Az esetek többségében rögtön és biztosan tudhatod, ha szerelmes vagy valakibe. De mi a helyzet akkor, amikor ez nem ennyire nyilvánvaló? Biztosan veled is elõfordult már, hogy valaki nagyon megtetszett neked, sokat gondoltál rá, és azonnal jobb kedvre derültél, amikor megláttad. Ezek azonban még nem biztos, hogy a szerelem érzései, lehet, hogy csak vonzalom alakult ki benned a másik iránt. Láthatod, hogy nem is olyan egyszerû a két érzés között az elkülönítés.
Amikor azon gondolkodsz, hogy valóban szerelmes vagy-e valakibe, érdemes onnan kiindulnod, hogy mi az, ami megfog téged a másikban. Fontos azt is megnézned, hogy mennyire ismered a másikat. Ha alig beszélgettetek még egymással, akkor nem is nagyon lehetett még tere annak, hogy valóban szerelmet kezdj el érezni a másik iránt. Érdemes megfigyelned azokat a helyzeteket is, amikor a barátaidnak beszélsz az általad kedvelt személyrõl. Jellemzõen milyen szavakat használsz ilyenkor? A külsejét dicséred, vagy kiemeled például a humorát is?
Talán a legfontosabb elkülönítés a vonzalom és a szerelem között, hogy hogyan is érzed magad a másikkal. Amikor együtt vagytok, azt érzed, hogy meg tudtok beszélni komoly dolgokat? Amikor baj van, vagy nem vagy jól, mersz hozzá fordulni? Csalhatatlan jele lehet a szerelemnek, amikor már a fizikai vonzalmon túl a közös jövõ tervezgetése is megjelenik. A vonzalom évmilliókra tekint vissza, és bárkit megkérdezünk, azt fogja mondani, hogy van egy ideálja, akit mindig vonzónak tart. Legyen az a magas, szőke és kék szemű herceg, vagy a mediterrán macsó - az ideálok számtalan formában megjelennek. Mégsem biztos, hogy olyan mellett kötünk ki, aki számunkra a legvonzóbb lenne külsőleg.
Vonzalom esetén a legtöbben azonnal a szexuális vonzalomra gondolunk. Ez nem véletlen, hiszen a vonzalom óriási szerepet játszik abban, hogy azt a bizonyos „kémiát” vagy kapcsolódást érezzük a másikkal, ami az első találkozás során megjelenik. A vonzalomnak azonban számtalan típusa létezik, nem csak a szexuális vonzalom. A fizikai vonzalom magába foglalja azt, hogy megérintsük a másikat, vagy azt akarjuk, hogy ő megérintsen. Az érzelmi vonzalom az, amikor a másik tulajdonságai iránt érzünk vonzalmat. Ez megjelenik az összes kapcsolatunkban, legyen szó baráti vagy párkapcsolatról. Ez az a vonzalom, ami a köztudatban a leginkább él. A szexuális vágyat értjük alatta, amikor szexuálisan szeretnénk valaki felé közeledni. Az intellektuális vonzalom a tipikus „az eszébe szeretünk bele” érzés, amikor a másik gondolatai, intellektusa a vonzó számunkra. Az esztétikai vonzalom esetén látjuk, hogy a másik vagy akár egy tárgy gyönyörű, de nem érzünk iránta szexuális vonzalmat. Ez a vonzalom típus befolyásolja azt is, hogy milyen függönyt veszünk otthonra, vagy milyen színűre festjük a szobát. A vonzalom utolsó típusa pedig a romantikus vonzalom, amely nem ugyanaz, mint a szexuális, de nagyon hasonló! Ennek során vágyunk a másikkal történő intim helyzetek megélésére, de ez az intim helyzet nem feltétlenül jelent szexuális együttlétet.
A vonzalom nagyon összezavarhat minket, hiszen sokszor nem jár együtt az összes típus, és néha olyasvalakit találunk valamilyen módon vonzónak, aki éppen ellenszenves. Természetes, hogy egy idealizált kapcsolatban a vonzalom minden típusát szeretnénk érezni a másik iránt, de ez a legritkább esetben van így. Az evolúció erősen meghatározza, ki iránt érzünk vonzalmat. A nők és a férfiak is olyan típushoz vonzódnak, aki egészséges, és képes lesz az utódokat felnevelni, gondoskodni róluk. Nő esetén ez a szélesebb csípőt jelenti, hiszen ez jelzi, hogy képes lesz kihordani a gyermeket. Az evolúció emellett a kreativitás bármilyen megjelenését is szorgalmazza, így nem véletlen, hogy a zenészek és művészek annyira vonzóak a legtöbbek számára. Emellett a különböző erőforrásokkal bíró emberekhez is vonzódunk. Az erőforrások jelzik azt, hogy képes minket és a gyerekeket ellátni a másik, ez a túlélés záloga. A nők esetén a teljes szépségipar arra épül, hogy fiatalnak és egészségesnek tűnjenek, és legfőképp termékenynek. A férfiak csak külső alapján tudják megállapítani, hogy egy nő termékeny-e, ami viszont egy elég behatárolt életszakasz a nőknél. A 20-as években van a csúcson a női termékenység, 50 éves koruk körül pedig már közel nullára csökken.
