A lívek, egy balti-finn népcsoport, egykor jelentős területen éltek a Balti-tenger keleti partvidékén. Nyelvük és kultúrájuk gazdag örökség, amelynek megőrzése ma is kiemelt feladat. A A szív hullámai című, Pomozi Péter által fordított és szerkesztett lív költészeti antológia egyedülálló módon mutatja be a lív irodalmat Magyarországon.
A lív nyelv története évszázadokra nyúlik vissza, azonban a politikai változások és a lett asszimiláció hatására a nyelv használata fokozatosan visszaszorult. A két világháború között ugyan fellendült a lív nyelvű irodalom, könyvek és folyóiratok jelentek meg, és anyanyelvként tanították az iskolákban, a második világháború utáni események következtében a lív közösség szinte teljesen eltűnt.
A lett állam függetlenné válása után kedvező fordulat következett be a lívek ügyében. Létrejött a Lív partvidék nevű védett kulturális és történelmi terület, pontosították a lív helyesírást, és a lívet autochton nyelvvé nyilvánították, ezzel vállalva a nyelv megőrzését, védelmét és fejlesztését. Ennek eredményeként a lívet ma már négy egyetemen is tanítják, és fiatal értelmiségiek igyekeznek „újratanulni” anyanyelvüket.
„Lám, az ősi lív kultúra a Lett Köztársaságban alkotmányosan védett kultúra, a nyelv védett és fejlesztendő őshonos nyelv, a kurlandi partvidék jó része nemzeti park. Csak épp az anyatejjel áramló lív szó hiányzik az idillből” - jegyzi meg Pomozi Péter. Ez a keserűség ismerős lehet a kisebbségben élő magyarok számára is, akik nap mint nap tapasztalják a nyelvvesztés nyomait.
A lívek sorsa egyszerre elrettentő és reménykeltő példa. Elrettentő, mert rámutat, hogyan „irtja” a féktelen gazdasági terjeszkedés az őshonos nyelveket világszerte. Reménykeltő, mert azt mutatja, hogy egy kihaltnak nyilvánított nyelvet is fel lehet támasztani, ha van hozzá határozottság, kitartás és elkötelezettség.
A lív nyelv újjáélesztésében Kempi Karl észt nyelvész-költő is szerepet vállal, aki a salatsi lírát próbálja meg „újrateremteni” kevés fennmaradt folklórtöredékből. Valt Ernštreit és Baiba Damberg a huszadik századi lív lírai hagyományokat élesztik újjá. Valt Ernštreit lírájában az elmúlás-tematika dominál, ahogy azt a „Még ha száz ágyúd…” című versében is kifejezi.
A lív költészet mellett a magyar nyelv megőrzése is komoly kihívásokat rejt magában. A demográfiai fogyás, az asszimiláció és az elvándorlás folyamatosan érezteti hatását. A médiában mindennapos témák a diákhiány miatt összevont osztályok és bezárt iskolák. A szórványtelepüléseken már ritka a magyar szó, és egyre kevesebb magyar ember tudja éltetni a kulturális intézményeket.
A Magyar Szó napilap Szórványlétben című riportkönyve fájdalmas képet fest arról, hogyan tűnnek el a kis közösségek, hogyan küzdenek a nyelvi szigetek magyarjai identitásuk és hagyományaik megőrzésében. Ez a tendencia nemcsak a szórványban, hanem a tömbben is érezhető: egyre kevesebb magyar szót hallani az utcákon, a színházakban csökken a nézőszám, és hivatalos helyeken is egyre nehezebb érvényesíteni a nyelvi jogokat.
A költészet népszerűsítésében kiemelt szerepet játszanak az előadóművészek, énekesek, zenészek és szavalók. Számos szervezet és kezdeményezés is hozzájárul a versek népszerűsítéséhez, mint például a szabadkai kArc - irodalmi kávéház, az Életjel szavalói, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete, a Pannon RTV Kalamáris című műsora, Kónya Sándor versénekes, a Mécsvirág zenekar, az Énekelt Versek Zentai Fesztiválja, valamint Domonkos István költő és zenész.
A kArc - irodalmi kávéház rendezvényei, különösen a Tóth Árpádnak szentelt koncert, rávilágítanak a költészet fontosságára a közösség megtartásában és az identitás megőrzésében. A koncertek és előadások lehetőséget adnak a versek újragondolására és új értelmezésekre, ezzel is éltetve a magyar nyelv és kultúra értékeit.
Mit veszítünk, ha hagyjuk a nyelveket és kultúrákat meghalni | Bruno Beidacki | TEDxKentState
A lívek és a szórványban élő magyarok helyzete egyaránt arra figyelmeztet, hogy a nyelvi és kulturális örökség megőrzése közös felelősség. A határozottság, a kitartás és az elkötelezettség elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek a kincsek ne vesszenek el a jövő számára.
tags: #szolna #az #uzletvezetonek #frizura