Nyereg nélküli lovaglás technikája és gyakorlati útmutató

Tehát, hogy üljön a ló nyereg nélkül, meg kell követni néhány bizonyos szabályokat. Először is, meg kell egyenesbe a térd és a lábszár. Ez segít az elején tartani az egyensúlyt. Bár, persze, ez nem elég. Másodszor, akkor eldönthetjük, hogy enyhítsék a hát alsó részén, különben nem fog lépést tartani a mozgás a ló. Azt is meg kell függőleges egyenesbe vállát. Itt próbál bemászni a vágta. És az első dolog, ami eszembe jut: „Most halmoztak fel.” És persze, akkor megáll a ló. Tehát, ne feledje, hogy félni semmilyen esetben nem szükséges!

Nyereg nélkül lovagolni Biztonságos és élvezetes lehet, de nem elég a bátorság. A neosodlannoy esik egy ló, és nem ijesztő a megfelelő kategóriákon nem fáj! Sokkal rosszabb és nehezebb, hogy kiesik a nyeregből - a láb lehet fogni a kengyelbe, és a ló megijedt, csak húzta a földön. A neosodlannoy ló csak csúszik lefelé. És ha tartani neosodlannoy ló bizonytalanul, nem éri meg, hogy menjen át egy ügetés. Walk lépés ahogy ügetés vissza a dobás nem egy ló, és a bizonytalanság és a félelem. Ne felejtsük el, a nyugodt, még az ügetés!

Természetesen az első alkalom, hogy nem fog működni. Biztos, hogy csökkenni fog az ügetés és vágta, és talán még egy lépést (mint te szerencsés). Csak ne essenek. Őszi - ez egy tapasztalat. Nyereg nélkül lovagolni nagyon jó dolog! Közben azonban nem szabad megfeledkezned néhány fontos biztonsági előírásról.

A lovakat régente mindig a szőrükön ülték meg, hiszen a nyerget és a kengyelt még fel sem találták. De ez egyáltalán nem okozott gondot! Sok lovas vitt végbe valódi hőstetteket nyereg nélkül is! Az észak-amerikai indiánok például szintén szőrén ülték meg a lovat, és egyetlen lószerszámuk egy sodrott zsinór volt, amelyet a ló alsó állkapcsa alá helyeztek. Így indultak háborúba és vadászatra, s így lőttek nyíllal és íjjal vagy puskával. A nyereg nélküli lovaglás már régóta a katonák kiképzéséhez tartozott. A lovassághoz kerülő fiatal újoncnak szinte a 20. A gyerekek a legtöbb póniklubban először nyereg nélkül tanulnak meg lovagolni. Ennek két oka is van: a kis pónik gyakran olyan gömbölyűek, mint a labda, és a nyereg nem marad meg a hátukon. A kis lovasok azonban kényelmesen tudnak ülni ezen a kerekded háton (egy erősen kiugró marú telivér lényegesen kényelmetlenebb lenne). A lovas nyereg nélkül közvetlen kapcsolatba kerül a ló testével, s lova minden mozdulatát érzi.

Aki rendszeresen lovagol nyereg nélkül, olyan érzése támad, mintha eggyé válna a lovával. A nyeregnek azonban vannak előnyei is - például a kengyel, amely néha nagyon hasznos lehet, főleg könnyű ülésben vágtatva, ugratáskor vagy egyenetlen terepen. A nyereg nélküli lovaglás valóban mámorító élmény lehet. Természetesen nem lovagolhatsz szőrén akármilyen lovon. Az a ló, amelyiknek kiugró marja és jól látható, csontos gerince van, túlságosan kényelmetlen lenne, ha nyereg nélkül ülnénk meg. Egy kerekded testalkatú, széles hátú ló azonban lényegesen kényelmesebb!