A kutatások szerint inkább a hozzánk hasonló embereket találjuk vonzónak - már, ami az intellektust, megjelenést és a magasságot jelenti. A kapcsolatok alapja ugyanis a hasonló érdeklődési kör, világnézet, értékrend, így nem is meglepő, hogy a hasonlóak iránt érzünk vonzalmat. Emellett a hasonló génkészletet is keressük a másikban! Az intelligencia esetén is megfigyelhető ez a jelenség, hiszen hasonló intelligencia szinttel rendelkező személy iránt érzünk vonzalmat. Így azt a teóriát, miszerint a férfiak csak a „buta” nőket kedvelik, sikerült megdönteni, még ha a túl okos nőket nem is tartják annyira vonzónak.
A holdudvar hatás miatt úgy gondoljuk, hogy aki szép, az kedves is, barátságos, okos, tehát egy látható pozitív tulajdonsághoz számtalan másik pozitív tulajdonságot társítunk. A biológiai alapja a már említett szimmetria keresés, vagyis, ha valaki esztétikus, akkor egészséget, jó génállományt társítunk hozzá. A kutatások szerint az igazán nagy vonzalom akkor alakulhat ki valaki iránt, ha az illető előtte nem kedvelt minket. Biztosan te is érezted már azt, hogy nagyon szeretnél „megszerezni valakit”, aki mintha nem adná magát könnyen. Ha valakivel beszélgetünk, és egyre több jel utal arra, hogy szimpatikusak vagyunk neki, akkor szinte garantált a vonzalom kialakulása. Ez a kölcsönösség elve és minden kapcsolatunkat átszövi. Egy kedves mosoly, bólogatás, vagy egyszerűen csak érezzük, hogy figyel ránk és fontosak vagyunk neki.
A vonzalom nem minden esetben szexuális jellegű, és a számunkra kedves emberek iránt biztosan érzünk valamilyen vonzalmat. Ahhoz, hogy kialakuljon két ember között vonzalom, szükséges a hasonlóság, akár külsőleg, akár belsőleg. Emellett segíthet az is, ha közel van hozzánk az illető fizikailag, látjuk rajta, hogy ő is kedvel minket. Az is a vonzalom alapját képezi, ha időbe telik, amíg megnyerjük a másikat magunknak. Előző blogcikkünkben arról ejtettünk szót, létezik-e szerelem első látása. Most arra térünk majd ki részletesebben, milyen tényezőket veszünk figyelembe párválasztáskor.
Számos vizsgálat arra enged következtetni, hogy erős fizikai vonzalmat gyakran azok a személyek váltanak ki belőlünk, akik bizonyos szempontból hozzánk hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, vagy legalábbis mi magunk ösztönösen úgy érezzük, hogy az illetőben van valami hozzánk hasonló. Természetesen ez általában nem tudatos szinten zajlik. Az ösztönösen észlelt hasonlóságon alapuló vonzalom elméletét támasztják alá többek között azok a kutatások, melyekben a résztvevőknek különböző arcokat kellett rangsorolniuk aszerint, hogy mennyire tartják azokat vonzónak. Ugyanakkor a kutatások eredményeiből az is kiderül, hogy a vonzónak minősített személyekről a vizsgálatok résztvevői egyúttal azt is feltételezték, hogy bizalomgerjesztőbbek, megbízhatóbbak és hűségesebbek lehetnek, mint a számukra kevésbé vonzó személyek. Ezen felsorolt tulajdonságok meglétéről vagy éppen hiányáról tehát sokszor már pusztán egy arc, különösen egy tekintet vagy akár egy nonverbális gesztus észlelése alapján képesek vagyunk feltételezésekbe bocsátkozni.
