Szor bok szemerem

A szorbok a legnyugatibb és legkisebb szláv nép. Maradványai az egykor egész Kelet-Németországot lakó szláv törzseknek, akiket aztán a germán törzsek keletebbre szorítottak, ill. Jelenleg kb. 60 ezer szorb él mind a mai napig eredeti szülőhelyén, Németország szászországi tartományának keleti részén. A helyzetet nehezíti, hogy két szorb nyelv van, felsőszorb és alsószerb, mely két rokon, de egymástól különböző szláv nyelv, alapszinten persze kölcsönösen érthetőek, de mégse annyira, hogy ezt 2 nyelvjárásnak lehetne mondani.

Modern történelmük szerencsésen alakult: meglepőnek mondható módon sem a náci, sem a kommunista uralom nem üldözte őket, sőt kifejezett támogatást kaptak mindkét egyébként elnyomó rezsimtől. Míg a nácik szláv nyelvű „ősi germán” törzsként tekintettek rájuk, addig a keletnémet kormányzat pedig mint a „nagy orosz nép” kicsi, helyi szláv rokonaira.

Temes vármegye népe és a keveredés története

A hazai néprajz tanulmányozója Temes vármegyében a legértékesebb anyag birtokába jut. Nincs az országnak egy másodig helye, a hol annyiféle nép verődött volna össze s a hol erősebb kereszteződés történt volna. Míg a török nem jön s nem terjeszti ki uralmát Magyarország egy nagy része fölé, e vidék történelmi eleme is: a nemesség, gondolkozásában és nyelvében egészen magyar volt. Temes és a mai Krassó-Szörény vármegye területén volt a hajdani hét oláh nemes kerület; ámde már Aeneas Sylvius mondja róluk „Európa” czimü munkájában (XI. fejezet), hogy a katonáskodó oláhok között csak nagyon kevés akad, a ki nem beszél magyarul („Hungariae linguae nescius”).

A török uralkodásáig jóformán két nép lakja az egész vármegyét: fölül, a kik a vezető szerepet viszik vagyonban és kultúrában: a magyarság, alul a jobbágyság széles rétege, az oláh nép. A kik közülök valamelyes cselekedetükkel kitünnek s nemességre tesznek szert, magyarrá válnak: nemcsak a „natio hungarica”-nak, tehát a politikai magyar nemzetnek lesznek részesei, hanem egyúttal ethnikailag is fölszivódnak a magyarságba. Ehhez még hozzájárul, hogy a privilegizált osztály vallása a katholikus, tehát az új jövevények is áttérnek a katholikus hitre, mert a törvény értelmében, ha ezt nem teszik, nemességüket s jószágaikat elvesztik. Így alakulnak át magyarokká oláh kenézekből a Hunyadiak is.

A török folytonos előnyomulása nagy tömegeket mozgat meg a Balkánon, a kik - mi sem természetesebb - a legközelebbi országban keresnek oltalmat s rajokban kezdenek jelentkezni a szomszéd hatalmas Királyságban: Magyarországon. Kivált, mikor a Balkán államok is sorra elbuknak s az egykor független szerb, bolgár és albán országok török pasalikokká válnak, az ottani lakosság nagy csapatokban kezd kivándorolni s új hazát keresni. Magyarország délvidéke, különösen a mai Temes vármegye az a hely, a hová leginkább mennek s a hol azután megtelepülnék.

És mivel ez időben a Balkánon a görög-keleti vallású szerbség s a szerb kultúra viszi a vezető szerepet, a bevándorolt népség, tekintet nélkül eredetükre, „szerbek” neve alatt lép föl hazánk történelmében. Ám a magyar királyok is szívesen látták a jövevényekét, mert bennük fegyverforgató erőt kaptak, a melyet a folyton előnyomuló törökség ellen fölhasználhatnak.

Az oláhság és a szerb egyház kapcsolata

Nemcsak otthont nyujtanak nekik, de bizonyos kiváltságokat is, különösen egyházi ügyekben. Ilyenformán nálunk, de legfőképp a Délvidéken, a görög-keléti vallás egysége és színezete a szerb elnevezésben tömörül. S ez annál inkább könnyebben ment, mert az egyházban eddig is az ó-bolgár volt a kánonizált nyelv, melybe új tartalmat s új „színt hozott be a szerbség.” A szerbek első letelepülése óta kezdődik szerte Magyarországon, ám sehol annyira mint éppen a Délvidéken, hogy a görög-keleti vallású népek, nálunk leginkább az oláhság, a szerb egyház tagjaiként szerepelnek.

