A hajhullás és a szemészeti problémák összefüggései

Többféle típusú kopaszodást különböztetünk meg, de kijelenthető, hogy a legnagyobb arányban a haj ritkulása a férfiakat érinti. Ezért is nevezzük az androgén jellegű hajhullást más néven férfias kopaszodásnak is. A leggyakoribb tényező az akár korán jelentkező hajritkulás kialakulásában maga a genetika. A genetikai típusú hajhullás könnyen felismerhető, hiszen olyan kopaszodási minták és formák kíséretében kezdődik meg a haj ritkulása, mely kétséget sem hagyhat maga után, mivel is állunk szemben. Elsőként általában a homlok két oldalán húzódik hátra a haj vonala, majd ezt követően a fejtetőn is ritkulni kezd a hajzat. Végül már csak oldalt, illetve a tarkótáji részeken marad haj, ahol a hajszálak érzéketlenek a hormonális változásokra. Természetesen nem tényszerű, hogy pontosan akkor és úgy kezdjünk el kopaszodni, mint szüleink vagy nagyszüleink, de az öröklődési tényezőt figyelembe véve ez mindenképpen támpont lehet abban, hogy mire is számíthatunk frizuránkat illetően.

A genetika mellett a haj ritkulásában nagy szerepet játszanak a már fent említett hormonok is, közülük is a legfontosabb a tesztoszteron. Ez a hormon felelős ugyanis a férfias jegyek kialakulásáért. Egy sokaknak fájó paradoxont jelent, hogy míg éppen ennek a hormonnak köszönhető például az arc férfias szőrzetének kialakulása, szintén az ő számlájára írható a kopaszodás megindulása is. A tesztoszteron nem csak rövidíti a hajszálak növekedési ciklusát, de érzékenyen érinti a hajtüszőket is. Végül, de nem utolsó sorban természetesen meghatározó szerepet kap a férfias hajhullásban az életkor is. Mivel az idő múlásával az emberi szervezet folyamatosan változik, és sajnos egy idő után épül le, a külső hatásokkal szemben egyre kevésbé lesz ellenálló. Mindezt összevetve teljesen érthető, hogy a férfiak kimagaslóan nagy százalékát előbb vagy utóbb, de utoléri a nem várt kopaszodás. Persze akadnak olyan szerencsések, akiket nem érintenek a fent említett genetikai és hormonális okok. Nekik csak némi öregedési ritkulással kell majd szembenézniük, és a fiatalkori rémálom így teljesen elkerüli őket. A többség azonban előbb-utóbb szembe kell, hogy nézzen ezzel a kellemetlen folyamattal, melyet csak lassítani lehet, visszafordítani már nem. Azonban akad megoldás a kopaszodás hagyta nyomok eltüntetésére is.

A hajhullás és a fejbőrbetegségek komoly kihívást jelenthetnek azok számára, akik szenvednek tőlük. Sokszor hónapok telnek el anélkül, hogy megfelelő diagnózist kapnának, és még akkor is hosszú időbe telhet, amíg a beteg visszanyeri hajának és fejbőrének egészségét. Sajnos vannak olyan fejbőrbetegségek, amelyek nem gyógyíthatóak, és ezek hosszú távú, mentálisan megterhelő hatással lehetnek az érintettekre. Az egyik ilyen betegség a Folliculitis Decalvans, amely a haj- és fejbőrbetegségek közé tartozik, és a mai orvostudomány szerint nincs végleges gyógyulás.

Mi is az a Folliculitis Decalvans?

