A hajfestés művészete évezredes múltra tekint vissza, és a gyönyörű hajszín elérésének vágya annyi idős, mint az emberiség maga. Napjainkban rengeteg módon festhetjük hajunkat, ám korábban messze nem állt rendelkezésre ennyi lehetőség. Vajon hogyan festették a hajukat az ókori Egyiptomban, és mikor került bemutatásra az első egészségre ártalmatlan vegyi összetevőket tartalmazó hajfesték?
Az első hajfestést bizonyító emlékek az ókori Egyiptomból
Az első hajfestést bizonyító tények az ókori Egyiptomba vezetnek vissza, és több mint 5000 évesek. Ezt onnan tudjuk, hogy régészek egy feltárás során egyedülálló felfedezést tettek: egy mumifikálódott nő hajában hajfesték maradékokat találtak. Az egyiptomi nők hennával festették a hajukat, ami nemcsak megszínezte, de fényvédelmet is nyújtott a hajnak és réz beütésű árnyalatot adott neki. A hennával festett haj általában sötétbarna, fekete volt. A természetes hennafesték ma is népszerű, ha hajfestésről van szó. Később az egyiptomiak indigót kezdtek használni hajfestés céljából, aminek hatására a haj kék fényt kapott.
Görögország és Róma: a parókák és a világosabb haj iránti vágy
Az ókori Görögországban a nők a szolgálók világos hajából készült parókát viseltek. A szegényebb sorból származó nők is világosabb hajra vágytak, ezért kamillafőzetet és citromos vizet alkalmaztak. Kecskezsírból és bükkfalevélből nyert speciális főzetet is készítettek e célból. Az ókori Rómában élő nők is világosabb hajszínre vágytak. A görög nőkhöz hasonlóan világos parókákat viseltek, amelyek germán rabszolgák hajából készültek. A görögök természetes hajfestékeit további anyagokkal bővítették, mint például meszes vagy tengeri víz.
Hajfestés Európában a 19. század előtt: természetes anyagok arzenálja
Az európai országokba a henna csak a 19. század végén érkezett meg. A nők viszont más, máig népszerű egyéb módokat találtak hajszínük megváltoztatására. Intenzívebb barna szín eléréséhez hagymahéjból vagy gesztenyelevélből készült főzetet alkalmaztak. Igencsak közkedvelt volt a dióhéj, aminek a segítségével feketére festették a hajukat. Sötétebb árnyalatokat értek el erős fekete tea felhasználásával is.
Tudjon meg többet a generációkon keresztül bevált természetes hajfestésről.
Újkor: a kémia forradalma a hajfestésben
A nők az újkorban is világosabb hajszínre vágytak. A 16. században például ún. velencei szőke hajszín volt divatban, amely réz, timsó és kén ötvözésével jön létre. Ez a keverék került a hölgyek hajára, és erős napnak kitéve érték el a kívánt hajszínt. 1818-ban felfedezték a hidrogén-peroxid hajszőkítésre is alkalmas hatását.
Az első hidrogén-peroxidot alkalmazó festés egy londoni vegyész és egy párizsi fodrász kezéhez fűződik és „arany fiatalító forrás" névvel illették. Idővel kezdtek elterjedni a színskálák. A különböző árnyalatokhoz először természetes anyagokat használtak, később viszont elkezdtek fémsókat használni a festékek előállításához, ez végül azonban mérgezőnek mutatkozott, így szintetikus festékekkel helyettesítették.
Az alapvető változást a hajfestés világában az 1907. év hozta, amikor is Eugene Paul Louis Schueller kifejlesztette az első hajfestéket egészségre nem ártalmas vegyi összetevők felhasználásával. Két évvel később megalapított egy hajfestésre szakosodott céget, amit 1936-ban a világhírű L´Oreal megszületése követett. A szőke hajszínre vágyó nők világszerte üdvözölték a márka által kifejlesztett Dream Blond hajfestéket, amelynek alapja a hidrogén-peroxid és az ammónia.
A szőkeség pszichológiája és kultúrtörténete
Miért pont a szőke sztárok lettek a szexideálok? A válasz a belénk táplált ösztönökben rejlik! A szaporodási ösztön a felelős mindenért. A férfi úgy lett megteremtve, hogy azokat a nőket találja vonzónak, akik a leginkább alkalmasak a fogamzásra, és a gyermek kihordására. Mivel a női szervezetben lévő ösztrogén szintje egyenes arányban áll a hajszín világosságával, tehát a szőkéknek magasabb az ösztrogén szintjük, ettől esélyesebbek a fogamzásra is. Ezt az üzenetet fogja a férfi tudatalattija, és ezért tartja ellenállhatatlannak a szőke hajú nőket.