Velük együtt bevándorolt számos czigány is, és a Balkán felől jött zsidó, görögök, oláhok, szerbek. A török uralom ide édesgetett balkáni zsidóságot is, az úgynevezett spanyol zsidókat. Ma már csak kevés spanyol zsidó család található, többnyire Temesvárott. Jelentékeny népelem, melynek kezében nagy anyagi gazdagság van összegyűjtve, a német vagyis a svábság. Mint gyarmatosok jöttek be az osztrák uralom védelme alatt, a mikor Magyarországból kiűzik a törököket.

A szorbok és a magyar relációk részletei

A gyarmatosokkal bejöttek más idegenek is, kivált franczia parasztok, de oly kicsi szigeteket alkottak, hogy ma már nyomtalanul eltűntek s a köröttük lakó németekbe olvadtak. A vármegye magyarsága szintén újabb keletű; többnyire a Nagy Alföld felől jött. Híre-nyoma is elveszett az egykor városlakó vagy nemes magyarságnak s a falvakban élő népi magyar elemnek. Ma a városok legnagyobb része magyar, de természetesen sok közöttük az idegenből beolvadt s a különböző állami, városi, megyei és egyéb hivatalnok, a kik az ország minden részéből kerültek e tájakra. Az iparos, kereskedő, valamint más foglalkozást űző osztályok is többnyire magyarok, míg a falulakó, állattenyésztésből és földmívelésből élő nép csak kis részben magyar. Jóformán mind újabb telepesek.

Ha összegezzük Temes vármegye különböző népeit, a következő tarka-barka kép domborodik ki: a vármegye legnagyobb számú lakossága román, azután jönnek németek, magyarok, szerbek, egy kis töredék bolgárság, cseh és tót telepek. Ezekhez sorakoznak a már egészen elmagyarosodott vagy még itt-ott németajkú zsidók. A színeket kiegészíti a falvakban, ott is csak a végeken élő czigányok. A magyaroknál a ház általános típusa: egy födél alatt első szoba, konyha, kis szoba, kamara, istálló, szemben a konyhával az udvar túlsó szélén a kút, a ház végén kert (Végvár), vagy az udvar egyik szélén egy fődél alatt végigvonuló lakás (szoba, konyha, kamara) s átellenben a lakással, az udvar elején, az istálló (Magyarmedvés). A házak előtt kis kert nincs, ellenben minden portához hozzátartozik egy szérűs kert és a veteményes kert, helyenként a házhozépített dohánypajta. A ház fedése általában zsindelylyel történik, bár akad, a szegényebbeknél, zsúpfödél is; már kezdik, kivált a jobbmódúak, a cseréppel való házfedést.

A vármegye magyarsága különböző helyekről szakadt be, mind termetre, mind színre, a legnagyobb változásokat mutatja. Magas növésű férfiak és köpczös, zömök termetűek vegyesen találhatók; szőke- és kék-szemű, valamint barna vagy fekete s ezzel egyenlő szeműek is előfordulnak. A leányok 17-21 évesen mennek férjhez, a legények pedig 24-27 éves korukban házasodnak; a ruházatban a román hatás is megjelenik. A férfiak ruhája: a kiskabát, a nagykabát, a mellény, a nadrág, a téli kabát, a téli bunda, a szűr, a kalap; ünneplőjük pedig kékbeli posztóruha. A nőké: ing, szoknya, kötény, mellszorító, fityula, fejkendő, kabát, cipő és a vizitli. A ruhák részletei között megtalálható a különböző hímzések és kendők, melyek a közösségek között eltéréseket mutatnak.

Mindennapi élet és kultúra

A magyar nép általános élelmezése jellemzően tápláló és gyakori, háromszori étkezést, ünnepnapokon bővebb étkezést jelent. Az eljegyzés és lakodalom hagyományos formái közé tartozik a jegykendő és aranygyűrű átadása, a vőfélyek meghívó szerepe, a lakodalom menete és a különböző szokások, mint a „kitoló kása” vagy a menyasszonytáncz. A vőfélyversek és a hagyományos mondókák gazdagozzák a lakodalom hangulatát és a közösségi identitást.

Májláthfalván például a menyasszonytáncz és a hagyományos kulcsos találós kérdések is fontos részei a ceremóniának. A vendégeket a vőfélyek hívják meg, a rendezvények során pedig a családi hagyományokat és a közösségi összetartást ünneplik. A befolyó pénz a menyasszonyé; a különböző játékok és kimondott mondókák a közösségi emlékezet részévé válnak.

Infografika a temesi népesség megoszlásáról

Összefoglaló adatok és jellegzetes leírások tükrözik Temes vármegye etnikai sokféleségét és a magyar, német, szerb, oláh és egyéb csoportok közötti kapcsolatok történetét. A leírt részletek bemutatják, hogy a történelmi folyamatok hogyan formálták a helyi kultúrát, nyelvet és társadalmi struktúrát.

tags: #szor #bok #szemerem