Egy tartós párkapcsolatban érthető módon különös jelentősége van a megbízhatóságnak mint tulajdonságnak, ezért nem véletlen, hogy a fizikai paraméterek értékelésénél is befolyásol minket az a meggyőződésünk, hogy az illetőre ez a tulajdonság jellemző. A vonzalom hasonlóság-elmélete alapján továbbá feltételezhetjük, hogy a tudattalanul sajátunkhoz hasonlatosnak érzékelt arcvonások az ismerősség érzését is kelthetik bennünk, azért hathatnak ránk ilyen erőteljesen. Értelemszerűen számos tulajdonságot, vonást örökölhetünk szüleinktől, vagyis melyekkel mi rendelkezünk, illetve melyeket felfedezni vélünk egy másik személyben, egyúttal rájuk is emlékeztetnek bennünket. A szüleinkhez mint elsődleges gondozóinkhoz kapcsolódó korai tapasztalat, mely alapján rájuk számíthatunk, tehát magyarázhatja, hogy miért is tartjuk sok esetben a hozzánk hasonló embereket egyúttal bizalomgerjesztőbbnek és megbízhatóbbnak is. Mindezek alapján azonban könnyen beláthatjuk, hogy a vonzalom kialakulásában a „felszíni”, fizikai tulajdonságoknak valóban nagy szerepe van, azonban az ezek alapján levont ösztönös, sokszor nem is tudatosuló következtetések időnként félrevezetőek lehetnek, és csak jóval később döbbenünk esetleg rá, hogy valójában nem sok hasonlóság van közöttünk az illetővel. Ez tehát azt jelenti, hogy ha valakit vonzónak tartunk, hajlamosak vagyunk olyan tulajdonságokkal is felruházni őt, melyekkel valójában nem rendelkezik.
Az idegrendszerrel kapcsolatos kutatások szerint a szerelem három különböző érzésből tevődik össze: része a nemi vágy, a lángoló, romantikus érzelmek és a szeretett személyhez való kiegyensúlyozott kötődés. Az agyban három különböző idegi hálózat köthető ezekhez az érzésekhez, amelyek működésüktől függően a három érzelem bármilyen kombinációját képesek létrehozni. Akik romantikus érzelmeket táplálnak valaki iránt, azok figyelme általában egyetlen személyre szűkül le, és nem csak hogy kívánják a másikat, de sokszor már-már megszállottan vágynak rá. Ha pedig mégsem sikerül meghódítaniuk szívük választottját, az érzés gyakran csak fokozódik: az agyban ilyenkor megnő a dopamin nevű idegi ingerületátvivő anyag szintje, ami a jutalomérzet kialakításában játszik kulcsszerepet.
A romantikus szerelem a téma kutatói szerint erősebb, mint a szexuális vágy: nem is annyira érzelemről van szó, hanem inkább késztetésről. A harmadik idegi hálózat a kötődés, a nyugalom és a biztonság érzetének kialakításáért felelős. Ezek az érzések a vazopresszin és az oxitocin nevű hormonok termelődésével függnek össze: feltehetően ugyanez a két hormon váltja ki a békesség és az összetartozás érzését is, amelyet szeretkezés után éreznek a párok, de az oxitocin szintje annak hatására is megnő, ha kézen fogva sétálunk párunkkal, vagy csak mélyen a szemébe nézünk.

Ahogy már bizonyított tény az is, hogy a szerelem vak. Az agy teljesen beszűkül, és nem a valóságot látjuk. A kutatók korábban felfedezték, hogy az agy egyes részei inaktívvá válnak, ha igazán szerelmesek vagyunk: ez igaz például azokra az agyterületekre, amelyek működése a negatív érzelmekkel, a tervezéssel, viszonyaink kritikus megítélésével és az emberek megbízhatóságának megbecslésével állnak kapcsolatban. Ez az állapot egy, de akár két és fél évig is fennállhat. Ez fajfenntartás szempontjából alapvető funkcióval bír a kutatók szerint, ha ugyanis egyből észrevennénk partnerünk hibáit, kevésbé lennénk hajlamosak a hosszú távú kapcsolatok kialakítására, amelyből végül gyermekeink születnek. Rossz hír viszont, hogy az intenzív, elképesztő erejű érzés nem tart örökké: nem véletlen, hiszen ez az anyagcsere szempontjából nagy megterhelést jelent a szervezet számára.
Ha többet szeretnél megtudni az érzelmi működésről, és dolgoznál az önismeretén, érdemes online konzultációra jelentkezni a szakértőktől.
A szerelem? Drogüzem! | hormonmentes
Összefoglalóan a kutatások szerint a szerelem lényegi elemei a nemi vágy, a romantikus érzelmek és a kötődés kombinációi, amelyek különböző idegi hálózatokon keresztül alakulnak ki. A dopamin jutalomrendszert aktiválja, az oxitocin és vazopressin pedig a kötődést erősíti. A vonzalom pedig gyakran a hasonlóságokra és a külső tényezőkre alapulva alakul ki, és akár megtartóerő lehet egy tartós kapcsolatban, akár félrevezető is. A hosszú távú kapcsolatok érdekében fontos a kölcsönös bizalom és a közös értékrend fenntartása, hiszen a vonzalom és a szerelem idővel változhat, de a kiegyensúlyozott kötődés tartósságot adhat.
tags: #szerelmi #vonzalom #hajszallal