A szőke hajra mindenki vágyik, de nem áll jól mindenkinek! Elsősorban a Világos Nyár, és Világos Tavasz típusok számára természetes választás a szőke hajszín, hiszen világos a bőrük, világos a szemük, és az eredeti hajszínük is szőke. Ezen kívül egyes Hideg teleknek, és az Élénk csoportokba tartozóknak is ragyogóan állhat. Minden más színtípust sápadttá, jelentéktelenné tesz. Akinek viszont sötétebb a bőre, annak kifejezetten furcsán, és idegenül áll a szőke, mert az arcszín ilyenkor sötétebb a hajszínnél. Természetesen attól függően, hogy valaki hideg vagy meleg típus, a típussal megegyező árnyalat az előnyös.
A szőke haj szexis, de oda kell figyelni néhány szabályra is! Mivel az életkor előrehaladtával, illetve minden gyermek világra hozatala után esik az ösztrogén színt, így a természetes szőke haj veszít a világosságából. Ezért ha elérkezik a változó kor egy nő életében, akkor elérkezett az idő a világos szőke hajszíntől való búcsúra is. Érdemes ilyenkor egy világos barna vagy egészen sötét szőke hajszínre átváltani. Mivel a természetben nem fordul elő nagyon világos hajszín idősebb korban, így nagyon természetellenesnek érezzük, ha valaki idősebb korban is még mindig ilyen hajat visel. Sajnos nem azt gondoljuk, hogy de szexis ez a középkorú nő, hanem a "hűdekínos" érzés fog el szőkeségét látva.
A szőke haj előállításához vegyi leszívatásra van szükség. A vegyszer kioldja, szinte kihipózza a hajszálak pigmentjeit, és ezáltal a haj elveszti a sötétebb jellegét. Ez a folyamat sajnos nagyon megviseli a hajszálakat, ezért folyamatos, és gondos ápolást igényel! Rendszeres balzsamozást, és tápláló pakolásokat érdemes alkalmazni, hogy a haj visszanyerje valamelyest az egészséges állapotát. És még így sem biztos, hogy hosszútávon nem fog-e a haj teljesen elvékonyodni, és sprőddé válni?
A hideg és meleg színtípusok egyébként eltérő módon őszülnek. Egy aranyszőke Tavasz ha megőszül, akkor piszkossárga lesz a hajszíne. Ezért érdemes mindig festetni a haját, valamilyen meleg, sötétszőke árnyalatra. Egy Nyár, vagy Tél, a szőke hajból előbb kissé bebarnul, majd mákos lesz, és hófehérre őszül.
Az emberek korokon és civilizációkon keresztül bármit hajlandóak voltak a hajukra kenni, hogy minél szőkébbek legyenek. Galambürülék. Lóvizelet. Sár. Hidrogén-peroxid és ammónia. Szappan, fehérítő, citromlé. Aranypor és festék sáfrányból, a világ legdrágább fűszeréből. Ezekben a látszólag teljesen különböző dolgokban van egy közös: az emberiség szőkeség iránti megszállottsága.
Van valami az aranyszínű hajban, ami miatt a szépségéről költemények születtek, amiért a katonák még a lövészárokba is magukkal vitték a megfakult fényképeket, amiért még arra is képesek voltunk, hogy galambürüléket tegyünk a fejünkre. A szőkeség egy örök álom. A szőkeség szexi és ragyogó. Amikor egy szőke bombázóra gondolunk, az nemcsak a nőt magát jelenti, hanem azt a vággyal teli vibrálást, ami körülveszi.
Pontosan ismerjük Marilyn Monroe szépségápolási rituáléját - szerencsére jól dokumentálták -, így azt is, milyen viszonyban állt a hidrogén-peroxiddal. Minden egyes vasárnap reggel elrepült San Diegóból Los Angeles-be a fodrászához, hogy természetesen barna haját makulátlanul szőkére fesse Los Angeles-i lakásának konyhájában. Pearl Porterfild nem csak Monroe, de Jean Harlow szőke tincseit is karban tartotta. Hogy megőrizze a védjegyének számító szőke árnyalat titkát, Monroe nem is szerette, ha más szőke színésznő is van ugyanabban a produkcióban, mint ő. Az ilyen filmes munkákat általában visszautasította.