A Folliculitis Decalvans egy krónikus, gennyképződéssel járó fejbőrbetegség, amely a hajhagymákat és a fejbőrt érinti. A betegség gyakran egyszerű, szinte nevetséges tünetekkel kezdődhet, például egy fejsérülésből származó hámsérüléssel vagy egy pattanás kicsípésével. Azonban ezek a kezdeti apró jelek könnyen súlyosbodhatnak: a sebek hegesedhetnek, viszkethetnek, és később gyulladásos folyamatok alakulhatnak ki. A betegség lényege, hogy a szervezet a közönséges baktériumokkal szemben abnormális választ ad, ami gennyképződéssel és hegesedéssel jár. A hegesedett területeken a haj visszanövése nem várható, és a betegség előrehaladását megállítani a jelenlegi orvosi tudomány szerint nem lehet véglegesen.

A betegség kezelése

A Folliculitis Decalvans kezelése összetett folyamat, és személyre szabott, körültekintő orvosi beavatkozást igényel. A kezelés célja a betegség előrehaladásának megállítása, a gyulladás csökkentése és a fejbőr állapotának javítása. Kétféle kezelést alkalmaznak: belső és külső kezelést.

Belső kezelés:

Előrehaladottabb esetekben szájon át adagolt antibiotikumok javasoltak. Ezek a gyógyszerek csökkenthetik a gyulladást és a gennyképződést, de csak a szedésük ideje alatt hatnak. Sajnos a betegség teljesen nem gyógyítható, de a kezelések segíthetnek megállítani a további hajhullást és gyulladásokat.

Külső kezelés:

A külső kezelés célja a gennycsomók megszüntetése és a felülfertőzések megakadályozása. Az érzékeny fejbőr visszaállítása egészséges állapotba kulcsfontosságú. Ezen kívül a kopasz foltok körüli, még ép tüszők táplálása is fontos lépés a betegség kezelésében, hogy a hajhullás ne súlyosbodjon.

Miért fontos a megfelelő kezelés?

A Folliculitis Decalvans felnőtt korban gyakrabban fordul elő, és a megfelelő kezelés elengedhetetlen a betegség előrehaladásának megállításához. Mivel a betegség személyre szabott kezelést igényel, fontos, hogy a betegek szakember segítségét kérjék, aki megfelelően felméri a fejbőr állapotát és a legmegfelelőbb kezelést javasolja. A lelki teher, amit ez a betegség okoz, szintén nem elhanyagolható, mivel a hajhullás mellett az érintettek gyakran mentálisan is megterhelődnek a betegség miatt.

A Folliculitis Decalvans egy olyan fejbőrbetegség, amely krónikus, hegesedéssel és hajhullással jár. Sajnos a mai orvostudomány nem képes véglegesen meggyógyítani, de a megfelelő kezelés segíthet a betegség előrehaladásának megállításában és a fejbőr állapotának javításában.

Meglehetősen általános problémának számít, amikor úgy érezzük, mintha lenne valami a szemünkben. Az idegentest-érzés kísérő tünete lehet a vörös szem, a fájdalom, az égő vagy szúró érzés és a könnyezés. Amikor szempilla, sminkmaradvány, homok- vagy pollenszemcse került a szemünkbe, azonnal megérezzük. Ez azért van így, mert a szaruhártya, vagyis a szemgolyónk elülső védőburkolata a testünk legérzékenyebb része. Körülbelül 400-szor érzékenyebb a bőrünknél. Az idegentest-érzés leginkább pislogáskor okoz kellemetlen tüneteket, amelyek akár napokig is megmaradhatnak.

„A kontaktlencse nem megfelelő használata vagy túlhordása az egyik leggyakoribb oka annak, ha idegentest-érzet alakul ki a szemben” - kezdi a listát Dr. A szemszárazsággal is összefüggésbe hozható ez az érzés, ami kiváltképp azoknál jelentkezik, akik számítógép előtt dolgoznak, vagy túl sokat mobiloznak. A digitális szemszárazság egyre több fiatalt érint, mivel az elmúlt időszakban extrém módon megnövekedett a képernyő előtt töltött idő. Ha legközelebb elkezdünk a számítógépen dolgozni, mobilozni vagy sorozatot nézni, figyeljük meg kicsit magunkat. Számoljuk meg, hogy hányszor pislogunk, és ha nagyon alacsony számot kapunk, akkor ez problémát okozhat. A pislogás ugyanis egyet jelent a szemünk nedvesítésével, ami elengedhetetlen annak egészséges működéséhez. Ha nem pislogunk eleget - percenként 22-24 alkalommal - az azt jelenti, hogy nem biztosított a szemünk folyamatos nedvesítése.