A nyereg nélküli lovaglás esetében a legnagyobb nehézséget az okozza - eltekintve az esetleges egyensúlyproblémáktól-, hogy hogyan kerülsz fel a ló hátára. Ha egy kisebb póniról van szó, természetesen nincs gond, de egy nagy lóra nem olyan egyszerű felülni kengyel és nyereg nélkül. Állj balról a ló mellé, mintha a nyeregbe akarnál felülni. A bal kezeddel kapaszkodj meg a sörényben vagy a marban. Aztán végy egy nagy lendületet, erőteljesen lökd el magad a talajtól, és a jobb lábadat lendítsd át a ló fara felett. Jobb kezeddel kapaszkodj meg a marban vagy a nyak jobb oldalán. A hátad és a derekad egyenes legyen, ne görnyedj a nyereg-ben. Kicsit dőlj hátra, és a test- súlyod is a nyereg hátsó felén legyen. A súlyoddal is tudod irányítani a lovat, ha lassítani szeretnél dőlj még hátrabb, ha gyorsítani, akkor dőlj egy kicsit előre. A sarkadat ne húzd fel, és a lábfejedet úgy fordítsd, hogy a lábbujjaid előre nézzenek. Úgy vedd a szárat a kezedbe, hogy az a kisujjad, és a gyűrűs- ujjad között fusson ki, majd a hüvelykujjaddal fogj rá, hogy ne csússzon ki a kezedből.

Lovassal együtt akkor kezdhetjük el az ugrást lovunkkal, ha a szabadonugró gyakorlatokat már jól elsajátította. Természetesen azt ne várjuk el, hogy lovassal is tökélete- sen fog ugrani először, de ez majd alakul. Kezdjük alacsony ugrással, lehetőleg ügetésből. Építsünk egy kis x-et, mert akkor a ló megtanulja, hogy középen ugorja át az akadályt. Ha már jól megy neki az, hogy 1 akadályt ugorjon, akkor jöhet a gimnasztikázás. Ez azt jelenti, hogy 4-10 akadályt helyezünk el egymás mögé, amik 50-100 cm-esek. A gimnasztika fejleszti a ló izomzatát, és ügyesedik a lovunk is.

Kezdőként mindenképpen egy tapasztalt ló után kell néznünk. Legyen nyugodt, jó temperamentummal rendelkezzen. Ha lehetséges, olyan lovat válasszunk, akinek a felmenői is sikeresek voltak, mert akkor nagy a eséllyel a lovunk is az lesz. Van pár tulajdonság, aminek egy ugrólóban meg kell lennie. Például nézzük meg a ló hátsó lábait: izmosnak és hosszúnak kell lenniük. Aztán fontos a széles, izmos hát. Legyen a ló lépése ütemes, lendületes és szapora. Legjobb, ha megnézed a lovat ugrás közbe, vagy te próbálod ki. Látnunk kell a lóban azt, hogy elrugaszkodik és magabiztosan ér földet.

Máig vitatott kérdés a fáslizás. Nehéz eldönteni, hogy ezzel ártunk vagy használunk a lónak. Sokan úgy vélik, hogyha fáslizzuk a ló lábát, akkor kevésbé lesz sánta. Az edzések során általában a lovasok boka-és ínvédőt használnak, de vannak akik itt is fáslizzák lovukat. Kutatók kimutatták, hogy a fásli lassítja a vérkeringést a ló lábában, így károsítja az inakat. Egy kísérlet során 7 hónapig folyamatosan fásliztak lovakat, és a végén a lovaknak már álló helyzetben fájt a lábuk. Ráadásul a fásli nem engedi ki a hőt, így baktériumok is letelepedhetnek ott.

A hevederiszony mindig egy rossz élményből származik. Például nyergelésnél valaki túl durván húzza meg a hevedert, és ez fájt a lónak. Úgy kezdjük a nyergelést fiatal lóval, hogy mindig csak 1 lyukat húzunk a hevederen, és minden húzás után megdicsérjük. Ez egy nagyon hosszú, türelmet igénylő folyamat. Először lovagoljunk egy darabig nyereg nélkül, hogy a ló ne kösse össze a hevedert a lovaglással. Aztán egy hevederhez hasonló szalagot tegyünk a lóra, csakhogy lógjon rajta, és legeltessük benne, vagy játszunk. Ha megvan vele, tegyük egy kicsit szorosabbra, és dicsérjük meg.