Szőkére festett hajával egyértelműen ő volt a figyelem középpontjában, ha besétált valahova. „Festett szőkének lenni megkülönböztet más emberektől, nem lehet elbújni mögé. Rengeteg ápolást igényel, soha nem lehetnek lenövések. Ez nem csak egyfajta kinyilatkoztatás, hanem egy nagyon drága kinyilatkoztatás - mondta Rae Nudson kultúrtörténész-újságíró, aki a szépség kultúráját tanulmányozza Kleopátrától a Kardashianekig.
Az elmúlt 60 évben a szőke bombázóról 99 százalékban Marilyn Monroe jutott eszünkbe. De nem lehet elfeledkezni arról sem, mit jelentett a szőkeség a színpadon és a képernyőn a 20. század derekán. Az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban és az akkori Szovjetunióban is ezrével készültek azok a propagandafilmek, amelyekben a szőkeség bizonyos rasszok felsőbbrendűségét szimbolizálta.
De ott volt az eredeti, 1933-as King Kong is, amiben olyan erős volt a rasszista utalás, hogy a pletykák szerint Hitler újra és újra ezt a filmet nézte a bunkerében a 2. világháború vége felé. Ám az eredeti szőke bombázó, a nő, akitől maga a kifejezés is származik, Jean Harlow volt, aki 1931-ben (Monroe ekkor 5 éves volt) játszott a Platinaszőke című filmben. Harlow haját egy otthoni kotyvalékkal szőkítették ki, volt benne szappanpehely, ammónia és hidrogén-peroxid is. A szőke bombázó szó szerinti megtestesítője mégsem ő, hanem - a szintén festett szőke - Rita Hayworth lett. Annyira imádták a külsejét, hogy az ő fotóját ragasztották arra az atombombára, amivel a Bikini-szigeteknél végrehajtották a Csendes-óceánban az első kísérleti robbantásokat. A bombát Gildának nevezték el Haywort 1946-os filmje nyomán.
Otthoni hajfestéssel 1956-ban vált lehetségessé biztonságosabban kiszőkíteni a hajat, amikor a Clairol piacra dobta a Miss Clairol Hair Color Bath készletét. Ekkor dobta be Shirley Polykoff remlámszöveg-író a szállóigévé vált mondatot: „A szőkék tényleg jobban szórakoznak?”, majd ezt követte a reklámtörténet egyik leghíresebb szlogenje: „Csak egy életem van, szőkén akarom leélni.” Innentől a szőkeség már nem csak mint kinézet vált halhatatlanná, de mint lelkiállapot és életfelfogás is. A reklámkampány előtt csupán az amerikai nők 7 százaléka festette a haját. Mire kifutott a Clairol kampánya, már több mint 40 százalék.
Komoly tudományos kutatások folytak azzal kapcsolatban, vajon tényleg igaz-e, hogy a szőke hajú nők nagyobb arányban részesülnek a jó, vidám, szórakoztató dolgokból az életben. A 2010-es kutatás szerint, melyet az ausztrál Queenslandi Egyetem társadalomtudósai végeztek, a szőkéknek átlagosan 7 százalékkal több minden jut, mint a nem szőke nőknek.
Ma már nem Monroe vagy Gwen Stefani képével ülnek be a nők a fodrász székébe. „Szőkévé válni olyan kinyilatkoztatás, amit észrevesznek az emberek, és ahhoz, hogy jól csináljuk, ennek az életformánkká is kell válnia. Emaly B sztárfodrász, aki Scarlett Johansson haját is festi, megjegyezte, hogy a szőke bombázó meghatározása mára sokkal kevésbé szexuális tartalmú, sokkal inkább arról szól, hogy megtaláljuk azt a tónust, ami illik nem csak a bőrünk színéhez, de a személyiségünkhöz is. „Egy szőke bombázó nekem egy szuperdinamikus személyt jelent, valakit, akinek a hatása alá kerülünk, mert menő stílusa van és érdekes. Amikor kiszőkítem valakinek a haját, amikor elhagyják a szalont, megérzik, hogy a hajszín tartja össze a stílust. Kiegészíti az embert. Egy ponton már nem is emlékeznek, milyen volt az eredeti hajszínük.
A szőkeség mindig felébresztette az emberek fantáziáját és mítoszok alakultak ki körülötte. Nem csoda, hogy Hollywoodban a szőkeség legszélsőségesebb formáit éltették évtizedek óta. Csupán az emberek 2 százaléka természetes szőke. Mindenki másnak rengeteg idejébe, pénzébe kerül, hogy azzá váljon, mert valaki más szeretne lenni. Bár a szőke bombázót egy férfi fantáziája hívta életre, ma már nem csak a saját bizonytalanságaink tragédiája, társadalmi és kulturális elvárások vagy a férfi vágyak börtöne az, amit a szőkeség jelent. A szőkeség ma már arról szól, milyen viszonyban vagyunk a saját testünkkel és mi irányítjuk, amit szeretnénk, hogy tudjanak rólunk mások. A szőkeség hosszú, hosszú időn át egy szűk és előítéletes szépségideál volt. Mára mindenki megtalálhatja azt a formáját, ami neki tetszik. A figyelmet biztosan megkapja, egy ideig. Egy bizonyos áron. A szépségnek végtére is ára van.