A kötőhártya-gyulladás az egyik leggyakrabban előforduló szemészeti megbetegedés, amit baktérium, vírus vagy allergia okozhat. A szemhéjszéli gyulladás egy szintén gyakori szemészeti probléma. Akkor alakul ki, amikor a szempillák tövében lévő, olajos anyagot termelő mirigyek eltömődnek és elfertőződnek. Amikor úgy érezzük, hogy van valami a szemünkben, elsőként mindenképp műkönny használatával vagy a szemhéjak borogatásával próbáljuk megszüntetni a kellemetlen tüneteket.

A vörös szemről akkor beszélünk, amikor szemgolyó normális esetben fehér színű része vörösre színeződik, illetve a szem körüli terület is bepirosodik. A pirosodás oka általában az, hogy az adott területen megnő a vér mennyisége, a megvastagodó hajszálerek és a szövetek közé jutó vér pedig pirosra színezi a szóban forgó területet. A szem átmeneti pirosságát gyakran tapasztalhatjuk például egy kiadós sírás vagy erősebb tüsszentés után is. Ez az állapot normál körülmények között hamar megszűnik. A piros szem akkor igényel nagyobb figyelmet, ha a tünet nem csillapodik, a szem viszket, fáj, esetleg a látás is homályosodik. Szerencsére a vörös szem önmagában még nem jelez súlyos betegséget.

Miért válik pirossá a szem? A szemben rengeteg apró hajszálér fut, ezek biztosítják a szövetek táplálását. Ha a szemet valamilyen irritáció éri, a terület vérbősége megnő - ez pedig a szemnél nagyon látványos lehet. A szem kipirosodásának egyik leggyakoribb oka a szemet ért mikrosérülés. Síráskor, vagy amikor ébredés után megtöröljük a szemünket, enyhén megsérthetjük annak felületét. Egy ilyen sérülés nagyon könnyen gyógyul, de erre az időre a szem bepirosodik, mert az érintett terület “kijavításához” több friss vérre, élénkebb keringésre van szükség. Mikrosérülések sokszor a szem kiszáradása miatt is keletkezhetnek. Ha például sokat dolgozunk képernyő előtt, könnyen elfelejthetünk pislogni: a szemgolyó nem kap “kenést”, emiatt pedig akár a saját szemhéjunk is mikroszkopikus karcolásokat okozhat.

Vörös szemet okozhatnak a különböző irritációk is. Ha klóros vízben fürdünk, valamilyen anyag cseppen a szemünkbe esetleg vegyszer gőze csap meg bennünket, a fentihez hasonló folyamat játszódhat le. A szem kipirosodásával az allergiások is sokszor küzdenek. A szembe jutott allergénekre a szervezet szintén a vérkeringés élénkítésével válaszol - mintegy gyorsan megtisztítva a szemet a véráram által a nem kívánt anyagtól. A gyulladt, bevérzett szem lehet vírusos vagy bakteriális fertőzés eredménye is. Ennek leggyakoribb formája a kötőhártya-gyulladás, amikor a szemet körülvevő burok gyulladásba jön.