A lóról esés egy olyan dolog, ami előbb vagy utóbb minden lovassal megtörténik egyszer. A lovak egyike azon állatoknak, amelyek csodálatot és csodálatot váltanak ki. Sokan álmodoznak arról, hogy egyszer lovagolnak, de mit lehet tenni, hogy ez az álom teljesüljön? Meg kell felelni valamilyen különleges feltételnek? Hogyan lehet megtenni az első lépést? Mielőtt elkezdenénk lovagolni, jó, ha rendelkezünk egy kis elméleti tudással. Tudd meg, hogyan kell elkezdeni lovagolni, milyen lovaglási stílusok léteznek, és milyen jármódok vannak a lovaknál. A lovasoktatás csak a gyerekeknek van fenntartva? Semmiképpen sem! Soha nem késő megtanulni lovagolni. Hogyan lehet elkezdeni? A legjobb hely, ahol elkezdheted, egy olyan ménes, ahol lovaglóleckéket adnak.

A lovaglásnak alapvetően két stílusa van: a klasszikus lovaglás, más néven angol lovaglás és a western lovaglás. A két stílus jelentősen különbözik egymástól, akár a nyereg, a kengyel vagy a lovas ruházata, akár a lovaglási technika, akár a stíluson belül rendezett versenyek tekintetében. A westernlovasok tipikus öltözéke a farmer, az ing és a hagyományos cowboykalap. A nyereg nehéz, a kengyel hosszabb, és a lovas egy kézzel tartja a kantárt - képzelje csak el a westernfilmekben szereplő lovasokat, és máris megvan a kép erről a stílusról. Lengyelországban sokkal népszerűbb a klasszikus lovaglás, amely általában két szakágra oszlik - a díjlovaglásra és a díjugratásra. A versenyző lovast tokkal, nadrággal, kabáttal és bakanccsal szerelik fel.

Érdekes trend a natural dresszúra is - a lovas szőr nélkül lovagol, és nem használ nyakörvet. A ló járása - vagyis a mozgásmódja - felosztható vágtára, galoppra, ügetésre. A járás a leglassabb, a vágta a leggyorsabb. Az amatőrök általában az első három jármódot használják - a galopp inkább a profiknak van fenntartva. Bárki, aki lovon kezd, a vágtában kezd. Ez egyfajta lóséta. Kezdetben a lovasnak általában csak ülnie kell, míg a lovat az oktató pórázon vezetve tartja. Az első órák után a legtöbb tanuló megfájdul és rájön, hogy izmai vannak, amelyeket eddig nem is érzett.

Az ugrás izgalmas része a képzésnek. Amint a lovas biztonságban érzi magát a sétáló lovon, elkezdi megtanulni, hogyan kell a vágtában szögelni. A szögelés a csípő ritmikus fel-le mozgása a ló hátán, segít tompítani a lökést és tehermentesíteni a ló hátát. A díjugratás az egyik legfontosabb kihívás, amelyről a kezdő lovasok gyakran álmodnak. Az első akadályok nem magasak, de a legalacsonyabbak leküzdése is nagy öröm. A ló mozgása egy ugrásnál teljesen más, mint a vágtában vagy galoppban, és az ugró ló hátán való ülés izgalmas esemény. A kezdeti lépések után a magasabb akadályok jönnek, de amatőr szinten általában kezelhetőek.

A tereplovaglás a másik lehetséges út. A tereplovaglást gyakran szervezik a lovardák, hogy változatosabbá tegyék az órákat. A turistaövezetekben a tereplovaglás gyakran vágtában történik, és sokak számára elérhető, akik még soha nem ültek lovon. A lovak szerelmeseinek egyik legcsodálatosabb nyaralási ötlete a lovastábor. Egy ilyen táborban a lovaglás mellett fontos elem a lovak gondozása, az elméleti tanfolyamok és barátkozás. Több napon át tartó program annyi gyakorlást ad, hogy az izomzat és a testtartás kifejezetten fejlődik.

