A debreceni Szent Anna Katolikus Székesegyház 1721 és 1746 között épült egy Egerben élt olasz építőművész Giovanni Battista Carlone tervei alapján. A Szent Anna utcában álló templom a katolikus vallási élet megújulásának jelképe lett a városban, miután a reformáció idején 1552-től nem működött katolikus plébánia. A templom megkezdése egy korábbi igény, illetve a szabad királyi városi jogok megújítását célzó 1715-ös országgyűlés hátterében érlelődött meg, amikor a városnak a katolikus plébánia és ferences rendház számára telket kellett biztosítania.
Az utcát és a plébániát érintő telek kijelölése itt egyidejű volt a katolikus jelenlét újjáéledésével: a Szent Anna utca sarkán felépült településnek ekkor már voltak egyházi épületei és lakói. A jogi és egyházi előírások nyomán a városi tanács 1716-ban kijelölte a telket a katolikus plébánia számára a Szent Anna és Varga utca sarkán, és 1719-ben piarista szerzeteseket telepített a városba. Az alapozó munkálatok 1721. július 26-án, Szent Anna napján kezdődtek, s a templom 1746. június 5-én szentelt fel az akkori püspök, gr. Csáky Miklós jelenlétében.
Az építés idején Debrecenben szinte teljesen hiányoztak a katolikus hívek, ezért nagy számban telepítettek be német ajkú katolikus családokat is. A templom belső terét és faragott elemeit a 18. század mesterei alkották, köztük a főoltárkép Szent Anna alakját ábrázolja, Maria tanítóját a templom kilátásában. A mellékoltárok és a barokk szobrok faliképeivel együtt az akkori művészek alkotásai bizonyítják a templom belső gazdagságát.
Az 1800-as évek elején a templom környékén a katolikus közösség megerősödött, s a kápolnát és a plébániát összekapcsoló helyszínek jelentős fejlesztésen mentek keresztül. 1811-ben tűzvész súlyosan megrongálta a templomot, majd a következő évtizedekben több körülmények között folytatódott a helyreállítás. A kripta 1900 körül készült el, és a templom altemplomát 28 sírbolttal adták át. A felújítások során az altemplom és a templom belső terei megújultak, a külső falazat és a tető is korszerűsítésen ment keresztül, s a belső világítás is korszerűbb lett.
A Szent Anna templom története összefonódik a város katolikus közösségének újjászületésével. A plébánia épülete 1814 őszén költözött Molnár József plébánoshoz, aki 1807-től a Nagyváradi egyházmegyéhez tartozó egyházi intézmény keretein belül látta el Debrecent. A templomépítés idején a katolikusok lélekszáma rendkívül alacsony volt, és a településen élők között hátrányos megkülönböztetés érvényesült. Ennek ellenére a katolikus hit megerősödött, és a piarista iskolák is feltöltötték a várost oktatási és vallási funkciókkal.
Az 18. és 19. század folyamán a templom külső és belső felújításai tovább erősítették a közösség identitását. A 19. század elején a templom 1600 hívő befogadására készült, s 1823-ra a templom felszentelése megtörtént, bár 1822-1827 között az egyházmegye érseke és püspöke nélkül maradt; 1828-ra a helyzet normalizálódott. A templom külső és belső megjelenése a századok során jelentősen átalakult: a vöröses falak, a tető szerkezete, az orgona és a harangok története mind a kor technikai és esztétikai igényeinek megfelelően alakultak.
A 20. század folyamán tovább folytak a rengések és felújítások, melyek során a belső kifestések, a kórus bővítése, új gyóntatószékek és a díszítő festés megvalósultak. 1993-ban a Szent Anna római katolikus plébánia templom a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye székesegyháza lett, és a templom egységében így Debrecen központjában meghatározó szerepet tölt be. 2015-ig a templom belső felújítása és a külső rekonstrukciók teljes egészében lezárultak, és a Hálaadó szentmisét Dr. Ternyák Csaba érsek vezette; a beruházások során az állagmegóvás mellett a belső terek új arculatot kaptak, és a térség közössége is megújult.
Ma a debreceni Szent Anna templom nem csupán vallási helyszín, hanem Debrecen történelmi identitását is tükrözi: a templom a Szent Anna utca nevét is meghatározza, és az 1716 óta fennálló plébánia a város katolikus közösségének újjáéledését szimbolizálja. A 18. század piarista és plébániai jelenléte összekapcsolta a város vallási életét a művészeti és oktatási intézményekkel, amely még ma is hatással van Debrecen kulturális és vallási életére. A Szent Anna templom tehát nemcsak egy építészeti emlék, hanem a helyi közösség összetartó erőforrása is, amely évszázadokon át formálta a város vallási és kulturális identitását.
- 1716: telek kijelölése a Szent Anna és Varga utca sarkán a katolikus plébánia számára.
- 1721: alapköv elhelyezése Szent Anna napján.
- 1746: templom felszentelése Csáky Miklós püspök által.
- 1811: tűzvész és felújítások a 19. században.
- 1993: a templom a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye székesegyháza.
- 2015: belső és külső felújítási projekt befejezése és megáldása.
Jelentőség a város történetében
Debrecenben a katolikus hittérítés újjáéledése a 18. század elején kezdődött meg, és ennek egyik központi eleme a Szent Anna templom és a hozzá tartozó plébánia volt. A telepítés és a római katolikus közösség újjáéledése hozzájárult a város vallási és kulturális sokszínűségéhez, és a piarista iskola megnyitása is ehhez a folyamatához kapcsolódott. A templom összekapcsolódása a piarista kolostorral és az iskolával hosszú távra meghatározta Debrecen vallási és oktatási életét. A történeti események tükrében a Szent Anna plébánia nem csak vallási központ, hanem a város identitását formáló társadalmi és kulturális központ is.
Az eseményekhez hozzátartozik a város és a vidéki közösségek betelepítése, a templomépítés anyagi és társadalmi háttere, valamint a művészeti-kulturális örökség, amely ma is része Debrecen gazdag történelmi látványának. A templom belső és külső felújításai, az orgona átdolgozása, a harangok cseréje és a mennyezeti művészeti elemek restaurálása mind azt mutatják, hogy a Szent Anna templom több mint épület: egy élő közösség központja, amely összeköti a múltat a jelen kihívásaival.
Az eredeti elbeszélés szerint a debreceni római katolikus egyház visszatérése és a Szent Anna templom megteremtése a város történetében a vallási tolerancia és a kulturális megújulás jelképe. A templom, amelynek alapkövét 1721-ben helyezték el, ma is a város középpontjában áll, emlékeztetve a korabeli társadalmi és vallási átalakulásokra, valamint a közösség összetartó erejére.