A bevérzett szem okai Milyen tünetek kísérik a vörös szemet? A vörös szem ritkán jelentkezik önmagában. Legtöbbször fájdalom, szemszárazság vagy intenzív könnyezés, viszketés, látásromlás, ritkábban fejfájás, szédülés kísérik. A fájdalom sokszor nem csak a szemidegek sérüléséből adódik. A vérbőség miatt megnő a szem belnyomása, így a szem feszül, nagynak érződik vagy lüktet. A viszketés segítségével a szervezet arra figyelmeztet, hogy próbáljuk eltávolítani az irritáló anyagot a szemből. Ez az érzet viszont csalóka lehet. A sok dörzsöléssel, ingerléssel általában rontunk a helyzeten. Ördögi kör alakul ki, mert a piszkálással növeljük a sérülések számát, ráadásul baktériumokat juttathatunk az amúgy is sérült, érzékeny területre. A túlzott könnyezéssel a szem hűteni és tisztítani igyekszik önmagát. A szem pirosodása mellett jelentkező könnyezés általában azt jelzi, hogy a szemből ki kell mosódnia az irritáló anyagoknak, például a polleneknek. Bár ez a tünet nagyon zavaró tud lenni, önmagában egészséges, fiziológiás reakciónak számít. A fejfájás, szédülés, látásromlás a piros szem tüneteinek közvetett velejárói. A fej fájdalmát általában a szem megnövekedett belnyomása okozza. A szédülés sokszor a látászavar, a kellemetlenségek eredménye. A látásromlás vörös szem esetén relatív: van, hogy nem maga a látás romlik, egyszerűen csak nehéz nyitva tartani a szemet a kellemetlen érzet miatt.

Az albinizmus öröklött, gyógyíthatatlan betegség, melyet a bőr, a haj és a szem színét meghatározó pigment, a melanin termelésének zavara jellemez. A betegség típusától függően csökkent vagy teljesen hiányzó a melanintermelés. Teljes albinizmus esetén a bőr rendkívül fehér, a szem piros, a haj fehér színű. Albinizmusban gyakran előfordulnak látásproblémák, és fokozott a bőrrák kialakulásának kockázata is.

Az albinizmus főbb tünetei

Az albinizmussal érintett betegek (albínók) testi jellemzői: hajuk fehér vagy világosszőke, de attól függően, hogy mennyi melanint termel a szervezetük, vörös vagy barna hajszín is előfordulhat; nagyon világos bőrszín, ami a napon könnyen leég és általában nem barnul le; halvány színű szempillák és szemöldök; világoskéktől a barnáig terjedő szemszín. Mivel a beteg szivárványhártyája (írisz) - a szem szemszínért felelős része - nem tartalmaz színanyagot, így az áttetsző; és bizonyos megvilágításban pirosnak tűnhet az áttűnő, apró erek miatt. Az albinizmus a látást is befolyásolja, mivel a melanin fontos szerepet játszik a látóideg kialakulásában. Így előfordulhatnak az alábbi tünetek is: akaratlan szemmozgás, szemtekerezgés (nystagmus) és az ezt kompenzáló fejmozgások; kancsalság; extrém közel- vagy távollátás; fényérzékenység; asztigmatizmus, vagyis a szem fókuszálási hibája, mely homályos látást okozhat; a retina fejlődési zavara, mely csökkent látásélességhez vezet; rossz mélységélesség érzékelés; teljes vakság vagy jogi vakság.

Mikor forduljon orvoshoz?

Forduljon orvoshoz, ha gyermeke születésekor a pigmentáció hiányát észleli, mely a hajat, a bőrt, a szempillákat vagy a szemöldököt érinti. Feltétlenül fel kell keresni az orvost, ha a gyermeknél az alábbi tünetek is előfordulnak: gyakori orrvérzés; kis horzsolások, sérülések, melyek viszonylag nagy vérveszteséggel járnak; ismétlődő fertőzések. Ezek a tünetek az albinizmussal társuló ritka, de súlyos betegségekre (pl. Hermansky-Pudlak- és Chediak-Higashi-szindróma) utalhatnak.