Az ugróló előtti felkészítés része a lovak hátizomzatának erősítése. A hátizmok munkája kritikus a törzs nyújtásában, hajlításában és a gerinc stabilizálásában. A törzs tónusa és a nyak-elengedettség különösen fontos. A hátizomzat kiegyensúlyozottsága segít abban, hogy a hátsó végtag toló ereje hatékony legyen, és a merevség ne rontsa a mozgást. A hátsó végtag fék és tolóerő funkciói egymásra épülnek, ezért a hosszú hátizmok és a széles hátizmok együttműködése alapvető. A váll és a nyak mozgatása szoros összefüggésben áll a törzs mozgásával, ezért a kedvezőtlen tónusok megzavarhatják a teljes mozgást.

Az ugróló kiválasztásánál figyelembe kell venni a ló felmenőit és az egyes temperamentumát. A kiválasztásnál fontos megvizsgálni a ló hátsó lábait, a hátat és a lépés ütemességét. A jó ugróló legyen nyugodt, kiegyensúlyozott és legyen lehetőség a fokozatos terhelésnövelésre. A szintről szintre haladás megköveteli a türelmet és a gyakorlatot. A lovaglás sikerének kulcsa a ki- és megértés gyakorlása: a kipróbálás és a gyakorlat egymás után növeli az ügyességet. A lovaglás tanulása sok időt igényel, de a rendszeres gyakorlás és az alázat meghozza a kívánt eredményt.

Bevásárló lista a jó üléshez: kényelem, egyensúly, elengedettség, mozgáskövetés. A segítségekhez: testsúly, csizma, szár, derék, hang. További összetevők: súlypont, jármódok, érzés. A súlypont a ló esetében is meghatározó: a ló súlypontja nyugalmi helyzetben a törzs közepén van, az első lábakhoz közelebb. A ló az első lábaira támaszkodik inkább, hiszen a hátsó lábak képviselik a tolóerőt. Minden megiramodás a hátsó lábakból indul ki, a ló úgynevezett hátsó meghajtású. A súlypont változik mozgás közben, és a ló igyekszik összhangban maradni a lovassal.

A járás, a vágta és a galopp közti különbség lényeges a felkészülésben. A vágtában a ló három ütemű mozgása jellemző, ahol a hátsó láb adja az indítást, majd a külső párok mozognak, végül a belső első láb érkezik. Az ügetés kiegyensúlyozott, az átlós lábpárok váltakozása adja a ritmust. A galopp a háromütemű, gyors jármód, amelyet az amatőrök csak fokozatosan sajátíthatnak el testtartással és kontrollal együtt.

Végezetül gyakran kerül elő a téma: a fáslizás és a heveder kezelése. A fásli lehet látens biztonsági eszköz vagy káros hatású, ha hosszú távon alkalmazzák. A kutatások szerint a fásli lassítja a vérkeringést és károsíthatja az inakat, ezért mérsékelt és kritikus megközelítés szükséges. A heveder kezelése során fontos a finom, türelmes megközelítés: először egy egyszerű, laza fzonás, majd fokozatos szorosítás és dicséret. A nyergelés rengeteg türelmet és lassú, kontrollált gyakorlást igényel.

Az első lépések megtételénél mindig a biztonság legyen a vezérelv, de a gyakorlás és a türelem meghozza a szükséges készségeket. A pozitív hozzáállás és a következetesség a lovaglás legfontosabb erényei közé tartozik. A jó lovas alázatot, türelmet, kitartást és következetességet igényel, hiszen a fejlődés nem gyors, de kézzelfogható és élvezetes lehet.

tags: #szoren #lovaglas #technikaja