. 13. Nemes István, Kinizsi u. 13. Ne­mes János. Németh Ambrus, I., Klapka u. 8. Németh Ambrus, X., Tihany u. 2. Németh Balázs. Olasz János, Levente u. 2. Papp Dénes, Balia G. u. 28. Petrovics Miklós. Piskor Gyula, Horthy M. u. 4. Pólyák János, X., Ahonyi u. 9. Reggel Sándor. Sima István, Huba u. 2. Sima József, Hétvezér u. 11. 7. Soós László. Szabó Imre, Schweidel u. 15. Szabó László. G. Szabó Ambrus, Kossuth L. u. 26. Szalai Sándor, IN. kér. Szá­lai S.ándor, IN., Búvár u. 2. Szé­pe Pál, Szolnoki u. 93. Szépe György, Dalmady Gy. u. 1. Szi­lágyi Sándor. Szorító "Pál, Kos­suth L. u. 37/a. özv. Szőke Fe- rencné, Csillag u. 18. Szőke Fe­renc, Csokonay u. 21. Szűcs Fe­renc. N. Szűcs Ferenc, NI., Boly­gó u. 2. N. Szűcs László, IV., Tinódy u. 5. Tóth Sándor, VI., Lázár Y. u. 6. Turcsány László, Patay u. 2. Tóth Kálmán, Csonka u. 5. Varga János. Végh Sámuel, Rákóczi u. Cipőfelsőrészkészítő: Kenyeres Jó­zsef, Botond u. Helyben 1887-ben született, iparát u.

tags: #szecsenyi #gyula #fodrasz #nagykata