Az albinizmus kiváltó okai

A melanin a hajban, a bőrben, illetve a szemben található melanocitákban termelődik. Számos, a melanintermelés szabályozásában résztvevő gén hibája kiválthatja a melanintermelődés károsodását. Az alapján, hogy melyik gént érinti a mutáció, az albinizmus több típusát különböztetjük meg: Az okulokután albinizmus (OCA) a leggyakoribb forma, mely a szemet és a bőrt érinti. Autoszomális recesszív öröklődés jellemzi, a beteg tehát 1-1 hibás gént örököl mindkét szülőtől. Hét gén lehet érintett a betegség kialakulásában (OCA1-OCA7). Az okuláris albinizmus X-kromoszómához kötötten öröklődik, tehát a hibás gént az anyjától kapja a fiúgyermek. Csak a szemet érinti ez a forma. Más öröklött szindrómák, mint például Hermansky-Pudlak- vagy a Chediak-Higashi- szindróma részjelensége is lehet az albinizmus.

Az albinizmus lehetséges szövődményei

A betegek bőre nagyon érzékeny a napsütésre, így könnyen leéghetnek. A napégés fokozhatja a bőrrák kialakulásának a kockázatát. A látásproblémák befolyásolhatják a gyermek fejlődését, illetve tanulási nehézségekhez vezethetnek. Eltérő külsejük miatt a páciensek kiközösítettséget (diszkrimináció), megbélyegzettséget (stigmatizáció) élhetnek meg, mely stresszhez, alacsony önértékeléshez, szociális elszigetelődéshez vezethet.

Az albinizmus diagnosztizálása

A diagnózis alapos fizikális vizsgálaton alapul, mely során az orvos a bőr és a haj pigmentációját megvizsgálja, és a család többi tagjának pigmentációjával összehasonlítja. Alapos szemészeti vizsgálat szintén szükséges a szemtekerezgés, kancsalság, fényérzékenység, retina fejlődési zavarának kizárására. Genetikai teszttel meghatározható az albinizmus típusa.

Az albinizmus kezelése

Az albinizmus jelenleg gyógyíthatatlan betegség, azonban a kezelés enyhítheti a szem- és bőrtüneteket. A kezelés általában a következőkből áll: napszemüveg és széles karimájú kalapok használata, melyek megvédik a szemet a nap káros ultraibolya (UV) sugaraitól; megfelelő ruházat, mely a test nagy részét takarja; magas faktorszámú (legalább SPF 30) fényvédő használata, mely megvédi a bőrt az UV-sugaraktól; szemüveg vagy kontaktlencse a látásproblémák javítására; a szem izmainak műtéte a szemtekerezgés korrigálására. A Hermansky-Pudlak- vagy a Chediak-Higashi-szindrómában szenvedők általában folyamatos speciális ellátást igényelnek a szövődmények megelőzése érdekében.

Az albinizmus megelőzése

Mivel az albinizmus örökletes kórkép, így megelőzni nem lehet. Családtervezés előtt genetikai tanácsadáson lehet tájékozódni a betegség öröklődéséről. Ha mindkét szülő hordozza a hibás gént, 25% az esély arra, hogy a gyermek albínó lesz, 50% pedig arra, hogy ő is hordozni fogja a hibás gént. X-kromoszómához kapcsolt öröklődés esetén a hordozó anyák adhatják tovább a hibás gént a gyermekeiknek.