A szőkeség genetikai háttere
A természetes hajszínt a génekben kódolt eritromelanin, eumelanin és feomelanin mennyisége határozza meg. Ha ezek a színezékek hiányoznak, akkor a haj egészen világos lesz. Ez albinizmus esetén fordul elő. Ilyen természetes hajszínek vannak: barna, fekete, vörös, szőke és ősz haj. A kétféle melanint a melanociták termelik. Az eumelanin barna-fekete színű, és elsősorban azt határozza meg, hogy milyen sötét lesz a haj. A feomelanin vörös-arany színű, és a szőke vagy a vörös haj tartalmazza belőle a legtöbbet. Ezek mennyisége és aránya határozza meg a természetes hajszínt. Keverékszínek is létrejönnek, mint a brünett, a vörösesszőke, vagy a vörösesbarna. A szín élénkségét nem a pigmentek, hanem a haj felszínének, kutikulájának felépítése. Ha az egyes pikkelyek erősen elállnak, akkor a hajszín matt lesz; ha szorosan összesimulnak, akkor élénk.
A hajszínek eloszlása az európaiak terjeszkedése előtt. A barna a leggyakoribb hajszín Európában és az Egyesült Államokban és a világ más részein. A barna hajszínért nagyobbrészt az eumelanin, kevésbé a pheomelanin felelős. Európában a mediterrán térségek jellemző sötétbarna színe észak felé egyre világosabbá válik, és átmegy szőkébe.
A fekete hajszín a legnagyobb világjelentőségű hajszín és az első emberek hajszíne. A világ népességének 70%-a fekete hajú. Az europid fekete hajszín inkább nagyon sötétbarna, míg a többi rasszra a mélyfekete haj a jellemző.
A szőke hajszínt a pheomelanin és az eumelanin kis mennyisége alakítja ki. A világ népességének 2%-a felnőttként is szőke. Eredetileg Észak- és Kelet-Európára volt jellemző, de Kelet-Európában is az északi kapcsolatokra vezethető vissza. Közép- és Kelet-Ausztrália őslakóinak körében is előfordul, leginkább a nők és a gyermekek körében. Új-Guineában is Melanéziában is lehet szőke őslakókkal találkozni.
Számos legenda mesél szőke vagy vörös indiánokról, akik Kolumbusz felfedezése előtt már Amerikában éltek. A Missouri mellett élő mandan és a Peruban lakó csacsapoja népesség utódainál fordul elő a világosabb hajszín.
A vörös hajszínért a sok pheomelanin és kevés eumelanin felelős. Elterjedése a szőkééhez hasonló. A világ népességének 1-2%-a vörös, de a skótok 13%-a vörös hajú.
Az ősz haj az idősekre jellemző; az ősz hajszálak az öregedés folyamán jelennek meg. A fehér színt a hajszál belsejében levő levegő jelenléte okozza. A szürke ősz szín a fehérre őszült és a még nem ősz hajszálak keveréke. A haj rendszerint lassan, szálanként őszül, de van, aki hirtelen őszül meg. Az őszülést az okozza, hogy az öregedés vagy egy betegség miatt lecsökken a festékanyagok termeléséhez szükséges tirozin mennyisége. A hajszálak élettartama 3-7 év. Ezután kihullanak, és helyükre új szál nő. Az öregedés folyamán egyre kevesebb lesz a színes haj, és egyre több az ősz. A szakállhoz hasonlóan a halántékon a legrövidebb a hajszálak növekedési ideje, az őszülés többnyire itt kezdődik. Vannak olyan esetek, amikor a már elég fiatal korban akár 20 év alatt is elkezdődik az őszülés. Egy újabb vizsgálat szerint az őszülés oka az őssejtek pusztulása. Az Amerikai Egyesült Államokban végzett állatkísérletek szerint a szőr, illetve haj kifehéredik, ha bizonyos őssejtek száma lecsökken a bőrben. A melanintermelő melanociták ezekből jönnek létre.