A szemgolyó fejlődési rendellenességei A szemgolyó fejlődési rendellenessége során microphthalmus (szemgolyó kisebb) vagy anophthalmus (szemgolyó hiánya) fordulhat elő, amennyiben ez féloldali, a másik szem alapos vizsgálata szükséges. A szemhéjak és a könnyutak fejlődési rendellenességei Blepharophimosis: a szemrés horizontális irányban megrövidül, a szemrés kevésbé nyílik. Megoldása műtéti. Ankyloblepharon: a szemrés összenövése, számos oka lehet. Epicanthus: a belső zugban látható félhold alakú bőrredő, amely a mongoloid népek sajátossága. Egyéves kor után általában megszűnik, de gyakran tévesztik össze a kancsalsággal (pseudostrabismus). Megoldása műtéti. Ptosis congenita: szemhéjcsüngés, mely lehet veleszületett, általában kétoldali. A szemhéjakat érintő más fejlődési rendellenességekkel társulhat, tompalátást okozhat. Könnycsatorna szűkülete/elzáródása: ha a gyermek egyik szeme születése óta könnyezik és váladékozik, a könnycsatorna veleszületett szűkületére vagy elzáródására kell gondolni. Ez a könnytömlőtájék masszírozásával, szemcsepp, orrcsepp használatával műszeres beavatkozás nélkül is megoldódhat, ha nem, a könnyutak átmosása, esetleg szondázása indokolt.

A szaruhártya (cornea) fejlődési rendellenességei Microcornea: a cornea átmérője kisebb mint 10 mm. Örökletes, ilyenkor általában kétoldali. Kombinálódhat a szemgolyó más fejlődési rendellenességeivel (pl. veleszületett szürke hályog). Megalocornea: a cornea átmérője nagyobb mint 13 mm. Lehet örökletes, ilyenkor kétoldali. Nem emelkedett a szemnyomás. Fontos elkülönítése a buphthalmustól (ökörszem), amelyben magas szemnyomást találunk. A megalocornea a látást nem veszélyezteti, míg a buphthalmus vaksághoz vezethet.

Az ínhártya (sclera) fejlődési rendellenességei Kék sclera: Veleszületett rendellenesség, amely az osteogenesis imperfectával fordul elő. Az újszülött sclerája a normálisnál kékebb. A szindrómát a hosszú csöves csontok fokozott törékenysége, otosclerosis jellemzi.

A lencse fejlődési rendellenességei Minden lencsefejlődési zavar a terhesség 2. hónapjának a vége előtt alakul ki. A lencse fejlődési zavarai nemcsak a lencse transzparenciáját (congenitális cataracta) veszélyeztetik, hanem a lencse alakjának abnormalitásához is vezethetnek. Utóbbiak közé soroljuk a következőket: Microphakia: túl kicsi lencse Spherophakia: gömb alakú, kicsi lencse, amely a lencse elmozdulását eredményezi Coloboma: általában alul helyezkedik el Aphakia: a lencse primer és szekunder hiánya Lencseficam (ectopia lentis): A lencse függesztőrostjainak a veleszületett hiánya vagy gyengesége következtében alakul ki a lencse helyhagyása, mely lehet részleges (subluxatio) vagy teljes (luxatio). Gyakran társul Marfan-szindrómához, de okozhatja trauma is.

A lencse fejlődési rendellenességeinek tárgyalása során fontos megemlíteni, hogy a gyermekkori hályogokat több módon is feloszthatjuk: kialakulás ideje, etiológia, morfológia szerint. Megkülönböztetünk primer és szekunder (a szembetegségeket kísérő, valamint az általános megbetegedésekben előforduló) hályogokat. Aktuálisan a primer, veleszületett hályogokról írunk, mivel az intrauterin élet első hónapjában alakulnak ki leginkább, etiológiáját nem ismerjük pontosan, de sajnos előfordulásuk nem ritka, 10000 csecsemőből 2-3 érintett. Leggyakrabban az anya vírusinfekciója okozza. Általában kétoldaliak, egyéb genetikai rendellenességekkel együtt fordulnak elő. Néhányukat jelentős látásromlás kíséri, míg egyes típusok során kevésbé romlik a látóélesség. Felosztásuk: Cataracta totalis congenita: a lencse teljes egészében elszürkült. Ha néhány hónapon belül nem kezelik, a szem tompalátó (ambylopiás) marad. Cataracta lactea: a lencse tartalma elfolyósodik, tejszerű lesz Cataracta membranacea: lencse felszívódik, elvékonyodik, csak kéregrészek maradnak Juvenilis (fiatalkori hályog): időskori (senilis) hályogok alakulhatnak ki belőlük. Cataracta coronaria: pont- és cseppalakú homályok. Cataracta coerulea: zöldeskék homályok a kéregben. Cataracta zonularis/lamellaris (réteges hályog): tiszta primer mag, mely körül a szekunder magban elszürkült rostok, míg a kéregben foltos homályok alakulnak ki. Gyakran későn veszik észre, mert a gyermek jól lát. Cataracta polaris anterior (elülső tokhályog): az elülső tokon kis, centrális homály. Cataracta pyramidale: ha csúcs alakú a homály. Cataracta polaris posterior (hátsó tokhályog): a hátsó tokon, illetve a hátsó kéregben centrálisan homályok alakulnak ki, melyek jelentősen nem ronthatják a látást. Cataracta senilis (időskori) Cataracta nuclearis (maghomály): kezdetben a mag sárgás, majd barna lesz. Cataracta corticalis/capsularis (kéreghomály): nem tévesztendők össze az elülső és hátsó tokhályoggal. A homályok a kéregben mint szürke csíkok, vessző- vagy cseppformájú alakok, vizes üregek húzódnak. Cataracta corticalis posterior (hátsó kérgi): homály a hátsó kéregben, centrálisan.

A veleszületett hályogok esetében a csecsemő életének első hónapjaiban már javasolt a műtét - gondos mérlegelést követően -, a műtétet tapasztalt operatőr kell, hogy végezze. A műtét elvégzése során számos kérdés merül fel, melyet jelenleg nem tárgyalunk, azonban fontos, hogy jelentősen javult a helyzet az utóbbi évtizedek orvostechnológiai fejlődése révén. Meg kell említenünk, hogy a veleszületett hályogokat stacioner (maradandó) hályogoknak is nevezzük, mivel előfordulhatnak olyan kis homályok, melyek a látást jelentősen nem befolyásolják, az évek során nem növekednek, maximum elősegítik az időskori szürke hályog korábbi kialakulását.

Az uvea (a szivárványhártya, a sugártest és az érhártya együttese; a szemgolyó középső burka) fejlődési rendellenességei Membrana pupillaris persistens iridis: A szivárványhártya elülső felszínéről kiinduló és abban végződő kötőszövet. Alakja szerint különböző lehet: néhány szálcsától a teljes membránig változhat. Coloboma: Az egyik leggyakoribb fejlődési rendellenesség a hasadékképződés, más nevén coloboma, mely érintheti akár mindkét szemet is. Ennél a rendellenességnél egy “apró hiány, lyuk” látható, melynek oka, hogy a fejlődés során bizonyos szövetek nem záródtak megfelelően. A károsodás mértéke függ attól, hogy mely területeken alakul ki és mekkora a mérete. A colobomát meggyógyítani nem lehet. Leggyakrabban a szivárványhártyán (egyszerűbb észrevenni, az iris szövetének szektorszerű hiánya, a pupilla körte alakú) és az érhártyán keletkezhet. Fontos megkülönböztetnünk a szemészeti műtétek során, művi úton létrehozott colobomáktól, melyek általában felül, 12 óránál találhatók és éles szélűek. A veleszületettek alul helyezkednek el és szélük nem éles. Ha egyéb fejlődési rendellenesség nincs, a látást nem befolyásolja. A szem más részein is kialakulhat, pl. retina-chorioidea coloboma, látóideg coloboma, lencsecoloboma.

Ha a két szem szivárványhártyájának színe különbözik, heterochromia iridisről, ha egy szemben látható szektorszerű színelváltozás, iris bicolorról beszélünk. Pigmentáció zavara következtében különböző fokú albinizmus (pigmenthiány) vagy melanosis (fokozott pigmentlerakodás) alakul ki. Az előző esetet nagyon fehér bőr, fehér haj, szemöldök, szempillák és rózsaszínű iris jellemzi. Az utóbbiból malignus tumor indulhat ki. Kiemelendő, hogy a szivárványhártya rendellenességei együtt járnak a csarnokzug fejlődési zavaraival, és gyakran okoznak veleszületett glaucomát.