A Stanford kutatóinak eredményei szerint a genom egyetlen bázisának megváltoztatása elegendő a szőke hajszín kialakulásához. Az érintett bázis ráadásul nem is egy génben, hanem a genetikai állomány egy szabályozó régiójában foglal helyet, így működése a génkifejeződés regulációjába is bepillantást enged. Mivel külső megjelenésünkben meghatározó szerepet játszik bőrünk és hajunk színe, a genetikusok hosszú ideje igyekeznek megtalálni, hogy ezen vonások hogyan kódolódnak a genomban. Az elmúlt 6 év kutatásai során nyolc olyan DNS-szakaszra is ráakadtak, amely kapcsolatba hozható a szőkeséggel. A vizsgált genomokban ezeken a részeken a szőke hajszínnel bírókban valamilyen eltérés tapasztalható a nem szőkék genomjához képest. A legtöbb esetben arról van szó, hogy egy-egy pigmenttermelésben szerepet játszó génben egyetlen bázis helyett egy másik szerepel (egypontos nukleotid-polimorfizmus, SNP, kiejtve „sznip”), ami pontosan elég ahhoz, hogy a sötétebb hajszín kialakulásához szükséges festékanyagokból kevesebb termelődjön, világosabb árnyalatokat eredményezve.
SNP-ek azonban nemcsak a géneken belül, hanem azokon kívül is felbukkanhatnak, a DNS szabályozó régióiban, amelyek a közelükben lévő gének kifejeződését kontrollálják. Ezek aztán különféle epigenetikai megoldásoknak köszönhetően a test különböző részein eltérő mértékben éreztethetik hatásukat, vagyis az ilyen régiók működésének eredménye, hogy léteznek sötétebb bőrű, de világos hajszínű, vagy világos bőrű, de sötét hajszínű emberek.
Az észak-európai népesség körében a szőkeséget legerősebben egy KITLG nevű génhez sikerült kötni, amely egy olyan fehérjét kódol, amelynek feladata a sejtek testen belüli helyének meghatározása, illetve megfelelő irányba való specializációjuk beindítása. David Kingsley és kollégái kísérleteik során rájöttek, hogy a gén kulcsszerepet játszik a halak egy csoportja, a pikófélék színének alakulásában is. A pikófélék számtalan különféle édesvízi élőhelyen élnek, és színezetük rendszerint tökéletesen alkalmazkodik az adott tó vagy folyó vizének jellegéhez, tehát a zavarosabb vizekben sötétebb színű, a tisztábbakban világosabb pikók élnek.
A már említett nyolc szőkeséghez köthető SNP közül az egyik a KITLG gén szomszédságában található. Annak kiderítése érdekében, hogy az adott szakasz részt vesz-e a gén működésének szabályozásában, Kingsley és társai egereken kezdtek kísérletezni. Génmérnöki úton olyan rágcsálókat hoztak létre, amelyek genomja az adott génszakasz két emberekben előforduló változatát hordozza. Az egyik verzió megléte esetén emberekben szőke hajszínt, a másik variáns mellett barna hajat lehet tapasztalni.
A kísérlet a várakozásoknak megfelelően alakult, a „szőkítő” SNP-et hordozó egerek jóval világosabb szőrt növesztettek, mint a másik variánst hordozó társaik. További, emberi sejteken végzett vizsgálatok során az is kiderült, hogy az említett SNP, nem kapcsolja le a KITLG gén működését, hanem csak nagyjából 20 százalékkal csökkenti annak aktivitását, ami azonban bőven elég ahhoz, hogy a hajszín megváltozzon.
Az eredmények meggyőző bizonyítékokat vonultatnak fel amellett, hogy ez a szabályozó régió határozza meg a KITLG kifejeződésének mértékét a fejlődő hajhagymákban, mondja Fan Liu, a rotterdami Erasmus Orvosi Központ kutatója. Liu és kollégái szintén a hajszín genetikai meghatározottságát tanulmányozzák, és 22 hajszínhez köthető SNP vizsgálata alapján azt már képesek nagy biztonsággal megmondani, hogy egy adott sejt „tulajdonosa” vörös vagy fekete hajjal bír-e ki. A barna és a szőke hajszín genetikája azonban ennél jóval bonyolultabb, így ennek pontos előre jelzése komplikáltabb probléma.
A szőkeség KITLG-hez kapcsolható, észak-európaiakat jellemző formája a jelek szerint tehát nincs semmiféle kapcsolatban más külső jelekkel, például a szemszínnel. Ez azért érdekes, mert a vörös hajszín esetében viszont tudjuk, hogy azt egy fehérjekódoló szakaszban előforduló variancia okozza, amely így testszerte kifejti hatását. A vörös hajhoz (legalábbis annak bizonyos formáihoz) éppen ezért világosabb bőr- és szemszín is társul.