Primer veleszületett zöldhályog (buphthalmus, ökörszem) Különbözik a felnőttkorban észlelt zöld hályog betegségtől, mivel ebben az esetben az embrionális élet során a csarnokvizet elvezető struktúrák nem fejlődnek ki, így ennek hatására a szemnyomás már az intrauterin életben megemelkedik. Előfordulása függ az etnikai hovatartozástól, kb. 10-18 ezer élveszületésre jut egy eset. Egyoldali és kétoldali egyaránt lehet, a betegség lehet intrauterin ártalom (pl. infekció) következménye is. Kezeletlen esetben a magas nyomás hatására a 2 évesnél fiatalabb gyermek szeme jelentősen “megnő”, a látás még kisgyermekkorban elvész. Felosztásuk szerint primer és szekunder típusokat ismerünk. A buphthalmus műtétet igényel már néhány nappal a születés után. A veleszületett zöld hályogra a piros, fénykerülő, a szokottnál nagyobb szem és a szem gyakori dörzsölése hívja fel a figyelmet. Ilyen esetben haladéktalanul gyermekszemészhez kell fordulni! Korai felismerése fontos, mert a látás károsodása gyors és végleges lehet.

Az üvegtest fejlődési rendellenességei Muscae volitantes (repülő legyek): az üvegtestben úszkáló, jelentőség nélküli, apró homályok elnevezése, amit világos háttérben, vagy behunyt szemmel fény felé nézve gyakran észlelhetünk. Ez a tünet másképpen értékelendő időskorban. Arteria hyaloidea persistens: fehér köteg a papillától a lencse hátsó felszínéig, mely inkább üvegtesti homály. Congenitális nystagmus A szemgolyó akaratunktól független, ritmikus, rezgésszerű, kisebb-nagyobb gyorsaságú ide-oda mozgásait nystagmusnak nevezzük. Már az újszülöttön is láthatunk hasonló, fixáláskor fokozódó, horizontális irányú mozgásokat. Előfordulhat fiziológiásan és kóros körülmények között, a kóros rezgések központi idegrendszeri bántalmak tünetei. Nem gyógyítható. Veleszületett daganatok Leggyakoribb a dermoid típus. Tipikus előfordulási helye a szemhéj temporális felső területe. Sárgás-fehér mogyorónyi nagyságú képlet, amely nyomhatja a felső szemhéjat, ekkor műtét javasolt.

A szem daganatos betegségei Forrás: WEBBeteg Orvos szerzőnk: Dr. Cserháti Zoltán, szemész Felhasznált irodalom: Brad Bowling: Kanski’s Clinical Ophthalmology: A Systematic Approach. 8th edition. Elsevier 2016. Süveges Ildikó: Szemészet. Medicina Könyvkiadó Zrt. 2010. Pediatric ophthalmology and Strabismus. 2016-2017 BCSC. Basic and Clinical Science Course 2016-2017. American Academy of Ophthalmology. Lens and cataract. 2016-2017 BCSC. Basic and Clinical Science Course 2016-2017. American Academy of Ophthalmology. Congenital GLaucoma - Europe (American Academy of Ophthalmology 2015.) Wilson ME: Pediatric Cataracts: Overview. Pediatric Ophthalmology Education Center (American Academy of Ophthalmology 2015.) Képek forrásai: 1. kép: Long E et al.: Monitoring and Morphologic Classification of Pediatric Cataract Using Slit-Lamp-Adapted Photography. Transl Vis Sci Technol. 2017 6(6):2. 2. kép: Herren DJ et al.: Coloboma (Eyewiki)

tags: #szembe #logo #haj